Beköszöntött a november, esik az eső azóta, néha még havazik is, mégsem tudjuk arcunkról letörölni a vigyorgást, a hónap végére olyan magasságokba jutott a csapat, amiről álmodni sem mertünk volna a szezon kezdetekor! Ez most nem egy szokásos zsurnaliszta közhely: a harmadik helyen áll a csapat! A HARMADIK HELYEN! Nézzük gyorsan át hogyan s miként történt is ez!

Az első novemberi meccsünkön, november harmadikán, Walesbe kellett átugranunk, egészen pontosan Cardiffba. A Cardiff City gyengélkedik egyelőre a szezonban, épp a vonal felett áll a 21. helyen, de sokszor említettük már, hogy a Championshipben ez semmit sem jelent - az élen egyre meggyőzőbb előnyt összerakó Bournemouth például olyan simán kapott ki hazai pályán a tizenötödik Prestontól, hogy még az igazi ínyencek is csak csettinteni tudnak.
A meccs előtt kis izgalmat okozott, hogy Dykes szereplése egy kisebb sérülés miatt bizonytalanná vált, ám végül a kezdőbe jelölte őt Warburton mester. Ideírjuk most a teljes kezdőcsapatot, esetleges apróbb változtatások mellett is ez most valószínűleg a legerősebb kezdőnk: Dieng - Dickie, Dunne, Barbet - Adomah, Dozell, Johansen, Odubajo - Chair - Dykes, Gray. Jordy de Wijs jelenleg sérült, Dunne viszont kiválóan helyettesíti, és persze egy Gray-Austin, vagy egy Dozell-Willock csere sem megy a minőség rovására.
A meccs kiegyenlített küzdelmet hozott, az első félidőben mi, a másodikban a Cardiff birtokolta többet a labdát, szerencsére az első félidőben Gray magabiztosan lőtte be Dozell egészen kiváló kiugratását. A második félidőben aggodalomra adott okot, hogy Gray-t sérülés miatt az 54. percben le kellett hozni (reméljük, hogy nem nagyon komoly az ügy) ezen kívül az említésre méltó, hogy kihagytuk két ordító helyzetet, de most elkerült minket a 92. perc átka, úgyhogy mind a három pontot bezsákolhattuk, és mivel szerencsésen alakultak a többi meccsek is - a már említett Bournemouth mellett hazai pályán kapott ki a Blackpool és a Coventry is - feljöttünk az ötödik helyre.

                           Gray győztes gólja Cardiffban

Mi pont a fent említett Blackpoolhoz utaztunk fel a messzi északra november hatodikán, 11.769 néző foglalt helyet a Bloomfield Road Stadium lelátóin. Előzetesen a Blackpool elleni meccset a "húzós" jelzővel illettük, amivel arra utaltunk, hogy mindhárom végkimenetel elképzelhető. Döntetlen lett, 1-1, de valóban, akár nyerhettünk és akár ki is kaphattunk volna. Változatos, jó színvonalú volt a játék, a hatodik percben Kenny Dougall fejjel szerzett vezetést a Blackpoolnak, ezt a gólt hosszas videózgatás után les miatt érvénytelenítették, a BBC tudósítása szerint jogtalanul. A huszonhatodik percben mi szereztük meg a vezetést, Chris Willock, ahogy mondani szokás: "szezon gólja" gyanús gólt lőtt, a tizenhatos bal sarkáról csavart a hosszú felsőbe; próbáltunk egy kis darab selyempapírt beszuszakolni a labda és a kapufa közé - nem sikerült.

                 Willock lövése nyomán  vezettünk Blackpoolban

Ezzel az egygólos előnnyel fordultunk, a második félidő elején befújtak ellenünk egy tizenegyest, a kiugró Jordan Gabrielt elsodorta a kapusunk, Seny Dieng, nem volt egy nagy fault, nem is kapott érte pirosat, a tizenegyes viszont jogos volt, Gary Madine be is lőtte. Ez maradt a végeredmény, bár nagy gólhelyzet maradt ki mindkét oldalon. Mint a Gyalog Galoppban mondja a Fekete lovag: egyezzünk ki döntetlenben; mondtuk mi is, a Blackpool pedig elfogadta az ajánlatot.

A fordulóval kapcsolatban egy fontos eseményt ide kell vezetnünk. Az általunk rendkívüli módon szeretett és tisztelt Neil Warnock - akinek menedzseri munkájának köszönhetően a QPR nyerte a 2010-11-es Championship szezont, és jutott fel a Premier League-be - a Middlesbrough menedzsereként a Luton ellen már az 1.602 meccsét dirigálta az angol labdarúgó ligákban - ezzel angol csúcstartó lett! Paradox módon jelenlegi munkaadója, a Middlesbrough a következő meccs után elbúcsúzott tőle, pedig a Boro nem szerepelt annyira rosszul, a tizennegyedik helyen állnak, most épp a feljutásra ácsingózó WBA otthonából hoztak el egy pontot. Nem tudjuk, mi áll pontosan a menesztés hátterében, mi magunk további sok sikert, vagy éppen békés nyugdíjas éveket kívánunk neki, elvégre hetvenkét éves már a legenda.

                          Egy kedves emlék Neil Warnock idejéből

Válogatott szünet következett, vegyük gyorsan át az érintett játékosainkat! Seny Dieng COVID fertőzés/gyanú miatt kimaradt most Szenegál csapatából, Szenegál szárnyal, Togóval ikszeltek, Kongót 2-0-ra verték, csoportelsőként mennek a rájátszásba. Ilias Chair marokkói színekben hat percet játszott a Szudán elleni 3-0-ra megnyert meccsen, majd kezdőként nyolcvanat a Guinea elleni, ugyancsak 3-0-re megnyert találkozón. Marokkó is csoportelső, mennek a rájátszásba ők is. Marokkó kapcsán említsük meg azt is, hogy a jelenleg a Ferencvárosban játszó Ryan Mmaee ezen a két meccsen négy gólt és egy gólpasszt jegyzett - Ilias Chair akár a QPR menedzsmentjének a figyelmét is felhívhatná a fiatal támadóra.
Dykes sérülés miatt nem kapott most helyet a skótoknál, akik végül nagyon simán értek oda a pótselejtezőbe.
Andre Gray sem utazott el Jamaikába most, ők lemaradnak a következő világbajnokságról, akárcsak Finnország, akik Hamalainen-nel a soraik között hatalmasat küzdöttek ugyan, de a franciák ellen kevesek voltak.

A válogatott szünet után a Luton Town csapatát fogadtuk 19-én, pénteken, esti tévés meccsen, 15.062 néző előtt. Kezd szépen emelkedni a nézőszám, jönnek az eredmények, ugyebár. Dykes továbbra is sérült, viszont visszatért a csapatba Lee Wallace, aki augusztus 18-án játszott legutóbb. Kicsit belealudtunk a kezdésbe, majdnem gólt kaptunk egy könnyelmű hátragurításból, Dieng óriási bravúrral mentett. Aztán a tizedik percben csodát láttunk. Nem túlzunk, csodát. A Luton végezhetett el szögletet, a benti kavarodásból Chair felé pattant a labda, aki - még bőven a saját tizenhatosonkon belül! - maga elé tette (1. érintés) majd fellőtte a beinduló Willock irányába (2. érintés) a labda már bőven a Luton térfelén pattant kettőt, majd két védő szorításából Willock kapásból emelte a labdát harminc méterről a kiinduló kapus fölött a hálóba. (3. érintés) Megnéztük egyszer, megnéztük kétszer, megnéztük milliószor: bámulatos!
A játék eléggé kiegyenlített volt, nem rossz csapat ez a Luton, helyzetek itt is, ott is, a különbség annyi, hogy nekünk van egy Charlie Austin-unk, (aki most egy olyan "frizurával" jelent meg, hogy először azt hittük, hogy a Dartmoor Prison-ból engedték ki egy rövid eltávra) és Charlie okosan befejelt egy ide-oda pattanó labdát az ötvenötödik percben, és ez is maradt a vége, újabb három pont és újabb clean sheet.

                       Austin biccenti be a másodikat a Luton ellen

24-én, szerdán szintén hazai pályán fogadtuk a Huddersfield csapatát, esti meccsen, 11.591 néző előtt. A Huddersfield nem lebecsülendő csapat (a Championshipben egyik csapat sem az), kicsivel mögöttünk a tabellán, de pár éve két szezon erejéig a Premier League világába is belekukkantottak - meleg szívvel emlékszünk akkori príma középpályásukra, az ausztrál Aaron Mooy-ra. Kemény kis meccs kerekedett, kicsit mi birtokoltuk többet a labdát, több kapura lövésünk volt, veszélyes támadásból is mi vezettük a többet, a gólunkra mégis a 81. percig kellett várnunk, az akkor már tíz perce pályán lévő csere, Luke Amos fejelt a felhők közül a kapuba; teljesítményéből nem von le semmit, hogy a Huddersfield kapusa, Lee Nicholls, ahogy mondani szokás, a rokonok elé jött ki. Luke Amosnak azért is örülünk, mert a Tottenham volt akadémistája a keret egyik legnagyobb tehetsége, hosszú-hosszú sérülés után tért vissza, egyre több játékpercet kap Warburton mestertől. 1-0-ás győzelem lett tehát a vége, és feltétlenül ki kell emelnünk, hogy novemberben már a harmadik meccsünket hozzuk le kapott gól nélkül, a sérült Jordy de Wijs-t kiválóan pótolja az ír Jimmy Dunne a védelem közepén, és persze nem mehetünk el szó nélkül Dieng teljesítménye mellett sem, mondhatni "keretbe" foglalta a találkozót, rögtön a kezdés után, a harminchetedik másodpercben (!) és a kilencvenkettedik percben is volt egy-egy emberfeletti bravúrja.                             Amos gólja, Nicholls vakrepülése

November utolsó előtti napján a Championship utolsó helyezettjéhez, A Derby Countyhoz utaztunk. A Derby nagy gondokkal küzd - hiába ül a kispadon az angol foci egyik legnagyobb legendája, Wayne Rooney - pénzügyi problémák miatt immáron huszonegy (!) pont levonásával büntette őket a szövetség, így mindösszesen egy pont áll a nevük mellett. Azzal a levont huszonegy ponttal sem lennének sokkal a vonal fölött, de legalább fölötte volnának.

                Willock beemeli az egyenlítő gólt a Derby kapujába

 Húszezer néző mindezek ellenére kint volt a Pride Park Stadium lelátóin (a pontosság királyi erény: 20.003 nézőt ír a jegyzőkönyv!) Dykes és Wijs továbbra is sérültek, úgyhogy a kezdőcsapat nem változott az előző meccshez képest. A Derby csapatában meglepődve fedeztük fel Ravel Morrisont: ő az angol foci egyik legnagyobb ígéretének számított, a Manchester United akadémiáján a Lingard és Pogba fémjelezte évfolyamban "végzett" és akkoriban ebből a trióból magasan őt tartották a legnagyobb tehetségnek. Aztán nem így történt, sehol sem evett meg túl sok sót, a csapatait felsorolni is nehéz volna, Angliában a Birmingham, a West Ham, a Sheffield United, a Middlesbrough, a Cardiff csapataiban is játszott, nálunk is megfordult, a 2013/14-es szezonban tizenhét meccsen hat gólt lőtt a QPR színeiben. A külföldi csapatait a Laziótól kezdve az Östersundig helyhiány miatt nem soroljuk.
A vezetést a Derby szerezte meg, Tom Lawrence egy kiválóan eltalált 17 méterről leadott bombával lepókhálózta a bal felsőt. Ezzel az 1-0-val mentünk szünetre. Azt idén már szinte említenünk sem kell, hogy domináltuk a játékot, minden statisztikai mutatóban a Derby fölé kerekedtünk.
A második félidő elején Austin parádés beadását Willock parádésan, kapásból lőtte a bal felsőbe (azt gyanítjuk, hogy az edzésen úgy állapodtak meg a játékosok, hogy a kis gól nem gól, csak a "parádés" gólokat számolják) Innentől kezdve csak az a kérdés maradt, hogy mikor szerezzük meg a győztes találatot. Ezt végül az utolsó utáni percre hagytuk, viszont a szerzője, Andre Gray szintén ott lehetett azon az edzésen, ahol a parádéról megállapodtak, a kaputól 10-12 méterre, a kapunak háttal állva vesz mellre egy labdát, kettőt dekázgat, majd félfordulatból lövi ki a bal felsőt ő is, de úgy, hogy sem az őt körülvevő három védő, sem a kapus sem tud moccanni sem. Káprázat!

                        Gray káprázatos gólja a Derby ellen

2-1-re nyertünk tehát, és szédelegve nézzük, hogy a hihetetlen novemberi menetelés után a harmadik helyen állunk a tabellán! Fantasztikus teljesítmény, az öt novemberi meccsünkből négyet nyertünk meg egy döntetlen mellett, két gólt kaptunk csupán! A novemberi "Hónap edzője" díjat kizárólag Warburton mester kaphatja, de a "Hónap játékosa" címre is volna tippünk.

Véget ért ez a  sikerhónap, vegyük át szokásos rovatainkat! Ha most érne véget a Championship, akkor a Fulham és a Bournemouth lenne közvetlenül a Premier League résztvevője, a négy play-off helyen sorrendben a QPR, West Brom, a Blackburn és a Coventry állnak. A két első helyezett előnye csökkent, mi hét ponttal állunk a Bournemouth mögött; november nyolc pontot hoztunk rajtuk. Kiesők a Peterborough, a Barnsley és a Derby County lennének.
A szokásos decemberi őrületet most viszonylag normálisan ússzuk meg, öt meccsünk lesz csak, abból három hazai pályán: ötödikén a Stoke, 18-án a Swansea, 27-én pedig a Bournemouth jön a Kiyan Prince Foundation Stadiumba, 13-án a Bramall Lane-re látogatunk a Sheffield United szíves invitálására, 30-án pedig Bristol City-t keressük fel az Ashton Gate Stadiumban. Jósolni nem tudunk, de nem is akarunk, megjött az étvágyunk erősen, és persze tudjuk, hogy nagyon messze még a vége, hullámhegyek, hullámvölgyek váltogatják egymást, továbbra is a rájátszást érő helyek egyike a célunk. De most akkor is széles jó kedvünk vagyon!

                     Warburton mester nyugtával dicséri a napot

Mivel pont húsz fordulón vagyunk túl, szakmázgassunk, statisztikázzunk egy kicsit! 35 pontot szereztünk eddig, 33 gólt lőttünk, ezzel a negyedikek vagyunk a Championshipben, ez jó, viszont a 25 kapott gól sok, ez csak a 14 helyre elég. A labdabirtoklásban az ötödik, a kapura lövések számában harmadik, passzpontosságban negyedik, a játékosok átlag pontszámában szintén harmadik helyen vagyunk a Championship mezőnyében. A Championship összes játékosát tartalmazó listán öt QPR játékos van az első harmincban (Dickie 11, Willock 15, Adomah 17, Chair 29, Dykes 30) ezt még a Fulham mondhatja el magáról, mögöttünk a Bournemouth és a West Brom is csak három-három játékost delegál ide.

Összességében elmondhatjuk, hogy egy kiválóan összerakott és kiválóan motivált csapat állt most össze, ahol a tapasztalt, idősebb játékosok és a fiatal tehetségek aránya ideális, kellőképpen hosszú a kispad, és bár sérülések sújtanak minket, megfelelő minőségű játékosok tudják pótolni a kiesőket.

Várjuk a folytatást decemberben is!