Van egy teniszben ismert babona, amit bízvást alkalmazhatunk a labdarúgásra is, miszerint ha gödörbe kerülsz, nem tudhatod, hogy milyen mély az a gödör, és meddig tart.
Gödörben van a csapat, ez nem vitás, a nyugat-londoni GetWestLondon internetes portál már egyenes arról ír, hogy ideje-e "pánikba" esni; nem vagyunk túl jó helyzetben, na!
Legutóbbi megjelenésünk óta öt meccset játszottunk, győzelem nélkül, három döntetlen és két vereség a mérleg. Zavarodottságot vélünk felfedezni, Onuha, a belső védőnk három hónapra kidőlt sérülés miatt, azóta Holloway próbálkozik szerkezeti változtatásokkal (egyre gyakrabban nyúl a 4-4-2-es rendszerhez) középső védőként hol Caulker-t, hol Baptiste-ot, de Lynch-et, és Robinsont is használja, cserélgeti a támadókat is.
Két hazai döntetlenünk, a Millwall elleni 2-2, és a Burton elleni 0-0 igazán bosszantó. Ha bármiféle komolyabb terveink is vannak a Premier League kapcsán, vagy akár csak kamaszos álmokat szövögetünk is róla, az ilyen meccseket meg kell nyerni! Hogy egy klasszikust idézzünk: egyszer kell nyerni, de akkor nagyon! A Millwall ellen 69-31% volt a labdabirtoklás és 31-14 a kapura lövések aránya, a Burton ellen ugyanez 63-37, és 13-5 volt. A Middlesbrough ellen idegenben kétszeri vezetés után kaptunk ki 3-2-re, a győztes gól előtti beadásnál a felvételek tanúsága szerint fél méterrel volt az alapvonalon túl a labda... A Barnsley ellen idegenben 1-1, itt 55-45%-os fölényünk volt labdabirtoklásban, és 14-9 kapuralövésben.
Luke Freeman a Burton elleni meccsen
Most pénteken a Fulham ellen volt az első tévés meccsünk a szezonban, ez a párosítás a híres nyugat-londoni derbik egyike (a ma születetteknek írjuk ide, hogy öt csapat van itt, Chelsea, Fulham, QPR, Brentford és a Charlton Athletic). Itt megint 4-4-2-vel kezdtünk, Smithies - Baptiste, Lynch, Robinson, Bidwell - Wszołek, Luongo, Scowen, Freeman - Mackie, Sylla összeállításban. Enyhe mezőnyfölény, helyzetek, aztán, ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, 41. percben, egy teljesen értelmezhetetlen lövési kísérlet Robinson sarkán irányt változtat: vezet a Fulham. Aztán a második félidő megint csak a szokott forgatókönyv, megyünk előre, egy kontrát beütnek a 85. percben, Conor Washington még szépít, 1-2-es vereség...
Conor Washington, a Fulham elleni gól szerzője
Szóval marad a kérdés:essünk-e pánikba, temessük-e már most a csapatot, az egész szezont? Nehéz... Az eddigi tizenegy forduló után (ez a bajnokság nagyjából negyede, 46 forduló van) a 16 helyen állunk, a play-off helyektől a lemaradás hét pont, ami nagyjából semmi, de még a második helyen álló Wolverhampton is csak tíz ponttal van előttünk. Reményt az a tény ad, hogy soha nem játszunk alárendelt szerepet, a Norwich elleni 0-2-t leszámítva a vereségeink egy gólosak. Egy szűk vereségből könnyen lehet döntetlen, a döntetlenből könnyen lehet győzelem. Csinálunk szép dolgokat, Freeman Barnsley elleni egyenlítő gólja kifejezetten gyönyörű volt, de csinálunk borzalmas dolgokat - itt elsősorban a védelemre gondolunk. Érthetetlen számunkra - ennek már többször hangot is adtunk - hogy ebbe a csapatrészbe nem történik normális igazolás. A kapuban Smithies sem tűnik igazi megoldásnak (tényleg, miért nem hozzuk vissza a Southamptonban porosodó Alex McCarthy-t?)
Úgy döntöttünk itt a szerkesztőségben, és erre bíztatjuk milliós olvasótáborunkat is, hogy egyelőre nem esünk, ne essünk pánikba, majd szólunk, amikor eljön ennek az ideje...
Válogatott szünet következik, ez nekünk hagyományosan jót szokott tenni, legközelebb 14-én, szombaton lépünk pályára a híres Stadium of Light-ban, az egyik tavalyi Premier League kieső Sunderland vendégeként.
Come on, you R's!!!
