Ma már Henrik is tudja, hogy az "ambivalencia" nem egy spanyol focicsapat, hanem egy összetett lelki állapot, amelyben egyszerre vannak együtt egymással ellentétes érzelmek ugyanazon dolog vagy személy irányában. Ebbe az állapotba kerültünk ugyanis a Newcastle elleni meccs után.

A Newcastle Anglia egyik nagy múltra visszatekintő csapata, észak büszkesége, jellemző adat, hogy a Premier League csapatai közül a Manchester United és az Arsenal után övék a harmadik legnagyobb stadion; a St. James Park ötvenkétezres. Pocsékul kezdték a szezont, Alan Pardew ellen tüntettek is a szurkolók, aztán lassan összeállt a csapat, a sérültek felépültek, és gyorsan futottak egy ötmeccses győzelmi sorozatot a Premier League-ben (a Ligakupában meg kiütötték a Manchester City-t!) és máris az ötödik helyen találták magukat.

Szóval, ha mindezt tudjuk, akkor az 1-0-ás vereséggel nincs különösebb baj. Igaz, nem láttuk a mérkőzést, a szerkesztőség tagjai más típusú kötelezettségeiknek tettek eleget, így csak sajtóinformációkra hagyatkozunk. Ezek egyetértenek abban, hogy kiegyensúlyozott volt a meccs, talán hajszálnyi Newcastle fölénnyel, és a 78. percben Sissoko bevarrt egy lecsorgó labdát, ezzel nyertek. Tucatmeccs volt, amire azok sem nagyon fognak emlékezni egy hét múlva, akik kint voltak a stadionban.

                          Barton volt most a csapat legjobbja

Akkor térjünk rá, miért is vannak ambivalens érzéseink! Minden meccs után megállapítjuk, hogy jól játszottunk, partiban voltunk a legnagyobb csapatokkal is, nem játszottak le minket a pályáról, szép gólt, gólokat lövünk, stb. stb.

Ez igaz is, de mintha kezdenénk elfelejtkezni arról, hogy a meccsek lényege mégiscsak a győzelem! Jól játszunk, de valahogy a tabella tökutolsó helyéről nézegetünk felfelé. Erősödnek azok a hangok, hogy inkább legyen csúnya a játék, de nyerjünk!

Most nem is sorolunk meccsel kapcsolatos részleteket, nem elemezgetjük, hogy miért kell Vargas-nak és Isla-nak két teljesen felesleges barátságos meccsért kétszer húsz órát, öt időzónát átrepülni, és magaslaton játszani; nem értékeljük Barton egyébként tényleg kiváló játékát. Most minden idegszálunkkal a következő meccsre koncentrálunk, az lesz ugyanis az a meccs, amit meg KELL nyernünk: az előző szezonban, a másodosztályban társunk, az egyik feljutó csapat, a Leicester City érkezik a Loftus Road-ra, ha ezt a meccset nem nyerjük, el kell gondolkodnunk, érdemes-e tervezgetnünk bármit is a Premier League-ben.