Május 6-án, vasárnap befejeződtek a Championship, az angol másodosztály 2017-18-as idényének küzdelmei, és mi itt a szerkesztőségben fellélegezhetünk: nem kell tovább figyelnünk, pláne nem kell kommentálnunk azt a szerencsétlen, szánalmas vergődést, amit csapatunk, a szebb napokat is megélt Queens Park Rangers mutatott be idén.
Mielőtt belevágunk rövidke elemzésünkbe, kalapunkat megemeljük a bajnok Wolverhampton Wanderers előtt, és szintúgy gratulálunk a második helyével Premier League tagságot kivívó Cardiff csapatának - különös szeretettel gratulálunk Neil Warnock-nak, az egykori QPR legendának, aki a cardiffi "csodát" véghez vitte. Szomorúan veszünk ugyanakkor búcsút a Barnsleytől, a Burton Albiontól, és a teljesen érthetetlen módon atomjaira szétesett Sunderlandtől.
A bajnoki tabella
Nézzük most saját csapatunkat, a QPR-t! Szomorúan kell beismernünk, hogy ennyire gyenge, jellegtelen, se nem hal, se nem hús szezonra még a legpesszimistább elképzeléseinkben sem számítottunk! Nemhogy a Premier League esélye, de még a play-off helyek közelsége sem volt realitás egyetlen másodpercre sem! Végül a 16. helyen zártunk, 15 győzelem, 11 döntetlen és 20 vereség mellett 58:70-es gólarány, 56 pont áll a csapat neve mellett. Borzalmas! 70 gólnál többet csak a négy tökutolsó csapat kapott!
Még elborzasztóbb a csapat idegenbeli szereplése! Itt láthatjuk az "idegenbeli" tabellát, ez alapján simán kizúgtunk volna a Championship-ből, 23 idegenbeli meccsünkből hármat (!) sikerült csak megnyernünk!
Az "idegenbeli" tabella
A hazai szereplésünk kicsivel jobb, de persze aki komoly Premier League álmokat dédelget, annak ez kevés.
A "hazai" tabella
A bajnoki szereplés mellett fel kell jegyeznünk a kupa "menetelésünket" is, az FA kupából rögtön kizúgtunk, a harmadosztályból az idény végén kieső Milton Keynes ütött ki minket (ráadásul a Loftus Road-on) a Liga kupában mentünk egy kört, nehezen verve a Northamptont, de a második körben a saját pályánkon alázott meg minket 1:4-re a Brentford.
Mi volt a hiba, mi volt az oka ennek a gyászos szereplésnek, és vajon mit hoz a jövő? Ezekre a kérdésekre nagyon nehéz válaszolni, attól tartunk, hogy pár év múlva erre a szezonra úgy fogunk visszaemlékezni, hogy legalább nem estünk ki. Régebbi írásainkban említettük már a velünk szemben a pénzügyi fair play szabályainak megsértése miatt kiszabott gigabírság ügyét, ami a mai napig Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett. Nyilván ebben a helyzetben szinte lehetetlen hosszú távra tervezni, illetve a költségek folyamatos lefaragása történik. Ennek egyébként vannak pozitív hozadékai is, a nagyon magas fizetésű (de a fizetésért rendesen meg nem dolgozó) játékosokkal nem hosszabbítottunk szerződést, így távozik Nedum Onuoha, Jamie Mackie is, Steven Caulkert még a szezon közben engedtük el.
A védelem továbbra is a legkritikusabb csapatrész, talán csak a rutinos Jake Bidwell és a fiatal, huszonkét éves Darnell Furlong volt dicsérhető. A szezon utolsó meccsein Holloway mester még az egyébként összességében jól teljesítő kapust, Alex Smithies-t is kitette a csapatból, helyére a nagyon fiatal Joe Lumley került.
A sok rossz után írjunk valami jót is, sőt, mindjárt kettőt is! Volt ugyanis két játékosunk, akik egészen kiválóan teljesítettek a szezonban! Kezdjük Massimo Luongo-val! Massimo a Championship összes játékosa között a 12. helyen végzett, 7,32-es átlaggal, és az egész Championship legtöbb szerelését bemutató játékosa volt ebben a szezonban!
Massimo Luongo
A szurkolók szavazatai alapján teljesen érthetően ő lett a QPR év játékosa idén. Ennek a jó szereplésnek persze meg lesz a hátulütője: kizárt, hogy meg tudjuk tartani őt - pláne, ha az ausztrál válogatottal jól szerepel az idei világbajnokságon! Remekül szerel, nagyon jól lát a pályán, idén hat gólt is lőtt - és még csak huszonöt éves. A Crystal Palace érdeklődéséről lehet egyelőre hallani, de benne egy komolyabb Premier League karrier lehetősége is benne van.
A másik "jó hírt" Luke Freeman-nek hívják, Luongo mellett játszik a középpályán. Ő a Championship ranglistáján a 14. helyen végzett 7,31-es átlaggal, és harmadik lett az idei szezon assziszt-rangsorában12 gólpasszal, és emelett még öt gólt is lőtt. (Jellemző egyébként, hogy rajtuk kívül mindössze két QPR játékos került be az első százba; Matt Smith a 64., Jack Robinson a 78. helyen)
Luke Freeman
Luke Freeman-re is igaz, amit Luongo-ról írtunk: nagyon nehezen képzelhető el, hogy maradni fog. Ő sem öreg, huszonhat éves, ő egyébként Arsenal nevelés, korosztálya egyik legtehetségesebbjének tartották, kicsit félrement a pályafutása, de mostanra nagyon egyben van, egy kivételével az összes meccsen játszott, ráadásul jól.
Nézzük még azokat, akik az átlagnál jobban teljesítettek!
A guineai Idrissa Sylla sokat volt sérült, mindösszesen 26 meccsen lépett pályára, azokon hét gólt lőtt.
A lengyel Pawel Wszolek-től kicsivel többet vártunk, de megbízhatóan teljesített 36 meccsen. Kis szerencsével kerettag lehet a világbajnokságon.
Matt Smith lett a házi gólkirály, 11 gólt lőtt 41 meccsen
Amiben bízhatunk még, az a fiatalság. A zárófordulóban, a Leeds ellen a kispadon ülő hét QPR játékos átlagéletkora 20,7 év volt. Idén fontos játékossá nőtte ki magát az ír Ryan Manning (21 éves), az észak-ír Paul Smyth (20) aki már a felnőtt válogatottban is bemutatkozott - góllal. Bemutatkozott már, gólt is lőtt a nagycsapatban az angol Osayi-Samuel Bright (21) akárcsak a belga Ilias Chair (20) vagy az angol-nigériai Eberechi Eze (20). Már tagjai a felnőtt csapat keretének, és már be is mutatkoztak a finn Nicholas Hamalainen (21), az angol Osman Kakay (20) és Aramide Oteh (19). Az idei szezon második felét a Glasgow Rangers csapatánál töltötte kölcsönjátékosként a szintén angol Sean Goss (22).
Tehetséges fiatalokban tehát nincs hiány, örök kérdés, hogy végül ki lesz az, aki maximálisan ki tudja aknázni a lehetőségeit.
Végezetül abban a reményben tesszük ide a 2017-18-as szezon Championship-álomcsapatát, hogy a következő szezonban szerepel majd benne egy (kettő-három) QPR játékos is!
A Championship legjobbjai - a Whoscored.com oldal szerint
