Szeptemberi kacskaringós

 2021.09.30. 19:34

Itt a szeptember, érik a szőlő, hajlik a vessző, de a szüret ellenére folytatódik a pontvadászat, hogy egy Vitár Róbert-féle közhelyet is idevezessünk.

A hónap válogatott meccsekkel indult, itt Lyndon Dykes remekelt, gyakorlatilag egyedül cipeli a vállán a skót válogatottat; mind Moldovát, mind Ausztriát az ő góljával verték 1-0-ra, és így komolyan megnőttek az esélyeik a pótselejtező elérésére. Seny Dieng volt még érdekelt Szenegál válogatottjában, igaz, neki egyelőre csak a kispad jut a Chelsea elsőszámú hálóőre, (© Vitár Róbert) Edouard Mendy mögött.

A csapat első bajnokija ebben a hónapban 11-én, szombaton volt, a "Select Car Leasing Stadium"-má átkeresztelt Madejski Stadiumban, a Reading ellenében. Reading nem egy távoli város, talán ennek is köszönhetően 2.500 QPR szurkoló volt a majdnem 15.000 néző között. Az idegenbeli meccs ellenére inkább mi számítottunk esélyesnek. Amire nem lehet számítani, az az, amikor az ellenfél egyik játékosát pont a mi meccsünk napján csókolja homlokon a múzsa. Most volt egy ilyen, John Swift, a Reading középpályása, aki mesterhármast lőtt úgy, hogy az eddigi legjobb szezonjában összesen(!) lőtt nyolc gólt.

00_johansen_1.jpg                Johansen az egyenlítő gólt lövi a Reading ellen


Így elárultuk azt is, hogy három gólt kaptunk, szerencsére pont ugyanannyit lőttünk, 3-3 lett a vége. Mi szereztük meg a vezetést, pontosabban a readingi Michael Morrison vétett öngólt, aztán az említett Swift mesterhármasa jött, de - és ez az idei csapatunk nagyon nagy erénye - nem adtuk fel, a 79. percben a bemutatkozó új igazolás, a Watfordból érkező Andre Gray szépített, és már a hosszabbításban, a 91. percben egyenlített Johansen. Jellemző adat a labdabirtoklás: 61%-39% volt ide...

00_happy.jpg                         Nagy az öröm az egyenlítés után

Tudtuk mi azt, hogy nem fogjuk veretlenül végigjátszani a bajnokságot, előbb-utóbb eljön az első vereség. Mi magunk már a Middlesbrough elleni idegenbeli meccsen is elképzelhetőnek tartottuk a vereséget, de ott bravúrgyőzelmet arattunk. A szeptember 14-i, Bournemouth elleni, szintén idegenbeli meccs minden szempontból ideálisnak tűnt az első vereség elszenvedésére. Nem akarjuk elironizálni a dolgot, a bajnokság első vereségét szenvedtük el Vitality Stadium 10.495 nézője előtt. A Bournemouth egy szimpatikus és nem is rossz csapat, tavaly a hatodik, rájátszást érő helyen végeztek, előzőleg pedig öt Premier League szezont teljesítettek. A mostani keretben is vannak olyan gazdag élvonalbeli és nemzetközi, válogatott tapasztalattal rendelkező játékosok, mint Dominic Solanke, vagy a még Chelsea-ből ismert, hatvanegyszeres angol válogatott védő, Gary Cahill.

00_willock_bour.jpg                      Willock a Bournemouth elleni meccsen

A meccsen, a vereség dacára, végig fölényben, és bátran mondhatjuk, hogy jobban is játszottunk. Csakhogy, amint az történni szokott, egy buta, nagyon buta védelmi hiba (a sors igazságtalansága: Rob Dickie rossz labdaátvétele, elcsúszása és rövid visszapassza) eredményeként a fiatal Jaidon Anthony lőtt gólt a 13 percben, majd a 37-ben a már említett Solanke is, így 2-0 volt az első félidő állása. A Bournemouthnak két kaput találó lövése volt...
A második félidő reményteli volt, az 57. percben a fiatal McCallum első QPR góljával szépítettünk, bíztunk az idei szezon eddigi feltámadásaiban, fordításaiban, de hiába a már-már nyomasztó fölény és a sok helyzet, maradt a 2-1-es vereség. Mark Warburton nem is leplezte a csalódottságát a meccs után, mi is felemás hangulatban voltunk, mert mint mondottuk volt, tartottunk ettől a meccstől, de aztán a játék képe alapján inkább csalódottak voltunk a szűk vereség miatt.

00_mccallum.jpg            McCallum (16-os mezben) lábát már elhagyta a labda

 

Eljött aztán a nap, szeptember 18-a, a Bristol elleni meccs napja, amikor először vontuk össze mérgesen a szemöldökünket, és emeltük fel figyelmeztetőleg a mutatóujjunkat. Hazai pályán, 14.922 néző előtt kaptunk ki 2-1-re úgy, ahogy nem szabad kikapni! Pontosabban láttunk mi már hasonló meccset, amikor az esélytelenebb csapat kizárólag védekezik, és óriási szerencsével, két kontrával, két kaput találó lövéssel elviszi a három pontot, de azért ez ritka. Ha egy csapatnak komolyabb tervei vannak - reméljük, a QPR komolyabb terveket dédelget - akkor az ilyen meccsekre valamilyen receptet kell találni!

00_dykesbrist_2.jpg                         Dykes a Bristol ellen próbálkozik

Ráadásul mindkét gól a két félidő legvégén született; nem szabad, hogy a koncentráció ennyire lazuljon a végén! A 45. percben egy kontra végén ide-oda pattogó labdát vágott be Chris Martin, ezt az 54. percben McCallum kiegyenlítette, innentől kezdve a Bristol nem tudott kiszabadulni a saját térfeléről (a kapusuk, Daniel Bentley nemcsak a meccs, de az egész forduló legjobb játékosa lett) majd jött a 93. perc, egy lecsorgó labdát előrevágtak, elég volt a holland Wijs pillanatnyi megcsúszása, és Nahki Wells ellőtte a labdát a tehetetlen Dieng mellett. Volt idő, amikor Wells utolsó perces góljának örült a Loftus Road közönsége, hiszen 2018-2020 között 66 meccsen 20 gólt szerzett a QPR mezében - most nem ez volt a szituáció. Ráadásul ez a demoralizáló vereség pont a szezon egyik legjobban várt meccse, az Everton elleni Ligakupa találkozó előtt történt.

00_charliever.jpg              Charlie Austin az Everton elleni első gólját fejeli

Szeptember 21-én jött tehát az Everton elleni kupameccs; tétmeccsen ilyen rangos ellenféllel csak a legutóbbi Premier League szezonunkban találkoztunk. Az Everton jelenleg az ötödik helyen áll a Premier League-ben (közbeszúrás: ijesztően szoros és izgalmas lesz idén az angol foci csúcsbajnoksága, a jelenleg tizennégy ponttal vezető Liverpool mögött öt (!) csapat áll 13-13 ponttal) a keretében olyan sztárokkal, mint Richarlison, Calvert-Lewin, Jordan Pickford, Townsend, Rondon, vagy éppen a sokszoros francia válogatott Lucas Digne.
Kicsit meglepő volt számunkra a viszonylag alacsony nézőszám, 12.888-an voltak kint, talán a kedd esti kezdési időpont, valamint a London-Liverpool közti mintegy 360 kilométer lehet a magyarázat. Számunkra örömtelibb volt a tény, hogy ezt a meccset választotta a DigiSport3, így másodszor láthattuk élőben a csapatot ebben a szezonban.

Kimondottan jó meccs kerekedett, a 18. percben egy szemfüles fejessel Austin szerzett vezetést, ezt kiegyenlítette a már említett Digne egy gyors kontra végén a 30.-ban, de szinte azonnal érkezett újra Austin, aki Chair parádés beadását csúsztatta be, újra csak fejjel. A második félidő legelején Townsend egy kapu előtti kavarodást követően közelről bepiszkálta az egyenlítést, és ez a 2-2 maradt a végeredmény. Érdekes adat, hogy a labdabirtoklási arány 61%-39% volt a javunkra, a játék képe, a helyzetek alapján közelebb álltunk a győzelemhez. A Liga Kupában nincs hosszabbítás, egyből tizenegyesek jönnek. Óriási izgalmak és tökéletes büntetők következtek, a nyolcadik körig senki sem hibázott, szerencsére akkor is Tom Davies, az Everton játékosa rontott, így várhattuk a negyedik kör sorsolását!

00_eve.jpg                 A Jimmy Dunne tizenegyesét követő pillanat

A jegyzőkönyv kedvéért ideírjuk a tizenegyeseket rúgó játékosainkat sorrendben: Austin, Ball, Barbet, Willock, Adomah, Duke-McKenna, Amos, Dunne. Az éles szemű olvasóink rögtön kiszúrták Luke Amos nevét, az egyik legnagyobb tehetségünk ezen a meccsen tért vissza hosszú sérüléséből, csereként harminc percet játszott.
Időközben megtudtuk a következő ellenfelünket is, október végén hazai pályán fogadjuk majd a nagy múltú, jelenleg harmadosztályú Sunderland csapatát! Beismerjük, kissé meglódult a fantáziánk: a Sunderland papírforma alapján verhető ellenfél, ha sikerülne, akkor már a legjobb nyolc között lennénk, onnan pedig egy lépés - persze szerencsével és bravúrral - az elődöntő a Wembley-ben! De csitt, ne szaladjunk előre ennyire!

Pláne azért, mert a következő meccsen, szeptember 24-én, a West Brom ellen kijózanító pofonba szaladtunk bele. Vita tárgya persze, hogy pofon-e, meg kijózanító-e a 2-1-es vereség a Championship talán legerősebb keretével, egyik legtehetősebb csapatával szemben, saját pályájukon, 21.825 fanatikus nézőjük előtt? A WBA tavaly esett ki a Premier League-ből, és nagyon eltökéltnek tűnnek az azonnali visszajutás kérdéskörében.
Szóval mi magunk is tartottunk ettől a meccstől, a döntetlent meglepetésként, a győzelmünket "Jézus a vízen jár" szintű csodának minősítettük volna. Erre a negyvenedik másodpercben (!) Andre Gray megszerezte a vezetést! A West Brom egész egyszerűen elbambult a kezdésnél, nem álltak fel rendesen, Andre Gray a kétségbeesetten visszafutó kapus mellett gyakorlatilag az üres kapuba passzolta be a labdát. Ez az 1-0 volt a félidő is, és bár minimális fölényben voltak a birminghamiek, semmi veszélyt nem orrontottunk. Aztán a 75. percben - nincs rá jobb szó - óriási potyagólt hozott össze a kapusunk, Dieng, Grant közel sem veszélyes fejese egyszerűen kiperdült a kezéből, mintha bedobta volna a saját kapujába. A szövetség végül Grantnek adta a gólt, de a meccs eredeti jegyzőkönyvében Dieng öngóljának írták.

Oké, a döntetlen is jó még, gondoltuk magunkban, de két perccel a vége előtt Chair könnyelműen passzolta hátrafelé a labdát a középpályán, Grant köszönte, és másodszor is betalált.

Nehéz volt bármit is mondani a meccs után, célozgattunk rá fentebb, hogy a meccs előtt valami ilyen eredményt valószínűsítettünk magunk is, de az, ahogy a végeredmény kialakult, az rettentő bosszantó volt. Paradox helyzetben érezzük magunkat néha, mert tény, hogy a csapat össze van rakva, stílusosan játszik, nem fociznak le minket soha, sehol; de valahogy ezeket az egyéni hibákat ki kell tudnunk küszöbölni, vagy ha már kiküszöbölni nem is lehet őket teljesen, legalább a káros következményeket minimalizálni. Mi például szívesebben látnánk a csapatot egy 4-2-3-1es felállásban, mostanában sokszor bomlik fel a háromvédős rendszerünk, és kerül Dieng kiszolgáltatott helyzetbe.

00_chairbir.jpg                     Chair Birmingham elleni második gólja

Sok időt nem hagy filozofálgatásra a Championship feszes menetrendje, 28-án már jött a következő, egyben az utolsó szeptemberi meccs, a Birmingham City látogatott a Kiyan Prince Foundation stadionba, ahol 12.257 néző várta a játékosokat. A meccsről túl sokat nem kell mondanunk, egy küzdelmes, de komolyabb izgalmakat azért nem hozó, 2-0-ás győzelmet láthattunk, a második félidőben már felhőszakadás-szerű esőben. Végig kézben tartottuk az irányítást, és bár akár Austin, akár Dykes is szerezhetett volna gólt, ezeket a minket egyre inkább a fiatal Eden Hazardra emlékeztető Ilias Chair lőtte, az egyiket egy szép átlövésből, a másikat egy gyors kontra végén.

Véget ért a mozgalmas szeptember, túl vagyunk tíz fordulón, a bajnokság egyötödén (21,73%-án), összegezzünk kicsit! A szezon előtt a play-off egyikét tűztük ki célként magunk elé, ezt is csak sok szerencsével gondoltuk/gondoljuk elérhetőnek. Reménykedésünket a tavalyi szezon vége okozza, illetve az a tény, hogy a nyáron sikerült együtt tartani a csapatot. Jelenleg a nyolcadik helyen áll a csapat, mindössze egy (!) ponttal elmaradva a jelenleg hatodik Blackburntől. A tizenkilenc lőtt gólunknál csak a Fulham (22) és a West Brom (20) szerzett többet. A tizennégy kapott gól kicsit soknak tűnik - ezt kicsivel feljebb már említettük. A Championship statisztikái szerint a bajnokság (eddigi) tíz legjobbja között két QPR játékos van, Rob Dickie és Chris Willock; az összesített labdabirtoklásban, a meccsenkénti lövések számában, a passzok pontosságában a Championship huszonnégy csapata közül negyedikek vagyunk, a csapatok játékosainak összpontjában a harmadikak.
Összességében tehát elégedettek vagyunk az eddigiekkel, a Liga Kupa pedig maga a porcukorba hengergetett, málnalekvárral töltött mézbonbon.

blogra.jpg                                  Tíz forduló után az állás

Nézzük az októbert, ami már holnap ránk rúgja az ajtót! Másodikán jön hozzánk a Preston, ezt a meccset nyerni illenék. Ezután válogatott meccsek miatti szünet, így csak tizenhatodikán játszunk újra, akkor viszont kőkemény szomszédvár rangadó, a Craven Cottage-be sétálunk át a Fulham-hez. Fogalmazzunk úgy, nem mi vagyunk az esélyesebbek... A következő kettőn azonban igen, tizenkilencedikén hazai pályán a Blackburn, huszonharmadikán idegenben a Peterborough lesz soron.
Huszonhatodikán a már említett Sunderland elleni kupameccs otthon, és az októbertől ugyancsak hazai pályán búcsúzunk majd huszonkilencedikén, a Nottingham Forest ellen.

Pillantás a tabellára: ha most lenne vége a Championship-nek, akkor a West Brom és a Bournemouth jutna egyenesen a Premier League mezőnyébe (mindkét csapattól 2-1-re kaptunk ki ebben a hónapban...) a play-off helyeken jelenleg a Fulham, a Coventry, a Stoke City és a Blackburn Rovers állnak; a három kieső a Peterborough, a Hull City és a Derby County volna. A Derbyvel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy pénzügyi szabálytalanságok miatt az angol szövetség 12 pontos büntetéssel sújtotta őket, hogy is mondjuk: innen szép nyerni...

Zakatol tovább a gépezet, jönnek a csúnya, munkás, és legfőképpen esős, hideg hónapok, maradunk optimisták továbbra is!

 

cmon.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://loftusroad.blog.hu/api/trackback/id/tr8416705190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása