Ha igazunk lesz, és tényleg tíz győzelemre van szükség a bentmaradáshoz, akkor a szezon fele előtt két meccsel már teljesítettük az időarányos penzumot: öt győzelem a zsebben. Persze ez csak afféle játék; nem biztos az sem, hogy tíz győzelemmel biztos a bentmaradás, és mi sem leszünk bosszúsak, ha többet szerzünk.

Igaz, a tegnapi meccs huszadik percében még az ötödik győzelem megszerzése is kilátástalanságnak tűnt, lévén ekkor már két góllal vezetett a West Brom, előbb egy szögletet követően Lescott fejelt gólt, aztán egy egyébként tetszetős tologatás végén Valera.

A következő mondatot sokadszor írjuk le ebben a szezonban: mielőtt jobban megijedtünk volna, érkezett Charlie Austin! Egy szöglet után Fer lerántásáért megítélt tizenegyest vágott be könyörtelenül. A tizenegyessel kapcsolatban két dolog: ez volt a második, amit megítéltek nekünk a szezonban, és ugyanaz a bíró fújta be mindkettőt.

                                 A tizenegyes

A második félidő legelején aztán jött az egyenlítés: Barton szögletét Dunne a felső lécre fejelte, a kipattanót Zamora tette Austin elé, aki nem hibázott. Innentől szinte biztosak voltunk a győzelemben, de azért erősen izgulni kellett végig, a győztes gólt a 86. percben fejelte ismét csak Austin, ismét csak Barton szögletéből.

                                    A harmadik

Austinról egyébként ódákat zeng a teljes brit sajtó. A szurkolók a Loftus Roadon már "Austin for England" rigmussal követelték az angol válogatottba, a BBC Match of the Day műsorának két szakértője, Phil Neville és Alan Shearer is áradoznak. Jogosan, tavaly a másodosztályban tizenhét gólig jutott, idén már tizenegynél tart, pedig még a szezon felénél sem tartunk. Arról nem is beszélve, hogy egy kiesés ellen küzdő kiscsapat tagjaként lövi a gólokat. Egyre erősebb bennünk az az érzés, hogy nem az a kérdés az átigazolási piac nyitásakor, hogy kit, kiket igazolunk le, hanem az, hogy Charlie-t meg tudjuk-e tartani.

A győzelem értékét növeli, hogy riválisaink kikaptak, így kicsit távolodtunk a kiesőzónától, de persze megnyugodni nem lehet. Karácsonykor az Arsenalhoz megyünk - valami azt súgja, nem itt fogjuk megszerezni az első idegenbeli győzelmünket - majd 28-án hozzánk jön a szintén londoni Crystal Palace. A két meccsből négy pont mesés lenne.

                                 Charlie nyugalomra int