Októberi virgonckodás

 2022.10.31. 17:20

Sűrű volt az októberi program, rögtön elsején bele is kellett csapnunk a jóba, Bristolba utaztunk. Legutóbbi bejegyzésünkben említettük, hogy az első két októberi meccsünk necces, nos a Bristol City elleni egy kiélezett, körömrágós, viszont egy rendkívül pörgős, látványos jó meccs lett, és ami a legfontosabb, mind a három pontot elhoztuk az Ashton Gate-ről, ahol 21.665 néző ült a lelátókon. Két érdekes változás volt a kezdőben, a védelem közepén Dunne helyett Clarke-Salter kezdett, míg elől, a válogatott meccsekről visszatérő Dykes helyén Roberts.
Az első tíz percben a Bristolnak volt két nagy helyzete, az egyiknél fölé lőttek, a másiknál, Nahki Wells fejesénél Dieng védett szenzációsan. Aztán már csak nálunk voltak helyzetek az első félidőben, és szerencsére azokból kettőt be is rúgtunk. A 19. percben Willock csinálta meg a lassan védjegyének számító mozdulatsort: balról, a tizenhatos vonalán indul befelé, aztán jobbal kilövi a bal alsót/felsőt. Mostani lövését Bentley, a Bristol kapusa óriási bravúrral kapufára tolta, a kapufáról azonban Johansen elé pattant a labda, aki kényelmesen helyezett az üres kapuba. Három perccel később, egy villámgyors kontra végén Paal, a balhátvédünk centerezett, és Tyler Roberts bepasszolta a másodikat.

johansen_bristol.jpg                   Johansen örül a góljának

Egy pillanatra meg kell állnunk a két szélsőhátvédünknél. Mindketten idei igazolások, a jobbhátvéd, Ethan Laird a Manchester Unitedtől érkezett kölcsönbe, Kenneth Paal-t a Zwolle-tól igazoltuk. Tizenkét forduló után lassan kimondhatjuk, hogy ők az utóbbi idők két legígéretesebb igazolásai! Gyorsak, gólerősek, remekül futnak el és adnak be, a védőmunkájuk szinte hibátlan. A Championship játékos rangsorában a posztjukon ők állnak elől.

Meg kell említeni persze azt is, erről Beale mester is ejtett pár szót a meccs után, hogy minimum négy-öt góllal vezethettünk volna a szünetben. Szerencsére nem bosszulta meg ez most magát, mert bár a 62. percben, némileg szerencsés körülmények között, Nakhi Wells szépített, de folytatása nem lett, így 2-1- el utazhattunk haza.

roberts_bristol.jpg                              Tyler Roberts a gólja után

Kisebb aggodalomra adhat okot, hogy a Bristol gólja után Clarke-Salter lesántikált a pályáról, reméljük, nem komoly a dolog. Annak viszont örülünk nagyon, hogy sérülése után Luke Amos már játszhatott 21 percet.

Október 4-én a Sheffield Unitedhez utaztunk, a Watford elleni meccs mellett ezt gondoljuk az idei szezon legkeményebb derbijének. 26.636 néző a Bramall Lane lelátóin, az első helyezett fogadja az ötödiket. Nálunk nem sok változás volt a kezdőben, a védősor közepén újra Balogun és Dunne, elöl újra Roberts.

laird_sheffield.jpg                        Laird a Sheffield ellen

Fölényben játszott a Sheffield, de igazán veszélyes helyzeteik nem voltak, Diengnek sem volt igazán nagy védenivalója. Az 51-ik percben aztán egy formás támadás után Laird passzolt okosan Willock elé, aki éles szögből nagy gólt lőtt. A hátralevő időben - minek szépítsük - védekeztünk. Persze, mit is csinálna a listavezető otthonában egy csapat? Willock helyére bejött Clarke-Salter, Iroegbunam és Adomah is védekező feladatok miatt jött be. Meg is lett az eredménye: újabb clean sheet és újabb három pont! Nagyon nagy bravúr ez!

willock_sheffield.jpg                           Willock sejti már, hogy ez gól lesz

Három nap múlva már a Readinget vártuk a Loftus Roadon. Beale mester kissé rosszallotta is a sűrű versenynaptárt. Az történt ugyanis, hogy a Sky Sport közvetítésre választotta ezt a meccset, így péntek estére került előre. Az üzleti döntések pedig mindig a szakmai döntések elé helyeződnek, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Gondoljuk végig. Szombaton játszol Bristolban, kétszáz kilométer, utazás, stb., éjfél-hajnal egy körül ér vissza a csapat Londonba. A vasárnap kiesik, hétfőn könnyű átmozgatás, kedden utazás Sheffieldbe, 260 kilométer, esti meccs, szerdán hajnal háromra érsz vissza, a csütörtök kiesik, pénteken újra meccs. Ez a fajta túlterhelés pedig sérülésveszélyes. A Reading elleni kezdő ezt jól példázta, Balogun a keretben sem volt (36 éves, pihennie kell) Willock sérülés miatt hiányzott.

iroegbunam_reading.jpg                        Iroegbunamnak Johansen ad tanácsot

De ne szaladjunk ennyire előre! A péntek estéhez képest dicséretes 16.656 néző a Szentélyben, remek hangulat. A Reading eggyel van előttünk a tabellán, két relatíve szomszédvár, gazdag közös múlttal.

A meccset mi domináljuk, az első félidő labdabirtoklási aránya 73-27 százalék volt ide, a vezetést mégis a Reading szerzi meg, egy kósza kontra végén befúj egy tizenegyest nekik Thomas Bramall játékvezető; talán vitathatnánk a döntést, de nem tesszük. Andy Carroll belövi. Egy rövid bekezdés Andy Carrollról: a veterán csatárt mi kedveljük egyébként, már inkább levezetésképp van a Readingben, de a Newcastle, a Liverpool és a West Ham játékosaként szép emlékeket őrzünk róla.

dykes_reading_1.jpg                       Dykes a Reading elleni gólja után

Megijedni szerencsére nem volt időnk, a reaktivált Dykes három perccel később gyönyörű mozdulattal (csukafejes - mondották volt eleink) fejelte be Kakay beadását. Üröm az örömben, hogy Kakay a megsérülő Laird helyére jött be a 26-ik percben; reméljük a legjobbakat.
Továbbra is fölényben maradtunk, gólt viszont csak a 84-ik percben szereztünk, az Iroegbunam elleni szabálytalanság miatt befújt tizit Dykes lőtte be, innen pedig már örömjáték! Három meccs, három győzelem, kilenc pont, legmerészebb álmainkban sem számítottunk erre. Feltesszük a pontot a tortára: Lyndon Dykes a születésnapját is megünnepelte a Readingnek lőtt duplájával!

Egy hét szünet jött a Reading meccs után, erre a hétre jutott rossz és jó hír egyaránt. Willock sérülése komolyabbnak bizonyult, Beale mester november elejére, valahova a Huddersfield elleni meccs környékére teszi a visszatérését. Nyilván ez a rossz hír, a jó hír, hogy igazoltunk egy fiatal középpályást (az átigazolási időszakon, az ún. transfer window-n kívüli időszakban csak szerződés nélküli, free agent, szabad ügynök státuszú játékost lehet szerződtetni. Elijah Dixon-Bonner a Liverpoolból távozott nyáron, a tavalyi szezonban nevezték a Bajnokok Ligája keretbe. és a Liga kupában is játszott. Az Arsenal és a Liverpool akadémiáján nevelkedett, innen ismeri egyrészt Beale menedzser, és az egyik pályaedzőnk, Neil Banfield pedig az Arsenalnál dolgozott vele. Sok sikert kívánunk neki!

Sajnos, a következő fordulóban a Luton elleni idegenbeli meccsel véget ért az ötmeccses veretlenségi sorozatunk; kikaptunk 3-1-re. Egy egészen bolond meccs volt ez, vannak ilyenek. Olyan, mint a kanalas orvosság gyerekkorunkban, át kell esni rajta.

amos_luton.jpg                            A sérülésből visszatérő Amos a Luton ellen

Laird sérülése nem jött rendbe, így egy felforgatott védősorral álltunk fel, Balogun jobbhátvédet játszott. Nem sokáig: a 14. percben megsérült, Kakay állt be a helyére. A 18. percben Adebayo fejelt a kapunkba, Dieng alászaladt a labdának, elkerülhető találat volt.

Fölényben játszottunk, de a 77. percben egy furcsa öngóllal növelte előnyét a Luton. Dunne röviden passzolt hátra, aztán a menteni igyekvő Dieng pont őt találta el, és róla bepattant a labda.

Már a 91. percben jártunk, amikor hasonlóan furcsa öngóllal egyenlítettünk, a felső lécről a Luton kapusának Ethan Horváthnak a hátára, onnan a hálóba pattan. Ethan Horváth amerikai egyébként, de szerintünk magyar felmenőkkel rendelkezik.

horvath_luton.jpg                   Ethan Horváth hátazza be a labdát

Nem volt még vége, mindent egy lapra feltéve rohamoztunk, egy kontrával elszaladtak, és az egykori nagy QPR kedvenc, Luke Freeman bepöttyintette a harmadikat.

Közben teljes a kavarodás a bajnokságban, a Sheffield United és a Norwich is kikapott kétszer, így rendkívül szoros a tabella, két 25 pontos csapatot három 24 pontos csapat követ, ezek egyike mi vagyunk.

Hétközi forduló jött, 19-én, szerdán a Cardiffot fogadtuk, 12.805 néző előtt. Ha arra lennétek kíváncsiak, milyen meccseket szeretünk igazán, akkor csak erre a meccsre kellene ráböknünk: az ilyeneket!

armstrong_cardiff.jpg                         Armstrong nem magától esett el

A körülményekhez képest a legerősebb kezdővel mentünk ki, Laird kezdő volt jobbhátvédben, Balogun is ott volt (Dunne sérülése nem túl komoly, szerencsére), és először került be a kezdőbe a fiatal Sinclair Armstrong. Hamar le is tette a névjegyét, a 18. percben remekült tört be tizenhatoson belülre, Jack Simpson legyalulta, tizenegyes és egyből piros lett a következmény. Dykes belőtte a büntetőt, és gyakorlatilag ezzel el is dőlt a meccs. Dykes közelről belőtte Chair remek centerezését a 33. percben. Innentől kímélő üzemmódba kapcsoltunk - öröm, hogy ezt is megtehettük - aztán, miután a 74. percben Paal gyönyörűen fejelte be Sam Field hasonlóképpen gyönyörű beívelését, gyorsan le is szedte szinte a teljes kezdőt Beale mester, Dykes, Chair és Laird is lejött. A kapuban Diengnek semmi dolga nem akadt néhány kósza ívelgetés lehúzásán kívül. Pontosan úgy játszottunk, ahogy egy listavezető játszik egy kiesés ellen küzdő csapattal. Merthogy a következő fordulóig biztosan a QPR áll a tabella élén! Szinte hihetetlen!

paal_cardiff.jpg                           Paal első gólja QPR mezben

Aggodalomra okot adó ügy persze akad, most éppen a mester, Mick Beale körül. A Premier League kiesőhelyére csúszó Wolverhamptonnál (ebben nagy szerepe van a Crystal Palace-ban remek formába kerülő Eberechi Eze-nek is, aki az egyenlítő gólt szerezte ellenük legutóbb) Mick Beale-t szemelték ki maguknak Bruno Lage helyére. Nehéz szituáció ez, hiszen mi magunk is többször leírtuk-mondtuk, hogy ha a Premier League hív, akkor menni kell; így volt ez Luke Freeman, vagy az előbb említett Eze esetében is. Október 20-án még nem tudunk semmi biztosat, Beale bölcsen úgy nyilatkozott, hogy természetesen élete álma, hogy a Premier League-ben dolgozzon, de nem bármikor és bármi áron! Mi magunk itt a szerkesztőségben arra voksolnánk, hogy juttassa fel a QPR-t, oszt' annyi.

A meccset követő napon ez a kérdés el is dőlt - Beale marad a QPR csapatánál! Előre szaladunk kicsit, a hétvégén az Aston Villa Steven Gerrardot rúgta ki, Beale neve itt is felröppent (ugyebár ő Gerarddal együtt dolgozott ott) de Mr. QPR gyorsan lezárta a találgatásokat azzal, hogy amit el kellett mondania az esetleges távozásáról, azt a Wolves kapcsán már elmondta.

Fontosabb dolgunk is volt a pletykáknál, 22-én, szombaton a Wigan jött hozzánk. Most legelébb a végerdményt írjuk le, nyertünk 2-1-re, utána jegyezzük meg, hogy pont az ilyen meccsek miatt olyan a Championship, amilyen: a világ legkiegyenlítetteb és ebből kifolyólag a legizgalmasabb bajnoksága!
Szóval a bajnokság listavezetője - de jó is ezt leírni! - 16.353 néző előtt fogadta a kiesés ellen harcoló Wigant.

A 12. percben a bal oldalról Johansen lőhet szögletet, hajszálpontosan ível a tizenegyespont környékére, Sam Field kapásból lő a hálóba. Tíz perccel később egyenlít a Wigan egy szintén tetszetős kapásgóllal. Még megijedni sincs időnk, mert Johansen most a jobb oldalról lő szögletet, ez most Balogunt találja meg, aki védhetetlenül fejel a léc alá, annak idején eleink a "felhőfejes" terminus technicust használták az ilyen fejesekre. Nem mellékesen Balogun az első gólját szerezte QPR mezben. A Wigan mindent megtett az egyenlítésért, fölényben játszottak, de gól már nem esett. A BBC tudósításának egyenesen azt a címet adta, hogy "a QPR kibírta a Wigan nyomását".
Nem mellékesen maradtunk a tabella tetején. Az egyik kedves olvasónk azt írta, hogy bekeretezteti a tabellát.

balogun_wigan.jpg                       Balogun bebólintja

Messze van a vége, a bajnokság harmadánál tartunk, de nagyon jól érezzük magunkat. El kell azt is mondanunk, hogy nagyon ritkán tapasztaltunk eddig olyat, hogy az adott átigazolási szezonban szerzett játékosok közül három-négy is villámgyorsan válik a csapat abszolút meghatározó játékosává. Idén került hozzánk Balogun, Laird, Paal, Iroegbunam, Clarke-Salter, és mindannyian meghatározó játékosaink lettek, a Wigan elleni meccsen pl. Clarke-Salter lett a mezőny legjobbja.

Az októbertől 28-án, Birminghamben, a St. Andrews stadionban búcsúztunk el, és erre a búcsúra 19.007 néző volt kíváncsi. Mi számítottunk a meccs esélyeseinek - mostanság mindenhol esélyesnek számítunk - ennek megfelelően ki is kaptunk 2-0-ra. Vannak olyan meccsek, amikor egy játékos, vagy akár az egész csapat el van átkozva. Ez most ilyen volt. A 4. percben szögletet lőhettek, a kifejelt labdát Bielik próbálta rászúrni húsz méterről, de eltörte a labdát, viszont eltalálta a kapunak és a labdának háttal álló csapattárs, Trusty sarkát, és a felpörgő labda a hosszú sarokba pottyant.

chair_birmingham.jpg                                 Chair kapufára teker

Mentünk előre, helyzet helyzet hátán, Chair és Dykes kapufát lőtt, a 30. percben Emmanuel egy középtávoli, lábak között elsurranó lövéssel a második gólt is megszerezte. Addigra már túl voltunk két kényszerű cserén, Clarke-Salter és Tyler Roberts is sérülés miatt jött le. A második félidőben már egészen nyomasztó fölényben játszottunk végig, Dykes kihagyott egy tizenegyest, de nem sikerült gólt lőnünk. A BBC tudósításának a címe "A Birmingham sokkolta a magasan szárnyaló QPR-t" volt..

dykes_birmingham.jpg                          Dykes most kihagyja a tizit

Bosszankodásra azonban semmi okunk nincs, peches meccsek, sorozatok vannak; gondoljunk csak a Sheffield Unitedre, vagy a Norwichra, akik fantasztikusan kezdték az idény, mostanra pedig lassan kiszorulnak az első hatból. Mi pedig mégiscsak a harmadik helyen állunk, és azon sem lennénk meglepődve, ha Michael Beale lenne az októberi Hónap Menedzsere díj birtokosa.

Az októberi hét meccsünkből a két vereség (Luton, Birmingham) mellett ötöt nyertünk meg, a Sheffield United és a Bristol City ellen ráadásul idegenben!

Ha most érne véget a bajnokság, akkor a Burnley és a Blackburn jutna egyenesen a Premier League-be, a rájátszást érő helyeken a QPR, a Seffield United, a Norwich és a Swansea állnak, a kieső trió tagjai a Coventry, a Huddersfield és a West Brom lennének.

A novemberünk nem lesz zsúfolt, négy meccset játszunk, 2-án a Norwich-hoz megyünk, aztán két hazai meccs, 5-én a West Bromwich jön, majd 8-án a Huddersfield (ez a II. Erzsébet halála miatt elhalasztott 9. fordulóból), végül 12-én a Coventrybe megyünk. Utána a világbajnokság miatti szünet, aminek most - a sérülések miatt - örülünk is. A világbajnokságon mi két játékossal leszünk ott, Dieng a szenegáli, Chair a marokkói keret tagja.

Come On You R's!

 

 

Szeptemberi szomorkás

 2022.09.28. 18:39

Pár nap még van a szeptemberből, de már most értékeljük a hónapot, ami rövidebb lett annál, mint amit augusztus végén terveztünk, és ennek világtörténelmi jelentőségű oka van.

Szeptember első meccsét Walesben játszottuk, a Swansea vendégei voltunk. 15.935 néző ült a kicsit furcsa nevű, Swansea.com Stadium lelátóin. A Swansea a középmezőny végéhez tartozik, vagy inkább a kieséstől veszélyeztettek elejéhez, szóval bevallottan a három pont megszerzése volt a célunk - nulla lett belőle. A tizenhatodik percben egy teljesen ártalmatlan szituációban Dunne mellre vett egy labdát a tizenhatoson belül, majd indított; általános megrökönyödésre Langford játékvezető tizenegyest ítélt. A Championshipben nincs VAR, és így akárhányszor néztük is meg az abszurd döntést a visszajátszásban, a holland Joel Piroe odaállhatott a labda mögé, és... Dieng annak rendje s módja szerint kivédte a büntetőt.

dieng_swansea.jpg                           Dieng kikapja a tizit a sarokból

Ilyenkor általában pozitív lökést kap a csapat, de nem mi: öt perccel később Field veszített labdát a saját tizenhatosunkon, szerencsétlenül próbált lekezelni egy labdát, amely így a tizenegyest rontó Piroe elé került, aki nyolc méterről már betalált. Nem esett több gól, újra csak rengeteg helyzet, mezőfölény - hiába...
A második félidőben beállt a frissen igazolt Balogun és Iroegbunam is.

És most jöjjön a fent már említett világtörténelmi jelentőségű esemény: szeptember 8-án meghalt II. Erzsébet angol királynő. Mi, magyarok, igazából elképzelni sem tudjuk, hogy mit jelentett Ő, mit jelent a Royal Family az Egyesült Királyság polgárainak számára. Megállt az élet napokra, és természetesen gyakorlatilag minden rendezvényt - köztük a labdarúgó bajnokságok meccseit is - elhalasztottak. Ezek közé tartozott a szeptember 10-re tervezett Huddersfield elleni meccsünk is, ezt november elejére halasztották.

queen_millwall.jpg                                      Tiszteletadás

Így a Millwall elleni idegenbeli meccs lett a következő. 13.384 néző a legendás The Den lelátóin. A kezdőbe először került be Dickie helyére Balogun. Inkább a Millwall volt előnyben, de a gólokat mi lőttük, mindjárt kettőt is. Willock újra meglőtte szokásos bombáját a tizenhatos vonaláról, aztán pedig egy okos kisszöglet-variációt követően Johansen csavart a jobb alsóba; mindkét gólpasszt Chair szállította. Nem mellékesen meglett az első clean sheet is.

johansen_millwall2.jpg                            Johansen bekanyarít

Tizenhetedikén jött hozzánk a Stoke, 14.174 néző a lelátókon. A védelemben újra Balogun Dickie helyett, és csatárposzton Tyler Roberts kezd a kissé formán kívüli Dykes helyén. 0-0 lett a vége, és a félig tele - félig üres pohár örök dilemmája került elő: nyertünk egy pontot, vagy vesztettünk kettőt? Mi magunk, itt a szerkesztőségben, inkább az utóbbi felé hajlunk.

dunne_stoke_1.jpg                      Dunne próbálkozik a Stoke ellen

Viszont a pozitívumokat se felejtsük el: sorrendben a második kapott gól nélküli meccsünk volt ez, és azt kell mondanunk, hogy a mostanra összeálló védősor, Laird, Dunne, Balogun, Paal ígéretes.

field_stoke.jpg                        Sam Field bűvöli a labdát

A szeptember érdemi része ezzel véget is ért. A válogatott szünetről, a Nemzetek Ligája két záróköréről a legfontosabb mondandók, hogy Lyndon Dykes skót színekben remekelt, a kispadról beállva duplázott Ukrajna ellen, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy a skótok feljutottak az 'A' divízióba.

Jöjjenek szokásos rovataink! A QPR feljött a hatodik helyre a szerzett négy ponttal, úgyhogy összességében elégedettek vagyunk. A szezon csapatában tíz forduló után Laird és Chair is benne van, de egészen kiváló teljesítmény nyújt Willock, Paal, Dieng, Johansen, Adomah, Field, Balogun és Dunne is.

iroegbunam_millwall.jpg                          Iroegbunam, az egyik új igazolás

Ha most érne véget a bajnokság, akkor közvetlenül a Sheffield United és a Norwich lenne a Premier League tagja, míg a play-offba a Reading, a Burnley a Sunderland és a Queens Park Rangers jutna. Kiesne a harmadosztályba a Middlesbrough, a Huddersfield és a Coventry. De - nem győzzük hangsúlyozni - nagyon a bajnokság elején járunk még.

Az október a maga hét meccsével sűrű lesz megint. Rögtön két kőkemény idegenbeli meccs jön, 1-én a Bristol City, 4-én a Sheffield United vendégei leszünk. 7-én jön a Reading, 15-én a közeli Lutonba utazunk, 19-én a Cardiff jön, 22-én a Wigan, a szeptembert 28-án, Birminghamben zárjuk, a Birmingham City ellen. Tippelni nehéz, a két első idegenbeli meccs nagyon rázósnak tűnik, a többin bármi történhet.

Come On You R's!

 

 

El is röppent az első hónap a 2022/23-as Championship szezonból, fussuk is gyorsan át, mire mentünk!

Július végén, harmincadikán volt a szezonnyitó meccsünk, a Blackburn otthonába, az Ewood Parkba látogattunk. Kissé meglepődtünk azon, hogy épp csak fél ház volt, a hivatalos jegyzőkönyv szerint 14.315 néző ült a lelátókon. A friss igazolásaink közül Clarke-Salter és Paal is a kezdőben kapott helyet. Az első nagy helyzet a miénk volt, Kakay huszonegy-két méterről a felső lécet bombázta szét, sajnos a 34. percben Travis, a Blackburn középpályása nagyjából ugyanakkora távolságról kilőtte a bal felsőt. Gól nem is esett több, így hiába játszottunk enyhe fölényben, vereséggel kezdtünk.

dykes_blackburn.jpg                         Dykes balettozik a Blackburn ellen

 

Augusztus nyolcadikán a hazai közönség előtt is bemutatkoztunk, 15.796 néző ült az idéntől újra Loftus Road Stadium-nak elnevezett létesítményben. A meccs szívmelengető jelenetekkel kezdődött, Chloe Kelly, a frissen Európa bajnokságot nyert angol női válogatott tagja, aki nem mellékesen a győztes gólt szerezte a döntőben, vezette ki a csapatokat a kezdéshez - nem véletlenül, Chloe a Queens Park Rangers játékosa volt, itt ismerkedett a játékkal, és mint több interjúban is kiemelte, azóta is a QPR-ért dobban a szíve.

 

Ami szerencse, hogy a tényleges meccs is a lehető legjobban kezdődött, a 38. percben már 3-0-ra vezettünk! Sorrendben Willock, Dunne és Dykes voltak a gólszerzők. A hosszú sérülés után visszatérő Willock gólja ment élményszámba, a saját térfél közepéről lódult meg, három-négy Middlesbrough játékost forgatott meg/ültetett le, aztán húszról lepókhálózta a jobb felsőt.
A probléma a három gól után jelentkezett, figyelmetlenségek sorozata után még a 41. percben szépítettek, aztán 3-2-re jöttek fel, de ott aztán meg is álltak, így az első győzelem bekerült a zsákba.

dunne_mkddles.jpg         Dunne fejese után már a gólvonal mögött a labda

Az első bosszankodásunkat - szokás szerint - a Liga kupa hozta meg. A szintén londoni, de harmadosztályú Charlton Athletic volt az ellenfél, 5.629 néző ült a The Valley lelátóin. Az egész meccsen könnyed játszadozás folyt, rengeteg lehetőséget puskáztunk el; aztán tíz perccel a vége előtt az először pályára lépő új igazolásunk, Tyler Roberts iszonyatosan nagy gólt lőtt, oké, megnyugodtunk mi is, erre a 92. percben egy szöglet utáni flipperezést követően Henry egyenlített. A Liga kupában nincs hosszabbítás, hanem egyből tizenegyesek jönnek, nálunk Johansen rontott, kész, vége...

away_end_charlton.jpg               A QPR szurkolók itt még reménykednek a Charlton stadionjában

 

13-án a hosszú idő után visszajutott Sunderlandhez mentünk, ez a legnagyobb távolság, ahová a szurkolóinknak utazniuk kell. A Sunderland mindig is egy masszív csapat volt, fanatikus és szépszámú rajongótáborral; ellenünk 37.884 néző volt kint. 

Az első félidőben, ne szépítsük, átszaladtak rajtunk, Stewart és Simms góljaival 2-0-ra vezettek a szünetben. A második félidőre változott a helyzet, egyre nagyobb fölényben játszottunk, de csak a 87-ik percben sikerült a szépítés, Chair szabadrúgásból lőtte ki huszonötről a bal felsőt. Aztán volt még egy szögletünk, Chair belőtte, kifejelték, Chair összeszedte, gyönyörűen ívelt középre, és Seny Dieng klasszikus csatárként fejelt a kapuba! Felkapja mindenki a fejét: Dieng??? De hiszen ő a kapusunk! Valóban, az utolsó pillanatokban a szöglethez előre ment, oszt' ha már ott járt, fejelt is egy gólt! Hihetetlen teljesítmény, ráadásul Dieng a QPR 1882 óta íródó történelemkönyvébe is beírta a nevét örökre: ő a QPR első kapusa, aki gólt szerzett!

00_dieng_sunderland.jpg                          Középen Dieng

Azt már szinte meg sem kell említenünk, hogy az egyenlítés után Diengnek volt még egy olyan védése, amit hiába kockáztunk ki százszor is videón, nem tudjuk megmagyarázni a fizikai törvények alapján!

Fontos átigazolást jelentettünk be 15-én, hétfőn. A Manchester United tehetséges fiatal védője, Ethan Laird kölcsönbe érkezett hozzánk a teljes szezonra. A 21 éves Ethan a Manchester United akadémiáján nevelkedett, tavaly a Swansea és a Bournemouth csapatainál volt kölcsönben, az idei felkészülést a United nagycsapatával végezte, a távol-keleti, ausztráliai turnén is ott volt, az előkészületi meccseken játszott is.

16-án - hogy finoman fogalmazzunk - az idény eleji formának, a nem teljes összecsiszolódásnak láthattuk (sajnos) újra a tanújelét. Hazai pályán, 12.575 néző előtt kaptunk ki 1-0-ra Blackpooltól. Erre a meccsre nagyképűség nélkül terveztük be a biztos három pontot, és tulajdonképpen érthetetlen is a vereség. Nyomasztó fölényben játszottunk, rengeteg helyzetet alakítottunk ki, Dykes egymaga hagyott ki három egy-egyezést a kapussal szemben, és ahogy ez lenni szokott, az első félidő hosszabbításában egy blokkról lecsorgó labdát Josh Bowler a jobb felsőbe lőtt. A második félidőt végig támadtuk, továbbra is egyik helyzet jött a másik után, minden kimaradt. Dykes gyenge formája szembetűnő elsősorban, remekül kerül helyzetbe, ott azonban gyermeteg hibákat vét.

laird_blackpool.jpg                Laird a Blackburn ellen próbálkozik

Magyarország nemzeti ünnepén, augusztus 20-án a frissen feljutott és derekasan vitézkedő Rotherham látogatott hozzánk. 12.230 néző látta, ahogy Ogbene a Rotherhamnek szerez vezetést - a belső védőink egymásra vártak - de Willock még az első félidő végén egyenlített egy formás támadás végén. A második félidőben pedig folytatódott a a Blackpool elleni meccs: óriási mezőnyfölény, rengeteg kihagyott helyzet. Az egyik kommentelőnk irónikusan tette fel a kérdést: vajon Dykes gyakorolja-e edzéseken a kapura lövést?

willock_rotherham.jpg                   Willock egyenlít a Rotherham ellen

Egy hét szünet után a Vicarage Road-ra, a Watford otthonába utaztunk 27-én, de az előtte lévő napon bejelentettük a vélhetően utolsó idei igazolásunkat. Hozzánk került a legutóbb a Glasgow Rangers-ben játszó nigériai védő, Leon Balogun. Tapasztalt, harmincnégy éves, és jelenlegi edzőnk keze alatt játszott a Gerrard éra alatt. A tapasztalt jelzőt értsük szó szerint, hosszú pályafutása alatt Németországban a Hannover, a Werder, a Düsseldorf, a Darmstadt és a Mainz csapataiban játszott, majd a Brit-szigetekre jött, ahol a Brighton, a Wigan, majd két szezonban a Glasgow Rangers csapatát erősítette, a 20/21-es szezonban bajnokok lettek, míg tavaly döntőt játszottak az Európa Ligában, ahol csak tizenegyesekkel kaptak ki az Eintracht Frankfurttól. Mellesleg a nigériai válogatottban is szerepelt negyvenötször.

fans_watford.jpg                  Sokan mentünk Watfordba is

Szóval 27-én a Watfordhoz mentünk. Emlékszünk, tavaly a Watford még a Premier League tagja volt, ezt leszámítva is mindig pikáns meccseket vívtunk egymással. Most gyakorlatilag telt ház, 19.977 néző ült a lelátókon, ennyien láthattak egy Stephen King által megkomponált igazi thrillert. Hol is kezdjük?

Az első félidő 18. percében Chair lőtt olyan huszonötről, az egyik védőn megpattant a labda, amely az elmozduló kapus mellett a bal alsóba került. Nem voltunk biztosak abban, hogy nem öngólnak fogják-e minősíteni, végül Chairnek adták. A 27. percben egyenlített a Watford, ehhez Rob Dickie nagy hibája kellett, rossz helyezkedés, rossz blokkolási kísérlet, Sema egyenlített.
Egy előreívelést Dieng a tizenhatoson kívül fejjel tisztázott, de pont egy Watford játékoshoz került, aki kapásból visszalőtte - a felső kapufára... Aztán a 34. percben a bajnokság eddigi legszebb találata: Chair hozta fel a labdát a jobb oldalon, mesterien ugratta ki a friss igazolást, Laird-et, aki még tetszetősebben passzolt vissza az érkező Willocknak, aki élesen lelőtte a bal alsóba a pettyest. Szünet.

willock_watford.jpg                 Willock örül a góljának


A második félidő egy gyors Watford egyenlítéssel indult, és sajnos megint Dickie hibája okozta a gólt, egyszerűen nem tudjuk megmagyarázni, mi volt az elképzelése a szituáció megoldását illetően. Itt kell elmondanunk, hogy Dykes mellett Dickie teljesít látványosan gyengén, nem véletlen tehát a fentebb taglalt Balogun igazolás.

Dykes-t most a hatvanadik percben kapta le a mester, és a "mesteri" cserének meg is lett az eredménye, az ő helyére beállt "Uncle Albert", azaz Albert Adomah 71. percben lőtt góljával újra nálunk volt az előny. És ez a gól sem volt éppen csúnya, sőt! Újra csak Chair hozta fel a labdát, ezúttal a balhátvéd Paal-t ugratta ki, akinek centerezése megtalálta Adomah-t a lábak között, aki olyan hét méterről a léc alá lőtt. A meccsnek persze nagyon is nem volt még vége, előbb Chair kapott egy remek kiugratást, de a kapus nagy bravúrral védeni tudott. A kilencvenedik percben aztán történt valami, amit nem tudunk megmagyarázni. A Watford középpályása, Kayembe lőtt egy olyan iszonyatosan nagy gólt, amilyent ritkán látunk, és amilyent csak egyet lő az ember az életében! A baloldalról íveltek egy labdát az ötösünkre, a védőink kifejelték, szemből érkezett Kayembe, és droppból ellőtte a labdát húszról, olyan erővel, hogy a lassításban is alig látszódik, ahogy a léc alá vágódik a labda. Dieng nemhogy a kezét nem tudta felemelni, de a fejét sem tudta irányba fordítani! Csakhogy a partjelző behúzott egy lest, és mivel a Championship-ben nincs VAR (még pár ilyen eset, és lesz...) érvénytelenítették a gólt!
A teljes vasárnapunk és a hétfőnk egy része is azzal telt, hogy próbáljuk kiokoskodni, vajon mi lehetett ennek az oka, de nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, sőt el sem tudtunk indulni az arra vezető úton. Les biztos nem lehetett, három védőnk helyezkedik látványosan a támadók mögött, szabálytalanságot sem tudtunk felfedezni. Valószínűleg a Dieng előtt álló Watford csatárra húzta be a lest a bíró, mármint hogy zavarta a kapust, de mivel nem állt lesen, ennek nincs jelentősége.
Így szereztük meg a három pontot, aminek persze örülünk, a Kayembe iránti együttérzésünk dacára is!

adomah_watford.jpg                        Adomah áldást oszt a gólja után

 

Az augusztustól harmincadikán, hazai pályán búcsúztunk a Hull City ellenében, 12.716 néző előtt. Ha az lenne a kérdés, hogy milyen típusú meccseket szeretünk, akkor csak rá kell böknünk erre a Hull ellenire. 3-1-re győztünk, de az eredmény semmit sem mutat a mérkőzés tükörsimaságából. A 10. percben Chair lőtt szemtelenül nagy gólt huszonötről a bal felsőbe, öt percre rá egy gyors támadás végén a balhátvéd Paal remek centerezéséből a jobbhátvéd Laird lőtt gólt, majd a 40. percben Willock pont onnan, ahonnan Chair, lőtt egy hasonlóan szemtelenül nagy gólt, csak ő a bal alsóba. Könnyed játék, fantasztikus egyéni teljesítmények, gyönyörű gólok, 3-0-ás vezetés a szünetben. A második félidőben látványosan visszavettünk a tempóból, hamar cseréltünk kulcsjátékosokat, hosszú a szezon. Pár perccel a vége előtt szépített a Hull, de ennek tényleg semmi jelentősége nem volt.

laird_hull.jpg                        Laird gólt lő a Hullnak

Hét bajnokin vagyunk túl, valami kezdetleges mérleget vonnunk kell. A nyitófordulóban a Blackburn elleni vereség még vállalható volt, ami igazán bosszantó volt, az a Blackpool elleni vereség a negyedik fordulóban. A Boro, a Watford és a Hull elleni győzelem szuper, a Sunderland elleni döntetlen Dieng gólja miatt emlékezetes. Sajnáljuk a Liga kupa kiesést, és a Rotherham elleni döntetlent is.

Nézzük a játékosokat! Mindenképpen kiemelendő Chair, Willock, Dieng és a két új szélsőhátvéd, Paal és Laird. Minden kétség nélkül állítjuk, hogy probléma nélkül állnák meg a helyüket a Premier League-ben akár már holnap, és az sem lehet vita tárgya, hogy Chair-nél és Willock-nál nincs jobb játékos a posztjukon az egész Championshipben. Nagyon jó teljesítményt nyújt Johansen, Field, Dozzell és Adomah is.
Akik csalódást okoztak eddig, az Rob Dickie (igaz, ő a Hull ellen remek volt) és Lyndon Dykes, akin mintha valami átok ülne. A Hull elleni meccsen már szinte komikusan próbáltak vele gólt rúgatni, hiába. Összességében elégedettek vagyunk, mintha kezdene összeérni az edző és a csapat, a kispad megfelelően hosszúnak tűnik, egyre többször mutatunk tetszetős játékot.

Jelenleg a kilencedik helyen állunk a tabellán; sokszor mondjuk, hogy ez a Championshipben nem jelent semmit. Az első és a tizenegyedik helyezett között - hét forduló után! - mindössze három pont a különbség! Azért a szokásos rovatunkat nem hagyjuk ki; ha most érne véget a bajnokság, akkor a Sheffield United és a Norwich jutna fel közvetlenül, a play-off mezőnyét a Burnley, Watford, Blackburn, Reading négyes alkotná, kiesne a Birmingham, Huddersfield, Coventry trió. Ez persze csak játék, vannak elmaradt meccsek, a Coventry pl. még csak négy lejátszott meccsnél tart.

A szeptemberünk rövidebb lesz a válogatott szünet miatt, négy meccset játszunk csak. 3-án Walesbe megyünk a Swansea-hoz, 10-én hozzánk jön a Huddersfield, 14-én a Millwall elleni mindig izgalmas kirándulás, és 17-én a Stoke-ot fogadjuk. Ebből akár tizenkét pont is lehet, de csitt!...

 

 

Gyere, apa, kezdődik!

 2022.07.28. 18:31

 

Július 29-én, pénteken, magyar idő szerint este kilenckor, a Huddersfield - Burnley mérkőzéssel kezdetét veszi a Championship, az angol másodosztályú labdarúgó bajnokság küzdelemsorozata.
24 csapat, 46 forduló, összesen 552 mérkőzés, amelyek után három csapat a Premier League-ben, három pedig a League One-ban kezdi majd a 2023/24-es szezont.

A tavalyi mezőnyhöz képest hat csapat jelenti a változást; a Premier League-be jutott a Fulham, a Bournemouth és a Nottingham, helyükre a Watford, Norwich, Burnley trió került, míg a harmadosztályba a Peterborough, a Derby és a Barnsley zuhant, onnan pedig a Wigan, a Rotherham és a Sunderland került fel hozzánk.

Minket - érthető módon - a huszonnégy csapatból egy, a Queens Park Rangers szereplése foglalkoztat.

Mi történt a csapatunkkal a nyári felfordulás, játékoskeringő, edzőváltás során? Kevés dolog, és ennek kifejezetten örülünk.

 

beale_crystal.jpg                               Az új menedzser, Michael Beale

 

Kezdjük a talán legfontosabbal, hamar megtaláltuk a furcsa körülmények között távozó Mark Warburton utódját; június másodikán jelentették be, hogy az addig az Aston Villa másodedzőjeként dolgozó Michael Beale lett az új menedzser. (Zárójelben: Warburton David Moyes csapatának lett tagja, a West Ham United egyik edzőjeként Premier League meccseken ül a kispadon a szezonban, a szerkesztőség őszintén kíván neki sok sikert!)

Michael Beale-t a fiatal angol edzőgeneráció (41 éves) egyik legjobbjának tartják. Játékosként nem futott be túl nagy karriert, pontosabban gyakorlatilag semmilyet; a Charlton Athletic akadémiáján nevelkedett, de ott szerződést nem kapott, aztán próbálkozott itt-ott, (pl. Hollandiában, a Twente csapatánál) de hamar rájött, hogy nem lesz belőle futballista. A labdarúgást viszont imádta, így szakmailag kezdte magát képezni. Hamarosan a Chelsea akadémiáján találta magát (ahol mások mellett a fiatal Tammy Abraham-et és Dominic Solanke-t is pallérozta) innen a Liverpool fiataljaihoz került, itt lettek jó viszonyban Steven Gerrard-dal, akinek az asszisztense lett, együtt dolgoztak a Glasgow Rangers-nél, és aztán az Aston Villa-nál is. Őt tartották Gerrard fő taktikai segítőjének. Bízunk benne, de tudjuk, hogy ez az első menedzseri pozíciója.

Ami az átigazolási piacot illeti. A tavalyi év zárásakor említettük, hogy a transfer window alatt fog eldőlni, akkor fogjuk látni, hogy mi a csapat tulajdonosainak a célja a következő szezonra! Nos, kijelenthetjük, hogy továbbra is a play-off helyek egyike a cél, tehát a Premier League van a célkeresztben! Mozgás természetesen volt a csapatnál, a kölcsönjátékosok visszatértek az anyaklubjaikhoz, de a meghatározó játékosaink mindegyike maradt a csapatnál. Valószínűleg egy nagy nekirugaszkodás lesz ez a szezon; nehezen képzeljük el, hogy Chair, Dieng, Willock, Dykes, Dickie ne a Premier League-ben kezdenék a 2023/24-es szezont; mondanunk sem kell, álomszerű volna, ha ezt a QPR mezében tennék.

Érkeztek hozzánk játékosok természetesen, nézzük is gyorsan, kik ők!

Az első igazolásunk az angol védő, Jake Clarke-Salter. Huszonnégy éves, 11 és 19 éves kora között a Chelsea akadémiáján nevelkedett, utána pedig a Chelsea akadémisták "szokásos" életét élte: mindösszesen egy meccsen lépett pályára a Chelsea színeiben, egyébként meg folyamatosan kölcsönben játszott, volt a Sunderland, a Bristol Rovers, a Birmingham City és a Coventry játékosa is, tőlünk most négy éves szerződést kapott. Száznál több meccse van az angol ligákban, és az angol utánpótlás válogatottakban, U18-U21-ig is van 33 meccse.

clarke-salter_crystal.jpg                              Clarke-Salter a Crystal Palace ellen

A holland balhátvéd, Kenneth Paal (25 éves) a következő. Ő PSV nevelés, pár meccset játszott is ott, aztán a Zwolle-hez került kölcsönbe, száz holland bajnoki van a lábában, az U17-es holland válogatottban tizenháromszor szerepelt. Három éves szerződést kötöttünk vele.

A velszi csatár, Tyler Roberts (23) a harmadik szerzemény. Ő a West Brom-nál nevelkedett, kölcsönben játszott az Oxford United, a Shrewsbury Town és a Walsall csapataiban. 2018-ban a Leeds igazolta le, 101 meccsen szerepelt eddig ott (több, mint húsz alkalommal a Premier League-bennis), hozzánk kölcsönbe került a szezonra. A korosztályos válogatottakat végigjárta, és már tizenkilencszer a nagyválogatottban is szerepelt.

kenneth_paal_hallescher.jpg                                 Kenneth Paal

A felkészülés során öt meccset játszottunk. Július hetedikén a negyedosztályú Crawley-hez utaztunk, 3-3 lett a vége, Sam Field egyet, Bonne két gólt lőtt. Németországban edzőtáborozott a csapat, itt két meccset játszottunk. Először a harmadosztályú Zwickau-t vertük 4-0-ra (Dykes, Dozzell, Johansen és Chair) a szintén harmadosztályú Hallescher ellen 1-1 lett a vége, itt Bonne egyenlített. Újra Angliában az ötödosztályú Wealdstone vendégeként 8-2-re győztünk (Dykes 3, Fields, Chair, Paal, Thomas és Bonne), majd az utolsó meccsünket végre hazai pályán, a Loftus Road Stadium-ra visszakeresztelt szentélyben játszottuk.

dozzell_zwickau.jpg                               Dozzell a Zwickau elleni meccsen

Ritkán fordul az elő, hogy a rendező csapat a programfüzete címlapjára nem valamelyik saját játékosát teszi, hanem az ellenfélből választ valakit; most ez történt, de mindenki számára érthető: Eberechi Eze most tért vissza először a Loftus Road-ra ellenfélként. Eze rendkívül népszerű mind a mai napig, még akkor is, ha pont ő lőtte a Crystal Palace első gólját húsz méterről lőtte ki a jobb alsót. A második félidőben Zaha duplázott, az egyiket tizenegyesből, 0-3 lett a vége, nem fest túl jól, valóban, de túl sokat belemagyarázni nem kell ebbe a meccsbe.

eze_crystal.jpg                          Eze újra a Loftus Road gyepén

 

A Crystal Palace elleni kezdőt leírjuk, abból talán már következtéseket is vonhatunk le: Dieng - Kakay, Clarke-Salter, Dickie, Paal - Johansen, Field - Adomah, Chair, Dozzell - Dykes. Az utolsó félórára bejöttek sokan, itt a Clarke-Salter - Dunne, az Adomah - Bonne és a Shodipo - Chair váltás tűnik fontosnak.

chair_wealdstone.jpg                                 Chair a Wealdstone ellen varázsol

 

Most kéne megfogalmazni elvárásokat, vágyakat. Ugyanazt tudjuk mondani, mint amit tavaly is mondtunk: szeretnénk a rájátszást érő helyek egyikére odaférni, a közvetlen Premier League-be jutás csodával ér fel. Mindenesetre jó irányokat látunk a csapat házatáján, fiatal, ambíciózus menedzser, megfelelő a fiatal és a tapasztalt játékosok aránya, érezni lehet a siker utáni vágyat.

A fogadóirodák "konszenzusa" szerint - ha van ilyen egyáltalán - a Norwich, Watford, West Bromwich, Middlesbrough, Sheffield United, Burnley hatost várjaba tabella elejére.

A Guardian c. lap a Championship beharangozójában - amelyben szintén a fenti hat csapatot említi esélyesként - a QPR-re a következő egy mondatot írja: "A QPR legutóbbi szezonjában rosszul alakultak a dolgok, de Michael Beale új életet lehelt a csapatba, ahol egy tehetséges magot alakított ki."

Majd meglátjuk.

Most mindenesetre az első hónap eseményeire koncentrálunk.

Július harmincadikán kezdjük a szezont egy jó kis idegenbeli hiriggel: a Blackburn vendégei leszünk az Ewood Parkban. Az első hazai meccsünk augusztus hatodikán a Middlesbrough elleni lesz, majd utána az első Liga kupa forduló a Charlton otthonában kilencedikén. Rég nem látott ismerősnél vendégeskedünk tizenharmadikán: a Sunderlandhez utazunk északra. Utána két hazai meccs következik, sorrendben a Blackpool és a Rotherham elleni, huszonhetedikén pikáns rangadó a Vicarage Road-on a Watford ellen, majd az augusztust a Hull elleni hazai találkozóval zárjuk.

Nyolc meccs egy hónap alatt, nem semmi.

00_squad-numbers-2022-v1a.jpg                                             A teljes keret

 

A mi dolgunk egyelőre a szurkolás és a bizakodás!

Vége

 2022.05.10. 12:32

A havi bejelentkezést most egy kicsit megnyújtottuk, a szezon utolsó meccse átcsúszott májusra, azt még megvártuk.

A bajnokság hajrájára fordultunk rá áprilisban, az első meccsünket másodikán játszottuk hazai pályán a Fulham ellen.
A Fulham elleni meccseknek mindig különös hangulata van, amint a nyugat-londoni derbik mindegyikének. Öt kilométerre vannak egymástól a stadionok, azoknak a játékosoknak a sora, akik megfordultak mindkét csapatban, se szeri, se száma, Zamora, Andy Johnson, Johansen, Matt Smith, és még sorolhatnánk.

dykes_fulham.jpg                       Dykes a Fulham ellen próbálkozik

Erről a meccsről túl sokat nem akarunk írni, kikaptunk 2-0-ra, de ez a jelenlegi helyzetünkben tisztességes helytállásnak minősül. Nálunk még mindig rengeteg a sérült - bár Lyndon Dykes újra a kezdőben volt -, míg a Fulham elképesztő szezont fut, legutóbbi írásunkban is említettük, hogy biztos már a Premier League tagsága. Összerakott, szervezett és sallangmentes a játéka, már most egy stabil középcsapat lenne a PL-ben. Most sem csináltak semmi extrát, nem is játszottak különösebb fölényben, csak a tizennegyedik percben lőttek egy gólt, aztán a hetvennyolcadikban tizenegyesből még egyet. Ennyi. Persze nem csak ennyi. Van nekik egy Aleksandar Mitrovic-uk. A 27 éves szerb csatár élete formáját futja, az egy dolog, hogy az ő góljával jutott ki Szerbia a világbajnokságra (és küldte Portugáliát a pótselejtezőbe) de a Championship mostani szezonjának góllövő listáját 37 találattal vezeti. Nyolc meccsel a szezon vége előtt!
Végignéztük gyorsan a Championship elmúlt tíz idényét, mindösszesen kétszer fordult elő, hogy a szezon gólkirálya elérte a harminc gólt, a 12/13-as szezonban Murray 30, míg tavaly Ivan Toney 31 találattal nyert.

 

Április ötödikén Sheffieldbe, a Bramall Lane-re utaztunk, ahol 26.488 néző ült a lelátón. A Sheffield United is a rájátszásért küzd - pontosabban: ők a rájátszásért küzdenek - a meccs teljesen kiegyensúlyozott játékot, inkább egy kis QPR fölényt mutatott, csak éppen a kilencedik percben Oliver Norwood betalált a kapunkba, és ez az 1-0 maradt a végeredmény. A tragikusabb hírek, (és a tragikus jelzőt most nem túlzólag használjuk!) a lefújás után érkeztek, megsérült a kiváló belső védőnk, Rob Dickie, aki már nem is fog pályára lépni ebben a szezonban.chair_sheffield.jpg                            Chair a Sheffield elleni meccsen

 A következő meccsünk a Preston North End elleni volt, a fentebb említett okok miatt a kezdőt az orvosi stáb állította össze. De még így sem úsztuk meg, a bemelegítés közben megsérült a két meccsel ezelőtt leigazolt kapusunk, Keiren Westwood is, akit már eleve azért kellett leigazolnunk, mert mind a három kapusunk, Dieng, Archer és Marshall is megsérült. Már nem is tudjuk, mit mondjunk erre a sorozatra; nem hiszünk az okkult tanokban, de más kapaszkodót egyszerűen nem találunk: el lettünk átkozva! A kapuban így a saját nevelésű, húsz éves Murphy Mahoney mutatkozott be. Dunne párja belső védőként Sanderson lett, aki ebben a pozícióban még nem játszott soha. És ha már az ág is húz bennünket, akkor húzzon igazán: a 42 percben egy lövés Dunne lábán pattant meg, így egy öngóllal szerezte meg a vezetést a Preston. A második félidő elején tizenötről Archer kilőtte a bal felsőnket, és hiába játszottunk fölényben, szépíteni csak a 93. percben tudtunk, Gray egy tizenegyest értékesített, ez volt a szezonbeli kilencedik gólja, amivel jelenleg ő a házi gólkirályunk.

mahoney_preston.jpg                             Mahoney bemutatkozott

 

Ezzel a vereséggel visszacsúsztunk a 11. helyre, és bár rendkívül sűrű a mezőny (az utolsó play-off helytől hat pontra vagyunk lemaradva) úgy gondoljuk, hogy idén sem érjük el a rájátszást. De hát fogtunk mi már reményhalat a Göböli tóban.

dozell_preston.jpg                Dozell lövését tisztázzák a Preston védői

 

Tizenötödikén a Huddersfieldhez mentünk, ők bőven rájátszást érő helyen állnak, sőt, nagy szerencsével akár a közvetlen feljutást is elérhetik - de ehhez tényleg rendkívüli szerencsére volna szükségük. De nyilván nem véletlenül volt 19.636 néző a John Smith's Stadium lelátóin. A kapusaink zöme továbbra is sérült, de Westwood vállalta a játékot, ahogy Dykes is ott volt a kezdőben. Nagy iram, kiegyensúlyozott játék, bár a statisztikai mutatók kicsivel felénk billentek, a végerdmény 2-2-es döntetlen lett. A Huddersfield szerzett vezetést egy jobbszélről belőtt szabadrúgás utáni kavarodásból; a jegyzőkönyv szerint Barbet öngólja volt, kikockáztuk néhányszor az esetet, legyen nekik igazuk. Luke Amos még a félidő vége előtt egyenlített, aztán újra a Huddersfield lőtt gólt az ötvenharmadik percben, erre Chair válaszolt öt perccel később. Az utolsó másodpercig nyílt és kemény meccs volt, mivel a döntetlen igazából senkinek sem volt jó.

amos_hudder.jpg                    Amos gólja a Huddersfield ellen

 

Három nappal később a Derby County érkezett hozzánk, akinek pont ezen a meccsen teljesedett be a végzete. Huszonegy büntetéspontot ledolgozni lehetetlen vállalkozás, és bár voltak pillanatok a szezon során, amikor úgy tűnt, Rooney csapatának sikerül a csoda, de nem. A sors iróniája, hogy a 2014-es play-off döntő után újra csak a QPR verte a szöget a koporsójukba.

dykes_derby.jpg                       Dykes kihagyja a helyzetét a Derby ellen

 

15.298-an ültek a lelátókon, és látták, hogy a Derby tényleg az utolsó csepp véréig küzd, Westwood bravúrjainak volt köszönhető, hogy kapott gól nélkül húztuk ki a meccset. A Derby végül kapitulált, a szezon végére kiváló formába kerülő Luke Amos lőtte a meccs egyetlen gólját a nyolcvannyolcadik percben. A Derby elbúcsúzott tehát a Championshiptől, mi pedig életben tartottuk a pislákoló reményt, ami tényleg alig pislákolt: már az sem elég, ha a hátralévő meccseinket nyerjük, a riválisoknak is botlaniuk kell.

amos_derby.jpg                      Luke Amos Derby elleni gólja

Aztán ez a pislákoló remény a következő, Stoke City elleni meccsen ki is aludt. Kikaptunk 1-0-ra, egy rendkívül balszerencsés góllal, amit az első félidő hosszabbításában kaptunk, a második félidőt nyomasztó fölényben játszottuk végig, de maradt a vereség. Nem jutunk be a rájátszásba tehát, és a március-áprilisi horror vereségi sorozat következményeként nagy valószínűséggel a tavalyi eredményt, sem helyezésben, sem a szerzett pontokban nem tudjuk megismételni.

dunne_stoke.jpg                      Dunne a Stoke elleni meccs után

 

A hazai közönségtől az utolsó előtti fordulóban, a Sheffield United ellen búcsúztunk el, 15.824-en ültek a lelátókon. Felforgatott kezdővel álltunk fel, a kapus gondjainkról már beszéltünk, a helyzet tovább romlott, a húszéves Mahoney mögött a tizenkilenc éves Harry Halwax ült a kispadon. Az első félidő közepén Adomah beadást szépen fejelte be Austin, és ez is maradt a félidő vége. A második félidőben aztán - nincs erre jobb szó - bedarált minket a Sheffield, hármat lőttek, a másodikat az a Jack Robinson, aki 2015 és 2017 között nálunk játszott.

austin_swan.jpg                     Austin utolsó gólját fejeli QPR mezben

 

Egy forduló volt már csak hátra, május hetedikén Swansea-ba utaztunk. A Swansea hozzánk hasonlóan átlagos szezont futott, de nyilván szépen akartak búcsúzni, össze is jött 18.608 néző. A legjobb hír az volt, hogy újra Seny Dieng nevével kezdődött az összeállításunk - legutóbb február 26-án, a Blackburn ellen volt ez így.
A meccs kiegyenlített játékot hozott, talán a Swansea volt kicsit fölényben, ők egy lesgólt lőttek is. A slusszpoén most a miénk volt, a nyolcvanadik percben a csereként beállt Gray bepasszolta Chair príma passzát, így győzelemmel zárhattuk a bajnokságot!

gray_swan.jpg                     Gray begurítja a szezonunk utolsó gólját 

Mielőtt a szezon gyors elemzésébe kezdenénk, egy fontos és szomorú hír! Mark Warburton elbúcsúzott a csapattól! Mi magunk nagyon sajnáljuk, szerintük az utóbbi idők legjobb menedzsere volt, és ami még fontosabb, remek pedagógus is volt. Kiválóan építette be a fiatalokat, akik előtt szép jövő áll, ha az a megmagyarázhatatlan márciusi összeomlás nincs, akkor most a play-off meccsekre készülnénk. A Swansea meccs utáni nyilatkozata sejtelmes volt, a vezetőséggel volt probléma, ő szívesen maradt volna.

szurk_swan.jpg                   Szurkolóink a Swansea stadion lelátóján

 

A szezonról akkor pár szót: végül gyakorlatilag megismételtük a tavalyi szezon eredményét. Sokszor írtuk le a szezon folyamán, hogy a rájátszás elérése is bravúr ettől a csapattól, ez végül nem sikerült, de voltak olyan időszakok, amikor egyáltalán nem tűnt elérhetetlennek az álom! Megválaszolhatatlan kérdés, ha nincs a kapusainkat sújtó sérüléshullám, ha nem esik ki hosszú hónapokra Dickie, Dykes, Willock, Luke Amos, akkor hogy végeztünk volna?

Elindul most a nagy játékos keringő, és ugyebár nekünk legelőbb az új menedzsert kell megtalálunk; minél hamarabb, annál jobb. Egyelőre hét játékosunk távozását jelentették be, köztük sajnos Charlie Austinét is. Dominic Ball, Odubajo hiányozni fognak, rajtuk kívül Marshall, Dillon Barnes, Owens, Shodipo is távozik.
Sok függ attól, pontosabban minden attól függ, hogy a kulcsjátékosok közül kiket tudunk megtartani, milyen jövőképet tud az új szakmai stáb felvázolni, lesz-e reális esély a Premier League szereplésre?
Ha nincs, akkor szinte biztosan távozni fog Chris Willock, Rob Dickie, Jimmy Dunne, Luke Amos, Seny Dieng, Ilias Chair, Lyndon Dykes. Ők már most megértek a Premier League szereplésre, és ha onnan hívnak valakit, akkor menni kell! Így történt a közelmúltban Luke Freeman-nel és Ebere Eze-vel is.

table_2.jpg                                       A teljes tabella

Nyissunk egy kicsit nagyobb látószöget az idei szezonra! A Fulham lett a bajnok, mögötte a Bournemouth jutott fel, a rájátszás két párosítása Huddersfield - Luton és Nottingham - Sheffield United, a két párharc győztese játssza a Wembleyben a döntőt. Kiesett a Peterborough, a Derby County és a Barnsley.

Feljutott hozzánk a Wigan és a Rotherham United a harmadosztályból, hozzájuk csatlakozik még a Wycombe - Sunderland rájátszás döntő győztese. A Premier League-ből már biztosan lecsúszik hozzánk a Norwich és a Watford, a harmadik kieső egyelőre kérdéses, a Leeds, Burnley, Everton hármas egyike lesz az.

A szezon gólkirálya és a legjobb játékosa a negyvenhárom gólt szerző Mitrovic lett.

Chris Willock bekerült a szezon álomcsapatába, a teljes játékos rangsor ötödik helyén végzett. Rob Dickie végzett még a rangsorban az első húszon belül, tizenhatodik lett. A házi gólkirályunk Andre Gray lett tíz találattal, Ilias Chair kilencet szerzett.

teamof_2.jpg                               A szezon álomcsapata

 

Sok idő az elmélkedésre, felkészülésre nem lesz, a 2022-es világbajnokság miatt szokatlanul korán, 2022 július 30-án indul az új szezon!

 

Elátkozott március

 2022.03.31. 15:37

A márciust úgy kezdtük, ahogy a februárt befejeztük.

Ötödikén a Cardiff gárdáját fogadtuk, ha azt mondjuk, hogy toronymagas esélyesei voltunk a találkozónak, akkor óvatosan fogalmaztunk. 16.170 néző a Kiyan Prince Foundation Stadium lelátóin, és bár sok sérültünk van (Dieng, Austin, Dykes) azért a gólarány javítása volt az elsődleges célunk. Az első félidő közepén meg is szereztük a vezetést Gray révén, a labdabirtoklás 75-25% volt ide, kényelmesen dőltünk hátra a fotelben és vártuk a folytatást.

gray_cardiff.jpg                             Gray a gólját ünnepli

A második félidőben aztán kaptunk két gólt, nyert a Cardiff 2-1-re... A 70. percben egy kapu előtti kavarodás (és kapusunk, Marshall lepkéje) után a felső lécről a vonal mögé pattant a labda, és mire felálltunk volna a pofonból a 74. percben Colwill eltalált egy szabadrúgást huszonkét méterről, a hátralévő bő negyedórát pedig kibekkelték...

Annyira megmagyarázhatatlan volt ez a vereség, hogy a különböző fórumokon már azt kezdték pedzegetni a rajongók, hogy nem valami szándékosság áll-e a háttérben, mármint az, hogy annyira nem is akarja a vezetőség a Premier League tagságot. Mi ezt nem hisszük, de valami nagy bajt sejtünk a háttérben.

willock_cardiff.jpg                            Willock próbálkozik a Cardiff ellen

Tizenharmadikán Lutonba utaztunk, ettől a meccstől tartottunk erősen, a Luton nagyon jó szezont fut, a rájátszásért küzd. Dieng és Dykes továbbra is sérültek, Willock, Adomah és Austin is a kispadon kezdett, szóval az előjelek nem voltak túl bíztatóak. A Luton szerezte meg a vezetést az első félidő vége felé, ezzel is mentünk szünetre. Az 55. percben Gray kiharcolt és be is lőtt egy tizenegyest, bejött aztán Austin és Willock is; utóbbi volt az, aki a 83. percben szögletből Dickie fejére rajzolta a labdát, aki azt a hosszúba csúsztatta. A hátralévő időt kihúztuk, és végre három ponttal gazdagodtunk.

dickie_luton.jpg                         Dickie (4-es mezben) gólt fejelt

Újra egy idegenbeli meccs jött, tizenhatodikán Nottinghambe mentünk, itt a döntetlennel is elégedettek lettünk volna maximálisan. 27.872 néző a City Ground-on, fergeteges hangulat. Az első félidőben még csendre intettük a hazai szurkolókat - Gray lőtte be Chair passzát - de a második félidőben átsétáltak rajtunk, 3-1-es vereség lett a vége. A legnagyobb baj azonban az, hogy megsérült David Marshall, a kapusunk is, a meccs végén már a hátvédünk, Lee Wallace állt a kapuban. Hogy Vitray Tamást idézzük - "ilyen nincs, és mégis van" - hihetetlen balszerencse ül rajtunk, immár három kapusunk is sérült!!! Villámgyorsan a harminchét éves Keiren Westwood kapott lehetőséget, aki rutinos kapus, játszott a Sheffield Wednesdayben, a Sunderlandben és az ír válogatottban is, és bár jelenleg is a Wednesday keretéhez tartozott, az idei szezonban nem volt még meccse.

gray_notting.jpg                     Gray góljával vezettünk a Nottingham ellen

Március utolsó meccsén, huszadikán, a Peterborough elleni hazai találkozón ő állt a kapuban (a kispadon a húsz éves Mahoney volna a cseréje). Megint remekül kezdtünk, a kilencedik percben Amos mesterien csavart a tizenhatosról a hosszú alsóba, de az idei szezonbéli mumusunk, az egyébként tökutolsó, biztos kieső Peterborough kiegyenlített. Nem voltunk nyugodtak a szünetben, de arra, ami történt, nem számítottunk. Az ötvenharmadik percben befújtak ellenünk egy tizenegyest (megadható volt) és utána a középkezdésnél labdát vesztettünk, Jack Marriott pedig élete gólját lőtte a bal fölsőbe... Leírjuk a második félidő labdabirtoklási arányát? Jó: 67-33% volt nekünk...

amos_peter.jpg                           Amos csavarja el a labdát

Teljesen értetlenül állunk a márciusi történések előtt, mindhárom vesztes meccsünkön előnyből és fölényben játszva kaptunk ki... Elfogadjuk persze azt, hogy törékeny ez a csapat, és ha a gerincéből sérültek olyanok, mint Dieng, Dykes, Willock, Austin, plusz egy kis formaingadozás, akkor máris itt a baj, de akkor is. A "remek" teljesítményünknek köszönhetően március végére kicsúsztunk a rájátszást érő helyekről, igaz, kevesebb játszott meccsel, mint az előttünk lévők.

austin_peter.jpg                        Austin próbálkozik a Peterborough ellen

Teljesen értetlenül állunk a márciusi történések, elfogadjuk persze azt, hogy törékeny ez a csapat,,és ha a gerincéből sérültek olyanok, mint Dieng, Dykes, Willock, plusz egy mis formaingadozás, akkor máris itt a baj. A "remek" teljesítményünknek köszönhetően március végére kicsúsztunk a rájátszást érő helyekről, igaz, kevesebb játszott meccsel, mint az előttünk lévők.

Ha most érne véget a Championship, akkor a Fulham és a Bournemouth jutna fel egyenesen a Premier League-be (a Fulham tulajdonképpen már ott van: 17 ponttal van a harmadik helyezett előtt) a rájátszást érő helyeken a Luton, a Huddersfield, a Sheffield United, és a Blackburn állnak, a kiesők pedig a Barnsley, a Derby és a Peterborough lennének.

Nyolc meccsünk van már csak hátra a bajnokságból, ebből hetet (!) áprilisban játszunk. Másodikán jön hozzánk a Fulham, aztán még a 22. fordulóból elmaradt meccset pótoljuk a Sheffield ellen idegenben, azután újra két idegenbeli meccs kilencedikén a Preston, tizenötödikén a Huddersfield ellen, aztán a Rooney által vezetett (és a pletykák szerint George Clooney által megvásárolni kívánt) Derby-t fogadjuk tizennyolcadikán, huszonharmadikán Stoke-ba utazunk, majd április utolsó napján újra a Sheffield Uniteddel játszunk, csak most hazai pályán.

Bízunk a sérültjeink felépülésében, bízunk Istenben és szárazon tartjuk a puskaport, szerencsével könnyen elérhető még a rájátszás!

Kis személyes a végére: főszerkesztőnk március utolsó hétvégéjét Londonban töltötte, a Szentélyhez is ellátogatott, a válogatott meccsek miatt szünet volt a bajnokságban, és sajnos az ajándékbolt is zárva volt, de így is remekül érezte magát!

20220327_133024.jpg                                A Szentély előtt

 

Rollercoster

 2022.03.01. 19:08

Hullámvasúton ülünk, január végén felértünk a csúcsra, és ráfordultunk a nagy-nagy lejtőre...

Amilyen bizakodó hangulatban zártuk a januárt, annyira gyászosan indult a február. Ötödikén játszottuk a második kört a kupában, a szintén Championship szereplő, de a kiesés ellen küzdő Peterborough vendégei voltunk.
Próbáltuk óvatosságra inteni milliós olvasótáborunkat, mondtuk, hogy a tabellán jelenleg elfoglalt helyezésből semmire sem lehet következtetni; emlékeztettünk arra is, hogy a bajnokságban 2-1-es vereséget szenvedtünk tőlük. Egy kedves olvasónk, Frank Kinner, azt az érdekes, egyben ijesztő statisztikai adatot küldte el nekünk, hogy a legutóbbi idegenbeli győzelmünket a kupa második körében negyvenkilenc évvel ezelőtt, 1973-ban arattuk az Oxford ellen!
Sajnos, az átok nem múlt el, 2-0-ás győzelemmel a Peterborough ment tovább - és fogadhatja hazai pályán a Manchester City-t hazai pályán a következő körben... A meccsről túl sok mindent nem lehet elmondani, egyszerűen van "mumus"-csapat, ami ellen megtehetsz bármit, nem fogsz nyerni. Annyira lefociztuk őket, amennyire csapatot lefocizni nem nagyon lehet, a labdabirtoklás aránya 72-28% volt ide, a tizenhat kapura lövésünkkel szemben produkáltak hármat (abból kettő gól is lett), kapufákat lőttünk, ordító helyzeteket hagytunk ki, vagy éppen a kapusuk mutatott be bravúrt.

lyndon_peterborough.jpg                                       Dykes küzd

 

Jobb híján azzal vigasztaljuk magunkat, hogy így végre csak a bajnoki szereplésre összpontosíthatunk.

Másnap, február hatodikán elkönyvelhettük, hogy Seny Dieng személyében Afrikai Nemzetek Kupája győztes játékosunk van! A döntőben Szenegál tizenegyesekkel győzte le Egyiptomot.

Az első két februári bajnokin semmi jele nem mutatkozott az "összpontosításnak". Kilencedikén a Middlesbrough-t fogadtuk 14.140 néző előtt. Igazi klasszikus Championship meccs volt ez, nagyjából minden statisztikai mutatóban egyformán teljesített a két csapat, többek között a gólok számában is; 2-2 lett a végeredmény. Chair csodaszép gólt lőtt a tizenhatosról a bal alsóba, ezt Fry egyenlítette ki az első félidő legvégén. A második félidőből tizenöt másodperc telt el, amikor a Boro kapusa - nem mellékesen régi jó ismerősünk, Joe Lumley - szerencsétlenül ért egy visszagurított labdához, Willock megköszönte szépen és bepöckölte. Sajnos a hatvanadik percben egy kapu elé belőtt labda Adomah lábáról perdült a saját kapunkba, így alakult ki a végeredmény.

Itt legalább szereztünk egy pontot...

Merthogy a következő meccsünkön, tizenkettedikén, a tökutolsó, és szinte biztos kieső Barnsley ellen sem gólt, sem pontot sem szereztünk. Kikaptunk 1-0-ra - a portugál Quina gólja egyébként élményszámba ment - és az a vereség szintén megmagyarázhatatlan. Még csak azt sem mondanánk, hogy könnyelműek vagy nagyképűek lettünk volna, egyszerűen nem sikerült semmi.
Még a Barnsley által összeállított háromperces összefoglalóba sem tudtak a gólon kívül egyetlen helyzetecskét se bevágni.

hendrick_barnsley.jpg                          Hendrick a Barnsley ellen próbálkozik

És a februári átok csak nem akar véget érni! Tizenötödikén az egyik legpikánsabb rangadónk, a Millwall elleni következett, ráadásul idegenben, 13.063 néző előtt. Itt is kikaptunk, 2-0-ra, mindkét gólt a második félidőben kaptuk, és szinte már mondanom sem kell, hogy ismét nyomasztó fölényben játszottunk. Értetlenül állunk egyelőre a februári történések előtt - a nagyobb baj, hogy látnivalóan a szakmai stáb is.

 

A Hull ellen, február tizenkilencedikén, hazai pályán legalább egy gólt szereztünk, sajnos pontot is csak egyet, mert a Hull szerzett vezetést még az első félidőben - a kapunkban újra Dieng állt - ezt a hátrányt egyenlítette ki Chair negyed órával a vége előtt. A hosszabbításban Adomah a kapuba lőtt, a partjelző azonban behúzta a lest, perdöntő bizonyítékunk nincs, de csak olyan felvételt láttunk az esetről, ami szerint téves ítéletet hozott a spori.

chair_hull.jpg                       Chair a Hull elleni gólját ünnepli

 

Gyógyírt jelentett a Blackpool elleni meccs - már most elmondhatjuk, hogy ez volt az egész február egyetlen pozitívuma. Nyertünk, méghozzá egy egészen fordulatos, kiélezett meccsen. 12.042 néző látogatott ki a Loftus Roadra, és látta, hogy az óriási mezőfölényben játszó QPR annak rendje s módja szerint megszerzi a vezetést a 31. percben; Johansen szögletét Dunne fejelte be. Oké, innentől a gólarány javítása a cél, gondoltuk mi, de nem így történt. A 41. percben Sanderson szépen, tisztán szerelte a Blackpool játékosát, Reece James-t (nem az a Reece James), aki a meginduló Sandersont hátulról, indulatból felrúgta, de úgy, hogy az a tény, hogy Sanderson lábtörés, szalagszakadás nélkül megúszta, az csak a vakszerencsének köszönhető. Villant is a piroslap: Ward játékvezető azonnal kiállította - Sandersont! Először a helyi műsorközlő is Jamest említette, amikor a zsebe felé nyúlt a bíró. Tény, hogy Sanderson kérdőre vonta az ellene szabálytalankodó Reece-t, de semmi atrocitás nem történt. A hátralévő több, mint ötven percben emberhátrányban játszottunk tehát. Érthető módon a játék képe is megváltozott, Willock helyett védőt hozott be Warburton mester, foggal-körömmel védekeztünk, de a nyolcvankettedik percben beszakadt a gát, Josh Bowler kiegyenlített. Szurkoltunk a döntetlenért, és miközben szurkoltunk, a kilencvenedik percben egy kontrával elszaladtunk, és George Thomas centerezésébe Amos belepiszkált, gól! Először öngólnak néztük a gólt mi magunk is, a kommentátorok is, de amikor kikockáztuk, akkor látható lett, hogy Amos a védőt megelőzve perdített a hálóba.

amos_blackpool.jpg                         Amos már sejti, hogy ez gól lesz

Fentebb említettük február egyetlen pozitívumát, ebből már sejteni lehetett, hogy a hónap utolsó meccsén sem termett nekünk babér. 26-án a Blackburn vendégei voltunk, 14.293 néző ült az Ewood Park lelátóján, és 1-0-ra kikaptunk. Ez volt az a februári meccsünk, az egyetlen, amelyen vereség benne volt a pakliban. Persze jó lett volna nyerni, de a Blackburn remek összerakott csapat, remek formában. 1-0 lett a vége, a gólt a hetvenhetedik percben lőtte a német Reda Khadra. Az eredmény lehetett volna akár fordított is - de nem lett az...

marshall_blackburn.jpg                                   A Blackburn gólja

 

A Championship kiegyenlítettségét az mutatja igazán, hogy a kimondottan gyenge februári eredmények dacára továbbra is a rájátszást érő ötödik helyen állunk. Vannak nagy mozgások, az októberben-novemberben még biztos feljutó helyen álló West Brom visszacsúszott a tizenharmadik helyre, már a rájátszáshoz is csodára lenne szükségük!

Ha most érne véget a Championship,akkor a Fulham és a Bournemouth lenne közvetlenül a Premier League mezőnyének a tagja. A rájátszásba a Huddersfield, a Blackburn, a QPR és a Luton Town jutna, a harmadosztályba a Barnsley, a Derby és a Peterborough esne ki.

Márciusban négy meccsünk lesz, ötödikén a Cardiff jön hozzánk, aztán Lutonba megyünk tizenharmadikán, utána újra idegenbeli meccs a Nottingham ellen tizenhatodikán, márciust a "mumusunk" a Peterborough elleni meccsel zárjuk huszadikán, hazai pályán.

Szurkolunk, mi mást is tehetnénk?

 

 

 

 

 

Már több, mint remény!

 2022.02.01. 13:17

Elkezdődött a 2022-es év, érdekes egy év lesz, hogy mást ne mondjunk, az év végén (!) november 21. és december 18. között rendeznek egy labdarúgó világbajnokságot is.

Ez persze messze van még, az angol labdarúgás januárjára egy másik esemény, az Afrikai Nemzetek Kupája nyomja rá a bélyegét, amelyet Kamerunban rendeznek január 9. és február 6. között. Talán nincs is olyan angol csapat, amelyet ne érintene kisebb-nagyobb mértékben ez az esemény. Képzeljük csak el pl. azt a Liverpoolt, amiből egy hónapig hiányzik Mo Salah, Sadio Mane és Naby Keita, miközben a Liverpool persze játszani kénytelen a meccseit.

Minket is három játékos hiánya érint majd, Seny Dieng a szenegáli, Ilias Chair a marokkói, míg Osman Kakay a sierra leonei válogatott tagja. Szenegál és Marokkó ráadásul a négy közé jutásra is esélyes, tehát Seny és Ilias valószínűleg kihagy egy teljes hónapot. Chairrel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy ő még a Bournemouth elleni meccsen egy kisebb sérülést szedett össze, elutazott az ANK-ra, de a játéka egyelőre kétséges; mi jobban örülnénk, ha Londonban gyógyulgatna.

Amint a desszert előtt is meg kell enni a tökfőzeléket, essünk gyorsan át az afrikai tornán, de csak a mi játékosaink miatt. Közbeszúrás: nagyon szeretjük mi a focit, de amit Afrikában értenek alatta, az valami nagyon más dolog; még akkor is, ha egyébként európai top bajnokságokban szereplő sztárok vannak a csapatok többségében. Az egyik nagy esélyes, Szenegál, úgy lett csoportelső, hogy a három csoportmeccsen összesítve 1-0-ás gólaránnyal (!) szerzett öt pontot, az az egy gólja egy 96-ik perces tizenegyes volt... Kakay mindhárom csoportmeccset végigjátszotta, de nem jutottak tovább. Dieng az első két meccset védte, hibátlanul, azóta a COVID-ból felgyógyult Mendy áll a kapuban, Szenegál már elődöntős. Chair végül egy meccsen lépett pályára, harminc percet játszott, Marokkó a negyeddöntőben esett ki.

Az afrikai torna mellett az átigazolási piacot figyeljük még árgus szemekkel, szeretnénk ha a csapat együtt maradna - az az érzésünk, hogy így is lesz.

Az év első bajnokiját Birminghamben játszottuk a Birmingham City ellen, 18.279 néző előtt. 2-1-re nyertünk, és sokkal simább volt ez a meccs, mint az eredményből gondolnánk, az első félidőben Albert Adomah egy kapusról kipattanó labdát simított be a jobb alsóba a tizenegyes pont magasságából, a 71-ik percben meg Chris Willock csavart éles szögből a bal felsőbe, erre válaszolt Aneke, de a körmünket nem kellett lerágnunk az izgalomtól.

adomah_birmingham.jpg             Adomah a Birmingham elleni gólját ünnepli pár szurkolóval

Jimmy Dunne egészen kiválóan teljesít a háromvédős rendszer közepén - ő lett a meccs embere - de nincs panasz a két oldalra sem, Barbet és Dickie is remekel, míg Willock huszonhárom évesen az egész Championship egyik legjobbjává kezd válni, és minket magunkat is meglepve a sokadvirágzását élő Adomah - akit csak Uncle Albertnek becéz a Loftus Road - válik lassan a középpálya legmeghatározóbb emberévé. Ezzel a győzelemmel most éppen az ötödik helyen állunk, de mint legutóbbi bejegyzésünkben említettük már, csalóka most a tabella; a mögöttünk álló Huddersfieldnél kettő, az előttünk álló West Bromnál egy meccsel játszottunk kevesebbet.

willock_birmingham.jpg                         Willock a Birmingham elleni meccsen

Mindenesetre nyugodtan készülődtünk az első FA Cup meccsünkre, amit hazai pályán, a harmadosztály éllovasa, a Rotherham United ellen vívtunk. Ez az első meccs már a kupa harmadik köre; az angol foci két felső osztálya - a Premier League és a Championship - csak ezen a ponton kapcsolódik be.

gray_rotherham.jpg                          Gray próbálkozik a Rotherham ellen

Könnyű meccs nincs az angol kupában ezen a szinten, erről mesélhetne például a Newcastle, akik hazai pályán zúgtak ki a harmadosztályú Oxford ellenében. Mi is megszenvedtünk alaposan, rengeteg helyzet maradt ki, a rendes játékidőben nem született gól. Aztán, ahogy az lenni szokott, a sok kihagyott helyzet megbosszulta magát, a Rotherham gólt szerzett. Már komolyan kezdtünk aggódni, amikor Adomah beadását Dykes a hálóba fejelte. Igazából hálót nem ért a labda, az addig bravúrt-bravúrra halmozó Vickers már csak a vonal mögül tudta visszahúzni a pettyest. A sűrű versenynaptár miatt már nincs újrajátszás a kupában, tizenegyesek következtek, idegtépő kilenc kör után védett a Dienget helyettesítő Archer.
Üröm az örömben, hogy az utolsó tizenegyesnél Archer rosszul fogott talajt, a bal válla kifordult, a pályáról egyenesen a kórházba vitték kivizsgálásra.

00_rotherh_2.jpg                     Az utolsó tizenegyes után egy másodperccel

A jegyzőkönyv kedvéért a mi sikeres lövőink sorrendben : Dykes, Johansen, Gray, Adomah, Amos, Barbet, Dunne, Dickie.
Ide tartozik még, hogy csereként pályára lépett és harminc percet játszott az épp csak húsz éves, saját nevelésű Aaron Drewe is, sok sikert kívánunk neki!

aaron_drewe_roth.jpg                                Aaron Drewe példát mutat

Megtörtént a negyedik kör sorsolása is kilencedikén, a szintén Championship szereplő, jelenleg a huszonkettedik, kieső helyen álló Peterborough lesz az ellenfelünk; mielőtt legyintenénk, a bajnokságban, még október 23-án, kikaptunk tőlük 2-1-re Dembele utolsó utáni percben lőtt góljával.

Január 11-én jelentették be első igazolásunkat, a Derby Countytól érkezett hozzánk a tapasztalt skót kapus, David Marshall. Hosszú pályafutása alatt játszott a Celticben, a Cardiffban (a Premier League év végi csapatába is bekerült akkor), a Hull Cityben és a Wiganben is, nem mellékesen negyvenszeres skót válogatott. Nem tudjuk, gyors igazolása mennyiben függ össze Archer sérülésével, mindenesetre egy tapasztalt kapus sosem árt.

A harmadik januári meccsünket 15-én játszottuk, és mivel Archer sérülése komolyabbnak bizonyult, mint vártuk, így a frissen igazolt Marshall máris a kezdőben találta magát, és remek lehet hazai pályán, 16.018 néző előtt a West Brom ellen bemutatkozni. Remek is lett a bemutatkozása, gól nélkül hozta le a meccset, Charlie Austin pedig a kilencvenedik percben befejelte Willock beadását. 1-0-ra nyertünk tehát, és csak ámulunk-bámulunk a csapat teljesítményét látva!

marshall_wba.jpg                      Marshall clean-sheettel nyitott a WBA ellen

Az ámulatunk nem csökkent a következő meccs után sem.

No, álljunk meg itt egy kis időre. A szurkoló egy egészen különleges állatfaj. Rajong, a lehetetlent is elképzelhetőnek tartja, a realitásérzékét könnyen - és meglehetősen gyakran - veszti el. A szezon elején, a 2021 augusztus 5-i beharangozónkban azt írtuk: "a szombaton kezdődő Championship szezonban a play-off helyek egyikének elérése egyáltalán nem tűnik elérhetetlen álomnak!" Most, 2022 januárjában azt mondjuk, hogy a play-off gyakorlatilag kötelező, de benne van a pakliban a közvetlen feljutás, tehát az első két hely elérése is!

Január 22-én Coventrybe látogattunk, nem egy nagy távolság, olyan 180 kilométer, de az akkor is szokatlan a Championshipben, hogy 4.000 QPR szurkoló utazott a meccsre.

coventry.jpg                           A vendégszektor Coventryben

A Coventry a 2019-20-as szezonban jutott fel a harmadosztályból, tavaly a 16. helyen végeztek, idén vitézkednek erősen, a mezőny felső felében-harmadában vannak. Remekül kezdtünk, már a hatodik percben betalált Gray, Willock passzát simitotta be a bal alsóba, ezzel az 1-0-val mentünk szünetre. A második félidő elején egyenlített a Coventry, Jordan Shipley lőtt egy irgalmatlanul nagy gólt - ami szép, az szép, el kell ismerni. Todd Kane (ő ismerősünk: tavaly még nálunk játszott 28 meccset) szögletét lőtte a tizenhatosról a jobb felsőbe. Nyomott nagyon a Coventry, mi magunk is megelégedtünk volna az egy ponttal, szerencsére Adomah nem, a 89. percben befejelte Willock beadását, aztán még majdnem tíz idegtépő perc jött (a Coventry egyenlítő gólja után egy hazai szurkoló egészségügyi ellátásra szorult, és állt a játék egy ideig), Marshall is bemutatott egy bravúrt a legvégén, szóval újabb győzelem, újabb három pont. A fenti, szurkolók-elvárások téma ezért jött elő - ha az elmaradt meccsünket hozzuk, akkor a második helyen állunk!

gray_coventry.jpg                                Gray gólját ünnepli a csapat 

Január 25-én, hazai pályán fogadtuk a Swansea-t, akiknél egy kedves régi ismerősünket, Ryan Manninget köszönthettük - hat szezonon keresztül tartozott a QPR keretéhez. 12.270 néző láthatott egy nagyon izgalmas, fordulatos meccset; gólt viszont egyet sem. Közelebb álltunk a gólszerzéshez, Austin közeli fejesét bravúrral védte a Swansea kapusa, Ben Hamer, Amos pompás lövése a kapufa belső éléről pattant ki, Dykes tiszta helyzeténél újra a kapus bravúrja kellett.amos_swansea.jpg          Amos lövése a kapufára pattan, az elcsúszó Manning imádkozik

Az örök szurkolói kérdés volt a vita tárgya a meccs után: most nyertünk egy pontot vagy veszítettünk kettőt? Nehéz eldönteni, bízunk benne, hogy nem fognak hiányozni ezek a kissé könnyen elhullajtott pontocskák!

A meccs napján jelentették be a mostani átigazolási ablak második QPR igazolását, a huszonkét éves angol védő, Dion Sanderson került hozzánk kölcsönbe a Wolverhamptontól. A Wolves saját nevelésű játékosáról van szó, aki pont a Wolvesban nem mutatkozott még be, kölcsönben játszott a Cardiff, a Sunderland és legutóbb a Birmingham csapataiban, a január másodikai meccsünkön, ahol 2-1-re vertük idegenben a Birminghamet, ott volt a pályán.

 

A január számunkra 29-én fejeződött be, és ha valamikor érvényes a "minden jó, ha a vége jó" akkor ez most van.
A Reading jött hozzánk, és nem tudunk jobb szót, lemészároltuk őket. 4-0-ra nyertünk, de ha öt-hat gólt lövünk, a Reading akkor sem szólhatott volna egy szót sem. Érdekes, hogy az első tíz percet nagyon megnyomta a Reading, de a tizenharmadik percben Dykes befejelte Willock beadást, aztán szintén ő a harmincötödik percben bepöcizte Adomah centerezését, aztán...

dykes_reading.jpg                  Dykes befejeli az elsőt a Reading kapujába

Aztán. A harmadik gól egy etűd. Egy hősköltemény. Szögletet végez el a Reading, gyengén, fejjel tisztáz a védő, a tizenhatosunkon belül Amos kezeli le a labdát, elindul vele, felpasszolja Willocknak, aztán egy őrült, nyolcvanméteres sprintbe kezd a baloldalon, majd a Willocktól visszakapott labdát felcsapja a jobb felsőbe. Nincsenek szavak, a foci apoteózisát láthattuk.

amos_reading.jpg                            Az Amos gólja előtti pillanat

A második félidő elején Jimmy Dunne fejelt gólt, onnan kezdve edzőmeccsé degradálódott a találkozó, a friss igazolás, Dion Sanderson is kapott huszonöt percet.

sanderson_reading.jpg                               Sanderson is bemutatkozhatott

 

A hónap legeslegvégén, az átigazolási ablak lezárultakor elhoztuk még kölcsönbe a Newcastle-től a harmincéves ír középpályást, Jeff Hendrick-et. Tapasztal róka, a Burnley és a Newcastle csapataiban van majdnem 150 Premier League meccse, és az ír válogatottban is közelít a hetven szereplés felé. Amit szerettünk volna, teljesült, egyben maradt a csapat (csak Conor Masterson került a Gillinghamhez kölcsönbe), lett egy remek, tapasztalt kapusunk Dieng mögé (elé?) és Sanderson is, Hendrick is minőségi játékos.

00_hend.jpg                           Hendrick még Newcastle mezben

Vége a januárnak. Novemberhez hasonló sikersztori lett belőle, csak azért nem gondoljuk, hogy Warburton lesz újra a hónap menedzsere, mert a Fulham is nagy hónapot futott, mi a januári hat meccsből ötöt nyertünk, egy iksz mellett, ugyanezt tette a Fulham is, de a Fulhamnek volt három bolond meccse, amivel brutális gólarányt rakott össze.

Összegezzük akkor 2022 első hónapját! Hat meccset játszottunk, az FA kupában továbbmentünk, az öt Championship meccsből négyet nyertünk egy döntetlen mellett. 51 pontot szerezve a negyedik helyen állunk. Álomszerű.

Februárban hét meccs vár ránk. Ötödikén FA kupa meccset játszunk, idegenben a Peterborough az ellenfél. Aztán igazságos elosztásban lesz 3-3 hazai és idegenbeli meccsünk a Championship-ben. A hazaiak sorrendben: 9-én a Middlesbrough, 19-én a Hull City, 23-án a Blackpool látogat a Loftus Roadra, mi 12-én Barnsleyba, 15-én pikáns meccsre, a Millwallhoz, míg 26-án a Blackburnhöz látogatunk. Nem latolgatunk esélyeket, győzni akarunk mindenhol!

Ha most érne véget a Championship, akkor egyenesen a Fulham és a Blackburn lenne a Premier League tagja, a rájátszás négy csapata a Bournemouth, a QPR, a West Brom és a Midlesbrough lenne; ebből a hatosból a Blackburn és a West Brom eggyel több meccset játszott. Kiesne a harmadosztályba a Peterborough, a Derby és a Barnsley.

Most már nyíltan kimondjuk: a rájátszás valamelyik helye lett a minimális elvárás!

COME ON YOU R's!

 

Járványkórház

 2022.01.01. 14:42

Kis túlzással azt mondhatjuk decemberrel kapcsolatban, hogy egy rossz és egy jó dolog történt. A rossz dolog az volt, hogy elkezdődött, a jó pedig, hogy véget ért.

A legutóbbi bejegyzésünkben leírtuk a decemberi (tervezett) meccseinket, végül az öt meccsből hármat sikerült megrendezni. A csapatokat tulajdonképpen az egészségügyi stáb állítja össze; a hónap végére teljes a kavarodás, három-négy lejátszott meccs különbségek vannak a csapatok között, így a tabella állása is csalóka. Arról nem is beszélve, hogy nagy kihagyások vannak a meccsek között, mi például december ötödike után huszonhetedikén (!) léptünk újra pályára, utána viszont rögtön harmincadikán is.

Három meccset játszottunk tehát az egész hónapban, de mielőtt belekezdünk ezek elmesélésébe, a hónap legörömtelibb eseményét vesszük előre. December 10-én hozták nyilvánosságra november legjobb menedzserének és játékosának a nevét: kettős győzelmet könyveltünk el, Mark Warburton a hónap legjobb menedzsere, míg Chris Willock a legjobb játékosa lett. Mi magunk nem emlékszünk hasonló sikerre!

skysports-chris-willock-mark-warburton_5610201.jpg                                 A mester és tanítványa

 

Az első decemberi meccsünket tehát ötödikén játszottuk, hazai pályán fogadtuk a Stoke City csapatát. 13.968 néző láthatta, hogy a nyomasztó mezőnyfölényünk ellenére a Stoke szerez két gólt és viszi el a három pontot. Só a sebben, hogy 0-1-nél Austin kihagyott a tizenegyest, mi lett volna, ha... De a "ha" sosem kap szerelést az öltözőben, amint az közismert...

Itt jött a három hetes kényszerszünet, majd jött hozzánk a Bournemouth, 16.308 néző volt a Kiyan Prince Stadion nézőterén. Az első félidő végén Solanke fejelt egy gólt, ez is maradt a végeredmény; a végén elszabadultak az indulatok, a 96-ik percben tőlünk Barbet és Dozzell, a Bournemouth részéről Mepham és Pearson kapott sárgát; sajnos Dozzellnek az már a második sárgája volt, úgyhogy ő ki is szállt.

00_austin_bristol.jpg                       Austin a sikeres tizenegyes után

 

Maradt még egy meccs, harmincadikán Bristolba, az Ashton Gate Stadionba mentünk, és óriási izgalmak után hoztuk el mind a három pontot. Rögtön a harmadik percben a fiatal Alex Scott szerzett vezetést a Bristolnak, szerencsére Austin most belőtte a jogosan megítélt büntetőt a 45-ik percben, a győztes gólra pedig a második félidő hosszabításáig kellett várni: a 92-ik percben Yoann Barbet fejelte be Johansen szögletét. Nem hallgathatjuk el azt, hogy Andy King kiállítása miatt szinte a teljes második félidőt emberelőnyben játszottuk.

Jelenleg a hetedik helyen állunk egy-egy ponttal elmaradva a Middlesbrough és a Huddersfield mögött, de ők két meccsel többet játszottak nálunk.

00_barbet_bristol.jpg                         Barbet át akarja ölelni a világot

A januári programunk sűrű nagyon - persze ember tervez, COVID végez.
Másodikán a Birmingham Cityhez megyünk (17-ik helyen állnak) aztán nyolcadikán az első FA Cup meccsünket játsszuk a harmadosztályú Rotherham United ellen hazai pályán, tizenötödikén a West Brom (4) huszonötödikén a Swansea (16) huszonkilencedikén a Reading (21) jön vendégségbe hozzánk, míg huszonkettedikén mi megyünk a Coventry Cityhez (10). De - nem győzzük hangsúlyozni - ezek a tervek! Mindenesetre a QPR mindent megtesz a meccsek biztonságos megrendezéséért, az első csapatok között voltunk, akik büszkén jelenthették be, hogy a teljes csapat, az összes játékos és a stáb, túl van az összes oltáson!

Az előttünk álló januárnak van két egyéb eseménye is, az egyik az egy hónapra kinyitó átigazolási piac, a másik az Afrikai Nemzetek Kupája. Az átigazolási piactól azt várjuk, hogy meg tudjuk őrizni a legjobbjainkat (Dykes, Willock, Dickie, Chair, Dieng, stb.) és persze örülünk minden erősítésnek; a ANK miatt meg csak bosszankodunk, nagy valószínűséggel Dienget is Chairt is nélkülöznünk kell jó pár fontos meccsen.

Csak a szokások miatt írjuk ide zárórovatunkat. Ha most érne véget a Championship, akkor közvetlenül a Bournemouth és a Fulham lenne Premier League tag, a play-off helyeken a Blackburn, a West Brom, a Middlesbrough és a Huddersfield állnának; a kiesők pedig a Peterborough, a Barnsley és a Derby volnának. Tegyük ide, hogy minden szimpátiánk a Derby County csapatáé, 21 pont levonással büntették őket pénzügyi szabálytalanságok miatt, de rendkívül nagy küzdést mutatnak be, lassan az utolsó helyről is elkerülnek; ha az a büntetés nem sújtotta volna őket, akkor a tizenegyedik helyen állnának!

Várjuk a meccseket, nézzük a járványadatokat, szurkolunk tovább!

 

Szédítő magasság

 2021.11.30. 16:17

Beköszöntött a november, esik az eső azóta, néha még havazik is, mégsem tudjuk arcunkról letörölni a vigyorgást, a hónap végére olyan magasságokba jutott a csapat, amiről álmodni sem mertünk volna a szezon kezdetekor! Ez most nem egy szokásos zsurnaliszta közhely: a harmadik helyen áll a csapat! A HARMADIK HELYEN! Nézzük gyorsan át hogyan s miként történt is ez!

Az első novemberi meccsünkön, november harmadikán, Walesbe kellett átugranunk, egészen pontosan Cardiffba. A Cardiff City gyengélkedik egyelőre a szezonban, épp a vonal felett áll a 21. helyen, de sokszor említettük már, hogy a Championshipben ez semmit sem jelent - az élen egyre meggyőzőbb előnyt összerakó Bournemouth például olyan simán kapott ki hazai pályán a tizenötödik Prestontól, hogy még az igazi ínyencek is csak csettinteni tudnak.
A meccs előtt kis izgalmat okozott, hogy Dykes szereplése egy kisebb sérülés miatt bizonytalanná vált, ám végül a kezdőbe jelölte őt Warburton mester. Ideírjuk most a teljes kezdőcsapatot, esetleges apróbb változtatások mellett is ez most valószínűleg a legerősebb kezdőnk: Dieng - Dickie, Dunne, Barbet - Adomah, Dozell, Johansen, Odubajo - Chair - Dykes, Gray. Jordy de Wijs jelenleg sérült, Dunne viszont kiválóan helyettesíti, és persze egy Gray-Austin, vagy egy Dozell-Willock csere sem megy a minőség rovására.
A meccs kiegyenlített küzdelmet hozott, az első félidőben mi, a másodikban a Cardiff birtokolta többet a labdát, szerencsére az első félidőben Gray magabiztosan lőtte be Dozell egészen kiváló kiugratását. A második félidőben aggodalomra adott okot, hogy Gray-t sérülés miatt az 54. percben le kellett hozni (reméljük, hogy nem nagyon komoly az ügy) ezen kívül az említésre méltó, hogy kihagytuk két ordító helyzetet, de most elkerült minket a 92. perc átka, úgyhogy mind a három pontot bezsákolhattuk, és mivel szerencsésen alakultak a többi meccsek is - a már említett Bournemouth mellett hazai pályán kapott ki a Blackpool és a Coventry is - feljöttünk az ötödik helyre.

00_gray_cardiff.jpg                           Gray győztes gólja Cardiffban

 

Mi pont a fent említett Blackpoolhoz utaztunk fel a messzi északra november hatodikán, 11.769 néző foglalt helyet a Bloomfield Road Stadium lelátóin. Előzetesen a Blackpool elleni meccset a "húzós" jelzővel illettük, amivel arra utaltunk, hogy mindhárom végkimenetel elképzelhető. Döntetlen lett, 1-1, de valóban, akár nyerhettünk és akár ki is kaphattunk volna. Változatos, jó színvonalú volt a játék, a hatodik percben Kenny Dougall fejjel szerzett vezetést a Blackpoolnak, ezt a gólt hosszas videózgatás után les miatt érvénytelenítették, a BBC tudósítása szerint jogtalanul. A huszonhatodik percben mi szereztük meg a vezetést, Chris Willock, ahogy mondani szokás: "szezon gólja" gyanús gólt lőtt, a tizenhatos bal sarkáról csavart a hosszú felsőbe; próbáltunk egy kis darab selyempapírt beszuszakolni a labda és a kapufa közé - nem sikerült.

00_willock_blackpool.jpg                 Willock lövése nyomán  vezettünk Blackpoolban

Ezzel az egygólos előnnyel fordultunk, a második félidő elején befújtak ellenünk egy tizenegyest, a kiugró Jordan Gabrielt elsodorta a kapusunk, Seny Dieng, nem volt egy nagy fault, nem is kapott érte pirosat, a tizenegyes viszont jogos volt, Gary Madine be is lőtte. Ez maradt a végeredmény, bár nagy gólhelyzet maradt ki mindkét oldalon. Mint a Gyalog Galoppban mondja a Fekete lovag: egyezzünk ki döntetlenben; mondtuk mi is, a Blackpool pedig elfogadta az ajánlatot.

 

A fordulóval kapcsolatban egy fontos eseményt ide kell vezetnünk. Az általunk rendkívüli módon szeretett és tisztelt Neil Warnock - akinek menedzseri munkájának köszönhetően a QPR nyerte a 2010-11-es Championship szezont, és jutott fel a Premier League-be - a Middlesbrough menedzsereként a Luton ellen már az 1.602 meccsét dirigálta az angol labdarúgó ligákban - ezzel angol csúcstartó lett! Paradox módon jelenlegi munkaadója, a Middlesbrough a következő meccs után elbúcsúzott tőle, pedig a Boro nem szerepelt annyira rosszul, a tizennegyedik helyen állnak, most épp a feljutásra ácsingózó WBA otthonából hoztak el egy pontot. Nem tudjuk, mi áll pontosan a menesztés hátterében, mi magunk további sok sikert, vagy éppen békés nyugdíjas éveket kívánunk neki, elvégre hetvenkét éves már a legenda.

00_neil-warnock-and-qpr-celebrate-promotion.jpg                          Egy kedves emlék Neil Warnock idejéből

Válogatott szünet következett, vegyük gyorsan át az érintett játékosainkat! Seny Dieng COVID fertőzés/gyanú miatt kimaradt most Szenegál csapatából, Szenegál szárnyal, Togóval ikszeltek, Kongót 2-0-ra verték, csoportelsőként mennek a rájátszásba. Ilias Chair marokkói színekben hat percet játszott a Szudán elleni 3-0-ra megnyert meccsen, majd kezdőként nyolcvanat a Guinea elleni, ugyancsak 3-0-re megnyert találkozón. Marokkó is csoportelső, mennek a rájátszásba ők is. Marokkó kapcsán említsük meg azt is, hogy a jelenleg a Ferencvárosban játszó Ryan Mmaee ezen a két meccsen négy gólt és egy gólpasszt jegyzett - Ilias Chair akár a QPR menedzsmentjének a figyelmét is felhívhatná a fiatal támadóra.
Dykes sérülés miatt nem kapott most helyet a skótoknál, akik végül nagyon simán értek oda a pótselejtezőbe.
Andre Gray sem utazott el Jamaikába most, ők lemaradnak a következő világbajnokságról, akárcsak Finnország, akik Hamalainen-nel a soraik között hatalmasat küzdöttek ugyan, de a franciák ellen kevesek voltak.

 

A válogatott szünet után a Luton Town csapatát fogadtuk 19-én, pénteken, esti tévés meccsen, 15.062 néző előtt. Kezd szépen emelkedni a nézőszám, jönnek az eredmények, ugyebár. Dykes továbbra is sérült, viszont visszatért a csapatba Lee Wallace, aki augusztus 18-án játszott legutóbb. Kicsit belealudtunk a kezdésbe, majdnem gólt kaptunk egy könnyelmű hátragurításból, Dieng óriási bravúrral mentett. Aztán a tizedik percben csodát láttunk. Nem túlzunk, csodát. A Luton végezhetett el szögletet, a benti kavarodásból Chair felé pattant a labda, aki - még bőven a saját tizenhatosonkon belül! - maga elé tette (1. érintés) majd fellőtte a beinduló Willock irányába (2. érintés) a labda már bőven a Luton térfelén pattant kettőt, majd két védő szorításából Willock kapásból emelte a labdát harminc méterről a kiinduló kapus fölött a hálóba. (3. érintés) Megnéztük egyszer, megnéztük kétszer, megnéztük milliószor: bámulatos!
A játék eléggé kiegyenlített volt, nem rossz csapat ez a Luton, helyzetek itt is, ott is, a különbség annyi, hogy nekünk van egy Charlie Austin-unk, (aki most egy olyan "frizurával" jelent meg, hogy először azt hittük, hogy a Dartmoor Prison-ból engedték ki egy rövid eltávra) és Charlie okosan befejelt egy ide-oda pattanó labdát az ötvenötödik percben, és ez is maradt a vége, újabb három pont és újabb clean sheet.

00_austin_luton.jpg                       Austin biccenti be a másodikat a Luton ellen

24-én, szerdán szintén hazai pályán fogadtuk a Huddersfield csapatát, esti meccsen, 11.591 néző előtt. A Huddersfield nem lebecsülendő csapat (a Championshipben egyik csapat sem az), kicsivel mögöttünk a tabellán, de pár éve két szezon erejéig a Premier League világába is belekukkantottak - meleg szívvel emlékszünk akkori príma középpályásukra, az ausztrál Aaron Mooy-ra. Kemény kis meccs kerekedett, kicsit mi birtokoltuk többet a labdát, több kapura lövésünk volt, veszélyes támadásból is mi vezettük a többet, a gólunkra mégis a 81. percig kellett várnunk, az akkor már tíz perce pályán lévő csere, Luke Amos fejelt a felhők közül a kapuba; teljesítményéből nem von le semmit, hogy a Huddersfield kapusa, Lee Nicholls, ahogy mondani szokás, a rokonok elé jött ki. Luke Amosnak azért is örülünk, mert a Tottenham volt akadémistája a keret egyik legnagyobb tehetsége, hosszú-hosszú sérülés után tért vissza, egyre több játékpercet kap Warburton mestertől. 1-0-ás győzelem lett tehát a vége, és feltétlenül ki kell emelnünk, hogy novemberben már a harmadik meccsünket hozzuk le kapott gól nélkül, a sérült Jordy de Wijs-t kiválóan pótolja az ír Jimmy Dunne a védelem közepén, és persze nem mehetünk el szó nélkül Dieng teljesítménye mellett sem, mondhatni "keretbe" foglalta a találkozót, rögtön a kezdés után, a harminchetedik másodpercben (!) és a kilencvenkettedik percben is volt egy-egy emberfeletti bravúrja.00_amos_hudder.jpg                             Amos gólja, Nicholls vakrepülése

November utolsó előtti napján a Championship utolsó helyezettjéhez, A Derby Countyhoz utaztunk. A Derby nagy gondokkal küzd - hiába ül a kispadon az angol foci egyik legnagyobb legendája, Wayne Rooney - pénzügyi problémák miatt immáron huszonegy (!) pont levonásával büntette őket a szövetség, így mindösszesen egy pont áll a nevük mellett. Azzal a levont huszonegy ponttal sem lennének sokkal a vonal fölött, de legalább fölötte volnának.

00_willock_derby.jpg                Willock beemeli az egyenlítő gólt a Derby kapujába

 Húszezer néző mindezek ellenére kint volt a Pride Park Stadium lelátóin (a pontosság királyi erény: 20.003 nézőt ír a jegyzőkönyv!) Dykes és Wijs továbbra is sérültek, úgyhogy a kezdőcsapat nem változott az előző meccshez képest. A Derby csapatában meglepődve fedeztük fel Ravel Morrisont: ő az angol foci egyik legnagyobb ígéretének számított, a Manchester United akadémiáján a Lingard és Pogba fémjelezte évfolyamban "végzett" és akkoriban ebből a trióból magasan őt tartották a legnagyobb tehetségnek. Aztán nem így történt, sehol sem evett meg túl sok sót, a csapatait felsorolni is nehéz volna, Angliában a Birmingham, a West Ham, a Sheffield United, a Middlesbrough, a Cardiff csapataiban is játszott, nálunk is megfordult, a 2013/14-es szezonban tizenhét meccsen hat gólt lőtt a QPR színeiben. A külföldi csapatait a Laziótól kezdve az Östersundig helyhiány miatt nem soroljuk.
A vezetést a Derby szerezte meg, Tom Lawrence egy kiválóan eltalált 17 méterről leadott bombával lepókhálózta a bal felsőt. Ezzel az 1-0-val mentünk szünetre. Azt idén már szinte említenünk sem kell, hogy domináltuk a játékot, minden statisztikai mutatóban a Derby fölé kerekedtünk.
A második félidő elején Austin parádés beadását Willock parádésan, kapásból lőtte a bal felsőbe (azt gyanítjuk, hogy az edzésen úgy állapodtak meg a játékosok, hogy a kis gól nem gól, csak a "parádés" gólokat számolják) Innentől kezdve csak az a kérdés maradt, hogy mikor szerezzük meg a győztes találatot. Ezt végül az utolsó utáni percre hagytuk, viszont a szerzője, Andre Gray szintén ott lehetett azon az edzésen, ahol a parádéról megállapodtak, a kaputól 10-12 méterre, a kapunak háttal állva vesz mellre egy labdát, kettőt dekázgat, majd félfordulatból lövi ki a bal felsőt ő is, de úgy, hogy sem az őt körülvevő három védő, sem a kapus sem tud moccanni sem. Káprázat!

00_gray_derby.jpg                        Gray káprázatos gólja a Derby ellen

2-1-re nyertünk tehát, és szédelegve nézzük, hogy a hihetetlen novemberi menetelés után a harmadik helyen állunk a tabellán! Fantasztikus teljesítmény, az öt novemberi meccsünkből négyet nyertünk meg egy döntetlen mellett, két gólt kaptunk csupán! A novemberi "Hónap edzője" díjat kizárólag Warburton mester kaphatja, de a "Hónap játékosa" címre is volna tippünk.

Véget ért ez a  sikerhónap, vegyük át szokásos rovatainkat! Ha most érne véget a Championship, akkor a Fulham és a Bournemouth lenne közvetlenül a Premier League résztvevője, a négy play-off helyen sorrendben a QPR, West Brom, a Blackburn és a Coventry állnak. A két első helyezett előnye csökkent, mi hét ponttal állunk a Bournemouth mögött; november nyolc pontot hoztunk rajtuk. Kiesők a Peterborough, a Barnsley és a Derby County lennének.
A szokásos decemberi őrületet most viszonylag normálisan ússzuk meg, öt meccsünk lesz csak, abból három hazai pályán: ötödikén a Stoke, 18-án a Swansea, 27-én pedig a Bournemouth jön a Kiyan Prince Foundation Stadiumba, 13-án a Bramall Lane-re látogatunk a Sheffield United szíves invitálására, 30-án pedig Bristol City-t keressük fel az Ashton Gate Stadiumban. Jósolni nem tudunk, de nem is akarunk, megjött az étvágyunk erősen, és persze tudjuk, hogy nagyon messze még a vége, hullámhegyek, hullámvölgyek váltogatják egymást, továbbra is a rájátszást érő helyek egyike a célunk. De most akkor is széles jó kedvünk vagyon!

00_warburton.jpg                     Warburton mester nyugtával dicséri a napot

Mivel pont húsz fordulón vagyunk túl, szakmázgassunk, statisztikázzunk egy kicsit! 35 pontot szereztünk eddig, 33 gólt lőttünk, ezzel a negyedikek vagyunk a Championshipben, ez jó, viszont a 25 kapott gól sok, ez csak a 14 helyre elég. A labdabirtoklásban az ötödik, a kapura lövések számában harmadik, passzpontosságban negyedik, a játékosok átlag pontszámában szintén harmadik helyen vagyunk a Championship mezőnyében. A Championship összes játékosát tartalmazó listán öt QPR játékos van az első harmincban (Dickie 11, Willock 15, Adomah 17, Chair 29, Dykes 30) ezt még a Fulham mondhatja el magáról, mögöttünk a Bournemouth és a West Brom is csak három-három játékost delegál ide.

Összességében elmondhatjuk, hogy egy kiválóan összerakott és kiválóan motivált csapat állt most össze, ahol a tapasztalt, idősebb játékosok és a fiatal tehetségek aránya ideális, kellőképpen hosszú a kispad, és bár sérülések sújtanak minket, megfelelő minőségű játékosok tudják pótolni a kiesőket.

Várjuk a folytatást decemberben is!

cmon.jpg

 

 

 

Kijózanító október

 2021.10.31. 19:54

Előző, szeptemberi bejegyzésünkben azt írtuk az első októberi meccsünkről, a Preston elleniről, hogy azt illenék nyernünk. Nyilván a csapat játékosai is olvasták a cikket, és megfogadták a benne foglaltakat. Nyertünk, de nem volt könnyű menet. 13.624 néző volt a stadionban, és látta, ahogy a 17. percben Dykes megszerzi negyedik gólját a szezonban. Tréfás gól volt egyébként, kicsit emlékeztetett arra, amikor jégkorongban a kapus nem tudja, hol a korong, azt hiszi, valahol alatta, és így ráfekszik, legalábbis ezt gondolja... Itt az egyik Preston védő próbálta ezt eljátszani, de Dykes, mint régen a grundon, kvázi becsőrőzte a labdát öt méterről. Oké, a kis gól is gól. Ne feledkezzünk el Chair-ről sem, aki a saját tizenhatosunktól hozta fel a labdát ellenállhatatlanul a gól előtt. Aztán jött megint, amit már mi is szóvá tettünk párszor: védelem megingása. A 27. percben a dán Emil Riis ugrott meg egy előrevágott labdával, és bár Dieng bele tudott kapni a labdába, az így is a kapunkba pattogott, majd a második félidő elején egy balról belőtt labda pattant meg az egyik védőnkön, így Josh Earl gyakorlatilag az üres kapuba passzolhatott. 2-1-re vezetett a Preston, de mire komolyabban megijedhettünk volna helyreállt a világ rendje. Bár Dykes szép fejesgólját még (érthetetlenül) nem adták meg les miatt, a 71. percben Jimmy Dunne első QPR góljával egyenlítettünk, aztán a 74.-ben Ilias Chair belőtte a győzelmet jelentő harmadikat is. Meglett tehát a győzelem, a három pont, és mivel az élmezőnyben kikapott a West Brom és a Fulham is, a Huddersfield pedig ikszelt, a válogatott meccsek miatti szünetet a hatodik, play-off helyen töltöttük.

00_dykes_prest.jpg                           Dykes Preston elleni gólja

 

Emlékezzünk meg most gyorsan a válogatottbeli szereplésekről is. Első helyen Lyndon Dykes nevét kell kiemelnünk. Skócia mindkét meccsét nyerte, a közvetlen riválisukat, Izraelt nagy csatában, 3-2-re győzték le, itt Lyndon 1-2-es állásnál tizenegyest hibázott, de ez nem szegte kedvét, így az egyenlítő gólt ő szerezte, a meccset végül a Manchester United sztárja, McTominay döntötte el a 95. percben. A Feröer-szigetek ellen meglepően nehezen nyertek 1-0-ra, "természetesen" Dykes góljával, Skócia pótselejtezős helye szinte biztosnak tűnik.
Ilias Chair Marokkó színeiben három meccsen vett részt, Bissau-Guineát kétszer verték, 5-0, és 3-0-ra; az első meccsen gólt is szerzett, majd a kispadról nézte a Guinea elleni idegenbeli 4-1-es győzelmet. Marokkó fölényesen vezeti a csoportját, akár a VB szereplés is összejöhet.
Andre Gray Jamaika mindkét meccsén, a Kanada elleni 0-0-ás döntetlen és a Honduras elleni 2-0-ás győzelem alkalmával is cserként lépett pályára; Honduras ellen gólpasszt adott. Szerintem már a jamaikai közvélemény is kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy a 2022-es VB-t a "Reggae Boyz" nélkül rendezik meg.
Seny Dieng újra a kispadon ült Szenegál mindkét selejtezőjén, ahol Namíbiát verték kétszer, otthon 4-1-re, idegenben 3-1-re. Komoly téteket mernénk tenni, hogy Seny személyében legalább egy QPR játékos VB résztvevő lesz.
Volt még egy játékosunk, a jelenleg a Los Angeles Galaxy-nál kölcsönben szereplő finn Hamalainen, ő az ukránok elleni 2-1-es vereségnél csereként játszott harminc percet, a Kazahsztán elleni győztes meccset (2-0) végigjátszotta. A finnek - nagy szerencsével - a pótselejtezőbe még odaérhetnek.

00_dykes_scot.jpg                     Dykes a skót válogatottban lőtt gólját ünnepli

Szeptemberi bejegyzésünkben azt írtuk a válogatott szünet utáni első, Fulham elleni meccsünkről, hogy: "Fogalmazzunk úgy, nem mi vagyunk az esélyesebbek". Igazunk lett, 18.371 néző előtt a szezon eddigi legsúlyosabb vereségét szenvedtük el, 4-1-re kaptunk ki. Túl sokat nem is akarnánk foglalkozni a meccsel, vannak ilyen vereségek, sajnos. Warburton COVID miatt karanténban töltötte a válogatott szünetet, sokáig még az sem volt biztos, hogy a Fulham ellen a kispadra leülhet-e; ez biztosan nem használt a csapatnak. Mitrovic, a Fulham szerb csatára már a tizedik percben gólt lőtt, az első félidőben nem is változott az állás. A második félidő elején Dykes egyenlített, de aztán a 67. és a 71. peren is gólt kaptunk, előbb Mitrovic duplázott, majd a jamaikai Reid köszönt be, végül a 92. percben Robinson lövése megpattant Jordy de Wijs lábán, Dieng tehetetlen volt.

 A Blackburn következett 19-én, kedden, esti meccsen, pocsék időben, szakadó esőben, 11.771 néző előtt. A legfontosabb elvárásunk az volt, hogy gyorsan lépjen át a csapat a vereségen, nem maradjon mélyebb nyom bennünk. Nem maradt, 1-0-ra nyertünk, a statisztikák alapján (65-35% a labdabirtoklás, 16-5 a kapura lövések száma) kellemes fölényben játszottunk, sok helyzettel, végül csak a 83. percben sikerült a győztes gólt megszerezni, de az aztán parádés találat volt, Chair huszonkét méterről pókhálózta le a bal felső sarkot; Thomas Kaminski mozdulni sem tudott. A legfontosabb célt, a három pontot elértük, de lélektanilag talán fontosabb Dieng és a teljes védelem számára a clean sheet.

00_chair_blackb.jpg                        Chair a Blackburn elleni győztes gólt lövi

Október 23-án aztán nem csak a Békemenet miatt bosszankodtunk, hanem a saját csapatunk miatt is, másodszor emeltük fel szigorúan a mutatóujjunkat a szezon folyamán. A Peterborough elleni meccs azok közé tartozik, amelyiket meg KELL nyerni! Nem meg lehet nyerni, vagy illene megnyerni, stb., meg KELL nyerni! Nem is idegeskedtünk különösebben, pláne azután, amikor az 50. percben Chair megszerezte a vezetést. Jött aztán újra a megmagyarázhatatlan megtorpanás; amikor a második góllal végleg befejezhetnénk a meccset, akkor kapunk egy buta gólt, és az elátkozott 92-ben egy kósza kontrából egy másodikat is, és már el is ment a meccs... Bosszantó, és akkor most nagyon finoman fogalmaztunk.

 

Idő a bosszankodásra nincs sok errefelé, 26-án, kedden már a Sunderland jött hozzánk a Liga kupa nyolcaddöntőjében. Nagyon fontos meccs volt ez, a legjobb nyolc közé bejutni már komoly teljesítménynek számít. Kezdjük a végével: nem mi megyünk tovább. Klasszikus kupameccs volt ez, nem túl magas színvonalú, a rendes játékidő 0-0-ás döntetlent hozott, és a harmadik büntetőpárbajunk már nem volt szerencsés, pocsékul rúgtunk, Austin, Chair és Barbet is hibázott, egyedül Dykes lőtte be a sajátját. A meccs egy lesgól miatt (lesgól?) marad emlékezetes - sajnos. A 83. percben egy támadásunk végén, némi kavarodás után Adomah lőtt kapura, a kapus mögött, de a gólvonal előtt álló sunderlandi védőről Austin felé pattant a labda, aki befejelte azt. Ünneplés, tombolás, majd a partjelző zászlaja... Teszünk be be egy képet, mert a szituáció érdekes, hiszen Adomah előtt helyezkedik Austin, a védő pedig a kapus mögött, de a labda ellenféltől kerül Austin elé.

fb_img_1635354234344.jpg

Ez tehát az ominózus kép. Adomah lövi kapura a labdát, a kapus mögött álló, kezeit széttáró védőről pattan a labda Austin felé, aki befejeli azt azt az üres kapuba.

És egy finomság a videós megtekintés után: a védő KEZÉRŐL pattan a labda Austinhoz... A Liga kupában nem használhatják a VAR-t, ennek most nyilvánvalóan és felháborítóan az áldozatai lettünk.

00_austin_sund.jpg                      Austin az érvénytelenített gólt fejeli

Egy meccsünk maradt még ebből a "kijózanító" októberből, 29-én esti meccsen jött hozzánk a Nottingham Forest eddig kissé gyengélkedő csapata, és 15.089 néző előtt folytatódott a "kijózanítás": 1-1 lett a végeredmény, a Nottingham az egyenlítő gólját - kell-e mondanunk? - a 92. percben lőtte, mégpedig úgy, hogy a még Newcastle-ből ismerős középpályás, Jack Colback lövése megpattant az egyik védőnkön...

00_dykes_nottinh.jpg                Dykes és Adomah a Nottingham elleni gólt ünnepli

El vagyunk átkozva vagy egyszerűen mentálisan nincs rendben teljesen a csapat?
A mi gólunkat ismételten Dykes szerezte, egy szép beadást fejelt be okosan. Dykes kiváló formában van, a szurkolók már most sürgetik a vezetőséget, hogy mihamarabb hosszabbítsanak vele szerződést.

00_notting.jpg                 A Nottingham egyenlítő gólja utáni kép beszédes

Véget ért az október is, összegzünk kicsinyt. A szánk íze egyrészt kesernyés, leginkább a Liga Kupa kiesés miatt, de a Peterborough elleni vereség is nehezen emészthető. A másik oldalról viszont emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy minden várakozásunkat felülmúlóan szerepel a csapat, tizenöt forduló után a nyolcadik helyen állunk, mindösszesen két ponttal lemaradva a rájátszást jelentő hatodik helytől. Tehát az irány mindenképpen jó, de érthető módon a szerkesztőség tagjaiban mindig birkózik a szakértő a szurkolóval.

A szokásos helyzetjelentés: ha most érne véget a Championship, akkor a Bournemouth és a Fulham csatlakozna egyenes ágon a Premier League mezőnyéhez (ők ketten kicsit ellépni látszanak a mezőnytől) a rájátszás a West Brom, a Coventry, a Huddersfield és a Blackpool csapatai között dőlne el, a kiesés pedig a Hull City, a Barnsley és a Derby County csapatait sújtaná.

Nézzük át még a novemberi étlapot! Öt meccset játszunk, 3-án megyünk Cardiffba, aztán 6-án Blackpoolba, utána következik egy válogatott szünet újra. 19-én és 24-én két hazai meccs, előbb a Luton, majd a Huddersfield ellen. A hónapot egy Derby-i kirándulással zárjuk 29-én. Mit várunk novembertől? Bár a QPR mindenki ellen győzelemért játszik, a Blackpool és a Huddersfield elleni meccs húzós lesz, de a másik hármat nyerni illenék.

Meglátjuk!

 

We are QPR!

 

 

 

 

Szeptemberi kacskaringós

 2021.09.30. 19:34

Itt a szeptember, érik a szőlő, hajlik a vessző, de a szüret ellenére folytatódik a pontvadászat, hogy egy Vitár Róbert-féle közhelyet is idevezessünk.

A hónap válogatott meccsekkel indult, itt Lyndon Dykes remekelt, gyakorlatilag egyedül cipeli a vállán a skót válogatottat; mind Moldovát, mind Ausztriát az ő góljával verték 1-0-ra, és így komolyan megnőttek az esélyeik a pótselejtező elérésére. Seny Dieng volt még érdekelt Szenegál válogatottjában, igaz, neki egyelőre csak a kispad jut a Chelsea elsőszámú hálóőre, (© Vitár Róbert) Edouard Mendy mögött.

A csapat első bajnokija ebben a hónapban 11-én, szombaton volt, a "Select Car Leasing Stadium"-má átkeresztelt Madejski Stadiumban, a Reading ellenében. Reading nem egy távoli város, talán ennek is köszönhetően 2.500 QPR szurkoló volt a majdnem 15.000 néző között. Az idegenbeli meccs ellenére inkább mi számítottunk esélyesnek. Amire nem lehet számítani, az az, amikor az ellenfél egyik játékosát pont a mi meccsünk napján csókolja homlokon a múzsa. Most volt egy ilyen, John Swift, a Reading középpályása, aki mesterhármast lőtt úgy, hogy az eddigi legjobb szezonjában összesen(!) lőtt nyolc gólt.

00_johansen_1.jpg                Johansen az egyenlítő gólt lövi a Reading ellen


Így elárultuk azt is, hogy három gólt kaptunk, szerencsére pont ugyanannyit lőttünk, 3-3 lett a vége. Mi szereztük meg a vezetést, pontosabban a readingi Michael Morrison vétett öngólt, aztán az említett Swift mesterhármasa jött, de - és ez az idei csapatunk nagyon nagy erénye - nem adtuk fel, a 79. percben a bemutatkozó új igazolás, a Watfordból érkező Andre Gray szépített, és már a hosszabbításban, a 91. percben egyenlített Johansen. Jellemző adat a labdabirtoklás: 61%-39% volt ide...

00_happy.jpg                         Nagy az öröm az egyenlítés után

Tudtuk mi azt, hogy nem fogjuk veretlenül végigjátszani a bajnokságot, előbb-utóbb eljön az első vereség. Mi magunk már a Middlesbrough elleni idegenbeli meccsen is elképzelhetőnek tartottuk a vereséget, de ott bravúrgyőzelmet arattunk. A szeptember 14-i, Bournemouth elleni, szintén idegenbeli meccs minden szempontból ideálisnak tűnt az első vereség elszenvedésére. Nem akarjuk elironizálni a dolgot, a bajnokság első vereségét szenvedtük el Vitality Stadium 10.495 nézője előtt. A Bournemouth egy szimpatikus és nem is rossz csapat, tavaly a hatodik, rájátszást érő helyen végeztek, előzőleg pedig öt Premier League szezont teljesítettek. A mostani keretben is vannak olyan gazdag élvonalbeli és nemzetközi, válogatott tapasztalattal rendelkező játékosok, mint Dominic Solanke, vagy a még Chelsea-ből ismert, hatvanegyszeres angol válogatott védő, Gary Cahill.

00_willock_bour.jpg                      Willock a Bournemouth elleni meccsen

A meccsen, a vereség dacára, végig fölényben, és bátran mondhatjuk, hogy jobban is játszottunk. Csakhogy, amint az történni szokott, egy buta, nagyon buta védelmi hiba (a sors igazságtalansága: Rob Dickie rossz labdaátvétele, elcsúszása és rövid visszapassza) eredményeként a fiatal Jaidon Anthony lőtt gólt a 13 percben, majd a 37-ben a már említett Solanke is, így 2-0 volt az első félidő állása. A Bournemouthnak két kaput találó lövése volt...
A második félidő reményteli volt, az 57. percben a fiatal McCallum első QPR góljával szépítettünk, bíztunk az idei szezon eddigi feltámadásaiban, fordításaiban, de hiába a már-már nyomasztó fölény és a sok helyzet, maradt a 2-1-es vereség. Mark Warburton nem is leplezte a csalódottságát a meccs után, mi is felemás hangulatban voltunk, mert mint mondottuk volt, tartottunk ettől a meccstől, de aztán a játék képe alapján inkább csalódottak voltunk a szűk vereség miatt.

00_mccallum.jpg            McCallum (16-os mezben) lábát már elhagyta a labda

 

Eljött aztán a nap, szeptember 18-a, a Bristol elleni meccs napja, amikor először vontuk össze mérgesen a szemöldökünket, és emeltük fel figyelmeztetőleg a mutatóujjunkat. Hazai pályán, 14.922 néző előtt kaptunk ki 2-1-re úgy, ahogy nem szabad kikapni! Pontosabban láttunk mi már hasonló meccset, amikor az esélytelenebb csapat kizárólag védekezik, és óriási szerencsével, két kontrával, két kaput találó lövéssel elviszi a három pontot, de azért ez ritka. Ha egy csapatnak komolyabb tervei vannak - reméljük, a QPR komolyabb terveket dédelget - akkor az ilyen meccsekre valamilyen receptet kell találni!

00_dykesbrist_2.jpg                         Dykes a Bristol ellen próbálkozik

Ráadásul mindkét gól a két félidő legvégén született; nem szabad, hogy a koncentráció ennyire lazuljon a végén! A 45. percben egy kontra végén ide-oda pattogó labdát vágott be Chris Martin, ezt az 54. percben McCallum kiegyenlítette, innentől kezdve a Bristol nem tudott kiszabadulni a saját térfeléről (a kapusuk, Daniel Bentley nemcsak a meccs, de az egész forduló legjobb játékosa lett) majd jött a 93. perc, egy lecsorgó labdát előrevágtak, elég volt a holland Wijs pillanatnyi megcsúszása, és Nahki Wells ellőtte a labdát a tehetetlen Dieng mellett. Volt idő, amikor Wells utolsó perces góljának örült a Loftus Road közönsége, hiszen 2018-2020 között 66 meccsen 20 gólt szerzett a QPR mezében - most nem ez volt a szituáció. Ráadásul ez a demoralizáló vereség pont a szezon egyik legjobban várt meccse, az Everton elleni Ligakupa találkozó előtt történt.

00_charliever.jpg              Charlie Austin az Everton elleni első gólját fejeli

Szeptember 21-én jött tehát az Everton elleni kupameccs; tétmeccsen ilyen rangos ellenféllel csak a legutóbbi Premier League szezonunkban találkoztunk. Az Everton jelenleg az ötödik helyen áll a Premier League-ben (közbeszúrás: ijesztően szoros és izgalmas lesz idén az angol foci csúcsbajnoksága, a jelenleg tizennégy ponttal vezető Liverpool mögött öt (!) csapat áll 13-13 ponttal) a keretében olyan sztárokkal, mint Richarlison, Calvert-Lewin, Jordan Pickford, Townsend, Rondon, vagy éppen a sokszoros francia válogatott Lucas Digne.
Kicsit meglepő volt számunkra a viszonylag alacsony nézőszám, 12.888-an voltak kint, talán a kedd esti kezdési időpont, valamint a London-Liverpool közti mintegy 360 kilométer lehet a magyarázat. Számunkra örömtelibb volt a tény, hogy ezt a meccset választotta a DigiSport3, így másodszor láthattuk élőben a csapatot ebben a szezonban.

Kimondottan jó meccs kerekedett, a 18. percben egy szemfüles fejessel Austin szerzett vezetést, ezt kiegyenlítette a már említett Digne egy gyors kontra végén a 30.-ban, de szinte azonnal érkezett újra Austin, aki Chair parádés beadását csúsztatta be, újra csak fejjel. A második félidő legelején Townsend egy kapu előtti kavarodást követően közelről bepiszkálta az egyenlítést, és ez a 2-2 maradt a végeredmény. Érdekes adat, hogy a labdabirtoklási arány 61%-39% volt a javunkra, a játék képe, a helyzetek alapján közelebb álltunk a győzelemhez. A Liga Kupában nincs hosszabbítás, egyből tizenegyesek jönnek. Óriási izgalmak és tökéletes büntetők következtek, a nyolcadik körig senki sem hibázott, szerencsére akkor is Tom Davies, az Everton játékosa rontott, így várhattuk a negyedik kör sorsolását!

00_eve.jpg                 A Jimmy Dunne tizenegyesét követő pillanat

A jegyzőkönyv kedvéért ideírjuk a tizenegyeseket rúgó játékosainkat sorrendben: Austin, Ball, Barbet, Willock, Adomah, Duke-McKenna, Amos, Dunne. Az éles szemű olvasóink rögtön kiszúrták Luke Amos nevét, az egyik legnagyobb tehetségünk ezen a meccsen tért vissza hosszú sérüléséből, csereként harminc percet játszott.
Időközben megtudtuk a következő ellenfelünket is, október végén hazai pályán fogadjuk majd a nagy múltú, jelenleg harmadosztályú Sunderland csapatát! Beismerjük, kissé meglódult a fantáziánk: a Sunderland papírforma alapján verhető ellenfél, ha sikerülne, akkor már a legjobb nyolc között lennénk, onnan pedig egy lépés - persze szerencsével és bravúrral - az elődöntő a Wembley-ben! De csitt, ne szaladjunk előre ennyire!

Pláne azért, mert a következő meccsen, szeptember 24-én, a West Brom ellen kijózanító pofonba szaladtunk bele. Vita tárgya persze, hogy pofon-e, meg kijózanító-e a 2-1-es vereség a Championship talán legerősebb keretével, egyik legtehetősebb csapatával szemben, saját pályájukon, 21.825 fanatikus nézőjük előtt? A WBA tavaly esett ki a Premier League-ből, és nagyon eltökéltnek tűnnek az azonnali visszajutás kérdéskörében.
Szóval mi magunk is tartottunk ettől a meccstől, a döntetlent meglepetésként, a győzelmünket "Jézus a vízen jár" szintű csodának minősítettük volna. Erre a negyvenedik másodpercben (!) Andre Gray megszerezte a vezetést! A West Brom egész egyszerűen elbambult a kezdésnél, nem álltak fel rendesen, Andre Gray a kétségbeesetten visszafutó kapus mellett gyakorlatilag az üres kapuba passzolta be a labdát. Ez az 1-0 volt a félidő is, és bár minimális fölényben voltak a birminghamiek, semmi veszélyt nem orrontottunk. Aztán a 75. percben - nincs rá jobb szó - óriási potyagólt hozott össze a kapusunk, Dieng, Grant közel sem veszélyes fejese egyszerűen kiperdült a kezéből, mintha bedobta volna a saját kapujába. A szövetség végül Grantnek adta a gólt, de a meccs eredeti jegyzőkönyvében Dieng öngóljának írták.

Oké, a döntetlen is jó még, gondoltuk magunkban, de két perccel a vége előtt Chair könnyelműen passzolta hátrafelé a labdát a középpályán, Grant köszönte, és másodszor is betalált.

Nehéz volt bármit is mondani a meccs után, célozgattunk rá fentebb, hogy a meccs előtt valami ilyen eredményt valószínűsítettünk magunk is, de az, ahogy a végeredmény kialakult, az rettentő bosszantó volt. Paradox helyzetben érezzük magunkat néha, mert tény, hogy a csapat össze van rakva, stílusosan játszik, nem fociznak le minket soha, sehol; de valahogy ezeket az egyéni hibákat ki kell tudnunk küszöbölni, vagy ha már kiküszöbölni nem is lehet őket teljesen, legalább a káros következményeket minimalizálni. Mi például szívesebben látnánk a csapatot egy 4-2-3-1es felállásban, mostanában sokszor bomlik fel a háromvédős rendszerünk, és kerül Dieng kiszolgáltatott helyzetbe.

00_chairbir.jpg                     Chair Birmingham elleni második gólja

Sok időt nem hagy filozofálgatásra a Championship feszes menetrendje, 28-án már jött a következő, egyben az utolsó szeptemberi meccs, a Birmingham City látogatott a Kiyan Prince Foundation stadionba, ahol 12.257 néző várta a játékosokat. A meccsről túl sokat nem kell mondanunk, egy küzdelmes, de komolyabb izgalmakat azért nem hozó, 2-0-ás győzelmet láthattunk, a második félidőben már felhőszakadás-szerű esőben. Végig kézben tartottuk az irányítást, és bár akár Austin, akár Dykes is szerezhetett volna gólt, ezeket a minket egyre inkább a fiatal Eden Hazardra emlékeztető Ilias Chair lőtte, az egyiket egy szép átlövésből, a másikat egy gyors kontra végén.

Véget ért a mozgalmas szeptember, túl vagyunk tíz fordulón, a bajnokság egyötödén (21,73%-án), összegezzünk kicsit! A szezon előtt a play-off egyikét tűztük ki célként magunk elé, ezt is csak sok szerencsével gondoltuk/gondoljuk elérhetőnek. Reménykedésünket a tavalyi szezon vége okozza, illetve az a tény, hogy a nyáron sikerült együtt tartani a csapatot. Jelenleg a nyolcadik helyen áll a csapat, mindössze egy (!) ponttal elmaradva a jelenleg hatodik Blackburntől. A tizenkilenc lőtt gólunknál csak a Fulham (22) és a West Brom (20) szerzett többet. A tizennégy kapott gól kicsit soknak tűnik - ezt kicsivel feljebb már említettük. A Championship statisztikái szerint a bajnokság (eddigi) tíz legjobbja között két QPR játékos van, Rob Dickie és Chris Willock; az összesített labdabirtoklásban, a meccsenkénti lövések számában, a passzok pontosságában a Championship huszonnégy csapata közül negyedikek vagyunk, a csapatok játékosainak összpontjában a harmadikak.
Összességében tehát elégedettek vagyunk az eddigiekkel, a Liga Kupa pedig maga a porcukorba hengergetett, málnalekvárral töltött mézbonbon.

blogra.jpg                                  Tíz forduló után az állás

Nézzük az októbert, ami már holnap ránk rúgja az ajtót! Másodikán jön hozzánk a Preston, ezt a meccset nyerni illenék. Ezután válogatott meccsek miatti szünet, így csak tizenhatodikán játszunk újra, akkor viszont kőkemény szomszédvár rangadó, a Craven Cottage-be sétálunk át a Fulham-hez. Fogalmazzunk úgy, nem mi vagyunk az esélyesebbek... A következő kettőn azonban igen, tizenkilencedikén hazai pályán a Blackburn, huszonharmadikán idegenben a Peterborough lesz soron.
Huszonhatodikán a már említett Sunderland elleni kupameccs otthon, és az októbertől ugyancsak hazai pályán búcsúzunk majd huszonkilencedikén, a Nottingham Forest ellen.

Pillantás a tabellára: ha most lenne vége a Championship-nek, akkor a West Brom és a Bournemouth jutna egyenesen a Premier League mezőnyébe (mindkét csapattól 2-1-re kaptunk ki ebben a hónapban...) a play-off helyeken jelenleg a Fulham, a Coventry, a Stoke City és a Blackburn Rovers állnak; a három kieső a Peterborough, a Hull City és a Derby County volna. A Derbyvel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy pénzügyi szabálytalanságok miatt az angol szövetség 12 pontos büntetéssel sújtotta őket, hogy is mondjuk: innen szép nyerni...

Zakatol tovább a gépezet, jönnek a csúnya, munkás, és legfőképpen esős, hideg hónapok, maradunk optimisták továbbra is!

 

cmon.jpg

 

Augusztus, te csodás!

 2021.08.31. 11:40

A jól sikerült felkészülési meccsek után belevágtunk a szezonba, hét tétmeccset nyomtunk le gyorsan augusztusban.

 Az elsőt augusztus hetedikén az ősi ellenfél, Millwall ellen játszottuk 16.127 néző előtt a Loftus Road-on. Mi számítottunk esélyesnek, talán a jelenlegi legerősebb kezdővel: Dieng - Dickie, Wijs, Barbet - Odubajo, Johansen, Ball, Wallace, Willock - Austin, Dykes tudtunk felállni, Chair betegség miatt nem volt a keretben. A Millwall csatára, Jed Wallace botlott bele egy labdába a tizenhatos vonalánál és lőtt nagy gólt, ezt a hátrányt hasonlóan nagy góllal egyenlítette ki Rob Dickie. Ez az 1-1 lett a vége, hiába játszottunk nagy fölényben és alakítottunk ki helyzeteket; nem tagadjuk, hogy kicsit csalódottak voltunk.

Sok idő bosszankodásra nem jutott, hiszen 11-én már a Liga Kupa első fordulójában volt jelenésünk, a jelenleg negyedosztályú Leyton Orient pályáján. Az első forduló kezdőjéből csak Dickie, Wallace, Barbet és Dickie maradt. A legfontosabb dolog azonban az volt, hogy hosszú idő után újra magyar sportcsatornán láthattuk a csapatot, a Digisport közvetített. Emlékezetünk szerint legutóbb az utolsó Premier League szezonunkban, 2015 tavaszán, az Aston Villa elleni 3-3-as meccset láthattuk Magyarországon élőben.
Dickie most egy szögletet fejelt be a tizenhatodik percben, szépen, de láthatóan energiatakarékosan játszott a csapat, ennek a böjtje a hetvennegyedik percben egy megpattanó lövés képében érkezett meg. A Liga Kupában nincs hosszabbítás, egyből a büntetők jöttek, mivel senki sem hibázott az öt lövőnk közül (sorrendben: Dykes, Ball, Dozzell, Kelman, Adomah) és a Leyton Orient ciprusi légiósa, Sotiriou már a második körben a kapufára lőtt, így már aznap este megtudhattuk, hogy a második körben az Oxford United lesz az ellenfelünk.

adoma_qarab.pngAdomah és a szurkolók a Leyton elleni győztes tizenegyest ünneplik

Tizennegyedikén a messzi északra, a Hull City-hez látogattunk. A Hull idén jutott vissza a Championship-be, és az első fordulóban meggyőző játékkal verte idegenben a Preston-t 4-1-re. 10.728 néző látogatott ki az MKM arénába, és a Hull játékosai között üdvözölhettük a kapus Matt Ingram-ot, aki kisebb-nagyobb megszakításokkal hat évig volt a QPR játékosa.
Ha lehet egy meccsre a "tükörsima" jelzőt használni, akkor ez az volt. 3-0-nyertünk úgy, hogy a Hull két komoly helyzetet tudott kialakítani - Magennis fejesét nagy bravúrral védte Dieng, Dickie pedig egy a kapuson már túljutó lövést tisztázott a gólvonalon. Az első két gólunk rögzített helyzet utáni, látnivalóan alaposan begyakorolt variációból született, Willock egy szabadrúgás-kombináció, Dykes pedig egy kisszöglet-kényszerítő után lőtt nagyon szép gólt. Mindkét gólt felülmúlta ugyanakkor a harmadik, amit Rob Dickie lőtt (a középhátvédunk(!) eddigi mérlege három meccs/három gól) az ötösön belül olyan finom kis tiki-taka passzok előzték meg Dickie közeli pöcizését, ami még a vonyarcvashegyi SZOT üdülő homokos kispályáján is kiváltotta volna a szakértő tapsot.
A tények kedvéért: ez a gólunk már emberelőnyben született, George Moncur-t teljesen jogosan, egyből pirossal küldte le Matt Donohue játékvezető.

00_dickie_hull.jpg               Dickie gólját Matt Ingram kapus figyeli érdeklődve

Túlzásnak tűnhet, ha már a harmadik játéknapon kiosztjuk a szezon "legbolondabb" meccsének járó címet, de sokat nem kockáztatunk, ha a 18-i, Middlesbrough elleni meccsre tesszük a voksunkat. A Boro elleni találkozóknak mostanság egyébként is extra érzelmi töltete van, hiszen Neil Warnock a menedzser, és a nálunk hetvenhét bajnokin védő Joe Lumley a kapus.
22.436 néző a Riverside Stadium lelátóin, remek hangulat. A hetedik percben Steve Martin befújt ellenünk egy tizenegyest, az elvárható elfogultságunk ellenére sem találtunk okot (bármennyit videózgattuk is az esetet) hogy ezt miért tette. A Boro ugandai légiósa, Ikpeazu köszönte szépen, belőtte, ez is maradt a félidő.
A második félidő elején Lee Wallace egyébként nem túl veszélyesnek tűnő beadásába lépett bele szerencsétlenül (nézőpont kérdése persze) Howson, ezzel az öngóllal egyenlítettünk. Két perccel az egyenlítés után Odubajo már csak szabálytalanul tudta megállítani a remekül kiugró Isaiah Jones-t, ezért második sárgáját is megkapta. Négy perccel ezután Dykes az emberhátrány dacára is megszerezte a vezetést, ezt még Crooks egalizálta a hetvenkettedik percben, de újabb négy perc múlva Willock újra vezetést szerzett, és erre a Middlesbrough már nem tudott válaszolni, 3-2-vel hoztuk el a három pontot. Óriási, váratlan siker! Még azt is elviselte a csapat, hogy a belső védőpáros Dickie és De Wijs - szigorúan csak saját magukhoz viszonyítva - kicsit gyengébben muzsikált.

Az augusztus hosszú hónap, belefér jó pár meccs, úgyhogy nem is vártunk sokat, 21-én kora délután a Barnsley-t fogadtuk. Ezen a meccsen abszolút esélyesnek számítottunk, győzelmet várt a 11.882 néző. Ennek megfelelően - mondjuk ezt ironikusan - a 27. percben már 2-0-ra vezetett a Barnsley... Az első gólnál, bármennyiszer videóztuk is meg, nem lettünk meggyőzve, hogy Frieser nem lesről indult-e, a második viszont egy vitathatatlan, szemre is tetszetős gurigázás után született.
Warburton mester itt egy szokatlant lépett, az első félidő 36. percében kettőt is cserélt, lekapta a pályáról Thomast és Dozzellt, majd a szünetben a lábát fájlaló Wijs-t is. A második félidőben Chair parádés gólt lőtt, majd a 91. percben egy szép támadás végén Austin (ki más?) egyenlített. Az örök kérdés merül fel ilyenkor: vajon egy pontot nyertünk vagy kettőt veszítettünk? A focihoz igazán értők tudják, hogy a Championship, az angol másodosztály rendkívül kiegyenlített, sikert könnyen nem adnak itt. Jellemző adat, hogy a második forduló után már nem volt száz százalékos csapat a Purgatóriumban...

00_aust.jpg                         Charlie Austin, a legenda

Az augusztus tényleg hosszú hónap, úgyhogy 24-én játszottunk legközelebb, most a Liga kupa második körében fogadtuk a harmadosztályú Oxford United-et. Warburton újra a kezdőbe tette az előző meccsen lecserélt két fiatalt, akik most kiválóan teljesítettek. A meccs után Warburton azt nyilatkozta, hogy semmi személyes oka az ő lecserélésüknek nem volt, egyszerűen hátrányban szerkezetet kellett váltania; komoly szerepet szán nekik, és most nagyon elégedett is volt velük. Sima meccs volt ez, már az első félidőben eldőlt, Dickie lőtt egy Puskás-díj várományos gólt, aztán Chair lövésébe lépett be egy védő számukra pechesen, a második félidőben már inkább csak kímélték magukat a fiúk, maradt a 2-0, és jöhet a harmadik kupa forduló.

Egy pillanatra meg kell állnunk Rob Dickie személyénél. Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Óriási öröm, hogy nálunk játszik, viszont tudjuk, hogy nem marad(hat) sokáig nálunk. Robert Joseph Andrew Dickie 1996 március harmadikán született. Belső védőt játszik, a 193 centijéhez képest gyors, labdabiztos. A Reading neveltje, volt angol U18-as és U19-es válogatott is. Hozzánk tavaly került, mára a csapat alapembere, és az egész Championship egyik legjobb játékosa lett. A Leeds, a Wolverhampton és a Newcastle is figyeli őt erősen. Ha pedig valakit a Premier League hív, akkor bizony menni kell... Így volt ez Luke Freeman vagy Ebere Eze esetében is.

00_oxford.jpg                                Dickie itt az Oxford ellen

Fentebb említettük talán, hogy hosszú az augusztus, belefért még egy találkozó, hazai pályán a Coventry ellen. A Coventry jól kezdte a szezont, így nem meglepő módon az első félidő kiegyenlített játékot hozott, és kis túlzással csak kapusunknak, Seny Diengnek köszönhettük, hogy a szünetre 0-0-val mehettünk. A második félidő közepén aztán a frissiben beállt Dykes egy szép átlövéssel törte meg a jeget, tíz percre rá Barbet egy kavarodás után közelről a léc alá vágta a pettyest, így ránézésre sima 2-0 lett a vége, de azért ez nem az volt: a forduló csapatába bekerült a már említett Seny Dieng, a kapusunk.

00_barbet_1.jpg                  Yoann Barbet lábát már elhagyta a labda

Augusztus utolsó napja van most, és csodálkozva, örömmel nézegetjük a tabellát: ilyen szezonkezdésre még legmerészebb álmainkban sem számítottunk! Tudjuk persze, hogy még csak öt forduló ment le, de még veretlenek vagyunk (ha a felkészülési időszakot is idevesszük, akkor nyolc meccses a veretlenségi sorozat, pedig volt ott egy Manchester United és Leicester elleni derbi is!), nagyon összeszedett a társaság. Az átigazolási időszak ma éjfélig tart, reméljük, számunkra kellemetlen hír nem ér minket.
A kapuban Dieng végleges megoldásnak tűnik, cseréje, a skót Jordan Archer az eddigi két kupameccsen bizonyította, hogy lehet rá számítani. A középső védőpárost, Dickie-t és de Wijs-t dicsértük már, a középpályán Johansen ad formát a csapatnak. Ilias Chair minden szempontból Eden Hazard-ra emlékeztet minket, elől pedig a fiatal Willock és a tapasztaltabb páros és Austin és Dykes képezik a bőség kosarát. A friss igazolások közül egyelőre Moses Odubajo tette ránk a legjobb benyomást, de Andre Dozzell-re sem lehet sok panaszunk.

00_johansen.jpg                                 Johansen szervez

A szeptembert a válogatott meccsek miatt szünettel kezdjük (Dykes lehet érdekelt ezeken), de hat meccset bepakolunk ebbe a hónapba is. 11-én és 14-én két idegenbeli meccs a Reading és a Bournemouth ellen, utána 18-án a Bristol City otthon; aztán a Liga kupa harmadik körében egy igazi csemege: a Premier League egyik topcsapata, az Everton lesz a vendégünk! 24-én mi megyünk a 'The Hawthorns'-ba a West Brom vendégeként, hogy aztán a mozgalmas szeptembert hazai pályán zárjuk le 28-án a Birmingham ellen.

00_odu.jpg                       Moses Odubajo, az egyik új igazolás

Ha most érne véget a Championship, akkor a Fulham és a WBA jutna egyenesen a Premier League-be, a play-off helyeken a QPR, a Huddersfield, a Stoke és a Bournemouth állnak, míg a kiesők a Blackpool, a Sheffield United és a Nottingham Forest volnának, de nagyon az elején vagyunk még a bajnokságnak.

Régen tudtunk ennyire bizakodó, pozitív posztot írni, ezen nem szeretnénk változtatni szeptemberben sem!

Come on you R's!

00_lelato_2.jpg                        Mostanában jó a hangulat a lelátón

 

Beharangozó

 2021.08.05. 16:44

Hosszú ideje nem jelentkezett a szaklap, az okok között voltak technikai jellegűek is, de - ne szépítsük! - alapvetően a lustaságra vezethető vissza minden.

A Facebook oldalunkon nagyon aktívak voltunk folyamatosan, a ritkábban jelentkező, de alaposabban elemző, hosszabb cikkek várattak magukra. Az, hogy nem nagyon volt kedvünk írogatni, annak volt köszönhető, hogy a csapat nem kényeztetett el minket túlságosan, edzőcserék, játékoskeringő, sokszor a kiesés szele töltötték ki napjainkat. Kilátástalan pár szezon áll a csapat mögött, amikor a kiesés elkerülése jelentette a sikert.

Régebben említettük, hogy a legutóbbi Premier League szereplés, a 2010-es évek elejének sikerei sok pénzügyi szabálytalanságnak (is) volt "köszönhető", a mámoros napok után keserű volt az ébredés. Az FFP szabályok megsértése komoly pénzbírságot hozott, amely csaknem lehetetlenné tett bármiféle igazolást, erősítést.

A négy-öt szűk esztendő, a takarékos gazdálkodás, az új menedzsment és az új szakmai stáb munkája elhozta azt a helyzetet, hogy a szombaton kezdődő Championship szezonban a play-off helyek egyikének elérése egyáltalán nem tűnik elérhetetlen álomnak!

Már a tavalyi szezon is sokkal jobban sikerült a mostanában "megszokottaknál". A kilencedik helyen zárt a csapat, kilenc ponttal lemaradva a hatodik helytől. Warburton mester keze alatt kialakult a csapat gerince, a kezdőcsapaton viszonylag ritkán kellett változtatni. Sok próbálkozás után (Ingram, Lumley, Kelly) a szenegáli Seny Dieng személyében megbízható kapust találtunk, aki a teljes Championship mezőnyének harmadik legjobb kapusa lett. Összeállt a védelem, az angol Rob Dickie (4. a ragsorban) és a holland De Wijs egészen kiváló középső párt alkotnak. A középpályán remek teljesítményt nyújt a norvég Johansen (ő a Fulhamtől érkezett kölcsönjátékosként, de a szezonra végleg megvásároltuk) és Ilias Chair, elől pedig a skót válogatott Lyndon Dykes és a QPR legenda, a végleg visszatért Charlie Austin érti meg egymást remekül.

 

00_loft1.jpg

                   Charlie Austin gólt lő a Manchester United-nek

 

Ígéretes igazolásaink voltak, sokat várunk Moses Odubajo-tól (Sheffield Wednesday-től) Andre Dozzell-től (Ipswich), Chris Willock-tól (Arsenal), de a legfontosabb, hogy meg tudtuk tartani - a nagy érdeklődés ellenére - a kulcsjátékosainkat. A rend kedvéért tegyük ide, hogy Angliában a Premier League kezdőfordulója előtti napon, idén augusztus 12-én zárul az átigazolási időszak, addig tehát elméletileg lehet még változás a keretben.

A felkészülés rendben zajlott, a két EB résztvevőnk, a már említett skót Dykes és a finn Hamalainen csatlakozott később, (Hamalainen azóta átadólistára került, de ez már másik sztori) sérülés, betegség nem zavart senkit. Három felkészülési meccset játszottunk, bár négyet terveztünk; a Gillingham elleni COVID-problémák miatt elmaradt. Az első meccsen a nagy Manchester United látogatott hozzánk, és bár nem a legerősebb csapatukkal érkeztek, azért a 4-2-es győzelmünk hírére sokan kapták fel a fejüket! Góljainkat Austin, Odebajo és a csereként beálló Dykes (2) szerezték.

A következő meccset a harmadosztályba frissen feljutott Cambridge United ellen játszottuk, itt 2-1-es győzelmet arattunk, góljainkat Chair és Dykes lőtték, Dykes egyébként rögtön a meccs elején tizenegyest hibázott.

 

00_squadnumbers.jpg

                            A keret - mezszámokkal

 

Az utolsó felkészülési meccs a Leicester City elleni volt. A Leicester már a legerősebb csapatával jött, egyedül Schmeichel hiányzott, a többi nagy sztár, Vardy, Tielemans, Söyüncü, Iheanacho, Ndidi és a többiek mind pályára léptek. Fordulatos mérkőzésen alakult ki a 3-3-as végeredmény, góljainkat Austin, Barbet és Dickie szerezték.

Jelenlegi tudásunk szerint a legerősebb felállásunk 4-4-2-es formációban valahogy így nézne ki: Dieng - Wallace, Dickie, De Wijs, Barbet - Odubajo, Johansen, Dozell, Willock - Dykes, Austin.

Augusztusban rögtön hat meccsel indítunk, a szezonnyitón, 7-én, a Millwall-t fogadjuk, aztán 11-én a League Cup első fordulójában a Leyton Orient-hez megyünk; ezután jön két idegenbeli meccs a Hull City és a Middlesbrough; aztán két hazai a Barnsley és a Coventry City ellen. Unatkozni nem fogunk...

Come on you, R's!!!

Félig tele? Félig üres?

 2019.11.01. 08:17

Haladunk előre a bajnokságban, már tizennégy fordulón vagyunk túl, és mint minden valamirevaló szurkoló, mi is hol a mennyekben, hol a pokolban érezzük magunkat, sokszor nehezen tudjuk a bennünk rejlő objektív elemzőt előhúzni.


Mire is gondolunk?


A szezon elején minimális elvárásként a biztos, gond nélküli bent maradást tűztük ki, és reménykedtünk, hogy az álmaink is teljesülnek - az álmaink netovábbja a tabella első felébe kerülés.
A bajnokság első negyede után a nyolcadik helyen állunk mindössze négy pontra lemaradva az első helyezett WBA mögött, egy pontra az utolsó play-off helytől, a harmadik legtöbb gólt szereztük eddig, három játékosunk is a góllövő lista első tíz helyezettje között van; mondhatnánk, hogy minden rendben.

01_14.jpg                            Az állás 14 forduló után

De ilyenkor jön a szurkoló, hogy az utolsó két hazai meccsünket, a Reading és a Brentford elleni meccset mindenképpen nyernünk kellett volna, és akkor mi állnánk a tabella élén! Szóval a lelkes szurkoló szerint félig üres a pohár.
Igen, igaza van a szurkolónak, az utolsó két meccset bizony nyerni kellett volna, no de ki gondolt arra, hogy idegenben verjük a Stoke, a Hull City, a Sheffield Wednesday gárdáit? Az objektív elemző szerint félig tele van az a pohár...

De térjünk is rá az októberi meccseinkre!

Október 2-án Cardiffba mentünk, a tavaly még Premier League szereplő City-hez. A Cardiff meccs mindig emocionális, ismerősök sora, Junior Hoilett (96 meccs, 12 gól a QPR-ban), a kapuban Alex Smithies (107 meccs) és a kispadon Neil Warnock. A meccs maga egészen hihetetlen volt, úgy kaptunk ki 3-0-ra, hogy a labdabirtoklás aránya 72%-28% volt - ide! Felborult a pálya, de elszaladtak háromszor. Nagy kritika ez persze a védelmünkre - erre később még kitérünk...
Október 5-én a Blackburnt fogadtuk, 4-2-re nyertünk (gólok: Wells, Eze, Osayi-Samuel, Hugill), ez sima meccs volt, még ha a 4-2 valami szorosabbat is jelenthetne.

goals_2.jpg           A Championship góllövőlistájának első tíz helyezettje

Október 19-én, a válogatott szünet után felmentünk északra a Hull Cityhez, ez egy nagyon kemény ütközet volt, sikerült 3-2-re nyernünk! A vezetést a Hull City szerezte meg a 29. percben, Jarrod Bowen révén, de Ryan Manning, szezonbeli első góljával a félidő végén egyenlített. A második félidőben aztán jött az Eze-show, két tizenegyest értékesített, mindkettőt ő maga harcolta ki, egyszerűen nem tudták tartani a Hull védői. A 95. percben Magennis lőtt még egy gólt, de ez nem osztott-szorzott.

00_eze.jpg                  Eze bemutatót tart a Hull City védőinek

Két meccs maradt még, az a kettő, amelyeket már említettünk az írás elején, a két hazai találkozó a Reading és a Brentford ellen. A Reading ellen 2-2-t játszottunk, kétszer vezettünk, Wells és Hugill góljaival, a Reading kétszer egyenlített. A Brentford viszont 3-1-re nyert a Loftus Road-on, ez egy kimondottan bosszantó meccs volt, csak azért nem használjuk a "csalás" szót, mert közismert jó modorunk nem engedné ezt. Watkins szerzett vezetést a Brentfordnak a 23. percben, ezt rögtön a második félidő elején kiegyenlítette a visszatérő Grant Hall. A 60. percben viszont Woolmer játékvezető befújt egy teljesen érthetetlen tizenegyest (a Championshipben nincsen VAR...) ezt Benrahma belőtte, majd a kitámadó csapat ellen a 94. percben belőttek még egy kontrát. Nagyon bosszúsak, sőt, kimondottan dühösek voltunk ezután a meccs után!
Mindezek mellett nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy a nyolcadik hely minden előzetes várakozásunkat felülmúlja, az eredményes játékhoz egészen kiváló egyéni teljesítmények társulnak. Ebere Eze az egész Championship eddigi legjobb játékosa, Wells, Hugill és Manning magasan az átlag felett teljesítenek! Remek Chair, Osayi-Samuel, Cameron, Leistner, Hall.

eze_3.jpg                      A Championship legjobb tíz játékosa

De!
A védelemmel, elsősorban a kapus poszttal valamit kezdenünk kell! A kapus kérdésről írtunk már, októberre Lumley helyét átvette a fiatal skót, Liam Kelly, de nagyon úgy érezzük, hogy ő sem lesz megoldás. Fentebb említettük már, hogy a lőtt a gólok tekintetében mennyire jól állunk a mezőnyben, ellentétként viszont a kapott gólok számában (26) csak a tökutolsó Barnsley áll mögöttünk 27 kapott góllal. Az első tíz helyezett között csak nekünk van negatív gólarányunk! A megoldás nyilván nem a Loftus Road blog kezében van, és nyilván a klubvezetés is látja a problémát, a téli átigazolási időszak legfontosabb feladata lesz egy klasszis kapus megszerzése!
Nézzük a novemberi étlapot!
Rögtön 2-án az Elland Roadra, a Leeds-hez megyünk, ez necces, még úgy is, hogy az előző évadban a bajnokságban és a kupában is megvertük őket. 11-én az idén gyengélkedő Middlesbrough jön hozzánk, aztán 22-én az idei második West London Derby a Craven Cottage-on a Fulham ellen, aztán jön a Nottingham Forest 27-én, és elmegyünk a Derby County-hez 30-án.

Semmi extra, csak menni kell tovább!

COYR's!

Három meccs

 2019.10.01. 11:37

A szeptember - a szüreti időszakot leszámítva - alapvetően egy unalmas hónap. Már nem nyár, de még nem igazi ősz, az iskolakezdés nagyjából harmadikáig izgalmas, a bajnokságok már elkezdődnek augusztusban, a nemzetközi kupákban még csak a helyüket keresgetik a csapatok, nagyjából olyan az egész, mint a maratoni futás a tizedik kilométernél, a rajt izgalmain már túl vagyunk, a cél még nagyon messze.

Szeptemberben csak három meccsünk volt a válogatott szünet miatt, nézzük ezeket sorban!

14-én az újonc Luton Town-t fogadtuk, és nyertünk 3-2-re, góljainkat Eze, és Wells (2) szerezték. Ránézésre szoros meccs volt ez, a valóságban nem annyira. A 28-ik percben már 3-0-ra vezettünk, a meccs képében egy igazi nagy gólarányú alázás is benne volt, amikor a 36-ik percben a kapusunk, Lumley, egy teljesen ártalmatlan szituációban elpasszolta a labdát, Harry Cornick köszönte szépen; aztán rögtön a második félidő elején találtak egy második gólt is, de aztán ennyi volt részükről a meccs. Tulajdonképpen egy dologról, pontosabban egy személyről kell szólnunk, mégpedig a kapusunkról, Joe Lumley-ról. Ő a tavalyi szezon tragikus kezdése után szorította ki a kezdőből Matt Ingram-ot (de szó szerint: Ingram azóta a Hull City-hez távozott), még fiatal, 24 éves, remek testi adottságokkal rendelkezik, 196 centi magas, alapjában megbízható, bravúrokra is képes, viszont kétségbeejtő hibákat is képes elkövetni. Egyelőre még konkrétan nem ment el rajta meccs, és mi nyilván abban bízunk, hogy ezek a hibák a minimálisra csökkennek, de említettük már, hogy erősödnek azok a hangok, akik szerint a nyári igazolásnak, a skót Liam Kelly-nek is járna a lehetőség a bizonyításra.

00_lumley_1.jpg                        Lumley szerint ő maga a jó megoldás

21-én dél-londoni kirándulás várt ránk, a Millwall híres-hírhedt stadionjában volt dolgunk. A Millwall az eddigi meccsek alapján kissé gyengébben muzsikál, mint tavaly, de a QPR-Millwall párosítás hasonló a Fradi-Újpesthez; bárhol is állnak a csapatok, mindig élet-halál harc! 16.808 néző előtt zajlott a nagy csata; tulajdonképpen hasonló volt minden statisztikai mutató, a legfontosabb mutatóban viszont felénk billent a mérleg: nyertünk 2-1-re! Mindkét gólunkat Wells lőtte ismét, a másodikhoz kellett a Millwall lengyel kapusának, Bialkowskinak kapitálisan nagy hibája. Hát igen, egyszer nekem, egyszer neked.

28-án hazai pályán fogadtuk a West Brom-ot, sajnos azt kell mondanunk, hogy ez egy sima vereség volt, és alapvetően miattunk: gyengén játszottunk! Gól nélküli első félidő után az 54. percben Ferguson, a 84.-ben Pereira szerzett gólt.
A kilencedik forduló elhozta az első piroslapunkat is, Yoann Barbet kapta.

00_wells_1.jpg       Két századmásodperccel Wells Milwall elleni gólja előtt

Szakmázzunk kicsit! A negyedik meccse már, hogy Warburton egy biztos védelemmel, ugyanakkor támadó szellemiséggel összeállított csapatot küld pályára, egy 5-3-2-t, ahol az ötös védősor: Kane, Cameron, Leistner, Barbet, Manning (Kane helyett jöhet Rangel, ill. Barbet helyére Hall kerülhet) a középpálya Eze, Ball, Chair, ahol Ball biztosít hátrafelé, elől pedig két egyenértékű csatár, Hugill és Wells. Nem nagyon találunk ebben hibát. Ráadásul a kispadon is remek opciók vannak, Osayi-Samuel, Pugh, Mlakar, Masterson mind-mind kiválóan játszanak.

Egyelőre tehát mindent rendben lévőnek találunk. Jellemző a szurkolói hangulatra az egyik angol rajongónk, Gary kommentje, aki azt írta a West Brom elleni vereség után, hogy bár "az elvárások megnőttek hirtelen, maradjunk realisták! Egy egészen kiváló csapattól kaptunk most ki, gyerünk tovább!"

Kilenc forduló után a kilencedik helyen állunk 16 ponttal, a play-off helyektől mindössze egy ponttal, de az első helytől is csak három ponttal lemaradva. Ez egészen pontosan semmiség!
Ha ebben a pillanatban érne véget a Championship, akkor a West Brom és a Swansea lenne közvetlenül a Premier League tagja, a play-off-ba a Nottingham, a Leeds, a Preston és a Charlton jutna be, míg a három kieső a Barnsley, a Huddersfield és a Stoke City lenne.

Októberben szintén lesz egy rövid válogatott szünet, ennek ellenére játszunk öt bajnokit - kettőt idegenben, hármat otthon. 2-án Cardiffba megyünk, 10-én Hullba, a három hazai meccs pedig 5-én a Blackburn, 22-én a Reading, 28-án a Brentford elleni. Esélyeket nehéz tippelni, de egyik meccs megnyerése sem tartozna az óriási meglepetések közé - mind az öt csapat mögöttünk áll a táblázaton.

Zakatolunk tovább, szurkolunk erősen, COME ON YOU R's!

Bizakodunk!

 2019.09.03. 12:02

El is röppent a bajnokság első hónapja, tekintsünk vissza a történésekre!

A beharangozó írásban elvarratlanul hagytunk még két átigazolási sztorit, Massimo Luongo a Sheffield Wednesday-hez igazolt végül, a német hátvédünk, Toni Leistner viszont maradt nálunk - ennek örülünk!

A beharangozó címe az volt, hogy "Álmok vs Realitás" és az első hónap után azt kell mondanunk, hogy az Álmok állnak sokkal jobban. Bizakodunk, de nem szalad el velünk a ló.

Rögtön lejátszottunk nyolc meccset egy hónap alatt - csak érdekességként: a Zalaegerszeg, egy átlagos magyar csapat ugyanazon idő alatt négy meccset játszott, ez azért sok mindent megmagyaráz a két ország labdarúgása közötti különbség okairól.

A szezont idegenben kezdtük a Stoke ellen, a friss igazolás, Hugill, az első félidő elején, Eze a második félidő elején lőtt egy gólt, és bár nem sokkal a vége előtt Clucas szépített, igazi aggódnivalónk nem volt.

A második meccsen a tavaly még Premier League szereplő Huddersfield látogatott hozzánk, egy véleményes tizenegyessel vezetést is szereztek, Grant Hall egy szép fejessel egyenlített a hajrában.

Augusztus 13-án a Bristol City vizitált Londonban, de ezúttal a Liga kupa sorozatban meccseltünk, izgalmas 3-3-at hoztunk, és a tizenegyesekkel tovább is jutottunk.

00_hall_1.jpg                          Öröm Grant Hall gólja után

A hónap felénél tehát még veretlenek voltunk, úgyhogy várható volt, hogy hamarosan valaki lerángat minket a földre. Ezt pont a Bristol City tette meg, akikkel a kupa után a bajnokságban is találkoztunk, erről a meccsről túl sok mondanivalónk nincs, és annak ellenére, hogy végig mezőfölényben játszottunk, azért ez egy sima vereség volt. Rögtön ezután jött a második vereség is, ráadásul hazai pályán a Swansea győzött le minket 3-1-re, ez furcsa meccs volt, vezetett a Swansea az első félidőben Celina góljával, a 66. percben Hugill egyenlített, de szinte azonnal befújtak egy tizit a Swansea-nak, akik aztán a végén még egy kontrát is bevertek. Ez a meccs alakulhatott volna fordítva is.

Jött a Wigan hozzánk a következő fordulóban, és egy nagyon domináns meccsen nyertünk tükörsimán 3-1-re, bár a Wigan az első percben vezetést szerzett, de a második félidőben Wells, Eze és Hugill góljaival fordítottunk. Warburton a meccs után azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy a Wigan iránti legnagyobb tisztelete mellett is, ezt a meccset 6-7 góllal kellett volna megnyernünk.

A meccs fő attrakciója mindezek mellett a félidőben zajlott, Buzsáky Ákost köszöntötték, aki bekerült a QPR Hírességek Csarnokába, a Forever R's klubba. Gratulálunk, Ákos, köszönünk mindent, és sok sikert kívánunk neked az életben!

00_buzsaky.jpg                                  Buzsáky köszöntése

Sajnos, az ünnepi meccs után jött a szokásos fekete leves, a Liga kupában a menetrendszerű második fordulós vereség, különösen fájó, hogy hazai pályán, és egy harmadosztályú csapat ellen! A Portsmouth vert minket 2-0-ra, a második félidő vége felé kaptak egy büntetőt, és két percre rá lőttek egy másodikat is, Eze gólját les miatt elvették, maradt is a 2-0. Bosszantó nagyon, még akkor is, ha a Liga kupa megítélése meglehetősen vegyes a kiscsapatok körében. Kiscsapat jóformán alig-alig tud nyerni, sok közülük éppen ezért inkább a bajnokságra koncentrál. Ez érthető, persze, csak ebben a sorozatban van a legnagyobb esély arra, hogy élőben láthassuk a csapatot egy magyar sportcsatornán.

Sok időnk nem volt mérgeskedni, morfondírozni, mert jött a szezon eddigi legkeményebb tesztje, a Sheffield Wednesday elleni idegenbeli meccs. Itt az első félidőben megkaptuk a már szokás szerinti tizenegyest, de aztán sok időt nem hagyott nekünk a búslakodásra Hugill, a második félidőben négy perc alatt duplázott, a meccset pedig megfordítottuk. Nagyon nagy fegyvertény ez, ráadásul ez már a második idegenbeli győzelmünk a szezonban!

00_wells.jpg                            Nahki Wells örül a góljának

Az augusztust hat bajnoki meccs után a nyolcadik helyen zártuk, három győzelem, egy döntetlen, két vereség, 10 pont a nevünk mellett. A kérdés az, hogy ez jó, vagy rossz eredmény-e? Egyértelműen azt kell mondjuk, hogy az eddigiek minden várakozásunkat felülmúlták! A tavalyi szezont négy vereséggel kezdtük, köztük a WBA elleni 1-7-tel, hat forduló után akkor négy pontunk volt.

A jó eredmények dacára előbb vegyük végig a hibákat, problémákat! Warburton egyelőre keresgeti az embereket, a védelemben vannak még az összeszokatlanságból adódó hibák, ez okozta a relatíve sok tizenegyest, vagy a Wigan ellen az első percben kapott gólt. Az egyik középső védő poszton Grant Hall helye biztos, mellette Barbet-et és Leistnert is kipróbálta már Warburton. Lumley védett az eddigi hat meccsen, nagyjából megbízható teljesítményt hoz, igaz, hallottunk már egy-két véleményt, miszerint Kelly-is kipróbálhatná a mester. (Kelly védte a két Liga kupa meccset). Szóval elsősorban az összeszokottságon, és a fiatalok "forrófejűségén" kell csiszolni.

Pozitívum sokkal több van! A legnagyobb pozitívum, hogy össze van rakva a csapat! Rangel megbízható a jobbhátvéd posztján, és nagyon úgy néz ki, hogy megtaláltuk Manning igazi posztját balhátvédben. Egészen kiváló teljesítményt nyújt, remekül ér fel, remekül centerezik. A védelem előtt klasszisteljesítmények sorakoznak. Ebere Eze az egész angol (vagy nigériai) foci egyik legnagyobb ígérete, Ilias Chair a belgáé (vagy marokkóié), és most újra van egy olyan befejező csatárunk, Jordan Hugill, akiből, ha így folytatja, Charlie Austin szintű QPR legenda válhat. Mindenesetre jelenleg ő vezeti a góllövőlistát. A helyére belépő Mlakar vagy Wells prímán pótolják, ha szükséges. Minden meccsen domináljuk a játékot, a labdabirtoklásban és a kapura lövések tekintetében is a Championship élcsapatai közé tartozunk. Ráadásul a kondival sincs baj, kétszer fordítottunk a második félidőben, a Huddersfield ellen akkor egyenlítettünk.

A hatodik forduló után a Swansea és - meglepetésre - a Charlton állnak az első két helyen, a play-off helyeken a Leeds, a WBA, a Bristol City és a Fulham állnak, a Fulhamnak ugyanúgy tíz pontja van, mint nekünk. A kiesők most a Wigan, a Huddersfield és a Stoke lennének.

00_ilias.jpg                 Ilias Chair lő kapura a Sheffield elleni meccsen

 Két, a szerkesztőség számára fontos dolgot írunk, amelyek csak részben QPR kötődésűek! Elsőként is: újra van magyar játékos a Championshipben! Nagy Ádámot leigazolta a Bristol City! Ráadásul rögtön az első meccsen, a Liga kupában a QPR ellen mutatkozott be, a következő, szintén QPR elleni bajnokin az első gólját is meglőtte - sajnos, itt meg is sérült, a visszatérése bizonytalan. Szurkolunk neki!
Luke Freeman időközben beverekedte magát a Sheffield United kezdőjébe, egy gólpasszt ki is osztott már, a Premier League mezőnyében négy forduló után a tizedik helyen állnak.

00_hugill.jpg                                Hugill és a rajongói

A szeptember nyugisabb hónap lesz, a válogatott meccsek miatt csak három bajnokit játszunk majd. 14-én jön a tavaly még League One szereplő Luton Town, 21-én elmegyünk London déli részére, a mindig veszélyes The Den-be a Millwall vendégeként, és 28-án egy komoly rangadóval zárjuk a szeptembert a Loftus Road-on, ahol a WBA-t fogadjuk.

Válogatott kötelezettségek miatt hiányozni fog Wells, Matt Smith, Mlakar, Conor Masterson és Ilias Chair, és reméljük, azalatt a kisebb sérüléssel bajlódó Cameron és Luke Amos is felépülnek.

Mindennel elégedettek vagyunk tehát, minden várakozásunkat felülmúlta a csapat eddig, egyelőre annyi a dolgunk, hogy szurkoljunk!

Álmok vs. Realitás

 2019.08.01. 13:20

Holnap, augusztus 2-án, a Luton-Middlesbrough meccsel elindul a világ ötödik legerősebb bajnoksága, a Championship, az angol másodosztály küzdelemsorozata, és 552 mérkőzés múlva már tudni is fogjuk, melyik három csapat kerülhet be a Premier League mezőnyébe.
Tartunk tőle, hogy szeretett csapatunk, a Queens Park Rangers nem lesz ezen három csapat között.
Amióta a dicstelen 2014-15-ös szezon után elbúcsúztunk a Premier League-től, az ötödik szezont kezdjük a Purgatóriumban, és az előző négy szezonunkat legpontosabban a "totális csőd" kifejezés írja le. Végső helyezéseink sorrendben 12., 18., 16., 19. - a tavalyi szezonban már inkább hátra kellett tekintgetnünk a vége felé. Igazi edzőkeringő volt az elmúlt években, sorrendben Redknapp, Chris Ramsey, Neil Warnock, Hasselbaink, Ian Holloway, Steve McClaren, John Eustace ültek a kispadon, az idei szezonnak már Mark Warburton irányításával vágunk neki. Warburton tapasztalt edzőnek számít, dolgozott a Brentford, a Nottingham Forest és a Glasgow Rangers csapatainál is.

00_markwarburtonqpr.jpg                              Mark Warburton, a főnök


Többször is említettük az elmúlt írásainkban a csapatot sújtó bírságot, ebben végül megállapodás született a szövetséggel, nem lett kizárás vagy alsóbb osztályba sorolás, viszont tetemes összeget kell kitermelni. Ennek következményeként nem vagyunk túl aktívak a piacon. Szegény ember vízzel főz.


Milliós olvasótáborunk tudja már jól, hogy írásaink frappáns címeinek mindig oka van. Így van ez most is, a problémák és a néha lehangoló történések mellett azért mindig találunk/találtunk bizakodásra okokat, a szurkolói lét leglényege egyébként is a soha el nem fogyó remény.


Annyiban legyünk őszinték, hogy az előző négy szezonban is voltak reménykeltő momentumok, periódusok - tavaly október-novemberben pl. volt egy remek sorozata a csapatnak (McClaren október hónap menedzsere is lett) komolyan reménykedtünk akkor a play-off helyek valamelyikében. Aztán maradt persze nekünk Csokonai: "Hittem szép szavadnak: mégis megcsalál".

 

De térjünk most már rá a mostani szezonra!

 

Óriási jövés-menés volt a csapatnál, a keretre szinte rá sem lehet ismerni! Ez némileg ellentmond annak, amit pár sorral fentebb írtunk, miszerint nem vagyunk túl aktívak a piacon, de minden hozzánk érkező vagy ingyen, vagy kölcsönbe érkezett hozzánk, pénzt nem adtunk ki senkiért. Bevételünk viszont volt, kezdjük is a távozókkal! Igazi exodus zajlott le, ingyen távozott Alex Baptiste, Jake Bidwell (Swansea) Jordan Cousins (Stoke City) Joel Lynch, Paweł Wszolek, Sean Goss, Davis Wheeler (Wycombe); pénzért távozott Matt Smith (Millwall) Matt Ingram (Hull City), Darnell Furlong (West Brom), és végül Luke Freeman (Sheffield United).

Távoztak olyanok is, akik nem sok sót (semennyit) ettek meg az első csapat környékén, Ali Omar, Charlie Fox, stb. Három játékosunkat adtuk kölcsön, Paul Smyth és Gilles Phillips a Wycombe, Seny Dieng a Doncaster csapatához került.
Kérdéses egyelőre Massimo Luongo és Toni Leistner sorsa, Luongo távozni akar, Leistner pedig, bár végigcsinálta a felkészülést és az edzőmeccseken játszott is, állítólag nem fér bele Warburton terveibe. Talán mondanunk sem kell, örülnénk, ha maradnának!

00_leistner_1.jpg                              Toni Leistner. Megy vagy marad?

A távozók közül Luke Freemanról kell ejteni pár szót. Sajnáljuk persze, hogy távozik, de őszintén szurkolunk neki a Premier League-ben, azt gondoljuk, hogy a Sheffield United tökéletes választás volt. Érdekesség, hogy egy szintén ex-QPR játékossal, Ravel Morrison-nal harcol majd a posztjáért. És az anyagiak: valahol 5-6 millió körül volt a vételár. (A négy eladott játékos utáni összbevétel kilenc millió font körül lehet).

00_luke-freeman-sheffield-united.png                 Luke Freeman - már Sheffield United mezben

Folytassuk az érkezőkkel! A csapat vezetőségének a filozófiája - nyilván a szükség diktálta filozófiája - az volt, hogy lehetőleg fiatalokat, lehetőleg ingyen vagy kölcsönbe szerezzünk meg. A végleg hozzánk kerültek közül egyedül a skót kapusért, Liam Kelly-ért fizettünk a Livingstone együttesének - mindössze ötvenezer fontot. A többiek mind ingyen jöttek; a névsor (zárójelben az előző csapatuk) Yoann Barbet (Brentford) Dylan Duncan (Tottenham), Lee Wallace (Glasgow Rangers), Dominic Ball (Rotherham), Conor Masterson (Liverpool) Dillon Barnes (Colchester United) Todd Kane (Chelsea) Marc Pugh (Bournemouth). A végére hagytunk két nevet, Geoff Cameron és Angel Rangel már az előző szezont is nálunk töltötték, most végleg hozzánk kerültek, aminek fölöttébb örülünk.

Reményteljes a kölcsönjátékosok névsora is: Luke Amos (Tottenham) Matthew Smith (Man. City), Jan Mlakar (Brighton), és Jordan Hugill (West Ham). Mlakart leszámítva a többieknek van Premier League tapasztalata is, a szlovén Mlakar a Maribortól (Európa Ligában szerepelt) érkezett Brightonba, és onnan hozzánk.

Mivel az átigazolási piac augusztus 8-án, 18:00-kor zárul, elméletileg lehetnek még változások, de már nem valószínű. Egy név még tartja magát, Alan Judge, az Ipswich középpályása a kívánságlistánkon van, folynak a tárgyalások (a traktoros fiúk ugyebár kiestek a szezon végén), és a már említett Luongo-Leistner pár sorsa is függő még.

00_barbet.jpg                              Yoann Barbet, az egyik új fiú

A felkészülés alatt egy hosszabb ausztriai edzőtáborunk és négy felkészülési meccsünk volt Az elsőn Bécsben 3-1-re kikaptunk az Austria Wien-től (a gólunkat Scowen lőtte), július 16-án a Boreham Wood-tól kaptunk ki 2-1-re (g.: Eze), aztán 2-1-re megvertük az Oxford United-et (Luke Amos fejelte mindkét gólt). A felkészülést a Premier League résztvevő Watford ellen zártuk hazai pályán, a Watford francia középpályásának, Capoue-nak furcsán megpattanó lövésével nyert 1-0-ra. Mi magunk az Austria Wien és a Watford elleni meccsek hosszabb összefoglalóit láttuk, nagyon biztató jeleket jegyezhettünk fel. A Watford elleni kezdőt ide is tesszük: Lumley, Rangel, Hall, Ball, Barbet, Amos, Manning, Eze, Osayi-Samuel, Smith, Mlakar.

A QPR, első angol csapatként, a szurkolóit kérte fel, hogy a stadion elnevezéséről szavazzanak, és szintén első angol csapatként, jótékonysági szervezetek, alapítványok neveit ajánlotta fel választási opciókként. A szurkolók voksai alapján az idei évtől a "Kiyan Prince Foundation Stadium"-ban játsszuk meccseinket. (Kiyan Prince a QPR tehetsége volt, akit 2006 májusában, tizenöt éves korában késeltek halálra...).

Alaposan belecsapunk a lecsóba augusztusban, gyorsan öt meccset le is pergetünk az első hónapban. 3-án, szombaton, a Stoke City-hez megyünk, a hazai bemutatkozás egy hét múlva, 10-én lesz, a tavaly még Premier League tag Huddersfield jön hozzánk, 17-én Bristolba megyünk az ottani Cityhez, 21-én és 24-én két hazai meccs a Swansea és a Wigan ellen, és 31-én elugrunk Sheffieldbe, a Wednesday elleni meccsre.

Itt a végén kellene valami jóslásba bocsátkozni, reményt csepegtetni, stb. stb.; igazi vajákosság volna azonban, ha ezt tennénk. Sok az ismeretlen játékos, a tavalyi legjobbunk immár nincs nálunk, sok a fiatal, akiknél nem tudható előre, hogy kezelik a folyamatos feszültségeket, felelősséget; sérülések, formahanyatlások stb. stb. - mégiscsak negyvenhat meccs vár ránk!
Amit mindenképpen elvárunk, az a gond nélküli bentmaradás, és szeretnénk, ha az Álmok-Realitás meccsen inkább az Álmok nyernének!

Három pont

 2019.03.01. 08:34

Nagy divat mostanság politikusaink között, hogy pontokba szednek mindenféle agymenéseket, hét pont a családtámogatásért, hat pont az akármiért, nyolc pont megint másmiért; mit kíván a magyar nemzet, nyilván. Mi persze nem léptünk politikai pályára, a mi címünkben szereplő három pont szomorú tényt mutat: a mögöttünk álló februárban ennyi pontot sikerült szeretett csapatunknak a hátizsákba bepakolni. Kevés ez, mondhatnók semmi. Nagy eredménye ennek a hónapnak, hogy a hátralevő időben már nem kell hazug ábrándokat szövögetnünk a Pemier League tagsággal kapcsolatban; sőt, mostantól többször kell majd hátrafelé pillantgatnunk, mint előre.
Januári írásunkban jeleztük már aggodalmainkat a februári meccseinkkel, elsősorban azok számosságával kapcsolatban; hét meccs 28 nap alatt nem semmi! Ráadásul a sorsolás sem volt túl könnyű, csak a Wigan, a Birmingham és a Bristol elleni meccsre írtuk, hogy bravúrral nyerhető lenne.

Aztán nem hét, hanem nyolc meccsünk lett kiírva februárra, a kupa miatt elhalasztott meccsek egyikét még február végére besuvasztottuk.
Kezdjük a meccseinket az FA Cup meccseivel! Három pontot írtunk a címben, de februárban két meccset nyertünk, ezek egyike volt a Portsmouth elleni megismételt kupacsata február 5-én, a Loftus Road-on. Tükörsima, 2-0-ás győzelem Wells és Smith góljaival, és ugyebár ezért a meccsért pont nem jár, "csak"továbbjutás.
A következő fordulóban már a legjobb nyolc közé jutás volt a tét, a majdnem londoni Watford gárdáját fogadtuk hazai pályán. A Watfordnak jól megy a szekere mostanság (még ha a legutóbb bele is futottak a késbe egy Liverpool elleni 5-0-ás vereség formájában) a Premier League első felében tanyáznak, masszív kis csapatot tett össze Gracia mester. Kiegyensúlyozott, hajtós meccsen, telt ház előtt végül a Watford nyert egy első félidő legvégén lőtt Capoue góllal 1-0-ra. A kupamenetelés véget ért, a Watford készülődhet a Crystal Palace elleni negyeddöntőre.

00_qpr-vs-watford.jpg                          Freeman a Watford elleni meccsen

Nézzük a bajnoki meccseket; olyan ez mint a kanalas orvosság: túl kell esnünk ezen, bármennyire keserű is a pohár...
Február 2-án a Wigan vendégei voltunk, ezt a meccset előzőleg nyerhetőnek gondoltuk, az is volt, más kérdés, hogy nem nyertük meg. Elment kettővel a Wigan, Osayi-Samuel szépített a 75. percben, egyenlíteni már nem sikerült. Labdabirtoklási fölényben voltunk, sokkal több kapura lövésünk volt, de a focit ugyebár gólra játsszák.
Három egészen elképesztő meccs következett, nem tudjuk eldönteni azóta sem, hogy balszerencse, figyelmetlenség, valami isteni elrendeltség vagy átok okozta-e a történteket?
9-én a Birmingham érkezett hozzánk, erről is azt gondoltuk, hogy nyerhető meccs. Aztán - mire kettőt pillanthattunk volna - berámoltak nekünk négy gólt! Húsz perc alatt! A negyvenedik percben 0-4 állt az eredményjelzőn! Közvetlenül a szünet előtt Smith fejelt egy gólt, 1-4, aztán közvetlenül a szünet után egy másikat, 2-4. Jordan Cousins meglőtte első QPR gólját a 80. percben, 3-4, ekkorra már teljesen felborult a pálya, ilyen hátrányból még senki nem jött vissza, és akkor jön Wells a 93. percben és.... Kihagyja a jogosan megítélt büntetőt... Marad a 3-4-es vereség...
Három nappal később az idén remekül teljesítő Bristol City-hez megyünk, itt Smith góljával vezetünk a szünetben, a 73. percben egyenlít a Bristol, nem baj, itt jó a döntetlen is, viszont a szintén a 93. percben befújt tizenegyest a bristoli Diedhiou (Wells-el ellentétben) belövi, 2-1-es vereség.
19-én jön a feljutásra pályázó West Brom, kétszer vezetnek, kétszer egyenlítünk, Freeman és Hemed a gólszerzők, aztán ismét egy kihagyás, és a 93. percben Livermore belövi a győztes góljukat...
Ha egyszer történik ilyen, legyintünk, hogy van ilyen. Ha kétszer, akkor már káromkodunk. A harmadiknál már csak összetesszük a kezünket, és felnézünk az égre: miért büntetsz minket, Uram?

00_wells11.jpg                                 Wells a kapusba lövi a tizit

És a hónapnak még messze nem volt vége, 23-án a szintén feljutásért hajtó Middlesbrough volt a vendéglátó, itt tulajdonképpen sima vereségbe futottunk bele, 2-0, még úgy is, hogy a végeredmény már az első félidőben kialakult, és hiába játszottuk a második félidőt nyomasztó fölényben.
Ezen a meccsen már erősen érződtek a sorozatmeccsek hatásai, Freeman kisebb sérülése miatt el sem utazott. McClaren mester a BBC-nek nyilatkozta a meccs után, hogy pontosan látja az elkövetett hibákat, pontosan tudja, hogy mit kellene tenni ezek kijavításáért, de nyolc meccset játszott a csapat huszonnégy nap alatt - az edzőpálya környékére sem jutottak el...
Az elátkozott február utolsó meccsét 26-án játszottuk hazai pályán a Leeds ellen. A Leeds kapcsán megállunk egy pillanatra, többek között azért is, mert ebben a csapatban a 2019/20-as Premier League szezon egyik résztvevőjét sejtjük. Bivalyerős keret (a kapusuk a Real Madridból (!) igazolt Casilla), a kispadon a minden hájjal megkent nagy mágus, az argentin Marcelo Bielsa, aki volt már argentin és chilei szövetségi kapitány, de - többek között - volt már a Marseille, a Lille, az Atletic Bilbao és a Lazio szakvezetője is. Amikor a "minden hájjal megkent" kifejezést használtuk, azt tessék szó szerint érteni, Bielsa-hoz és a Leedshez kötődik az idei szezon legextrémebb botránya: a Derby County elleni meccsük előtt a Derby zárt edző-komplexumában a biztonságiak elfogtak egy embert, mindenféle technikai berendezésekkel (kamerák, távcsövek, fényképezőgépek, adó-vevők) kiderült róla, hogy ő a Leeds "játékosmegfigyelője", és kiderült az is, hogy Bielsa minden ellenfélhez küld ilyen titkosszolgálati eszközöket is bevető James Bondokat. Persze vizsgálat, büntetés lett a vége a sztorinak.

00_frreemmaann_2.jpg                       Freeman a Leeds elleni góljának örül

Ezt csak azért írtuk most ide, mert ezt a Leeds-et idén már másodszor vertük meg, először a kupában, január 6-án, 2-1-re, most pedig a bajnokságban is, 1-0-ra. A gólunkat Freeman lőtte, aki egészen parádésan játszott az egész meccsen, bármennyire szomorú is, egészen biztos, hogy a következő szezonra nem marad nálunk, hozzá hasonló tudású játékos kevés van még a Premier League mezőnyében is.

Vissza a jelen dolgaihoz!

Nem mondhatnánk, hogy elégedettek volnánk az elmúlt hónappal, nem vagyunk azok, de mindig visszakanyarodunk a szezon elején írtakhoz, az első számú cél az idei szezonban a relatív biztos bentmaradás, egy fiatal, a jövőben sikeres gárda alapjainak lerakása, a pénzügyi viszonyok kitisztázása. Ha ezeket a célokat nézzük, akkor a szezon sikeres. Ha az október-novemberi hirtelen meglódulást, a play-off helyek relatív közelségét nézzük, akkor csalódás. A szurkolók lelkivilága nehezen ismerhető ki.
Nézzünk egy-két érdekességet, apró színeseket a csapat házatájáról! Cameron és Rangel továbbra is sérültek, egyelőre nem látjuk, mikor térnek vissza. Kettejük közül inkább Cameron szereplése volna fontos, Furlong megbízhatóan teljesít jobbhátvédben, viszont a középpálya kissé lyukas, Cousins vagy Scowen sem tűnik tökéletes megoldásnak, Manningot meg valamiért nem játszatja McClaren. Hemed felgyógyult, Smith óriási formajavuláson ment át, elől tehát többé-kevésbé rendben vagyunk. Belső védőként egyre többször játszik Grant Hall, Lynch a kispadra szorult.

00_hall.jpg                   Grant Hall a Leeds ellen, a háttérben Leistner

Folytatódik az új stadion körüli hercehurca. Az eredetileg tervezett helyszínnel kapcsolatban a helyi önkormányzat hirtelen megmakacsolta magát (érthetelen egyébként, az Oak Common térsége egy évtizedek óta kihalt rendezőpályaudvar, a klasszikus rozsdatemető). Van egy másik terület szintén a jelenlegi stadionhoz közel, ahol jelenleg is sportlétesítmény üzemel, a Linford Christie atlétikai stadion. Ezt a területet akarnák most felfejleszteni egy többfunkciós sportlétesítménnyé, ahol egy új, 45.000 férőhelyes stadion is helyet kapna.

linf_2.jpg                     A Linford Christie atlétikai stadion jelenleg


Nézzük a már-már szokásos "rovatunkat" a bajnokság állásáról! Ha most érne véget a bajnokság, akkor a Norwich és a Sheffield United kerülne egyenesen a Premier League-be, a play-off helyeken jelenleg a Leeds, a West Brom, a Middlesbrough és - meglepetésre - a Bristol City állnak. Kieső helyen most a Rotherham, a Bolton és az Ipswich Town áll. Említettük már, most is megtesszük, hogy az Ipswich menthetetlennek tűnik.

A QPR jelenleg a 17. helyen áll, 42 pont, 42:52-es gólaránnyal. Az utolsó play-off hely 11 pont távolságra van, ami matematikailag behozható, de csak matematikailag... A kieséstől 12 pont távolságra vagyunk, egy kis izgalom van azért bennünk, márciusban két kiesőjelölttel is találkozunk, azokat a meccseket hoznunk kell, nincs mese!


Márciusban csak öt meccset játszunk, ezek bármelyike nyerhető is. Rögtön 2-án az igazi szomszédvár, Brentford ellenfelei leszünk (a két stadion között mintegy öt kilométer a távolság), az "odavágón" ősszel 3-2-re mi nyertünk. 9-én jön a Stoke City, velük 2-2 játszottunk idegenben, 13-án, szintén otthon a Rotherham, velük is 2-2 volt az idegenbeli meccs, 16-án a messzi északra megyünk a Hull City-hez, tőlük kikaptunk 3-2-re a Loftus Road-on egy eléggé hektikus meccsen, majd a márciusi meccsek sorát 30-án zárjuk, a Boltont fogadjuk hazai pályán, őket idegenben 2-1-re vertük.
Lesz egy válogatott meccsek miatti szünet is márciusban, a 2020-as EB selejtezői kezdődnek - ennek a szünetnek most örülünk.

Maradt tehát ez a kicsit nyögvenyelős szezon, amiben néha azért egy-egy gyöngyöt találunk.

 

 

 

Hideg napok

 2019.02.01. 07:25

Mielőtt belevágunk az erősen ellentmondásos januári meccsek elemzésébe, pár szót a tegnap zárult átigazolási időszakról szólunk. Tényleg csak párat, amint az közismert, az FFP szabályok megsértéséért kirótt büntetésünk egyik eleme, hogy ebből a mostani időszakból mi kizáródtunk. Amiért leginkább szorítottunk, az valóság lett: a legfontosabb játékosaink, Luke Freeman, Massimo Luongo, Eberechi Eze maradtak a csapatnál! Örülünk annak, hogy Ryan Manning visszajött a Rotherham csapatától, ahol kölcsön időszaka alatt tizennyolc meccsen négy gólt szerzett.

Egyetlen játékost adtunk el, Idrissa Sylla Belgiumba, a Waregem csapatához távozott. Sok játékosunk került kölcsönbe alacsonyabb osztályú csapatokhoz, Aramide Oteh (Walsall), Charlie Owens (Wycombe), Paul Smyth (Accrington), David Wheeler (MK Dons), Seny Dieng (Dundee), Ilias Chair (Stevenage), Alex Baptiste (Luton), Sean Goss (St. Johnstone).
Kíváncsiak vagyunk, mennyire változnak meg az erőviszonyok a Championship mezőnyében az átigazolási szezon után - a West Brom például rendkívül aktív volt most.

00_ryan_manning_portsmouth_03.jpg                      Ryan Manning újra QPR mezben

Januárra négy meccsünk volt betervezve, négyet is játszottunk, de nem ugyanazt a négyet; ennek örömteli oka van: a harmadik fordulós FA kupa meccsünket az egyébként a Championship-et vezető Leeds ellenében 2-1-re megnyertük, Oteh és Bidwell góljaival. Emiatt a hónap végére, 26-ra kiírt WBA elleni meccset február 19-re halasztották; helyére a Portsmouth elleni FA kupa meccs került.

Az év első meccsét elsején játszottuk az Aston Villa ellen, 2-2 lett a vége (g.: Freeman és Eze) ez mindenképpen elfogadható, jó eredmény. Utána jött a már említett Leeds elleni kupasiker. A következő fordulóban Sheffieldbe utaztunk, az idén meglepően jól szereplő helyi United-hez, szoros meccs, 1-0- ás vereség. Nyilván nem voltunk boldogak, de ez sajnos benne van a pakliban. A következő meccs azonban "nincs benne" a pakliban, nem is lehet benne soha! Hazai pályán kaptunk ki a gyengécske Preston-tól, nem is akárhogyan, 4-1-re! Az egyetlen gólunkat Matt Smith lőtte. Ez a meccs elfogadhatatlan, ez nagyjából a WBA elleni 1-7-tel hasonló súlyú eset!

00_prest.jpg                     Tanácstalanság a Preston egyik gólja után

26-án az FA Cup negyedik fordulójában a Portsmouth-hoz utaztunk. Már a legjobb tizenhat közé jutás a tét, ennek megfelelően szinte a legerősebb csapattal mentünk, (szinte, merthogy Massimo Luongo az egész januárt az Ázsia bajnokságon töltötte). A Portsmouth jelenleg a League One-t, a harmadosztályt vezeti, de nagymúltú csapatról van szó. Óriási küzdelem után lett 1-1 (a küzdelem szó szerinti, Wells egyenlítő gólja után dulakodás tört ki, mindkét csapatot meg is büntette ezért a szövetség).

00_105390596_gettyimages-1089574750.jpg                    Izgatott megbeszélés a gól után


Döntetlen esetén újrajátszás következik, de ez már hazai pályán, a Loftus Road-on lesz, február 5-én. Azt is tudni lehet már, hogy továbbjutás esetén a Premier League tag Watford ellen, szintén hazai pályán meccselünk a legjobb nyolc közé jutásért. De szép is lenne!

Január tehát ellentmondásos, inkább gyenge eredményeket hozott, de mielőtt elkezdenénk dühösködni, érdemes tisztába tenni a helyzetünket, és érdemes néha visszaemlékezni a szezon elejére, a szezon előtti elvárásainkra. Igen, volt egy kimondottan kellemes másfél hónap, remek eredményekkel; és valljuk be, jó volt elkezdeni reménykedni mindenféle távlati célokban, de álljunk két lábbal a földön! 15 ponttal állunk a kiesési vonal fölött, és az utolsó play-off helytől 7 ponttal vagyunk csak lemaradva. Jó esélyünk van a kupa ötödik fordulójába jutnunk. A szezon előtt ezt az eredményt gondolkodás nélkül írjuk alá!

00_portsmouth_qpr_gallery_17.jpg             Wells a Portsmouth elleni egyenlítésnek örül

Végezetül - szokás szerint - nézzük a februári étlapot! Brutálisan kemény hónap vár ránk, hét (!) meccsünk lesz huszonnyolc nap alatt! 2-án megyünk a Wigan-hez, ez akár nyerhető is. 5-én, kedden a Portsmouth elleni megismételt kupameccs otthon, 9-én hozzánk jön a Birmingham City, aztán 12-én mi megyünk Bristolba, ez a két meccs kis bravúrral nyerhető. Két hazai meccs jön ezután, 16-án a listavezető Leeds, 19-én, a kupa miatt elhalasztott meccsen a West Brom lesz az ellenfél, mindkettő kőkemény, nagyon nehezen nyerhető. Hasonlóan nehéz lesz a hónap utolsó meccse 23-án, amikor a Middlesbrough vendégei leszünk. Természetesen mindez a kupameccs függvénye, amennyiben továbbjutunk a Portsmouth ellen, akkor a következő kör meccsét, a Watford ellenit a február 15-17-i hétvégén kell lejátszani, ez esetben a Leeds meccs halasztódik el.

00_mass.jpg    Luongo az ausztrál kiesés után a Brighton kapusát vígasztalja

Szintén szokás szerint nézzük a jelenlegi állást! Ha most érne véget a bajnokság, akkor a Leeds és a Norwich lenne Premier League csapat közvetlenül, a rájátszásba a Sheffield United, a West Brom, a Middlesbrough és a Derby County jutna be; a harmadosztályba a Reading, a Bolton és az Ipswich Town csusszanna.

Nincs más hátra, minthogy várjuk a kicsit enyhébb időt, és szurkoljunk a csapatnak!

 

 

Elmúltak az ünnepek

 2018.12.31. 10:25

Kezdjük a decemberi visszatekintésünket is azzal, hogy megnézzük, mit vártunk az ünnepi hónap meccseitől novemberben!
"Rögtön december 1-én jön hozzánk a Hull City, ezt nyerni kell, nincs mese. 8-án a Leeds United vendégei leszünk, ez necces, de nagyon. A Middlesbrough jön 15-én, (necces), megyünk Nottinghambe 22-én (erősen necces) aztán előbb 26-án az Ipswich, majd 29-én a Reading lesz a vendégünk a Loftus Road-on; ez két kötelező győzelem. Nagy ráhagyással számolva 12 ponttal elégedettek leszünk." - ezt írtuk tehát.
Elöljáróban: nem lett meg a 12 pont, csak tíz; a félig tele vagy félig üres pohár dilemmájával állunk szemben. Az első meccsünkön a Hull City ellen például rögtön kikaptunk 3-2-re (Wszołek és Freeman lőtték a góljainkat) - erről a meccsről írtuk ugyebár, hogy nyerni kell, nincs mese. Ezután a meccs után töprengtünk el azon, hogy egyelőre problémát jelent számunkra, ha mi számítunk a meccs esélyeseinek. Eddig azok a meccsek sikerültek igazán, ahol az esélytelenek nyugalmával léptünk pályára. A Hull ellen uraltuk a meccset, 62-38%-os labdabirtoklási fölényünk volt, minden statisztikai mutatóban jobbak voltunk: egyben nem, és sajnos az a legfontosabb mutató: a gólok számában.
A következő meccs, a Leeds elleni (necces, de nagyon, írtuk) szintén vereség, 2-1, itt Wells góljával vezettünk, a győztes gól egy erősen vitatható tizenegyesből született, Leistner állítólagos kezezése után - a kezezést a játékvezetőn kívül nem látta senki. A mindig visszafogott McClaren ingerülten nyilatkozott a meccs után: "Fantasztikus szeme van a bírónak, még az embereken is keresztül lát. Mocskos módon nyertek ma, de egy feljutásra törő csapatnak mocskos módon is győznie kell."
A Leeds tényleg jól szerepel, vezetik a bajnokságot, sok pénzt tennénk arra, hogy jövőre már a Premier League tagjai lesznek. (Kis érdekesség a "magyarfoci" szakértőinek: 33.781 néző volt kint az Elland Road-on. Angol másodosztály...)

00_mclaren_2.jpg                                 Steve McClaren

A két vereség után viszont meglódult az ünnepi szekér! December 15-én jött a Middlesbrough, 14.088 néző előtt nyertünk 2-1-re, Wszołek és Wells góljaival! Necces, írtuk erről a meccsről, hát az is volt, szerencsére a kis apróságok most minket segítettek.
Angliában nincs szünet az ünnepek alatt/miatt, 22-én Nottinghambe utaztunk, arra a meccsre, ami az "erősen necces" jelzőt kapta tőlünk. Ráadásul a Queens Park Rangers még soha nem nyert a Nottingham otthonában - ez az egész angol foci leghosszabb negatív szériája. Pontosítsunk: leghosszabb negatív szériája - volt! Történelmet írt a csapat, Toni Leistner fejesével 1-0-ra nyertünk a City Ground-on! "Ez egy hihetetlen győzelem a számunkra, nagyon büszke vagyok a játékosaimra! Egy nagyon-nagyon jó csapatot győztünk le!" nyilatkozta Steve McClaren a BBC-nek.

00_leistner.jpg                 Leistner fejéről a Nottingham hálójába tart a labda


Toni Leistner személyénél egy kicsit "ragadjunk le"! Nyáron érkezett a német másodosztályú Union Berlin csapatától, rettentő hamar beilleszkedett, rettentő hamar megkedvelték a szurkolók (Angliában egy németet!), rettentő hamar megkapta a csapatkapitányi karszalagot, rettentő hamar megkapta a szurkolóktól a "kedveskedő" becenevet (BFG - Big Fu..ing German esetleg Big Friendly Giant), de ami a legfontosabb, Joel Lynch-el közösen immáron a Championship talán legjobb belső védőpárosa lettek.

00_leistner1.jpg                       Leistner egy ifjú rajongóval

Két hazai meccsünk volt még hátra decemberben, amit két kötelező gyözelmként könyveltünk el magunkban még novemberben.
26-án az Ipswich ellen tükörsimán nyertünk 3-0-ra Wszołek, Lynch és Wells góljaival. Annyira miénk volt a meccs, hogy McLaren mester a második félidőben olyan fiataloknak is lehetőséget adott, mint Chair (21 éves) Oteh (20), és Osayi-Samuel (21). Ilias Chair, ha már arra járt, gyorsan ki is osztott egy gólpasszt.
A csapat azért tett arról, hogy kissé keserédes legyen szánkban a szilveszteri pezsgő, az év utolsó meccsén a Loftus Road stadionban csak 0-0-ás döntetlent értünk el a kiesőjelölt Reading ellen. Bosszantó meccs volt, rengeteg helyzettel, (BFG kétszer is a kapufát találta el) ezt mindenképpen két pont elvesztésének, nem pedig egy pont megnyerésének vesszük...
Tíz pont jött össze tehát a várt tizenkettő helyett. Csalódottak vagyunk? Összességében nem. Sőt, így év vége lévén, érdemes egy kicsit hátrébb lépnünk, és a szezon eddigi részére tekinteni! Augusztus 21-én a negyedik fordulón voltunk túl, négy vereség, 0 pont, 2-13-as gólkülönbség és a tökutolsó hely a tabellán; túl voltunk a teljesen demoralizáló 7-1-es WBA elleni vereségen, éppen belecsúsztunk az FFP büntetésbe és szankciókba, teljesen széteső csapatmorál, vezetési válság. Akkor abszolút reálisnak tűnt egy Sunderland vagy egy Portsmouth-féle összeomlás, és a kiesés.
Ehhez képest állunk jelenleg a nyolcadik helyen, mindössze négy pontra a rájátszást jelentő helyektől! Erre a teljesítményre nem találunk más szavakat, mint a "hihetetlen" vagy a "csoda"!

00_eze_2.jpg                         Eze akcióban a Reading elleni meccsen

Nézzünk egy-két hírt, érdekességet a csapat házatájáról! Kezdjük a sérülésekkel! Hosszabb időre kidőlt Geoff Cameron és Angel Rangel. Egyelőre Cameron a nagyobb veszteség, mert időközben felépült és remekül játszik jobbhátvédben a saját nevelésű Furlong (eredetileg az ő sérülése miatt igazoltuk Rangelt) míg a középpályán sem Scowen, sem Cousins nem helyettesíti tökéletesen Cameront. Grant Hall felépült, a Nottingham ellen pár percet már játszott is, de róla most nehezen tudjuk elképzelni, hogy akár Lynch-nél, akár Leistnernél jobb lenne.
Bosszantó, nagyon bosszantó dolog Luongo majd' egy hónapos kiesése. Nem, nem eltiltás vagy sérülés: Ázsia Bajnokság! Rendkívül bosszúsak vagyunk, az Ázsia Bajnokságnál értelmetlenebb, feleslegesebb dolog nincs a földön! Míg a Copa America-t vagy az Afrikai Nemzetek Kupáját mi magunk is kedveljük, azt magas színvonalú rendezvénynek gondoljuk (egy Brazília - Chile vagy egy Egyiptom - Szenegál rangadó hallatán elégedetten csettint az ínyenc) addig az Ázsia bajnokság egy nagy rakás szar! Komolyan, kit hoz lázba egy Jordánia - Thaiföld meccs? Még a jordániaiakat sem... Szóval emiatt kell nélkülöznünk az ausztrál válogatott Luongo-t, aki a Reading ellen már a keretben sem volt (vele nyilván más lett volna a meccs!) helyette az Omán (!) elleni barátságos (!!), edzőmeccsre (!!!) készült! Anyám, borogass!

00_massimo_2_1.jpg               Massimo a Reading helyett Omán ellen játszott...

Felreppent egy hír két hete, hogy esetleg visszahoznánk a csapathoz Adel Taarabt-ot. Taarabt marokkói, hozzánk a Tottenham csapatából került, három-négy szezont töltött nálunk, közönségkedvenc, óriási sztár volt, játszott a Premier League idényünkben is; viszont kezelhetetlen, öntörvényű. Sokak szerint (szerintünk is) zseniális játékos, aki fegyelmezetlenségei miatt nem futotta be azt a karriert, amit tudása alapján befuthatott volna. A QPR után játszott a Milánban (van Bajnokok Ligája meccse is) és a Genoában, jelenleg a Benfica keretéhez tartozik. Nehéz kérdés, jelenleg huszonkilenc éves, akár még három-négy jó szezonja is lehet(ne), kérdés, hogy milyen mentális állapotban van, mennyire tudja őt McClaren fegyelmezni (egyáltalán, akar-e ilyen problémával McClaren foglalkozni?) illetve a legfontosabb: Taarabt pontosan Eze posztján játszik. Meglátjuk..

00_taarabt_2.jpg                    Taarabt itt épp az Arsenalnak lő gólt

Január 1-én kezdődik az átigazolási szezon, ami egész hónapban, január 31-ig tart. Mi ki vagyunk zárva a transfer window-ból, pontosabban nem vehetünk játékosokat, csak eladhatunk. Mi azt gondoljuk, hogy nagyon fontos lenne egyben tartani a mostani keretet, (Freeman, Luongo és Eze iránti megkeresésről hallani, de az elnök-tulajdonos, Amit Bhatia kategorikusan kizárta, hogy eladnánk a jelenlegi szűk keretből bárkit is), illetve tudjuk, hogy a QPR szeretne megszabadulni jó pár oldalvonalon kívülre került játékostól; Matt Smith, Sylla, David Wheeler köztük vannak. A szóbeszéd szerint visszahozzuk kölcsönből Ryan Manning-et - ennek örülnénk.
Nézzük végig a januári meccseinket - kemény hónap elé nézünk! Rögtön elsején az Aston Villa vendégei leszünk, necces. Hatodikán az FA kupában játszuk első meccsünket a Leeds ellen, otthon. Az FA kupában ez már a harmadik forduló, az első-másodosztály ilyenkor kapcsolódik be. Erre a meccsre nem tudunk mit mondani, nem tudjuk, mennyire vesszük komolyan, mennyire veszi komolyan a Leeds, ahogy mondani szokás, lehet eső, lehet szél.
Január 12-én Sheffieldbe megyünk, a helyi United ellen (necces), 19-én fogadjuk a Preston North End gárdáját (nyerni illenék) és szintén a Loftus Road-on lesz a WBA elleni (remélhető) bosszú január 26-án.
A Championship egészét tekintve: ha most lenne vége a bajnokságnak, akkor a Leeds (bajnokként) és a Norwich lenne a Premier League tagja, a rájátszásba a West Brom, a Sheffield United, a Middlesbrough és a Derby County jutna be. Kiesne a harmadosztályba a Rotherham United, a Reading és az Ipswich Town. Megérzés, bár még messze a vége: az Ipswich menthetetlennek tűnik...

00_joe_2.jpg              Lumley akcióban - 20 meccsen 10 clean sheet

A következő hónap, a január, sok mindenre választ ad majd. Nem is elsősorban a pályán elért eredményekre gondolunk, hanem inkább a tárgyaló asztal mellett születettekre. Két-három jó igazolás változtathat bármelyik csapat helyzetén, és ez történhet fordítva is. Mást ne mondjunk, pletykák szerint a Leeds United legjobbjáért, Kemar Roofe-ért bejelentkezett a Newcastle; ha Kemar türelmetlen, és már januártól a Premier League-ben akar játszani, akkor a jelenleg listavezető Leeds jelentősen gyengülni fog. És ez csak egyetlen példa.
Nem maradt más a végére, mint az, hogy nagyon boldog és sikerekben nagyon gazdag új évet kívánjunk minden QPR szurkolónak!

 

Novemberi zakatolás

 2018.11.30. 18:57

Elröppent újra egy hónap, és annyira csibészesek vagyunk, hogy az októberi bejegyzésünkhöz hasonlóan most is azzal az ígérettel kezdünk, hogy csak jó híreket fogunk sorolni.
Október végén a novemberi meccseinkről ezt írtuk: "november 3-án az Ewood Parkba megyünk a Blackburn Rovers vendégeként, a szomszédból átugrik a Brentford 10-én, 24-én a Stoke City vendégei leszünk, majd 27-én a Rotherham Unitedé. Nem könnyű egyik sem, de a hazai meccsünket mindenképpen nyerni illenék, idegenben a Rotherham ellen mi leszünk a favoritok, a másik kettő meg..."

Mielőtt azonban a meccsek felsorolásába, elemzésébe kezdenénk, meg kell említenünk egy speciális különdíjat: a Championship "Hónap menedzsere" díját októberben Steve McClaren és csapata érdemelte ki, teljesen jogosan egyébként, öt meccs, négy győzelem, egy döntetlen, mi kéne még?

00_manager.jpg                         Steve McClaren és a bandája

 

Nézzük akkor a novemberi meccseinket! A Blackburn ellen a megszokott kezdőcsapatban (Istenem, mennyire megnyugtató, hogy "megszokott" vagy "állandó" kezdőről beszélhetünk egyáltalán...) egy változás volt, a kisebb sérülést összeszedő Cameron helyén Josh Scowen kezdett. Sokat erről a meccsről nem szeretnénk mondani, látnivalóan az egy pontért utaztunk, sajnos a 87. percben befújtak egy erősen véleményes tizenegyest (McClaren - tőle szokatlan módon - rablást emlegetett a sajtótájékoztatón) így lett a vége 1-0. Van ilyen, az angol másodosztályban hatványozottan van ilyen, minden egyes meccs élet-halál küzdelem.

start_2.jpg                         A jelenlegi legerősebb kezdő tizenegy

Jött a Brentford elleni hazai meccs, ami a tabellán elfoglalt aktuális helyezéstől függetlenül mindig óriási presztízscsata, igazi szomszédvár rangadó; a két csapat stadionja öt kilométerre sincs egymástól. Itt a fiatal francia csatár, Maupay szerzett vezetést a Brentfordnak az első félidőben, de a második félidő elején tíz perc alatt hármat is rúgtunk, sorrendben Luongo, Lynch és Wells voltak a gólszerzők. A legvégén még a dán Dalsgaard szépített, így csak az eredményt tekintve akár szorosnak is tűnhetne ez a meccs; nem volt az.

00_massimoqpr_brentford_gallery_06.jpg                              Luongo gólt lő a Brentfordnak

Jött a Stoke City idegenben, erre a meccsre írtuk októberben, hogy bármi lehet. A Stoke tavaly esett ki a Premier League-ből, sokat gyengültek is (Shaqiri pl. a Liverpoolba távozott), de azért a keret tagjai maradtak olyan nevek, mint Berahino, Jack Butland, Martins Indi, Shawcross, Darren Fletcher, Bojan Krkic, Diouf, és persze mindannyiunk legnagyobb kedvence, az örökifjú playboy, Peter Crouch. A helyzetünket nehezítette az is, hogy Cameron nem játszhatott, ő pont a Stoke-tól került hozzánk kölcsönbe; a két klub közti megállapodás szerint nem léphetett pályára.

A meccs óta naponta hallgatjuk meg huszonháromszor a méltán népszerű német gagyimetál fő reprezentánsának, a Scorpionsnak a "Send me an Angel" cimű dalát; az egy dolog, hogy 2-2-re hoztuk a meccset, de mindkét gólunkat a harmincöt (!) éves jobbhátvédünk (!!), Angel Rangel szerezte! Angel teljes eddigi pályafutása alatt most lőtt egynél több gólt egy meccsen! Soha jobbkor!

00_angel.jpg                               Send me an Angel!

Mi szereztük meg a vezetést, korán, már a hetedik percben, aztán Berahino és Allen góljaival fordított a Stoke, végül a hajrában Angel újra gólt szerzett. Érdekesség, hogy mindkét gólja előtt Eberechi Eze-től kapta a gólpasszt. Ezzel az idegenbeli ponttal maradéktalanul elégedettek voltunk.

A következő meccs szintén idegenben, szintén 2-2 lett, ezzel viszont maradéktalanul elégedetlenek voltunk! A Rotherham Unitedhez mentünk, akik jelenleg a 19. helyen állnak, ráadásul ezen a meccsen nem játszhatott a legjobbjuk, Ryan Manning, akit pont mi adtunk kölcsön a Rotherhamnek, és ellenünk nem szerepelhetett. A klasszikus hülye meccs volt ez, a hatodik percben találtak egy gólt, a tizenkettedikben Wells egyenlített, fújtunk egyet, hogy oké, ez megvan, erre egy percre találtak egy másodikat, onnantól nyolcvan százalékos labdabirtoklás, megyünk előre, a Rotherham beparkolta a buszt, már majdnem az összes reményünk odaveszett, amikor a 91. percben Bidwell beadását Freeman előrevetődve befejelte. Törjük a fejünket, hogy vajon akkor most nyertünk egy pontot, vagy inkább veszítettünk kettőt? Hajlunk erősen arra, hogy inkább az utóbbi.
Mielőtt teljesen elkeserednénk, maradjunk realisták. A novemberi négy meccsünket (egy hazai, három idegenben) lehoztuk egy győzelem, két döntetlen, egy vereséggel. Nem olyan rossz ez. Ráadásul az elmúlt kilenc meccsünkből csak egyet veszítettünk el. És a helyezésünk, a kilencedik hely (három pontra a play-off helyektől) minden előzetes várakozásunkat felülmúlja!

00_lumley.jpg        Joe Lumley szed fel egy labdát a Brentford elleni meccsen

Volt egy válogatott szünet november közepén. Bermuda 1-0-ra legyőzte El Salvadort, itt Wells volt a gólszerző, Luongo a Dél-Korea elleni barátságos meccsen a 94. percben állította be az 1-1-es végeredményt (aztán a Libanon elleni 3-0-ás meccsen a kispadon ücsörgött végig...) a sérülésből visszajövő Tomer Hemed az izraeli csapatban kapott öt percet a Skócia ellen 3-2-re elvesztett Nemzetek Ligája selejtezőn. Októberben azt írtuk, hogy várjuk erősen Wszołek lengyel, illetve Lynch wales-i válogatottbeli meghívását, ez nem jött össze végül, bár mind a lengyel, mind a brit sajtó erősen érvelt mindkettejük mellett.

Nézzünk rá a tabellára kicsit! Jelenleg, tizenkilenc meccs után a 9. helyen állunk, 28 ponttal, 22:26-os gólaránnyal. Az utolsó play-off helyen jelenleg a Nottingham áll 31 ponttal. Ha most lenne vége a bajnokságnak, akkor a Norwich nyerne, és a Leeds United lenne a második feljutó; a League One-ba (harmadosztály) a Hull City, a Bolton, és az Ipswich csúszna le.

standings_2.jpg                   A Championship állása november 30-án

Októberben már írtunk az U23-as csapatunkról is a Professional Development League küzdelmeiben. A fiataloknak három meccsük volt novemberben, hazai pályán 1:1-es döntetlen a Coventry ellen, idegenben 3:0-ás győzelem a Charlton, majd újra otthon 6:2-es győzelem a Colchester ellen. Tizennégy forduló után a második helyen állunk a Déli-csoportban az Ipswich mögött.

                    

Jöjjön pár egyéb hír a csapat háza tájáról!

November 27-én Luke Freeman meghosszabbította a szerződését 2021-ig. Ez örömteli hír, bár mi itt a szerkesztőségben úgy véljük, hogy ennek igazából az a jelentősége, hogy feljebb lehessen srófolni Freeman eladási árát. Nem hisszük, hogy a januári átigazolási piac alatt ne vinnénk el tőlünk; erre mutat egyébként az is, hogy az ő posztján játszó Ryan Manning-et mindenképpen visszahozzuk januárban. Pár napja az Evening Standard hasábjain Amit Bhatia, elnök-tulajdonos, mindenestre határozottan kijelentette, hogy senkit nem engedünk el. Legyen így!

00_freeman.png                                              Marad? Megy?

Sajtóhírek szerint Eberechi Eze iránt a Liverpool és a Tottenham is érdeklődik.

Les Ferdinand, a QPR sportigazgatója, november végén úgy nyilatkozott a SkySport-nak, hogy a QPR azok között a Championship csapatok között van, akik készen állnak a Premier League küzdelmeire.

Végezetül nézzük a decemberi étlapot! Mi nem tudjuk az okát, de az angol szövetség a decembert arra próbálja felhasználni már hosszú-hosszú évek óta, hogy lehetőség szerint a lehető legtöbben dögöljenek meg ebben a hónapban; csapatok, játékosok, nézők, mindenki. (Arról nem is beszélve, hogy decemberben indul a darts világbajnokság is; a figyelmünk erősen meg fog oszlani). Hat meccset játszunk decemberben, de január elsején (!) már megyünk Birmingham-be, az Aston Villa ellen...

Rögtön december 1-én jön hozzánk a Hull City, ezt nyerni kell, nincs mese. 8-án a Leeds United vendégei leszünk, ez necces, de nagyon. A Middlesbrough jön 15-én, (necces), megyünk Nottinghambe 22-én (erősen necces) aztán előbb 26-án az Ipswich, majd 29-én a Reading lesz a vendégünk a Loftus Road-on; ez két kötelező győzelem. Nagy ráhagyással számolva 12 ponttal elégedettek leszünk.

Nem írunk semmi filozofikus gondolatot most itt a végén, a novemberünk pontosan olyan volt, amilyennek egy novembernek lennie kell a Championshipben. Megy a zakatolás: brusztolós, kemény meccsek, álljuk a sarat. Kialakult egy sztenderd kezdőcsapat, megfelelően hosszú a kispad, nem vagyunk még lekésve semmiről. Nincs semmi más dolgunk, mint várni a következő meccseket, és szurkolni a QPR csapatának!

Októberi víg napjaink

 2018.11.01. 12:43

Faludy György korszakos művének címét kicsit (kicsit?) kiforgatva vettük át, bár ha a szeptembert a pokolbéli (egyáltalán nem víg) napjainknak vesszük, akkor már érthetőbb a választásunk. 2018 szeptembere és októbere a QPR szempontjából a végletek szembenállása: a depresszió és a szárnyalás; a pokol és a mennyország; a búskomorság és a kitörő öröm. Tulajdonképpen nem is nagyon emlékszünk ennyire tökéletesen sikerült hónapra - a közelmúltból legalábbis biztosan nem.

A mostani poszt annyiból lesz talán szokatlan, hogy a panasznak helye nem lesz most, egyetlen rossz hírt nem fogunk, nem is tudunk elővezetni. Kis visszatekintés: az augusztus 2-i, szezont beharangozó írásunkban a csapattal szembeni elvárásainkat is megpróbáltuk megfogalmazni, és férfiasan bevalljuk, a legpontosabb jóslatunk úgy hangzott, hogy bármi lehet. Azt gondoltuk akkor, hogy nem tartjuk valószínűnek a play-off helyek bármelyikének elérését sem, jó esetben a tizedik hely környékére várjuk a csapatot. Szeptember végére egészen depressziós hangulatba csúsztunk, legrosszabb pillanatainkban már-már a League One rémképe derengett fel lelki szemeink előtt.

Októberben megváltozott minden! Öt meccset játszottunk ebben a hónapban, négy győzelem és egy döntetlen került a nevünk mellé, 13 pont és 8:1-es gólkülönbség! Ez a teljesítmény az egész Championship legjobb októberi teljesítménye! Bámulatos, varázslatos formajavulás, nagyon-nagyon óvatosan elkezdtünk álmodozni...

screenshot_3.jpg                                Az októberi tabella

 

Na, nézzük is a meccseinket sorra!

Október másodikán a nem túl távoli Readingbe utaztunk. A Reading nincs túl jó passzban, valószínűleg a kiesés ellen fognak küzdeni idén. Nagyjából kiegyenlített küzdelem után Leistner góljával zsákoltuk be mind a három pontot.

Október hatodikán a Loftus Roadon fogadtuk a Derby County-t - a kispadon a Chelsea legendával, Frank Lamparddal. 1-1 lett a vége, a gólunkat a Stoke City csapatától kölcsönbe érkezett Geoff Cameron szerezte.

A Derby meccs után jött egy majd' két hetes szünet a válogatott meccsek miatt (Tomer Hemed Izrael színeiben gólt is lőtt Albánia ellen) amit a jelek szerint remekül használt ki Steve McLaren és a csapat, ezután indult csak be igazán a henger!

 

dqn1wh9x0aau6vd_jpg_large_2.jpg                              Tomer Hemed gólt fejel

 

Huszadikán Ipswichbe utaztunk a traktoros fiúkhoz, és minden probléma nélkül nyertünk 2:0-ra, itt az első gólt az Ipswich kapusának, Gerkennek az öngóljának írták az angol kollégák, Freeman ívelt szögletből a hosszú felsőbe, a rosszul helyezkedő kapus beleért a labdába valóban: láttunk mi már olyat, hogy az ilyen gólt a csatárnak adták; majd az első félidő végén Hemed tizenegyesből beállította a végeredményt.

Két hazai meccs volt még hátra a csodálatos októberből, nemzeti ünnepünkön, 23-án, a Sheffield Wednesday-t fogadtuk, egészen simán nyertünk 3-0-ra, Hemed, Freeman, és végre valahára Wells voltak a gólszerzők, majd 26-án az Aston Villát győztük le a lengyel zseni, Pawel Wszołek góljával 1-0-ra.

dqoecw5woaeksgv_jpg_large_2.jpg                         Wells lábát már elhagyta a labda

 

Fontos kérdés, vajon mi okozta ezt a fejlődést és mennyire lesz ez tartós? Pontos választ nyilván nem tudunk mondani, de jó pár összetevőt felvillantunk. Először mindjárt Steve McLaren személye. Róla tudhatjuk, hogy az angol edzői kar egyik legnagyobb tudású, legtapasztaltabb tagja. A csapatot sújtó FFP büntetés, az átigazolási piacból való kizárás kényszeréből erényt kovácsolt, kölcsönbe hozott máshol feleslegesnek ítélt játékosokat, akik egytől-egyig a csapat legjobbjaivá váltak: Rangel, Cameron, Hemed, Wells nélkül nem képzelhető el a kezdőcsapat manapság.

Az elmúlt években a legneuralgikusabb pont mindig a védelem volt, most úgy tűnik, a fiatal Joe Lumley hosszú évekre jelent majd megoldást a kapuban (az októberi öt meccsen mindössze egy gólt kaptunk!), de ami még ennél is fontosabb, végre igazán jó, szinte már klasszis belső védőpárosunk lett Leistner és Lynch személyében! Magasak, erősek mind a ketten, és remekül működik közöttük a "kémia". Az angol sportsajtóban már egyenesen a Championship legjobb védőpárosaként emlegetik őket. A két szélsőhátvéd, Rangel és Bidwell is remekül teljesítenek, McLarennek kellemes fejtörést fog okozni Furlong teljes felépülése.

dqdcf3ewoaeqvxv_jpg_large_2.jpg                        Lynch és Leistner munkában

Augusztusban azt találtam írni, hogy egy Wszołek-Freeman-Luongo-Manning középpályás sornál nem nagyon lesz jobb az egész Championshipben, ezt annyiban kell módosítani, hogy Manningot időközben kölcsönadtuk a Rotherham Unitednek (a hírek szerint januárban visszajön), viszont Geoff Cameron remekül játszik, szóval ezzel "cserével" válik igazzá a szezon eleji jóslásunk. Tény az is, hogy Luongo a szezon elején formán kívül volt, és Wszołek csak az utóbbi meccseken biztosította a helyét a kezdőben.

A támadó szekció is változott, elsősorban azért, mert McLaren egyre inkább a 4-4-1-1-es felállást favorizálja, az előretolt ék vagy Hemed, vagy Wells, mögöttük pedig Eberechi Eze játszik. Eze-ről mindenképpen el kell mondani, hogy a jelenlegi keret legfényesebb gyémántja, most kapott meghívást az angol U20-as válogatottba, október 11-én, az olaszok elleni, 2-1-re megnyert találkozót végig is játszotta. A jövőben nagyon nehéz lesz őt megtartanunk; nyilván könnyebb lenne, ha időközben masszív Premier League csapattá válnánk.

És ha már szóba hoztuk a Premier League-et, a legfontosabb kérdés: kezdjünk el reménykedni, álmodozni, vagy pedig hiper-realistaként álljunk továbbra is két lábbal a földön, ne kergessünk hiú ábrándokat? A Sheffield elleni győztes meccs után a Telegraph azt írta, hogy az ott mutatott játékunk, a passzok, a futómennyiség, a taktika megvalósítása már a Premier League szintje volt. Nem tudunk igazából mit mondani, a bajnokságnak csupán harmada ment le eddig, órási hullámhegyek-hullámvölgyek lesznek még, nem csak nálunk, hanem az összes csapatnál. Mindenesetre mi már annak is örülünk, hogy egyáltalán ilyen dolgokról elmélkedhetünk.dqoahuzwkaatl3z_jpg_large_2.jpg                               Rangel és Freeman örülnek

Nézzünk még pár dolgot! Tizenöt forduló után a tizedik helyen állunk 23 ponttal, a mezőny nagyon sűrű, a 7-8-9-ik helyen állók, a Nottingham, a Swansea és a Birmingham City szintén 23 pontos, a gólarány miatt állnak előttünk. Az utolsó két play-off helyen jelenleg a West Brom és a Derby County állnak, 25-25 ponttal, míg a tabellát a 29 pontos Sheffield United vezeti, tehát még ők is csak kétmeccses távolságban állnak tőlünk. Ha most lenne a bajnokságnak vége, akkor a Reading, a Hull City, és az Ipswich Town csúszna egy osztállyal lejjebb. A szezon eddigi álomcsapatában Joel Lynch szerepel, az összes játékost felvonultató listán a hetedik helyen áll a rangsorban, Joe Lumley a kapusok rangsorában - egyelőre! - a negyedik.

Jön a november, egy hazai és három idegenbeli meccsel, számunkra szokatlan furcsaság, hogy mind a négy ellenfelük mögöttünk áll a tabellán! November 3-án az Ewood Parkba megyünk a Blackburn Rovers vendégeként, a szomszédból átugrik a Brentford 10-én, 24-én a Stoke City vendégei leszünk, majd 27-én a Rotherham Unitedé. Nem könnyű egyik sem, de a hazai meccsünket mindenképpen nyerni illenék, idegenben a Rotherham ellen mi leszünk a favoritok, a másik kettő meg...

A november közepi szünetet a válogatott meccsek okozzák, a Nemzetek Ligájának utolsó körét bonyolítják le. Tomer Hemed az izraeli válogatottal Skóciába megy, és egyre erősebb az érzésünk, hogy Joel Lynch is meghívót kap a walesi szövetségtől, és Pawel Wszołeket reaktiválják a lengyelek.

Eddig sosem írtunk az U23-as csapatunkról, akik a Professional Development League-ben játszanak. Ez olyan, mint jó pár évvel ezelőtt Magyarországon a tartalékbajnokság, alapvetően fiatalok alkotják, de próbajátékon lévő (akár még szerződés nélküli) játékosok, sérülésből visszajövők is játszhatnak itt, korhatár megkötése nélkül.
Ez a liga az utánpótlásban a másodosztálynak felel meg, de a csapatok nem követik automatikusan a nagycsapatok osztálybesorolását. A mi osztályunkban játszik pl. a Burnley, a Crystal Palace, a Cardiff és a Watford U23-as csapata, amely kluboknak az első csapata a Premier League tagja; de itt van az a Colchester U23 is, akiknél a nagycsapat a League Two-ban szerepel. Jelenleg a csoportunkban a harmadik helyen állunk (csak a rend kedvéért: az Ipswich és a Millwall állnak előttünk) október 29-én a Watfordot idegenben vertük 6-2-re, ideírjuk most ennek a csapatnak a kezdőjét, az életkorukkal együtt. Sokan lehetnek ismerősök közülük, hiszen többen már az első csapatban is bemutatkoztak (Furlong, Goss, Hamalainen, Smyth) Tehát: a kapuban Brzozowski (20 éves) - Furlong (23) Hamalainen (21) Goss (23) Phillips (21) Kakay (21) Smyth (21) Owens (21) Oteh (20) Chair (21) Osayi-Samuel (21). Ha ezt a névsort nézzük, akkor a jövő ígéretesnek látszik!

watfordu23s_qpru23s_gallery_11.jpg                           Aramide Oteh akcióban

Bár az írás elején azt ígértük, hogy egyetlen rossz hír sem fog szerepelni, egy gyászhírt mindenképpen meg kell említenünk. Október 27-én, egy órával a Leicester City - West Ham United mérkőzés lefújása után, helikopterbalesetben életét vesztette Vichai Srivaddhanaprabha, a Leicester City tulajdonos-elnöke - a helikopter éppen a pálya gyepéről szállt fel, majd a stadionon kívül az akkor már üres parkolóba zuhant.

Nyugodjék békében!

Szeptember végén

 2018.10.02. 13:02

Szeptember végén a költő is melankolikus hangulatba kerül, "de íme, sötét hajam őszbe vegyül már, a tél dere már megüté fejemet" verselé.

Így szeptember végére nekünk is nőtt az ősz hajszálaink száma, és talán azok voltak a szerencsésebb hajszálak, amelyek kihullottak, mielőtt megőszültek volna...

Pedig milyen szépen is indult a hónap! Az augusztust két győzelemmel zártuk, az új igazolások jól muzsikáltak, reménykedtünk a jó folytatásban - és jól is folytattuk. Rögtön szeptember elsején megszereztük első idegenbeli pontunkat, egy 0-0-ás döntetlen képében a Birmingham City otthonában. Ezután egy majd' két hetes bajnoki szünet következett a válogatott meccsek miatt, ezt jól használtuk ki, lévén hogy megszereztük első idegenbeli győzelmünket is, Freeman és Eze góljaival a Boltont vertük meg 2-1-re. A szekér szaladt továbbra is, szeptember 19-én a nagy dél-londoni riválist, a Millwall-t vertük a Loftus Roadon 2-0-ra, itt Luongo és Eze voltak a gólszerzők.

Szóval minden rendben lévőnek látszott, az ég kék, a fű zöld, galambok ültek a verebekhez.

Ezen az idilli állapoton még az sem rontott igazán, hogy a következő meccsen, szintén hazai pályán 1-0-ra kikaptunk a Norwich csapatától. Szoros, küzdelmes, amolyan klasszikus Championship meccs, ilyen vereség az alakulgató csapatnál belefér.

Viszont ami a következő meccsen történt, az nem fér bele semmibe; az idei szezonban először nagyon komolyan megsértődtünk, megharagudtunk a csapatra, elsősorban persze a menedzsmentre!

A Carabao Cup (ez a Liga kupa elnevezése jelenleg) harmadik fordulójában a harmadosztály egyik középcsapatához, a Blackpool-hoz látogattunk; itt már a legjobb tizenhat közé jutás volt a tét. Mondanunk sem kell, a csapat jelenlegi helyzetében ennek mekkora jelentősége van!
Amikor megláttuk a kezdőt, rögtön tudtuk, hogy ezt a sorozatot a QPR elengedte! A sztenderd kezdőcsapatból hiányzott Lumley, Leistner, Bidwell, Luongo, Freeman, Eze, Hemed, Wells, Rangel; nem csak a kezdőcsapatból, a keretből is. Rögzítsük: egy Manchester City-féle sztárcsapat mondhatja azt, hogy mi vagyunk a Premier League top favoritjai, amiképpen az FA Cup-nak és a Champions League-nek is; a negyedik számú sorozatban lehetőséget kapnak a fiatalok, a cserék, lássuk, ők mire képesek. A QPR azonban nem ilyen csapat! Egészen egyszerűen nem tehetjük meg mi azt, hogy bármelyik meccset is félvállról vegyünk!
A Blackpool persze kihasználta a lehetőséget, és 2-0-ra nyert, így ők jutottak a legjobb 16 közé. És hogy még keserűbb legyen a pohár, azóta az is kiderült, hogy az Arsenallal kerültek össze, méghozzá az Emirates-ben! Óriási lehetőséget szalasztottunk el, gondoljunk csak bele, majdnem hatvanezer ember előtt játszani egy minden bizonnyal tévés meccsen...

00_luongo.jpg                      Luongo a Millwall elleni góljának örül

Egészen biztosak vagyunk abban, hogy ez a vereség (főleg az elszalasztott lehetőség) mély nyomokat hagyott a csapatban, ennek tulajdonítjuk nagy részben az utolsó szeptemberi meccsen, a Swansea ellenin a 3-0-ás vereséget.

Szóval szeptember végére mi is melankolikus, depressziós hangulatba kerültünk.

Nézzünk egy-két csapat körüli történést!

A lapok azt írják, hogy a januári átigazolási időszakban a Queens Park Rangers "meg fogja hallgatni" a Matt Smith, Idryssa Sylla és Osman Kakay irányába érkező érdeklődéseket.

A sérüléséből felépülő Sean Goss és Grant Hall már teljes értékű edzésmunkát végez, Goss az U23-as csapatban teljes meccset is játszott, Hall a pályán volt a Blackpool elleni (gyászos) meccsen.

Sebastian Bassong (régebben Tottenham, Norwich) kameruni védő (32 éves) egy ideje már a csapattal készül, az U23-as csapat meccsein már szerepelt is, valószínűleg szerződést is kap

 

00_sebastien-bassong-schalke-2011.jpg                 Sebastian Bassong itt még Tottenham mezben

Sérülés körkép: nagy dolgok nincsenek, Darnell Furlong egyelőre épülget, Toni Leistner a Swansea elleni meccset kényszerült kihagyni, de a mai Reading elleni meccsen már játszani fog.

Át is tértünk az októberre, a verkli forog tovább, öt meccsünk lesz ebben a hónapban, idegenben a Reading és az Ipswich Town, hazai pályán a Derby, a Sheffield Wednesday és az Aston Villa az ellenfelek. Most azt gondoljuk, hogy inkább a két idegenbeli meccs a nyerhető, de tudjuk, ember tervez, Isten végez.

Nehéz az út

 2018.09.01. 12:42

Az idei szezonban megpróbálunk legalább havonta egyszer az adott hónap legfontosabb eseményeiről részletesebben is beszámolni - ezen törekvésünknek csak közmondásos lustaságunk szabhat határt. Következzék most a döcögős, nyögvenyelős szezonkezdet: augusztus.


Szokás szerint első helyen a szigorúan vett "labdarúgástól" távolabb eső, ámde nagyon fontos eseménnyel kezdjük a beszámolót. Augusztus 15-én Tony Fernandest Amit Bhatia váltotta a QPR elnöki székében. Bhatia volt már elnöke a csapatnak, a vezetőségnek eddig is tagja volt, most a teljes hatalmat átvette. Viszonylag fiatal - még nincs negyven éves - dúsgazdag vállalkozó, ráadásul veje a szintén tulajdonrésszel bíró Lakshmi Mittalnak, aki viszont a világ leggazdagabbjainak egyike. Érdekesség: az esküvőjük (mármint Bhatia és Vanisha Mittal esküvője) Versailles-ban volt, a költségeket hatvan millió fontra becsülték - a QPR-ra kiszabott büntetés negyvenkét millió font... Bhatia üzleti változtatásokat, lendületet, hatékonyságot ígért első nyilatkozataiban - majd meglátjuk...00_amitbhatia.jpg                                          Amit Bhatia

 

Az augusztusi meccseink előtt - mivel az átigazolási piac is lezárult augusztus 31-én - essen néhány szó a személyi változásokról! Legutóbbi bejegyzésünk idejében mindösszesen egy új igazolásunk volt, Tony Leistner ingyen érkezett hozzánk. Említettük már, hogy Angliában, idén először augusztus 9-én zárult az átigazolási piac; onnantól augusztus 31-ig már csak kölcsön lehet venni (adni) játékosokat, illetve szerződés nélküli játékosokat lehet igazolni. Mi jó pár játékost adtunk kölcsön, a teljesség igénye nélkül a kapus Seny Dieng a Stevenage-hez, Ryan Manning a Rotherham-hez, David Wheeler pedig a Portsmouth-hoz került.
Fontosabb persze, hogy hozzánk kik jöttek! Mivel a jobbhátvéd Furlong sérülése komolyabb lett, mint amilyennek első látásra tűnt, fontos volt a helyettesítése. Leigazoltuk a Swansea-tól távozó spanyol Angel Rangel-t; egyelőre fél évet írt csak alá. Harmincöt éves, tapasztalt, több mint százötven Premier League meccs van a lábában.
Az átigazolási szezon vége felé ugyanazon az egy napon két csatárt is kölcsön vettünk. Nakhi Wells (bermudai) a Burnley-től, Tomer Hemed (izraeli) a Brighton-tól érkezett hozzánk. Az utolsó napra is maradtak események, a Stoke-tól kölcsön vettük az amerikai középpályás-védőt, Geoff Cameront, míg közös megegyezéssel szerződést bontottunk Conor Washingtonnal, akit azon melegében leigazolt a Sheffield United. A keret tehát véglegessé vált, a januári átigazolási szezonból (mellékbüntetésként) mi ki vagyunk zárva.

00_geoff.jpg                                       Geoff Cameron

A szezont augusztus 4-én, Prestonban kezdtük, 1-0-ás vereséggel. A hazai bemutatkozás a Sheffield United ellen volt, itt Eze góljával vezettünk, végül 2-1-es vereség lett a vége, egy erősen véleményes tizenegyessel. A Carabao Cup első fordulóján egy sima 2-0-ás győzelemmel mentünk túl a Peterborough ellenében, Freeman és Wszołek góljaival.
Ami ezután következett, arra a "történelmi" jelző illik; sajnos, negatív értelemben. A West Brom elleni idegenbeli meccsünkön, 1-1-es félidőt követően (Lynch volt a gólszerzőnk) 7-1-es vereséget szenvedtünk! Igazi sokk volt ez, még akkor is, ha tudjuk, ilyesfajta "filmszakadás" megesik még a legjobbakkal is (hirtelen egy Manchester United - Arsenal 8-2; egy Manchester City - Manchester United 6-1; egy Manchester United - Roma 7-1; és persze a híres 2016-os VB elődöntő, a Németország - Brazília 7-1 jut eszünkbe). Ez a vereség mély nyomot hagyott a csapatban, a következő, hazai Bristol City ellen is csak kóválygott a társaság, 3-0-ás vereség lett a vége.

00_nahki.jpg                                        Nahki Wells

McClaren a következő meccsen a fiatal Joe Lumley-t állította a kapuba Ingram helyett, és a frissen igazolt két csatár, Hemed és Wells is a kezdőbe került, és végre meglett az első győzelem is, hazai pályán a friss igazolás Hemed góljával 1-0-ra vertük a Wigant. Lumley nemcsak a mezőny legjobbja lett, de a forduló válogatottjába is bekerült. Augusztus utolsó meccsnapján, 28-án a Carabao Cup második körében a Bristol Rovers csapatát vertük 3-1-re (Osayi-Samuel, Wszołek és Smith lőtték a gólokat). Időközben a Carabao Cup harmadik körének sorsolása is elkészült, és a harmadik ligás Blackpoolt kaptuk, ami könnyen verhetőnek tűnik, és kicsit izgatottak is lettünk, mert a legjobb 16 közé bekerülni kimondottan nagy dolog lenne a jelenlegi helyzetünkben.

00_hemed.jpg                            Tomer Hemed a gólját ünnepli

Szóval mit is gondoljunk az első hónapról? A beharangozóban azt írtuk, hogy nagyon sok tényezőtől függ a teljesítményünk, nagyon nehéz megtippelnünk, mire leszünk jók a szezonban. Az eddigi meccsek közül nekünk leginkább a Sheffield United elleni hazai vereség fáj, azt a meccset nyernünk kellett volna. A Preston tavaly két ponttal maradt el a play-off helyektől, a WBA tavaly még a Premier League tagja volt; ezeken a meccseken óriási csoda lett volna akár a pontszerzés is (a WBA elleni gólarány más tészta...). A két Liga Kupa meccs szép és eredményes játékot, és két győzelmet hozott. Tehát egyelőre nem ünneplünk, de nem is gyászolunk. Persze a hangulatunkra nagyon pozitív hatást gyakorolna, ha a mai napon, az első szeptemberi meccsünkön megszereznénk első idegenbeli győzelmünket a Birmingham City ellen, de erről majd csak a második hónapról szóló írásunkban ejtünk majd szót.

süti beállítások módosítása