Faludy György korszakos művének címét kicsit (kicsit?) kiforgatva vettük át, bár ha a szeptembert a pokolbéli (egyáltalán nem víg) napjainknak vesszük, akkor már érthetőbb a választásunk. 2018 szeptembere és októbere a QPR szempontjából a végletek szembenállása: a depresszió és a szárnyalás; a pokol és a mennyország; a búskomorság és a kitörő öröm. Tulajdonképpen nem is nagyon emlékszünk ennyire tökéletesen sikerült hónapra - a közelmúltból legalábbis biztosan nem.

A mostani poszt annyiból lesz talán szokatlan, hogy a panasznak helye nem lesz most, egyetlen rossz hírt nem fogunk, nem is tudunk elővezetni. Kis visszatekintés: az augusztus 2-i, szezont beharangozó írásunkban a csapattal szembeni elvárásainkat is megpróbáltuk megfogalmazni, és férfiasan bevalljuk, a legpontosabb jóslatunk úgy hangzott, hogy bármi lehet. Azt gondoltuk akkor, hogy nem tartjuk valószínűnek a play-off helyek bármelyikének elérését sem, jó esetben a tizedik hely környékére várjuk a csapatot. Szeptember végére egészen depressziós hangulatba csúsztunk, legrosszabb pillanatainkban már-már a League One rémképe derengett fel lelki szemeink előtt.

Októberben megváltozott minden! Öt meccset játszottunk ebben a hónapban, négy győzelem és egy döntetlen került a nevünk mellé, 13 pont és 8:1-es gólkülönbség! Ez a teljesítmény az egész Championship legjobb októberi teljesítménye! Bámulatos, varázslatos formajavulás, nagyon-nagyon óvatosan elkezdtünk álmodozni...

                                Az októberi tabella

Na, nézzük is a meccseinket sorra!

Október másodikán a nem túl távoli Readingbe utaztunk. A Reading nincs túl jó passzban, valószínűleg a kiesés ellen fognak küzdeni idén. Nagyjából kiegyenlített küzdelem után Leistner góljával zsákoltuk be mind a három pontot.

Október hatodikán a Loftus Roadon fogadtuk a Derby County-t - a kispadon a Chelsea legendával, Frank Lamparddal. 1-1 lett a vége, a gólunkat a Stoke City csapatától kölcsönbe érkezett Geoff Cameron szerezte.

A Derby meccs után jött egy majd' két hetes szünet a válogatott meccsek miatt (Tomer Hemed Izrael színeiben gólt is lőtt Albánia ellen) amit a jelek szerint remekül használt ki Steve McLaren és a csapat, ezután indult csak be igazán a henger!

                              Tomer Hemed gólt fejel

Huszadikán Ipswichbe utaztunk a traktoros fiúkhoz, és minden probléma nélkül nyertünk 2:0-ra, itt az első gólt az Ipswich kapusának, Gerkennek az öngóljának írták az angol kollégák, Freeman ívelt szögletből a hosszú felsőbe, a rosszul helyezkedő kapus beleért a labdába valóban: láttunk mi már olyat, hogy az ilyen gólt a csatárnak adták; majd az első félidő végén Hemed tizenegyesből beállította a végeredményt.

Két hazai meccs volt még hátra a csodálatos októberből, nemzeti ünnepünkön, 23-án, a Sheffield Wednesday-t fogadtuk, egészen simán nyertünk 3-0-ra, Hemed, Freeman, és végre valahára Wells voltak a gólszerzők, majd 26-án az Aston Villát győztük le a lengyel zseni, Pawel Wszołek góljával 1-0-ra.

                         Wells lábát már elhagyta a labda

Fontos kérdés, vajon mi okozta ezt a fejlődést és mennyire lesz ez tartós? Pontos választ nyilván nem tudunk mondani, de jó pár összetevőt felvillantunk. Először mindjárt Steve McLaren személye. Róla tudhatjuk, hogy az angol edzői kar egyik legnagyobb tudású, legtapasztaltabb tagja. A csapatot sújtó FFP büntetés, az átigazolási piacból való kizárás kényszeréből erényt kovácsolt, kölcsönbe hozott máshol feleslegesnek ítélt játékosokat, akik egytől-egyig a csapat legjobbjaivá váltak: Rangel, Cameron, Hemed, Wells nélkül nem képzelhető el a kezdőcsapat manapság.

Az elmúlt években a legneuralgikusabb pont mindig a védelem volt, most úgy tűnik, a fiatal Joe Lumley hosszú évekre jelent majd megoldást a kapuban (az októberi öt meccsen mindössze egy gólt kaptunk!), de ami még ennél is fontosabb, végre igazán jó, szinte már klasszis belső védőpárosunk lett Leistner és Lynch személyében! Magasak, erősek mind a ketten, és remekül működik közöttük a "kémia". Az angol sportsajtóban már egyenesen a Championship legjobb védőpárosaként emlegetik őket. A két szélsőhátvéd, Rangel és Bidwell is remekül teljesítenek, McLarennek kellemes fejtörést fog okozni Furlong teljes felépülése.

                        Lynch és Leistner munkában

Augusztusban azt találtam írni, hogy egy Wszołek-Freeman-Luongo-Manning középpályás sornál nem nagyon lesz jobb az egész Championshipben, ezt annyiban kell módosítani, hogy Manningot időközben kölcsönadtuk a Rotherham Unitednek (a hírek szerint januárban visszajön), viszont Geoff Cameron remekül játszik, szóval ezzel "cserével" válik igazzá a szezon eleji jóslásunk. Tény az is, hogy Luongo a szezon elején formán kívül volt, és Wszołek csak az utóbbi meccseken biztosította a helyét a kezdőben.

A támadó szekció is változott, elsősorban azért, mert McLaren egyre inkább a 4-4-1-1-es felállást favorizálja, az előretolt ék vagy Hemed, vagy Wells, mögöttük pedig Eberechi Eze játszik. Eze-ről mindenképpen el kell mondani, hogy a jelenlegi keret legfényesebb gyémántja, most kapott meghívást az angol U20-as válogatottba, október 11-én, az olaszok elleni, 2-1-re megnyert találkozót végig is játszotta. A jövőben nagyon nehéz lesz őt megtartanunk; nyilván könnyebb lenne, ha időközben masszív Premier League csapattá válnánk.

És ha már szóba hoztuk a Premier League-et, a legfontosabb kérdés: kezdjünk el reménykedni, álmodozni, vagy pedig hiper-realistaként álljunk továbbra is két lábbal a földön, ne kergessünk hiú ábrándokat? A Sheffield elleni győztes meccs után a Telegraph azt írta, hogy az ott mutatott játékunk, a passzok, a futómennyiség, a taktika megvalósítása már a Premier League szintje volt. Nem tudunk igazából mit mondani, a bajnokságnak csupán harmada ment le eddig, órási hullámhegyek-hullámvölgyek lesznek még, nem csak nálunk, hanem az összes csapatnál. Mindenesetre mi már annak is örülünk, hogy egyáltalán ilyen dolgokról elmélkedhetünk.                               Rangel és Freeman örülnek

Nézzünk még pár dolgot! Tizenöt forduló után a tizedik helyen állunk 23 ponttal, a mezőny nagyon sűrű, a 7-8-9-ik helyen állók, a Nottingham, a Swansea és a Birmingham City szintén 23 pontos, a gólarány miatt állnak előttünk. Az utolsó két play-off helyen jelenleg a West Brom és a Derby County állnak, 25-25 ponttal, míg a tabellát a 29 pontos Sheffield United vezeti, tehát még ők is csak kétmeccses távolságban állnak tőlünk. Ha most lenne a bajnokságnak vége, akkor a Reading, a Hull City, és az Ipswich Town csúszna egy osztállyal lejjebb. A szezon eddigi álomcsapatában Joel Lynch szerepel, az összes játékost felvonultató listán a hetedik helyen áll a rangsorban, Joe Lumley a kapusok rangsorában - egyelőre! - a negyedik.

Jön a november, egy hazai és három idegenbeli meccsel, számunkra szokatlan furcsaság, hogy mind a négy ellenfelük mögöttünk áll a tabellán! November 3-án az Ewood Parkba megyünk a Blackburn Rovers vendégeként, a szomszédból átugrik a Brentford 10-én, 24-én a Stoke City vendégei leszünk, majd 27-én a Rotherham Unitedé. Nem könnyű egyik sem, de a hazai meccsünket mindenképpen nyerni illenék, idegenben a Rotherham ellen mi leszünk a favoritok, a másik kettő meg...

A november közepi szünetet a válogatott meccsek okozzák, a Nemzetek Ligájának utolsó körét bonyolítják le. Tomer Hemed az izraeli válogatottal Skóciába megy, és egyre erősebb az érzésünk, hogy Joel Lynch is meghívót kap a walesi szövetségtől, és Pawel Wszołeket reaktiválják a lengyelek.

Eddig sosem írtunk az U23-as csapatunkról, akik a Professional Development League-ben játszanak. Ez olyan, mint jó pár évvel ezelőtt Magyarországon a tartalékbajnokság, alapvetően fiatalok alkotják, de próbajátékon lévő (akár még szerződés nélküli) játékosok, sérülésből visszajövők is játszhatnak itt, korhatár megkötése nélkül.
Ez a liga az utánpótlásban a másodosztálynak felel meg, de a csapatok nem követik automatikusan a nagycsapatok osztálybesorolását. A mi osztályunkban játszik pl. a Burnley, a Crystal Palace, a Cardiff és a Watford U23-as csapata, amely kluboknak az első csapata a Premier League tagja; de itt van az a Colchester U23 is, akiknél a nagycsapat a League Two-ban szerepel. Jelenleg a csoportunkban a harmadik helyen állunk (csak a rend kedvéért: az Ipswich és a Millwall állnak előttünk) október 29-én a Watfordot idegenben vertük 6-2-re, ideírjuk most ennek a csapatnak a kezdőjét, az életkorukkal együtt. Sokan lehetnek ismerősök közülük, hiszen többen már az első csapatban is bemutatkoztak (Furlong, Goss, Hamalainen, Smyth) Tehát: a kapuban Brzozowski (20 éves) - Furlong (23) Hamalainen (21) Goss (23) Phillips (21) Kakay (21) Smyth (21) Owens (21) Oteh (20) Chair (21) Osayi-Samuel (21). Ha ezt a névsort nézzük, akkor a jövő ígéretesnek látszik!

                           Aramide Oteh akcióban

Bár az írás elején azt ígértük, hogy egyetlen rossz hír sem fog szerepelni, egy gyászhírt mindenképpen meg kell említenünk. Október 27-én, egy órával a Leicester City - West Ham United mérkőzés lefújása után, helikopterbalesetben életét vesztette Vichai Srivaddhanaprabha, a Leicester City tulajdonos-elnöke - a helikopter éppen a pálya gyepéről szállt fel, majd a stadionon kívül az akkor már üres parkolóba zuhant.

Nyugodjék békében!