A szeptember - a szüreti időszakot leszámítva - alapvetően egy unalmas hónap. Már nem nyár, de még nem igazi ősz, az iskolakezdés nagyjából harmadikáig izgalmas, a bajnokságok már elkezdődnek augusztusban, a nemzetközi kupákban még csak a helyüket keresgetik a csapatok, nagyjából olyan az egész, mint a maratoni futás a tizedik kilométernél, a rajt izgalmain már túl vagyunk, a cél még nagyon messze.
Szeptemberben csak három meccsünk volt a válogatott szünet miatt, nézzük ezeket sorban!
14-én az újonc Luton Town-t fogadtuk, és nyertünk 3-2-re, góljainkat Eze, és Wells (2) szerezték. Ránézésre szoros meccs volt ez, a valóságban nem annyira. A 28-ik percben már 3-0-ra vezettünk, a meccs képében egy igazi nagy gólarányú alázás is benne volt, amikor a 36-ik percben a kapusunk, Lumley, egy teljesen ártalmatlan szituációban elpasszolta a labdát, Harry Cornick köszönte szépen; aztán rögtön a második félidő elején találtak egy második gólt is, de aztán ennyi volt részükről a meccs. Tulajdonképpen egy dologról, pontosabban egy személyről kell szólnunk, mégpedig a kapusunkról, Joe Lumley-ról. Ő a tavalyi szezon tragikus kezdése után szorította ki a kezdőből Matt Ingram-ot (de szó szerint: Ingram azóta a Hull City-hez távozott), még fiatal, 24 éves, remek testi adottságokkal rendelkezik, 196 centi magas, alapjában megbízható, bravúrokra is képes, viszont kétségbeejtő hibákat is képes elkövetni. Egyelőre még konkrétan nem ment el rajta meccs, és mi nyilván abban bízunk, hogy ezek a hibák a minimálisra csökkennek, de említettük már, hogy erősödnek azok a hangok, akik szerint a nyári igazolásnak, a skót Liam Kelly-nek is járna a lehetőség a bizonyításra.
Lumley szerint ő maga a jó megoldás
21-én dél-londoni kirándulás várt ránk, a Millwall híres-hírhedt stadionjában volt dolgunk. A Millwall az eddigi meccsek alapján kissé gyengébben muzsikál, mint tavaly, de a QPR-Millwall párosítás hasonló a Fradi-Újpesthez; bárhol is állnak a csapatok, mindig élet-halál harc! 16.808 néző előtt zajlott a nagy csata; tulajdonképpen hasonló volt minden statisztikai mutató, a legfontosabb mutatóban viszont felénk billent a mérleg: nyertünk 2-1-re! Mindkét gólunkat Wells lőtte ismét, a másodikhoz kellett a Millwall lengyel kapusának, Bialkowskinak kapitálisan nagy hibája. Hát igen, egyszer nekem, egyszer neked.
28-án hazai pályán fogadtuk a West Brom-ot, sajnos azt kell mondanunk, hogy ez egy sima vereség volt, és alapvetően miattunk: gyengén játszottunk! Gól nélküli első félidő után az 54. percben Ferguson, a 84.-ben Pereira szerzett gólt.
A kilencedik forduló elhozta az első piroslapunkat is, Yoann Barbet kapta.
Két századmásodperccel Wells Milwall elleni gólja előtt
Szakmázzunk kicsit! A negyedik meccse már, hogy Warburton egy biztos védelemmel, ugyanakkor támadó szellemiséggel összeállított csapatot küld pályára, egy 5-3-2-t, ahol az ötös védősor: Kane, Cameron, Leistner, Barbet, Manning (Kane helyett jöhet Rangel, ill. Barbet helyére Hall kerülhet) a középpálya Eze, Ball, Chair, ahol Ball biztosít hátrafelé, elől pedig két egyenértékű csatár, Hugill és Wells. Nem nagyon találunk ebben hibát. Ráadásul a kispadon is remek opciók vannak, Osayi-Samuel, Pugh, Mlakar, Masterson mind-mind kiválóan játszanak.
Egyelőre tehát mindent rendben lévőnek találunk. Jellemző a szurkolói hangulatra az egyik angol rajongónk, Gary kommentje, aki azt írta a West Brom elleni vereség után, hogy bár "az elvárások megnőttek hirtelen, maradjunk realisták! Egy egészen kiváló csapattól kaptunk most ki, gyerünk tovább!"
Kilenc forduló után a kilencedik helyen állunk 16 ponttal, a play-off helyektől mindössze egy ponttal, de az első helytől is csak három ponttal lemaradva. Ez egészen pontosan semmiség!
Ha ebben a pillanatban érne véget a Championship, akkor a West Brom és a Swansea lenne közvetlenül a Premier League tagja, a play-off-ba a Nottingham, a Leeds, a Preston és a Charlton jutna be, míg a három kieső a Barnsley, a Huddersfield és a Stoke City lenne.
Októberben szintén lesz egy rövid válogatott szünet, ennek ellenére játszunk öt bajnokit - kettőt idegenben, hármat otthon. 2-án Cardiffba megyünk, 10-én Hullba, a három hazai meccs pedig 5-én a Blackburn, 22-én a Reading, 28-án a Brentford elleni. Esélyeket nehéz tippelni, de egyik meccs megnyerése sem tartozna az óriási meglepetések közé - mind az öt csapat mögöttünk áll a táblázaton.
Zakatolunk tovább, szurkolunk erősen, COME ON YOU R's!
