El is röppent az első hónap a 2022/23-as Championship szezonból, fussuk is gyorsan át, mire mentünk!

Július végén, harmincadikán volt a szezonnyitó meccsünk, a Blackburn otthonába, az Ewood Parkba látogattunk. Kissé meglepődtünk azon, hogy épp csak fél ház volt, a hivatalos jegyzőkönyv szerint 14.315 néző ült a lelátókon. A friss igazolásaink közül Clarke-Salter és Paal is a kezdőben kapott helyet. Az első nagy helyzet a miénk volt, Kakay huszonegy-két méterről a felső lécet bombázta szét, sajnos a 34. percben Travis, a Blackburn középpályása nagyjából ugyanakkora távolságról kilőtte a bal felsőt. Gól nem is esett több, így hiába játszottunk enyhe fölényben, vereséggel kezdtünk.

                         Dykes balettozik a Blackburn ellen

Augusztus nyolcadikán a hazai közönség előtt is bemutatkoztunk, 15.796 néző ült az idéntől újra Loftus Road Stadium-nak elnevezett létesítményben. A meccs szívmelengető jelenetekkel kezdődött, Chloe Kelly, a frissen Európa bajnokságot nyert angol női válogatott tagja, aki nem mellékesen a győztes gólt szerezte a döntőben, vezette ki a csapatokat a kezdéshez - nem véletlenül, Chloe a Queens Park Rangers játékosa volt, itt ismerkedett a játékkal, és mint több interjúban is kiemelte, azóta is a QPR-ért dobban a szíve.

Ami szerencse, hogy a tényleges meccs is a lehető legjobban kezdődött, a 38. percben már 3-0-ra vezettünk! Sorrendben Willock, Dunne és Dykes voltak a gólszerzők. A hosszú sérülés után visszatérő Willock gólja ment élményszámba, a saját térfél közepéről lódult meg, három-négy Middlesbrough játékost forgatott meg/ültetett le, aztán húszról lepókhálózta a jobb felsőt.
A probléma a három gól után jelentkezett, figyelmetlenségek sorozata után még a 41. percben szépítettek, aztán 3-2-re jöttek fel, de ott aztán meg is álltak, így az első győzelem bekerült a zsákba.

         Dunne fejese után már a gólvonal mögött a labda

Az első bosszankodásunkat - szokás szerint - a Liga kupa hozta meg. A szintén londoni, de harmadosztályú Charlton Athletic volt az ellenfél, 5.629 néző ült a The Valley lelátóin. Az egész meccsen könnyed játszadozás folyt, rengeteg lehetőséget puskáztunk el; aztán tíz perccel a vége előtt az először pályára lépő új igazolásunk, Tyler Roberts iszonyatosan nagy gólt lőtt, oké, megnyugodtunk mi is, erre a 92. percben egy szöglet utáni flipperezést követően Henry egyenlített. A Liga kupában nincs hosszabbítás, hanem egyből tizenegyesek jönnek, nálunk Johansen rontott, kész, vége...

               A QPR szurkolók itt még reménykednek a Charlton stadionjában

13-án a hosszú idő után visszajutott Sunderlandhez mentünk, ez a legnagyobb távolság, ahová a szurkolóinknak utazniuk kell. A Sunderland mindig is egy masszív csapat volt, fanatikus és szépszámú rajongótáborral; ellenünk 37.884 néző volt kint. 

Az első félidőben, ne szépítsük, átszaladtak rajtunk, Stewart és Simms góljaival 2-0-ra vezettek a szünetben. A második félidőre változott a helyzet, egyre nagyobb fölényben játszottunk, de csak a 87-ik percben sikerült a szépítés, Chair szabadrúgásból lőtte ki huszonötről a bal felsőt. Aztán volt még egy szögletünk, Chair belőtte, kifejelték, Chair összeszedte, gyönyörűen ívelt középre, és Seny Dieng klasszikus csatárként fejelt a kapuba! Felkapja mindenki a fejét: Dieng??? De hiszen ő a kapusunk! Valóban, az utolsó pillanatokban a szöglethez előre ment, oszt' ha már ott járt, fejelt is egy gólt! Hihetetlen teljesítmény, ráadásul Dieng a QPR 1882 óta íródó történelemkönyvébe is beírta a nevét örökre: ő a QPR első kapusa, aki gólt szerzett!

                          Középen Dieng

Azt már szinte meg sem kell említenünk, hogy az egyenlítés után Diengnek volt még egy olyan védése, amit hiába kockáztunk ki százszor is videón, nem tudjuk megmagyarázni a fizikai törvények alapján!

Fontos átigazolást jelentettünk be 15-én, hétfőn. A Manchester United tehetséges fiatal védője, Ethan Laird kölcsönbe érkezett hozzánk a teljes szezonra. A 21 éves Ethan a Manchester United akadémiáján nevelkedett, tavaly a Swansea és a Bournemouth csapatainál volt kölcsönben, az idei felkészülést a United nagycsapatával végezte, a távol-keleti, ausztráliai turnén is ott volt, az előkészületi meccseken játszott is.

16-án - hogy finoman fogalmazzunk - az idény eleji formának, a nem teljes összecsiszolódásnak láthattuk (sajnos) újra a tanújelét. Hazai pályán, 12.575 néző előtt kaptunk ki 1-0-ra Blackpooltól. Erre a meccsre nagyképűség nélkül terveztük be a biztos három pontot, és tulajdonképpen érthetetlen is a vereség. Nyomasztó fölényben játszottunk, rengeteg helyzetet alakítottunk ki, Dykes egymaga hagyott ki három egy-egyezést a kapussal szemben, és ahogy ez lenni szokott, az első félidő hosszabbításában egy blokkról lecsorgó labdát Josh Bowler a jobb felsőbe lőtt. A második félidőt végig támadtuk, továbbra is egyik helyzet jött a másik után, minden kimaradt. Dykes gyenge formája szembetűnő elsősorban, remekül kerül helyzetbe, ott azonban gyermeteg hibákat vét.

                Laird a Blackburn ellen próbálkozik

Magyarország nemzeti ünnepén, augusztus 20-án a frissen feljutott és derekasan vitézkedő Rotherham látogatott hozzánk. 12.230 néző látta, ahogy Ogbene a Rotherhamnek szerez vezetést - a belső védőink egymásra vártak - de Willock még az első félidő végén egyenlített egy formás támadás végén. A második félidőben pedig folytatódott a a Blackpool elleni meccs: óriási mezőnyfölény, rengeteg kihagyott helyzet. Az egyik kommentelőnk irónikusan tette fel a kérdést: vajon Dykes gyakorolja-e edzéseken a kapura lövést?

                   Willock egyenlít a Rotherham ellen

Egy hét szünet után a Vicarage Road-ra, a Watford otthonába utaztunk 27-én, de az előtte lévő napon bejelentettük a vélhetően utolsó idei igazolásunkat. Hozzánk került a legutóbb a Glasgow Rangers-ben játszó nigériai védő, Leon Balogun. Tapasztalt, harmincnégy éves, és jelenlegi edzőnk keze alatt játszott a Gerrard éra alatt. A tapasztalt jelzőt értsük szó szerint, hosszú pályafutása alatt Németországban a Hannover, a Werder, a Düsseldorf, a Darmstadt és a Mainz csapataiban játszott, majd a Brit-szigetekre jött, ahol a Brighton, a Wigan, majd két szezonban a Glasgow Rangers csapatát erősítette, a 20/21-es szezonban bajnokok lettek, míg tavaly döntőt játszottak az Európa Ligában, ahol csak tizenegyesekkel kaptak ki az Eintracht Frankfurttól. Mellesleg a nigériai válogatottban is szerepelt negyvenötször.

                  Sokan mentünk Watfordba is

Szóval 27-én a Watfordhoz mentünk. Emlékszünk, tavaly a Watford még a Premier League tagja volt, ezt leszámítva is mindig pikáns meccseket vívtunk egymással. Most gyakorlatilag telt ház, 19.977 néző ült a lelátókon, ennyien láthattak egy Stephen King által megkomponált igazi thrillert. Hol is kezdjük?

Az első félidő 18. percében Chair lőtt olyan huszonötről, az egyik védőn megpattant a labda, amely az elmozduló kapus mellett a bal alsóba került. Nem voltunk biztosak abban, hogy nem öngólnak fogják-e minősíteni, végül Chairnek adták. A 27. percben egyenlített a Watford, ehhez Rob Dickie nagy hibája kellett, rossz helyezkedés, rossz blokkolási kísérlet, Sema egyenlített.
Egy előreívelést Dieng a tizenhatoson kívül fejjel tisztázott, de pont egy Watford játékoshoz került, aki kapásból visszalőtte - a felső kapufára... Aztán a 34. percben a bajnokság eddigi legszebb találata: Chair hozta fel a labdát a jobb oldalon, mesterien ugratta ki a friss igazolást, Laird-et, aki még tetszetősebben passzolt vissza az érkező Willocknak, aki élesen lelőtte a bal alsóba a pettyest. Szünet.

                 Willock örül a góljának

A második félidő egy gyors Watford egyenlítéssel indult, és sajnos megint Dickie hibája okozta a gólt, egyszerűen nem tudjuk megmagyarázni, mi volt az elképzelése a szituáció megoldását illetően. Itt kell elmondanunk, hogy Dykes mellett Dickie teljesít látványosan gyengén, nem véletlen tehát a fentebb taglalt Balogun igazolás.

Dykes-t most a hatvanadik percben kapta le a mester, és a "mesteri" cserének meg is lett az eredménye, az ő helyére beállt "Uncle Albert", azaz Albert Adomah 71. percben lőtt góljával újra nálunk volt az előny. És ez a gól sem volt éppen csúnya, sőt! Újra csak Chair hozta fel a labdát, ezúttal a balhátvéd Paal-t ugratta ki, akinek centerezése megtalálta Adomah-t a lábak között, aki olyan hét méterről a léc alá lőtt. A meccsnek persze nagyon is nem volt még vége, előbb Chair kapott egy remek kiugratást, de a kapus nagy bravúrral védeni tudott. A kilencvenedik percben aztán történt valami, amit nem tudunk megmagyarázni. A Watford középpályása, Kayembe lőtt egy olyan iszonyatosan nagy gólt, amilyent ritkán látunk, és amilyent csak egyet lő az ember az életében! A baloldalról íveltek egy labdát az ötösünkre, a védőink kifejelték, szemből érkezett Kayembe, és droppból ellőtte a labdát húszról, olyan erővel, hogy a lassításban is alig látszódik, ahogy a léc alá vágódik a labda. Dieng nemhogy a kezét nem tudta felemelni, de a fejét sem tudta irányba fordítani! Csakhogy a partjelző behúzott egy lest, és mivel a Championship-ben nincs VAR (még pár ilyen eset, és lesz...) érvénytelenítették a gólt!
A teljes vasárnapunk és a hétfőnk egy része is azzal telt, hogy próbáljuk kiokoskodni, vajon mi lehetett ennek az oka, de nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, sőt el sem tudtunk indulni az arra vezető úton. Les biztos nem lehetett, három védőnk helyezkedik látványosan a támadók mögött, szabálytalanságot sem tudtunk felfedezni. Valószínűleg a Dieng előtt álló Watford csatárra húzta be a lest a bíró, mármint hogy zavarta a kapust, de mivel nem állt lesen, ennek nincs jelentősége.
Így szereztük meg a három pontot, aminek persze örülünk, a Kayembe iránti együttérzésünk dacára is!

                        Adomah áldást oszt a gólja után

Az augusztustól harmincadikán, hazai pályán búcsúztunk a Hull City ellenében, 12.716 néző előtt. Ha az lenne a kérdés, hogy milyen típusú meccseket szeretünk, akkor csak rá kell böknünk erre a Hull ellenire. 3-1-re győztünk, de az eredmény semmit sem mutat a mérkőzés tükörsimaságából. A 10. percben Chair lőtt szemtelenül nagy gólt huszonötről a bal felsőbe, öt percre rá egy gyors támadás végén a balhátvéd Paal remek centerezéséből a jobbhátvéd Laird lőtt gólt, majd a 40. percben Willock pont onnan, ahonnan Chair, lőtt egy hasonlóan szemtelenül nagy gólt, csak ő a bal alsóba. Könnyed játék, fantasztikus egyéni teljesítmények, gyönyörű gólok, 3-0-ás vezetés a szünetben. A második félidőben látványosan visszavettünk a tempóból, hamar cseréltünk kulcsjátékosokat, hosszú a szezon. Pár perccel a vége előtt szépített a Hull, de ennek tényleg semmi jelentősége nem volt.

                        Laird gólt lő a Hullnak

Hét bajnokin vagyunk túl, valami kezdetleges mérleget vonnunk kell. A nyitófordulóban a Blackburn elleni vereség még vállalható volt, ami igazán bosszantó volt, az a Blackpool elleni vereség a negyedik fordulóban. A Boro, a Watford és a Hull elleni győzelem szuper, a Sunderland elleni döntetlen Dieng gólja miatt emlékezetes. Sajnáljuk a Liga kupa kiesést, és a Rotherham elleni döntetlent is.

Nézzük a játékosokat! Mindenképpen kiemelendő Chair, Willock, Dieng és a két új szélsőhátvéd, Paal és Laird. Minden kétség nélkül állítjuk, hogy probléma nélkül állnák meg a helyüket a Premier League-ben akár már holnap, és az sem lehet vita tárgya, hogy Chair-nél és Willock-nál nincs jobb játékos a posztjukon az egész Championshipben. Nagyon jó teljesítményt nyújt Johansen, Field, Dozzell és Adomah is.
Akik csalódást okoztak eddig, az Rob Dickie (igaz, ő a Hull ellen remek volt) és Lyndon Dykes, akin mintha valami átok ülne. A Hull elleni meccsen már szinte komikusan próbáltak vele gólt rúgatni, hiába. Összességében elégedettek vagyunk, mintha kezdene összeérni az edző és a csapat, a kispad megfelelően hosszúnak tűnik, egyre többször mutatunk tetszetős játékot.

Jelenleg a kilencedik helyen állunk a tabellán; sokszor mondjuk, hogy ez a Championshipben nem jelent semmit. Az első és a tizenegyedik helyezett között - hét forduló után! - mindössze három pont a különbség! Azért a szokásos rovatunkat nem hagyjuk ki; ha most érne véget a bajnokság, akkor a Sheffield United és a Norwich jutna fel közvetlenül, a play-off mezőnyét a Burnley, Watford, Blackburn, Reading négyes alkotná, kiesne a Birmingham, Huddersfield, Coventry trió. Ez persze csak játék, vannak elmaradt meccsek, a Coventry pl. még csak négy lejátszott meccsnél tart.

A szeptemberünk rövidebb lesz a válogatott szünet miatt, négy meccset játszunk csak. 3-án Walesbe megyünk a Swansea-hoz, 10-én hozzánk jön a Huddersfield, 14-én a Millwall elleni mindig izgalmas kirándulás, és 17-én a Stoke-ot fogadjuk. Ebből akár tizenkét pont is lehet, de csitt!...