Elröppent újra egy hónap, és annyira csibészesek vagyunk, hogy az októberi bejegyzésünkhöz hasonlóan most is azzal az ígérettel kezdünk, hogy csak jó híreket fogunk sorolni.
Október végén a novemberi meccseinkről ezt írtuk: "november 3-án az Ewood Parkba megyünk a Blackburn Rovers vendégeként, a szomszédból átugrik a Brentford 10-én, 24-én a Stoke City vendégei leszünk, majd 27-én a Rotherham Unitedé. Nem könnyű egyik sem, de a hazai meccsünket mindenképpen nyerni illenék, idegenben a Rotherham ellen mi leszünk a favoritok, a másik kettő meg..."

Mielőtt azonban a meccsek felsorolásába, elemzésébe kezdenénk, meg kell említenünk egy speciális különdíjat: a Championship "Hónap menedzsere" díját októberben Steve McClaren és csapata érdemelte ki, teljesen jogosan egyébként, öt meccs, négy győzelem, egy döntetlen, mi kéne még?

                         Steve McClaren és a bandája

Nézzük akkor a novemberi meccseinket! A Blackburn ellen a megszokott kezdőcsapatban (Istenem, mennyire megnyugtató, hogy "megszokott" vagy "állandó" kezdőről beszélhetünk egyáltalán...) egy változás volt, a kisebb sérülést összeszedő Cameron helyén Josh Scowen kezdett. Sokat erről a meccsről nem szeretnénk mondani, látnivalóan az egy pontért utaztunk, sajnos a 87. percben befújtak egy erősen véleményes tizenegyest (McClaren - tőle szokatlan módon - rablást emlegetett a sajtótájékoztatón) így lett a vége 1-0. Van ilyen, az angol másodosztályban hatványozottan van ilyen, minden egyes meccs élet-halál küzdelem.

                         A jelenlegi legerősebb kezdő tizenegy

Jött a Brentford elleni hazai meccs, ami a tabellán elfoglalt aktuális helyezéstől függetlenül mindig óriási presztízscsata, igazi szomszédvár rangadó; a két csapat stadionja öt kilométerre sincs egymástól. Itt a fiatal francia csatár, Maupay szerzett vezetést a Brentfordnak az első félidőben, de a második félidő elején tíz perc alatt hármat is rúgtunk, sorrendben Luongo, Lynch és Wells voltak a gólszerzők. A legvégén még a dán Dalsgaard szépített, így csak az eredményt tekintve akár szorosnak is tűnhetne ez a meccs; nem volt az.

                              Luongo gólt lő a Brentfordnak

Jött a Stoke City idegenben, erre a meccsre írtuk októberben, hogy bármi lehet. A Stoke tavaly esett ki a Premier League-ből, sokat gyengültek is (Shaqiri pl. a Liverpoolba távozott), de azért a keret tagjai maradtak olyan nevek, mint Berahino, Jack Butland, Martins Indi, Shawcross, Darren Fletcher, Bojan Krkic, Diouf, és persze mindannyiunk legnagyobb kedvence, az örökifjú playboy, Peter Crouch. A helyzetünket nehezítette az is, hogy Cameron nem játszhatott, ő pont a Stoke-tól került hozzánk kölcsönbe; a két klub közti megállapodás szerint nem léphetett pályára.

A meccs óta naponta hallgatjuk meg huszonháromszor a méltán népszerű német gagyimetál fő reprezentánsának, a Scorpionsnak a "Send me an Angel" cimű dalát; az egy dolog, hogy 2-2-re hoztuk a meccset, de mindkét gólunkat a harmincöt (!) éves jobbhátvédünk (!!), Angel Rangel szerezte! Angel teljes eddigi pályafutása alatt most lőtt egynél több gólt egy meccsen! Soha jobbkor!

                               Send me an Angel!

Mi szereztük meg a vezetést, korán, már a hetedik percben, aztán Berahino és Allen góljaival fordított a Stoke, végül a hajrában Angel újra gólt szerzett. Érdekesség, hogy mindkét gólja előtt Eberechi Eze-től kapta a gólpasszt. Ezzel az idegenbeli ponttal maradéktalanul elégedettek voltunk.

A következő meccs szintén idegenben, szintén 2-2 lett, ezzel viszont maradéktalanul elégedetlenek voltunk! A Rotherham Unitedhez mentünk, akik jelenleg a 19. helyen állnak, ráadásul ezen a meccsen nem játszhatott a legjobbjuk, Ryan Manning, akit pont mi adtunk kölcsön a Rotherhamnek, és ellenünk nem szerepelhetett. A klasszikus hülye meccs volt ez, a hatodik percben találtak egy gólt, a tizenkettedikben Wells egyenlített, fújtunk egyet, hogy oké, ez megvan, erre egy percre találtak egy másodikat, onnantól nyolcvan százalékos labdabirtoklás, megyünk előre, a Rotherham beparkolta a buszt, már majdnem az összes reményünk odaveszett, amikor a 91. percben Bidwell beadását Freeman előrevetődve befejelte. Törjük a fejünket, hogy vajon akkor most nyertünk egy pontot, vagy inkább veszítettünk kettőt? Hajlunk erősen arra, hogy inkább az utóbbi.
Mielőtt teljesen elkeserednénk, maradjunk realisták. A novemberi négy meccsünket (egy hazai, három idegenben) lehoztuk egy győzelem, két döntetlen, egy vereséggel. Nem olyan rossz ez. Ráadásul az elmúlt kilenc meccsünkből csak egyet veszítettünk el. És a helyezésünk, a kilencedik hely (három pontra a play-off helyektől) minden előzetes várakozásunkat felülmúlja!

        Joe Lumley szed fel egy labdát a Brentford elleni meccsen

Volt egy válogatott szünet november közepén. Bermuda 1-0-ra legyőzte El Salvadort, itt Wells volt a gólszerző, Luongo a Dél-Korea elleni barátságos meccsen a 94. percben állította be az 1-1-es végeredményt (aztán a Libanon elleni 3-0-ás meccsen a kispadon ücsörgött végig...) a sérülésből visszajövő Tomer Hemed az izraeli csapatban kapott öt percet a Skócia ellen 3-2-re elvesztett Nemzetek Ligája selejtezőn. Októberben azt írtuk, hogy várjuk erősen Wszołek lengyel, illetve Lynch wales-i válogatottbeli meghívását, ez nem jött össze végül, bár mind a lengyel, mind a brit sajtó erősen érvelt mindkettejük mellett.

Nézzünk rá a tabellára kicsit! Jelenleg, tizenkilenc meccs után a 9. helyen állunk, 28 ponttal, 22:26-os gólaránnyal. Az utolsó play-off helyen jelenleg a Nottingham áll 31 ponttal. Ha most lenne vége a bajnokságnak, akkor a Norwich nyerne, és a Leeds United lenne a második feljutó; a League One-ba (harmadosztály) a Hull City, a Bolton, és az Ipswich csúszna le.

                   A Championship állása november 30-án

Októberben már írtunk az U23-as csapatunkról is a Professional Development League küzdelmeiben. A fiataloknak három meccsük volt novemberben, hazai pályán 1:1-es döntetlen a Coventry ellen, idegenben 3:0-ás győzelem a Charlton, majd újra otthon 6:2-es győzelem a Colchester ellen. Tizennégy forduló után a második helyen állunk a Déli-csoportban az Ipswich mögött.

Jöjjön pár egyéb hír a csapat háza tájáról!

November 27-én Luke Freeman meghosszabbította a szerződését 2021-ig. Ez örömteli hír, bár mi itt a szerkesztőségben úgy véljük, hogy ennek igazából az a jelentősége, hogy feljebb lehessen srófolni Freeman eladási árát. Nem hisszük, hogy a januári átigazolási piac alatt ne vinnénk el tőlünk; erre mutat egyébként az is, hogy az ő posztján játszó Ryan Manning-et mindenképpen visszahozzuk januárban. Pár napja az Evening Standard hasábjain Amit Bhatia, elnök-tulajdonos, mindenestre határozottan kijelentette, hogy senkit nem engedünk el. Legyen így!

                                              Marad? Megy?

Sajtóhírek szerint Eberechi Eze iránt a Liverpool és a Tottenham is érdeklődik.

Les Ferdinand, a QPR sportigazgatója, november végén úgy nyilatkozott a SkySport-nak, hogy a QPR azok között a Championship csapatok között van, akik készen állnak a Premier League küzdelmeire.

Végezetül nézzük a decemberi étlapot! Mi nem tudjuk az okát, de az angol szövetség a decembert arra próbálja felhasználni már hosszú-hosszú évek óta, hogy lehetőség szerint a lehető legtöbben dögöljenek meg ebben a hónapban; csapatok, játékosok, nézők, mindenki. (Arról nem is beszélve, hogy decemberben indul a darts világbajnokság is; a figyelmünk erősen meg fog oszlani). Hat meccset játszunk decemberben, de január elsején (!) már megyünk Birmingham-be, az Aston Villa ellen...

Rögtön december 1-én jön hozzánk a Hull City, ezt nyerni kell, nincs mese. 8-án a Leeds United vendégei leszünk, ez necces, de nagyon. A Middlesbrough jön 15-én, (necces), megyünk Nottinghambe 22-én (erősen necces) aztán előbb 26-án az Ipswich, majd 29-én a Reading lesz a vendégünk a Loftus Road-on; ez két kötelező győzelem. Nagy ráhagyással számolva 12 ponttal elégedettek leszünk.

Nem írunk semmi filozofikus gondolatot most itt a végén, a novemberünk pontosan olyan volt, amilyennek egy novembernek lennie kell a Championshipben. Megy a zakatolás: brusztolós, kemény meccsek, álljuk a sarat. Kialakult egy sztenderd kezdőcsapat, megfelelően hosszú a kispad, nem vagyunk még lekésve semmiről. Nincs semmi más dolgunk, mint várni a következő meccseket, és szurkolni a QPR csapatának!