A második héten is túl vagyunk; először azt a címet akartuk adni ennek a bejegyzésnek, hogy "Zökkenő", vagy valami ilyesmi, de aztán úgy ítéltük meg, nem lennénk korrektek a csapattal, ha ezt tennénk. Mondjuk is rögtön, miért.
A harmadik fordulóban a Carrow Road-ra, a Norwich City otthonába látogattunk, masszív 26.082 néző előtt kezdődött a meccs. Láss csodát, Holloway ugyanazt a 3-5-2-es felállást választotta, mint eddig, és a kezdőcsapat sem változott; lelkes statisztikusok gyorsan utána is néztek, hogy ilyen (mármint, hogy három egymást követő meccsen ugyanaz a felállás) legutóbb 2011 áprilisában fordult elő még a legendás Neil Warnock irányítása alatt; nomen est omen: abban az évben mi nyertük a Championship küzdelmeit...
Sajnos a meccs legfontosabb mozzanata minket sújtott, mégpedig viszonylag korán: a harmincadik percben hátsérülés miatt le kellett cserélnünk Pawel Wszoleket, aki eddigi meccseinken a csapat egyik legjobbja volt; helyére a friss igazolás, Kazenga LuaLua állt be. Nem tudjuk, hogy emiatt-e, de a meccs 2-0-ra elment. A második félidő elején kaptunk egy gyors gólt (tavaly is visszatérő hibánk volt a kezdések utáni koncentráció-hiány), a nyolcvanegyedik percben egy kontra végén a másikat. Nem voltunk egyáltalán alárendelt szerepben, a labdabirtoklás aránya pl. 46%-54% volt ide, de hát ilyen a foci. Visszatérve az írás elejére: ezért is hagytuk el a "Zökkenő" címet...
Tegnap a negyedik forduló jött, ismét hazai pályán, a Loftus Road-on, az ellenfél a tavaly még Premier League csapat, a Hull City a messzi északról, 12.609 néző értő tekintete előtt. Holloway most változtatott, egy 4-4-2-t, vagy talán egy 4-3-3-at tett pályára (Luke Freeman szabad átjárást kapott a középpálya és a csatárok között) valamint Alex Baptiste és a kispadon kezdő Wszolek helyett LuaLua először voltak kezdők. A félidőben a Hull City vezetett, Jarrod Bowen szerzett gólt a 35. percben. A második félidőben aztán bejött Wszolek, bejött Matt Smith, és bejött Sylla is, és ahogy az a hollywoodi mesékben lenni szokott, Smith egyenlített, aztán a 91. percben Sylla a győztes gólt is belőtte!
A győztes gól pillanata
A lényeg tehát: négy meccsen vagyunk túl, két győzelem, egy döntetlen, egy vereség a mérleg, a hatodik helyen állunk. Jó-e ez, vagy rossz? Valamikor júniusban a szövetség egy szuperszámítógéppel megjósoltatta, hogy az ötödik forduló után melyik csapat, hol áll majd a Championship mezőnyében. Minket a huszonnegyedik, azaz a tökutolsó helyre rangsorolt a gép, egyetlen döntetlennel, tehát egy ponttal. Ha belegondolunk, valami alapja lehetett a számításnak, hiszen az első öt ellenfelünk között volt a tavalyi szezon 3. és 4. helyezettje, egy tavaly még Premier League csapat, és a Norwich is jóval előttünk, a 8. helyen zárt, az egyetlen döntetlent a következő ellenfelünkkel, a Cardiff City-vel szemben jósolta nekünk a gép. Ebből is látszik, mennyire más a hideg gépek, az algoritmusok, és a hús-vér emberek világa! (Ez milyen szép mondat lett...)
A jövő héten két meccsünk lesz, az első kedden a Carabao Cup második köre a szintén Championship-ben játszó, nem mellékesen szomszédvár Brentford ellen (a két csapat stadionja között nagyjából hat kilométer a távolság), aztán 26-án, szombaton megyünk Cardiffba. Ez tűnik most az eddigi legnehezebb meccsünknek, a Cardiff nagyon bekezdett, négyből négy győzelem a mérlege 8:1-es gólaránnyal; és nagyon nem mellékesen kispadján a Queens Park Rangers legendájával, a már említett Neil Warnock-kal. Emocionális találkozó lesz, a döntetlent látatlanban elfogadnánk!
