Előző, szeptemberi bejegyzésünkben azt írtuk az első októberi meccsünkről, a Preston elleniről, hogy azt illenék nyernünk. Nyilván a csapat játékosai is olvasták a cikket, és megfogadták a benne foglaltakat. Nyertünk, de nem volt könnyű menet. 13.624 néző volt a stadionban, és látta, ahogy a 17. percben Dykes megszerzi negyedik gólját a szezonban. Tréfás gól volt egyébként, kicsit emlékeztetett arra, amikor jégkorongban a kapus nem tudja, hol a korong, azt hiszi, valahol alatta, és így ráfekszik, legalábbis ezt gondolja... Itt az egyik Preston védő próbálta ezt eljátszani, de Dykes, mint régen a grundon, kvázi becsőrőzte a labdát öt méterről. Oké, a kis gól is gól. Ne feledkezzünk el Chair-ről sem, aki a saját tizenhatosunktól hozta fel a labdát ellenállhatatlanul a gól előtt. Aztán jött megint, amit már mi is szóvá tettünk párszor: védelem megingása. A 27. percben a dán Emil Riis ugrott meg egy előrevágott labdával, és bár Dieng bele tudott kapni a labdába, az így is a kapunkba pattogott, majd a második félidő elején egy balról belőtt labda pattant meg az egyik védőnkön, így Josh Earl gyakorlatilag az üres kapuba passzolhatott. 2-1-re vezetett a Preston, de mire komolyabban megijedhettünk volna helyreállt a világ rendje. Bár Dykes szép fejesgólját még (érthetetlenül) nem adták meg les miatt, a 71. percben Jimmy Dunne első QPR góljával egyenlítettünk, aztán a 74.-ben Ilias Chair belőtte a győzelmet jelentő harmadikat is. Meglett tehát a győzelem, a három pont, és mivel az élmezőnyben kikapott a West Brom és a Fulham is, a Huddersfield pedig ikszelt, a válogatott meccsek miatti szünetet a hatodik, play-off helyen töltöttük.

                           Dykes Preston elleni gólja

Emlékezzünk meg most gyorsan a válogatottbeli szereplésekről is. Első helyen Lyndon Dykes nevét kell kiemelnünk. Skócia mindkét meccsét nyerte, a közvetlen riválisukat, Izraelt nagy csatában, 3-2-re győzték le, itt Lyndon 1-2-es állásnál tizenegyest hibázott, de ez nem szegte kedvét, így az egyenlítő gólt ő szerezte, a meccset végül a Manchester United sztárja, McTominay döntötte el a 95. percben. A Feröer-szigetek ellen meglepően nehezen nyertek 1-0-ra, "természetesen" Dykes góljával, Skócia pótselejtezős helye szinte biztosnak tűnik.
Ilias Chair Marokkó színeiben három meccsen vett részt, Bissau-Guineát kétszer verték, 5-0, és 3-0-ra; az első meccsen gólt is szerzett, majd a kispadról nézte a Guinea elleni idegenbeli 4-1-es győzelmet. Marokkó fölényesen vezeti a csoportját, akár a VB szereplés is összejöhet.
Andre Gray Jamaika mindkét meccsén, a Kanada elleni 0-0-ás döntetlen és a Honduras elleni 2-0-ás győzelem alkalmával is cserként lépett pályára; Honduras ellen gólpasszt adott. Szerintem már a jamaikai közvélemény is kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy a 2022-es VB-t a "Reggae Boyz" nélkül rendezik meg.
Seny Dieng újra a kispadon ült Szenegál mindkét selejtezőjén, ahol Namíbiát verték kétszer, otthon 4-1-re, idegenben 3-1-re. Komoly téteket mernénk tenni, hogy Seny személyében legalább egy QPR játékos VB résztvevő lesz.
Volt még egy játékosunk, a jelenleg a Los Angeles Galaxy-nál kölcsönben szereplő finn Hamalainen, ő az ukránok elleni 2-1-es vereségnél csereként játszott harminc percet, a Kazahsztán elleni győztes meccset (2-0) végigjátszotta. A finnek - nagy szerencsével - a pótselejtezőbe még odaérhetnek.

                     Dykes a skót válogatottban lőtt gólját ünnepli

Szeptemberi bejegyzésünkben azt írtuk a válogatott szünet utáni első, Fulham elleni meccsünkről, hogy: "Fogalmazzunk úgy, nem mi vagyunk az esélyesebbek". Igazunk lett, 18.371 néző előtt a szezon eddigi legsúlyosabb vereségét szenvedtük el, 4-1-re kaptunk ki. Túl sokat nem is akarnánk foglalkozni a meccsel, vannak ilyen vereségek, sajnos. Warburton COVID miatt karanténban töltötte a válogatott szünetet, sokáig még az sem volt biztos, hogy a Fulham ellen a kispadra leülhet-e; ez biztosan nem használt a csapatnak. Mitrovic, a Fulham szerb csatára már a tizedik percben gólt lőtt, az első félidőben nem is változott az állás. A második félidő elején Dykes egyenlített, de aztán a 67. és a 71. peren is gólt kaptunk, előbb Mitrovic duplázott, majd a jamaikai Reid köszönt be, végül a 92. percben Robinson lövése megpattant Jordy de Wijs lábán, Dieng tehetetlen volt.

 A Blackburn következett 19-én, kedden, esti meccsen, pocsék időben, szakadó esőben, 11.771 néző előtt. A legfontosabb elvárásunk az volt, hogy gyorsan lépjen át a csapat a vereségen, nem maradjon mélyebb nyom bennünk. Nem maradt, 1-0-ra nyertünk, a statisztikák alapján (65-35% a labdabirtoklás, 16-5 a kapura lövések száma) kellemes fölényben játszottunk, sok helyzettel, végül csak a 83. percben sikerült a győztes gólt megszerezni, de az aztán parádés találat volt, Chair huszonkét méterről pókhálózta le a bal felső sarkot; Thomas Kaminski mozdulni sem tudott. A legfontosabb célt, a három pontot elértük, de lélektanilag talán fontosabb Dieng és a teljes védelem számára a clean sheet.

                        Chair a Blackburn elleni győztes gólt lövi

Október 23-án aztán nem csak a Békemenet miatt bosszankodtunk, hanem a saját csapatunk miatt is, másodszor emeltük fel szigorúan a mutatóujjunkat a szezon folyamán. A Peterborough elleni meccs azok közé tartozik, amelyiket meg KELL nyerni! Nem meg lehet nyerni, vagy illene megnyerni, stb., meg KELL nyerni! Nem is idegeskedtünk különösebben, pláne azután, amikor az 50. percben Chair megszerezte a vezetést. Jött aztán újra a megmagyarázhatatlan megtorpanás; amikor a második góllal végleg befejezhetnénk a meccset, akkor kapunk egy buta gólt, és az elátkozott 92-ben egy kósza kontrából egy másodikat is, és már el is ment a meccs... Bosszantó, és akkor most nagyon finoman fogalmaztunk.

Idő a bosszankodásra nincs sok errefelé, 26-án, kedden már a Sunderland jött hozzánk a Liga kupa nyolcaddöntőjében. Nagyon fontos meccs volt ez, a legjobb nyolc közé bejutni már komoly teljesítménynek számít. Kezdjük a végével: nem mi megyünk tovább. Klasszikus kupameccs volt ez, nem túl magas színvonalú, a rendes játékidő 0-0-ás döntetlent hozott, és a harmadik büntetőpárbajunk már nem volt szerencsés, pocsékul rúgtunk, Austin, Chair és Barbet is hibázott, egyedül Dykes lőtte be a sajátját. A meccs egy lesgól miatt (lesgól?) marad emlékezetes - sajnos. A 83. percben egy támadásunk végén, némi kavarodás után Adomah lőtt kapura, a kapus mögött, de a gólvonal előtt álló sunderlandi védőről Austin felé pattant a labda, aki befejelte azt. Ünneplés, tombolás, majd a partjelző zászlaja... Teszünk be be egy képet, mert a szituáció érdekes, hiszen Adomah előtt helyezkedik Austin, a védő pedig a kapus mögött, de a labda ellenféltől kerül Austin elé.

Ez tehát az ominózus kép. Adomah lövi kapura a labdát, a kapus mögött álló, kezeit széttáró védőről pattan a labda Austin felé, aki befejeli azt azt az üres kapuba.

És egy finomság a videós megtekintés után: a védő KEZÉRŐL pattan a labda Austinhoz... A Liga kupában nem használhatják a VAR-t, ennek most nyilvánvalóan és felháborítóan az áldozatai lettünk.

                      Austin az érvénytelenített gólt fejeli

Egy meccsünk maradt még ebből a "kijózanító" októberből, 29-én esti meccsen jött hozzánk a Nottingham Forest eddig kissé gyengélkedő csapata, és 15.089 néző előtt folytatódott a "kijózanítás": 1-1 lett a végeredmény, a Nottingham az egyenlítő gólját - kell-e mondanunk? - a 92. percben lőtte, mégpedig úgy, hogy a még Newcastle-ből ismerős középpályás, Jack Colback lövése megpattant az egyik védőnkön...

                Dykes és Adomah a Nottingham elleni gólt ünnepli

El vagyunk átkozva vagy egyszerűen mentálisan nincs rendben teljesen a csapat?
A mi gólunkat ismételten Dykes szerezte, egy szép beadást fejelt be okosan. Dykes kiváló formában van, a szurkolók már most sürgetik a vezetőséget, hogy mihamarabb hosszabbítsanak vele szerződést.

                 A Nottingham egyenlítő gólja utáni kép beszédes

Véget ért az október is, összegzünk kicsinyt. A szánk íze egyrészt kesernyés, leginkább a Liga Kupa kiesés miatt, de a Peterborough elleni vereség is nehezen emészthető. A másik oldalról viszont emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy minden várakozásunkat felülmúlóan szerepel a csapat, tizenöt forduló után a nyolcadik helyen állunk, mindösszesen két ponttal lemaradva a rájátszást jelentő hatodik helytől. Tehát az irány mindenképpen jó, de érthető módon a szerkesztőség tagjaiban mindig birkózik a szakértő a szurkolóval.

A szokásos helyzetjelentés: ha most érne véget a Championship, akkor a Bournemouth és a Fulham csatlakozna egyenes ágon a Premier League mezőnyéhez (ők ketten kicsit ellépni látszanak a mezőnytől) a rájátszás a West Brom, a Coventry, a Huddersfield és a Blackpool csapatai között dőlne el, a kiesés pedig a Hull City, a Barnsley és a Derby County csapatait sújtaná.

Nézzük át még a novemberi étlapot! Öt meccset játszunk, 3-án megyünk Cardiffba, aztán 6-án Blackpoolba, utána következik egy válogatott szünet újra. 19-én és 24-én két hazai meccs, előbb a Luton, majd a Huddersfield ellen. A hónapot egy Derby-i kirándulással zárjuk 29-én. Mit várunk novembertől? Bár a QPR mindenki ellen győzelemért játszik, a Blackpool és a Huddersfield elleni meccs húzós lesz, de a másik hármat nyerni illenék.

Meglátjuk!

We are QPR!