Kezdjük a legfontosabbal: kemény küzdelemben behúztuk az idény egyik kötelező meccsét: 3-2-re megvertük a Leicester City csapatát! Legutóbbi írásunkban céloztunk rá, hogyha valamit akarunk is az idei Premier League szezonunkban, akkor az ilyen meccseket meg KELL nyernünk!

Nem voltak túl jók az előjelek, a Newcastle elleni meccsen megsérült Sandro, rá valószínüleg idén már nem is számíthatunk. Ötödik sárgalapja miatt egymeccses eltiltás sújtotta Richard Dunne-t, ellenben lejárt Rio Ferdinand hárommeccses eltiltáltása. Rio - sajnos! - neuralgikus pont lett a csapatnál, Redknapp a héten azt nyilatkozta, hogy Rio nélkül jobbak vagyunk, mint nélküle, nem is került be a csapatba.

                       Rio Ferdinand másban keresi a hibát

Tehát kötelezően elvárt volt a győzelem, a fogadóirodák is a mi győzelmünkre tippeltek, ennek megfelelően a negyedik percben megszerezte a vezetést a Leicester, balról belőttek egy labdát, az egyik játékosuk elcsúszott, a róla felperdülő labdát Cambiasso belőtte. (A meccs kapcsán állapítottuk meg, hogy ezekkel a kipattanókkal, lecsorgókkal nem tudunk mit kezdeni, ez az, amit meg kell tanulnunk). De nem volt komolyabb idegeskedés, nagy mezőfölényben játszottunk, a 37. percben egyenlítettünk is, igaz, öngól volt, de Caulker pontos centerezésére érkezett Vargas, így a védőnek labdába kellett érnie. 

                                         Vargas hátul figyel

Ráadásul az első félidő utolsó pillanatában Leroy Fer a vezetést is megszerezte, Barton beívelését Austin fejelte kapura, a Leicester kapusa, Caspar Schmeichel (a Manchester United legendás kapusának, Peter Schmeichelnek a fia!) hárított, de a kipattanót Fer kiméletlenül beverte a léc alá! Abban reménykedünk, hogy ez a gól némi lelki láncokat is áttör nála, most volt először eredményes, és egészen kiválóan játszott; kilences osztályzatot kapott, ő lett a mezőny legjobbja, és szinte bizonyos, hogy a forduló válogatottjába is bekerül!

                                              Leroy Fer ünnepel

 Úgy vonultunk szünetre, hogy vezetünk, 65%-35% volt a javunkra a labdabirtoklás, 18-6 a kapuralövések aránya, nem idegeskedtünk, de el sem bíztuk magunkat. Cserélni sem cseréltünk, viszont az 51. percben kellett, Yun megsérült, helyette Traoré jött be. A 67. percben megint egy rossz felszabadítás, egy ide-oda pattogó labda, és egyenlített a Leicester. Nagy szerencse, hogy mire komolyabban idegeskedni, bosszankodni kezdhettünk volna, jött ismét Charlie Austin, és vezettünk ismét! Érdekes gól volt, a kapus kétszer is mentett, a második után felpörgő labdát fejelte be az isteni Charlie!

                                                Már mindjárt gól

És persze jegyezzük fel azt is gyorsan, hogy Austin immár negyedik a góllövőlistán; ráadásul ő a legjobb angol, ilyen Rooney, meg Sterling, meg Welbeck nevűek mind mögötte állnak.

                      A jelenleg legjobb formában lévő angol csatár

De! Mindig van egy de. Elmozdultunk az utolsó helyről, és nagyon szoros a mezőny, tehát továbbra is menni kell előre! Most következik az idei szezon első hétközi meccse, december másodikán, kedden, Walesbe utazunk a Swansea-hoz, nagyon nehéz, de nyerhető meccs; a bentmaradáshoz szükség lesz idegenbeli győzelmekre is, miért ne lehetne ez az egyik? Utána jön a következő "kötelező" meccs, otthon fogadjuk a másik tavalyi feljutót a Burnley-t.