Ricochet

 2014.12.17. 11:53

A legendás angol zenekar, a Deep Purple 1968-ban alakult, a mai napig aktívak. Legsikeresebb felállásuknak a legendás másodikat, a Mark II.-t tartják. Ritchie Blackmore, Jon Lord, Ian Paice, Roger Glover, és az énekes Ian Gillan összeállításban játszották fel az In Rock c. lemezüket 1970-ben, és ezen az albumon szerepel egyik legnagyobb slágerük, a Child In Time. Tizenvalahány évesen ebből a dalból tanultam meg a "ricochet" szó jelentését, amely megpattanást, megcsúszást, gellert jelent.

Ezzel a frappáns bevezetővel térünk rá az Everton elleni, idegenbeli meccsünkre, amit szokásunkhoz híven elveszítettünk 3-1-re, és szokás szerint hülye vereség volt. Nem árulunk zsákbamacskát tovább a címválasztással: mindhárom gólunk úgy esett, hogy a lövés, a fejes saját játékosunkon pattant meg, kapott gellert, és így irányt változtatva került gyakorlatilag akadálytalanul a kapunkba. Az Evertonnak összesen öt kaput eltaláló lövése volt a meccs folyamán!

Pár szót az előzményekről. Austin eltiltás miatt nem játszhatott, Caulker kisebb háztartási balesetet szenvedett, a meccs napján derült ki, hogy nem vállalhatja a játékot. Felforgatott csapattal kezdtünk, Onuoha kezdett, és öt középpályással álltunk fel, elől egyedül Vargas volt. A mi helyzeteinkkel kezdődött a találkozó, de a 33. percben, az első kapura lövéséből szerzett vezetést az Everton, Barkley lövése Isla lábán pattant meg, és vágódott a jobb felsőbe, a félidő lefújása előtt pedig Mirallas szabadrúgása pattant meg Vargas hátán, és a labda akadálytalanul jutott a balra mozduló Green mellett a kapu jobb oldalába.

everton-v-queens-park-rangers-premier-league.jpg                                    Barkley lőtte az első gólt

A két chilei játékosunk volt érintett a gólokban tehát, a sors gonosz tréfája, hogy pont két igazi minőségi játékosról van szó. Mindketten sztárcsapattól érkeztek, Isla a Juventusból, Vargas a Napoliból, mindketten dél-amerikaiak, hazájuk válogatottjának alapemberei. Felfelé lógnak ki általában a csapatból, mintha nem lennének társaik a kombinatív játékukhoz. Austin kivétel, ezt láttuk is a Burnley elleni második gólunknál.

A második félidőben aztán bejött Zamora és Kranjcar, mentünk előre, aztán Naismith fejesébe Green belekapott, a labda még megpattant Dunne-on, meg talán Onuoha-n is, ezzel a meccs el is ment.

everton-v-queens-park-rangers-premier-league_1_.jpg                          Redknapp tanácstalan, Martinez örül

Egyetlen pozitívum, hogy ennek ellenére mentünk előre, a 80. percben szépítettünk, Mutch lőtt a tizenhatoson éppen belülről kapura, Howard oldalra ütötte ki a labdát, Zamora bepasszolta. A statisztikáink a szokásosak: nálunk volt a labdabirtoklási fölény, a lövési kísérletek száma 17-13 ide, a szögletarány 8-1 a javunkra, csak az az első idegenbeli győzelem nem akar összejönni. 

everton-v-queens-park-rangers.jpg                                    Zamora a gólját lövi

Hazai meccsel folytatjuk, a West Brom érkezik szombaton, menni kell előre, Caulker és Austin velünk lesznek már. Addig feltétlenül hallgassátok meg a Child In Time-ot, lehetőség szerint többször is, és gyönyörködjetek a fiatal Gillan hangjában, valamint csinos külsejében!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://loftusroad.blog.hu/api/trackback/id/tr826989851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása