Már rég meg kellett volna írni a szezon összefoglalóját, kerülgette mindenki a munkát, mint amikor a szerkesztőség konyhájában ottmarad a beszáradt pörköltszaftos edény; sunnyogva nézzük egymást, ki lesz az a jófej, aki végre elmosogatja.
Én lettem a jófej.
Ennek a tőlünk szokatlan munkakerülésnek egy apró oka van: tulajdonképpen nincs miről írni! Egy unalmas, langyos, se nem hús, se nem hal szezon után vagyunk, és amikor a pozitívumokat próbáljuk felmutatni, még mi magunk sem vagyunk meggyőződve száz százalékosan, hogy igazunk van.
A szezon előtt nem árultunk zsákbamacskát: leírtuk, hogy pokoli nehéz a kiesés után egyből visszakerülni a Premier League mezőnyébe, pláne kétszer egymás után. Nekünk ugyebár a legutóbbi kiesés után a 2013/14-es szezonban sikerült ez. (Kíváncsiak is vagyunk, hogy fog vitézkedni idén a Newcastle és az Aston Villa a Championship-ben!)
Nagy mozgás volt a keretben, elküldtük a kölcsönjátékosokat, (Vargas, Isla, Kranjcar), nem hosszabbítottuk meg a lejáró szerződést olyan nagy keresetű vagy idősödő játékosokkal, mint Joey Barton (ez utóbb óriási tévedésnek bizonyult!) Shaun Wright-Phillips, Adel Taarabt, Zamora, Richard Dunne vagy Rio Ferdinand. Kölcsön adtuk Caulker-t a Southamptonnak, sok fiatalt a harmad- negyedosztályba küldtünk (Furlong, Kpekawa, Gobern, Harriman stb.). Hozzánk is érkeztek újak, főként tehetséges fiatalok, Luongo, Tjaronn Chery, a német Sebastian Polter, "remek" időzítéssel hozzánk került kölcsönbe a Leicester-től Konchesky, a Nottingham Forest-től visszatért a QPR legendája, Jamie Mackie, és végül, de nem utolsósorban, hozzánk került Tőzsér Dani! A legfontosabb "igazolásaink" azok voltak, akiket a nagy érdeklődés ellenére meg tudtunk tartani: a kapus Robbie Green, Leroy Fer, Sandro és az előző Premier League szezon legnagyobb felfedezettje, Charlie Austin mind maradtak. Ez némi reményt csepegtetett belénk.
Jamie Mackie
.
A szezont "remekül" kezdtük, simán, 2-0-ra kikaptunk a Charlton Athletic, az egyik későbbi kieső otthonában... A bajnokság első negyede-harmada ennek ellenére nem sikerült rosszul, play-off helyen álltunk, valamikor október közepén kezdett elromlani minden. Nehéz megfogalmazni, mi volt a hiba, mert sosem fociztak le minket; leggyakoribb eredményünk a döntetlen mellett a 0-1-es vereség volt, de látnivaló volt, hogy nem működik a dolog. Utólag mindig könnyű okosnak lenni, most már tisztán látjuk mi volt a baj, pontosabban ki: Chris Ramsey, a vezetőedző. Ramsey remek utánpótlás edzőnek számít, dolgozott a Tottenham korosztályos csapatainál és a válogatott mellett is, de a vezetőedzői, pontosabban a menedzseri kabát nagyon bőnek bizonyult. Azt gondoljuk most, ha a Premier League szezonunkban Redknapp-ot nem ő, hanem az akkor felmerült nevek közül Tim Sherwood vagy Laudrup, esetleg Neil Warnock követi, nem estünk volna ki, illetve ha Jimmy Floyd Hasselbaink hamarabb veszi át a csapatot, akkor play-off helyen zárunk...
Jimmy Floyd Hasselbaink, a főnök
.
JFH december 4-én lett a főnök, és nagyjából akkor engedtük el az idei szezont. A téli átigazolási piacon eladtuk Austint a Sotonnak, Fer a Swansea-ba, Sandro a WBA-ba került kölcsönbe, Green-t meg egyszerűen kitették a keretből - a szerződése szerint, ha a meccsek 60%-án pályára lép, akkor automatikusan meghosszabbodik egy évvel a kontraktus, ennyire viszont már nem akarták a Mágneskezűt...
A szezon második fele úgy telt ezek után, hogy készülünk a következőre! Jimmy hozott pár játékost, köztük Conor Wasingtont, aki az egyetlen QPR játékos lesz az EB-n, de a saját akadémiánkról is játszottak olyanok, mint Petrasso, Grego-Cox, Doughty.
A szezon második felében ez a gyakran változó, fiatalokkal megtűzdelt keret is jól tartotta magát, lejátszani minket a pályáról senkinek sem sikerült, a bajnokságot megnyerő Burnley ellen 0-0 és 0-1 volt a két meccsünk. Érdekes, hogy a legnagyobb zakót a nagy nehézségek árán bentmaradó Fulhamtól kaptuk, 0-4 és 1-3; hát igen, a szomszédvárak rangadója mindig külön történet...
A végső helyezésünk tökéletesen mutatja az írás elején említett "se nem hús, se nem hal" hasonlat igazságát: a 12. helyen végeztünk a 24 csapatos mezőnyben, 14 győzelem és 14 vereség mellett 18 döntetlenünk volt, a gólarány pedig 54-54!
A statisztikát kedvelőknek írunk néhány adatot: gólkirályunk Austin és Chery lett, megosztva, 10-10 góllal; legtöbbször, 43-szor Nedum Onuoha lépett pályára; legmagasabb nézőszámunk a Leeds United elleni meccsen volt: 18,031, a legalacsonyabb a Blackburn ellenin: 14,007; a szezon legjobbja az osztályzatok alapján szintén Onuoha lett 7,19-el, ezzel a teljes Championship 34. helyén végzett.
Nedum Onuoha
.
Egy rövid bekezdést szenteljünk a csapatunk - és egyben a teljes Championship - egyetlen magyarjának, Tőzsér Daninak. Dani nagy reményekkel érkezett a Watfordból, ahol kimondottan jó szezont futott. Nálunk is jól kezdett, aztán apró sérülések, majd komolyabb egészségügyi problémák, köztük egy műtét miatt gyakorlatilag a szezon teljes második felét kihagyta. Egyetlen gólt szerzett, a Sheffield Wednesday ellen, szép átlövésből. A szerződéséből még egy év van hátra, nem csak a hazafiúi büszkeség mondatja velünk, hogy a tudása alapján ebben a csapatban vezéregyéniségnek kellene lennie. Talán jövőre.
Tőzsér Dani lába lövésre lendül
.
Itt a végén kellene valami előremutatót, pozitívat írni. Megpróbálunk. Fontos, hogy az idei lesz Hasselbaink első "saját" szezonja, figyeljük majd erősen az átigazolási híreket. Gyakorlatilag a pálya minden részére érkezhetnek új játékosok. Folytatódik - és lassan befejeződik - az előző, Bernie Ecclestone-os éra vadhajtásainak lenyesegetése, próbálunk megszabadulni az extrém fizetéssel rendelkezőktől (Junior Hoilett 42.000 fontot keres hetente!). Fontos hírnek tűnik, hogy mezszállítót cserélünk: a Nike helyett a kanadai Dryworld márkával szerződtünk, a QPR lesz az első európai csapat ennél a márkánál, ennek megfelelően magas, hét számjegyű szerződésről csiripelnek a verebek.
Az új szerelés
.
Előttünk egy rövid szünet, az EB-n szorítunk Conor Washingtonért, figyeljük az átigazolási piac híreit (ha megszerezzük Messit a Barcától, az mindenképpen bréking nyúz lesz), júliusban pedig már előkészületi meccseket játszunk.
C'mon QPR!
