Hullámvasúton ülünk, január végén felértünk a csúcsra, és ráfordultunk a nagy-nagy lejtőre...

Amilyen bizakodó hangulatban zártuk a januárt, annyira gyászosan indult a február. Ötödikén játszottuk a második kört a kupában, a szintén Championship szereplő, de a kiesés ellen küzdő Peterborough vendégei voltunk.
Próbáltuk óvatosságra inteni milliós olvasótáborunkat, mondtuk, hogy a tabellán jelenleg elfoglalt helyezésből semmire sem lehet következtetni; emlékeztettünk arra is, hogy a bajnokságban 2-1-es vereséget szenvedtünk tőlük. Egy kedves olvasónk, Frank Kinner, azt az érdekes, egyben ijesztő statisztikai adatot küldte el nekünk, hogy a legutóbbi idegenbeli győzelmünket a kupa második körében negyvenkilenc évvel ezelőtt, 1973-ban arattuk az Oxford ellen!
Sajnos, az átok nem múlt el, 2-0-ás győzelemmel a Peterborough ment tovább - és fogadhatja hazai pályán a Manchester City-t hazai pályán a következő körben... A meccsről túl sok mindent nem lehet elmondani, egyszerűen van "mumus"-csapat, ami ellen megtehetsz bármit, nem fogsz nyerni. Annyira lefociztuk őket, amennyire csapatot lefocizni nem nagyon lehet, a labdabirtoklás aránya 72-28% volt ide, a tizenhat kapura lövésünkkel szemben produkáltak hármat (abból kettő gól is lett), kapufákat lőttünk, ordító helyzeteket hagytunk ki, vagy éppen a kapusuk mutatott be bravúrt.

                                       Dykes küzd

Jobb híján azzal vigasztaljuk magunkat, hogy így végre csak a bajnoki szereplésre összpontosíthatunk.

Másnap, február hatodikán elkönyvelhettük, hogy Seny Dieng személyében Afrikai Nemzetek Kupája győztes játékosunk van! A döntőben Szenegál tizenegyesekkel győzte le Egyiptomot.

Az első két februári bajnokin semmi jele nem mutatkozott az "összpontosításnak". Kilencedikén a Middlesbrough-t fogadtuk 14.140 néző előtt. Igazi klasszikus Championship meccs volt ez, nagyjából minden statisztikai mutatóban egyformán teljesített a két csapat, többek között a gólok számában is; 2-2 lett a végeredmény. Chair csodaszép gólt lőtt a tizenhatosról a bal alsóba, ezt Fry egyenlítette ki az első félidő legvégén. A második félidőből tizenöt másodperc telt el, amikor a Boro kapusa - nem mellékesen régi jó ismerősünk, Joe Lumley - szerencsétlenül ért egy visszagurított labdához, Willock megköszönte szépen és bepöckölte. Sajnos a hatvanadik percben egy kapu elé belőtt labda Adomah lábáról perdült a saját kapunkba, így alakult ki a végeredmény.

Itt legalább szereztünk egy pontot...

Merthogy a következő meccsünkön, tizenkettedikén, a tökutolsó, és szinte biztos kieső Barnsley ellen sem gólt, sem pontot sem szereztünk. Kikaptunk 1-0-ra - a portugál Quina gólja egyébként élményszámba ment - és az a vereség szintén megmagyarázhatatlan. Még csak azt sem mondanánk, hogy könnyelműek vagy nagyképűek lettünk volna, egyszerűen nem sikerült semmi.
Még a Barnsley által összeállított háromperces összefoglalóba sem tudtak a gólon kívül egyetlen helyzetecskét se bevágni.

                          Hendrick a Barnsley ellen próbálkozik

És a februári átok csak nem akar véget érni! Tizenötödikén az egyik legpikánsabb rangadónk, a Millwall elleni következett, ráadásul idegenben, 13.063 néző előtt. Itt is kikaptunk, 2-0-ra, mindkét gólt a második félidőben kaptuk, és szinte már mondanom sem kell, hogy ismét nyomasztó fölényben játszottunk. Értetlenül állunk egyelőre a februári történések előtt - a nagyobb baj, hogy látnivalóan a szakmai stáb is.

A Hull ellen, február tizenkilencedikén, hazai pályán legalább egy gólt szereztünk, sajnos pontot is csak egyet, mert a Hull szerzett vezetést még az első félidőben - a kapunkban újra Dieng állt - ezt a hátrányt egyenlítette ki Chair negyed órával a vége előtt. A hosszabbításban Adomah a kapuba lőtt, a partjelző azonban behúzta a lest, perdöntő bizonyítékunk nincs, de csak olyan felvételt láttunk az esetről, ami szerint téves ítéletet hozott a spori.

                       Chair a Hull elleni gólját ünnepli

Gyógyírt jelentett a Blackpool elleni meccs - már most elmondhatjuk, hogy ez volt az egész február egyetlen pozitívuma. Nyertünk, méghozzá egy egészen fordulatos, kiélezett meccsen. 12.042 néző látogatott ki a Loftus Roadra, és látta, hogy az óriási mezőfölényben játszó QPR annak rendje s módja szerint megszerzi a vezetést a 31. percben; Johansen szögletét Dunne fejelte be. Oké, innentől a gólarány javítása a cél, gondoltuk mi, de nem így történt. A 41. percben Sanderson szépen, tisztán szerelte a Blackpool játékosát, Reece James-t (nem az a Reece James), aki a meginduló Sandersont hátulról, indulatból felrúgta, de úgy, hogy az a tény, hogy Sanderson lábtörés, szalagszakadás nélkül megúszta, az csak a vakszerencsének köszönhető. Villant is a piroslap: Ward játékvezető azonnal kiállította - Sandersont! Először a helyi műsorközlő is Jamest említette, amikor a zsebe felé nyúlt a bíró. Tény, hogy Sanderson kérdőre vonta az ellene szabálytalankodó Reece-t, de semmi atrocitás nem történt. A hátralévő több, mint ötven percben emberhátrányban játszottunk tehát. Érthető módon a játék képe is megváltozott, Willock helyett védőt hozott be Warburton mester, foggal-körömmel védekeztünk, de a nyolcvankettedik percben beszakadt a gát, Josh Bowler kiegyenlített. Szurkoltunk a döntetlenért, és miközben szurkoltunk, a kilencvenedik percben egy kontrával elszaladtunk, és George Thomas centerezésébe Amos belepiszkált, gól! Először öngólnak néztük a gólt mi magunk is, a kommentátorok is, de amikor kikockáztuk, akkor látható lett, hogy Amos a védőt megelőzve perdített a hálóba.

                         Amos már sejti, hogy ez gól lesz

Fentebb említettük február egyetlen pozitívumát, ebből már sejteni lehetett, hogy a hónap utolsó meccsén sem termett nekünk babér. 26-án a Blackburn vendégei voltunk, 14.293 néző ült az Ewood Park lelátóján, és 1-0-ra kikaptunk. Ez volt az a februári meccsünk, az egyetlen, amelyen vereség benne volt a pakliban. Persze jó lett volna nyerni, de a Blackburn remek összerakott csapat, remek formában. 1-0 lett a vége, a gólt a hetvenhetedik percben lőtte a német Reda Khadra. Az eredmény lehetett volna akár fordított is - de nem lett az...

                                   A Blackburn gólja

A Championship kiegyenlítettségét az mutatja igazán, hogy a kimondottan gyenge februári eredmények dacára továbbra is a rájátszást érő ötödik helyen állunk. Vannak nagy mozgások, az októberben-novemberben még biztos feljutó helyen álló West Brom visszacsúszott a tizenharmadik helyre, már a rájátszáshoz is csodára lenne szükségük!

Ha most érne véget a Championship,akkor a Fulham és a Bournemouth lenne közvetlenül a Premier League mezőnyének a tagja. A rájátszásba a Huddersfield, a Blackburn, a QPR és a Luton Town jutna, a harmadosztályba a Barnsley, a Derby és a Peterborough esne ki.

Márciusban négy meccsünk lesz, ötödikén a Cardiff jön hozzánk, aztán Lutonba megyünk tizenharmadikán, utána újra idegenbeli meccs a Nottingham ellen tizenhatodikán, márciust a "mumusunk" a Peterborough elleni meccsel zárjuk huszadikán, hazai pályán.

Szurkolunk, mi mást is tehetnénk?