A havi bejelentkezést most egy kicsit megnyújtottuk, a szezon utolsó meccse átcsúszott májusra, azt még megvártuk.

A bajnokság hajrájára fordultunk rá áprilisban, az első meccsünket másodikán játszottuk hazai pályán a Fulham ellen.
A Fulham elleni meccseknek mindig különös hangulata van, amint a nyugat-londoni derbik mindegyikének. Öt kilométerre vannak egymástól a stadionok, azoknak a játékosoknak a sora, akik megfordultak mindkét csapatban, se szeri, se száma, Zamora, Andy Johnson, Johansen, Matt Smith, és még sorolhatnánk.

                       Dykes a Fulham ellen próbálkozik

Erről a meccsről túl sokat nem akarunk írni, kikaptunk 2-0-ra, de ez a jelenlegi helyzetünkben tisztességes helytállásnak minősül. Nálunk még mindig rengeteg a sérült - bár Lyndon Dykes újra a kezdőben volt -, míg a Fulham elképesztő szezont fut, legutóbbi írásunkban is említettük, hogy biztos már a Premier League tagsága. Összerakott, szervezett és sallangmentes a játéka, már most egy stabil középcsapat lenne a PL-ben. Most sem csináltak semmi extrát, nem is játszottak különösebb fölényben, csak a tizennegyedik percben lőttek egy gólt, aztán a hetvennyolcadikban tizenegyesből még egyet. Ennyi. Persze nem csak ennyi. Van nekik egy Aleksandar Mitrovic-uk. A 27 éves szerb csatár élete formáját futja, az egy dolog, hogy az ő góljával jutott ki Szerbia a világbajnokságra (és küldte Portugáliát a pótselejtezőbe) de a Championship mostani szezonjának góllövő listáját 37 találattal vezeti. Nyolc meccsel a szezon vége előtt!
Végignéztük gyorsan a Championship elmúlt tíz idényét, mindösszesen kétszer fordult elő, hogy a szezon gólkirálya elérte a harminc gólt, a 12/13-as szezonban Murray 30, míg tavaly Ivan Toney 31 találattal nyert.

Április ötödikén Sheffieldbe, a Bramall Lane-re utaztunk, ahol 26.488 néző ült a lelátón. A Sheffield United is a rájátszásért küzd - pontosabban: ők a rájátszásért küzdenek - a meccs teljesen kiegyensúlyozott játékot, inkább egy kis QPR fölényt mutatott, csak éppen a kilencedik percben Oliver Norwood betalált a kapunkba, és ez az 1-0 maradt a végeredmény. A tragikusabb hírek, (és a tragikus jelzőt most nem túlzólag használjuk!) a lefújás után érkeztek, megsérült a kiváló belső védőnk, Rob Dickie, aki már nem is fog pályára lépni ebben a szezonban.                            Chair a Sheffield elleni meccsen

 A következő meccsünk a Preston North End elleni volt, a fentebb említett okok miatt a kezdőt az orvosi stáb állította össze. De még így sem úsztuk meg, a bemelegítés közben megsérült a két meccsel ezelőtt leigazolt kapusunk, Keiren Westwood is, akit már eleve azért kellett leigazolnunk, mert mind a három kapusunk, Dieng, Archer és Marshall is megsérült. Már nem is tudjuk, mit mondjunk erre a sorozatra; nem hiszünk az okkult tanokban, de más kapaszkodót egyszerűen nem találunk: el lettünk átkozva! A kapuban így a saját nevelésű, húsz éves Murphy Mahoney mutatkozott be. Dunne párja belső védőként Sanderson lett, aki ebben a pozícióban még nem játszott soha. És ha már az ág is húz bennünket, akkor húzzon igazán: a 42 percben egy lövés Dunne lábán pattant meg, így egy öngóllal szerezte meg a vezetést a Preston. A második félidő elején tizenötről Archer kilőtte a bal felsőnket, és hiába játszottunk fölényben, szépíteni csak a 93. percben tudtunk, Gray egy tizenegyest értékesített, ez volt a szezonbeli kilencedik gólja, amivel jelenleg ő a házi gólkirályunk.

                             Mahoney bemutatkozott

Ezzel a vereséggel visszacsúsztunk a 11. helyre, és bár rendkívül sűrű a mezőny (az utolsó play-off helytől hat pontra vagyunk lemaradva) úgy gondoljuk, hogy idén sem érjük el a rájátszást. De hát fogtunk mi már reményhalat a Göböli tóban.

                Dozell lövését tisztázzák a Preston védői

Tizenötödikén a Huddersfieldhez mentünk, ők bőven rájátszást érő helyen állnak, sőt, nagy szerencsével akár a közvetlen feljutást is elérhetik - de ehhez tényleg rendkívüli szerencsére volna szükségük. De nyilván nem véletlenül volt 19.636 néző a John Smith's Stadium lelátóin. A kapusaink zöme továbbra is sérült, de Westwood vállalta a játékot, ahogy Dykes is ott volt a kezdőben. Nagy iram, kiegyensúlyozott játék, bár a statisztikai mutatók kicsivel felénk billentek, a végerdmény 2-2-es döntetlen lett. A Huddersfield szerzett vezetést egy jobbszélről belőtt szabadrúgás utáni kavarodásból; a jegyzőkönyv szerint Barbet öngólja volt, kikockáztuk néhányszor az esetet, legyen nekik igazuk. Luke Amos még a félidő vége előtt egyenlített, aztán újra a Huddersfield lőtt gólt az ötvenharmadik percben, erre Chair válaszolt öt perccel később. Az utolsó másodpercig nyílt és kemény meccs volt, mivel a döntetlen igazából senkinek sem volt jó.

                    Amos gólja a Huddersfield ellen

Három nappal később a Derby County érkezett hozzánk, akinek pont ezen a meccsen teljesedett be a végzete. Huszonegy büntetéspontot ledolgozni lehetetlen vállalkozás, és bár voltak pillanatok a szezon során, amikor úgy tűnt, Rooney csapatának sikerül a csoda, de nem. A sors iróniája, hogy a 2014-es play-off döntő után újra csak a QPR verte a szöget a koporsójukba.

                       Dykes kihagyja a helyzetét a Derby ellen

15.298-an ültek a lelátókon, és látták, hogy a Derby tényleg az utolsó csepp véréig küzd, Westwood bravúrjainak volt köszönhető, hogy kapott gól nélkül húztuk ki a meccset. A Derby végül kapitulált, a szezon végére kiváló formába kerülő Luke Amos lőtte a meccs egyetlen gólját a nyolcvannyolcadik percben. A Derby elbúcsúzott tehát a Championshiptől, mi pedig életben tartottuk a pislákoló reményt, ami tényleg alig pislákolt: már az sem elég, ha a hátralévő meccseinket nyerjük, a riválisoknak is botlaniuk kell.

                      Luke Amos Derby elleni gólja

Aztán ez a pislákoló remény a következő, Stoke City elleni meccsen ki is aludt. Kikaptunk 1-0-ra, egy rendkívül balszerencsés góllal, amit az első félidő hosszabbításában kaptunk, a második félidőt nyomasztó fölényben játszottuk végig, de maradt a vereség. Nem jutunk be a rájátszásba tehát, és a március-áprilisi horror vereségi sorozat következményeként nagy valószínűséggel a tavalyi eredményt, sem helyezésben, sem a szerzett pontokban nem tudjuk megismételni.

                      Dunne a Stoke elleni meccs után

A hazai közönségtől az utolsó előtti fordulóban, a Sheffield United ellen búcsúztunk el, 15.824-en ültek a lelátókon. Felforgatott kezdővel álltunk fel, a kapus gondjainkról már beszéltünk, a helyzet tovább romlott, a húszéves Mahoney mögött a tizenkilenc éves Harry Halwax ült a kispadon. Az első félidő közepén Adomah beadást szépen fejelte be Austin, és ez is maradt a félidő vége. A második félidőben aztán - nincs erre jobb szó - bedarált minket a Sheffield, hármat lőttek, a másodikat az a Jack Robinson, aki 2015 és 2017 között nálunk játszott.

                     Austin utolsó gólját fejeli QPR mezben

Egy forduló volt már csak hátra, május hetedikén Swansea-ba utaztunk. A Swansea hozzánk hasonlóan átlagos szezont futott, de nyilván szépen akartak búcsúzni, össze is jött 18.608 néző. A legjobb hír az volt, hogy újra Seny Dieng nevével kezdődött az összeállításunk - legutóbb február 26-án, a Blackburn ellen volt ez így.
A meccs kiegyenlített játékot hozott, talán a Swansea volt kicsit fölényben, ők egy lesgólt lőttek is. A slusszpoén most a miénk volt, a nyolcvanadik percben a csereként beállt Gray bepasszolta Chair príma passzát, így győzelemmel zárhattuk a bajnokságot!

                     Gray begurítja a szezonunk utolsó gólját 

Mielőtt a szezon gyors elemzésébe kezdenénk, egy fontos és szomorú hír! Mark Warburton elbúcsúzott a csapattól! Mi magunk nagyon sajnáljuk, szerintük az utóbbi idők legjobb menedzsere volt, és ami még fontosabb, remek pedagógus is volt. Kiválóan építette be a fiatalokat, akik előtt szép jövő áll, ha az a megmagyarázhatatlan márciusi összeomlás nincs, akkor most a play-off meccsekre készülnénk. A Swansea meccs utáni nyilatkozata sejtelmes volt, a vezetőséggel volt probléma, ő szívesen maradt volna.

                   Szurkolóink a Swansea stadion lelátóján

A szezonról akkor pár szót: végül gyakorlatilag megismételtük a tavalyi szezon eredményét. Sokszor írtuk le a szezon folyamán, hogy a rájátszás elérése is bravúr ettől a csapattól, ez végül nem sikerült, de voltak olyan időszakok, amikor egyáltalán nem tűnt elérhetetlennek az álom! Megválaszolhatatlan kérdés, ha nincs a kapusainkat sújtó sérüléshullám, ha nem esik ki hosszú hónapokra Dickie, Dykes, Willock, Luke Amos, akkor hogy végeztünk volna?

Elindul most a nagy játékos keringő, és ugyebár nekünk legelőbb az új menedzsert kell megtalálunk; minél hamarabb, annál jobb. Egyelőre hét játékosunk távozását jelentették be, köztük sajnos Charlie Austinét is. Dominic Ball, Odubajo hiányozni fognak, rajtuk kívül Marshall, Dillon Barnes, Owens, Shodipo is távozik.
Sok függ attól, pontosabban minden attól függ, hogy a kulcsjátékosok közül kiket tudunk megtartani, milyen jövőképet tud az új szakmai stáb felvázolni, lesz-e reális esély a Premier League szereplésre?
Ha nincs, akkor szinte biztosan távozni fog Chris Willock, Rob Dickie, Jimmy Dunne, Luke Amos, Seny Dieng, Ilias Chair, Lyndon Dykes. Ők már most megértek a Premier League szereplésre, és ha onnan hívnak valakit, akkor menni kell! Így történt a közelmúltban Luke Freeman-nel és Ebere Eze-vel is.

                                       A teljes tabella

Nyissunk egy kicsit nagyobb látószöget az idei szezonra! A Fulham lett a bajnok, mögötte a Bournemouth jutott fel, a rájátszás két párosítása Huddersfield - Luton és Nottingham - Sheffield United, a két párharc győztese játssza a Wembleyben a döntőt. Kiesett a Peterborough, a Derby County és a Barnsley.

Feljutott hozzánk a Wigan és a Rotherham United a harmadosztályból, hozzájuk csatlakozik még a Wycombe - Sunderland rájátszás döntő győztese. A Premier League-ből már biztosan lecsúszik hozzánk a Norwich és a Watford, a harmadik kieső egyelőre kérdéses, a Leeds, Burnley, Everton hármas egyike lesz az.

A szezon gólkirálya és a legjobb játékosa a negyvenhárom gólt szerző Mitrovic lett.

Chris Willock bekerült a szezon álomcsapatába, a teljes játékos rangsor ötödik helyén végzett. Rob Dickie végzett még a rangsorban az első húszon belül, tizenhatodik lett. A házi gólkirályunk Andre Gray lett tíz találattal, Ilias Chair kilencet szerzett.

                               A szezon álomcsapata

Sok idő az elmélkedésre, felkészülésre nem lesz, a 2022-es világbajnokság miatt szokatlanul korán, 2022 július 30-án indul az új szezon!