Tegnap óta tervezem, hogy lecsót csinálok, egy kedves ismerősöm tanyájáról kaptam gyönyörű paprikát, paradicsomot; füstölt szalonnát, lecsókolbászt a helyi boltban szereztem be, amiképpen a tarhonyát; gondolkodom még pár csirkecombon is, amelyeket megsütnék, de tálaláskor lecsóval öntözném meg, száraz fehérbort kínálnék mellé.
Ez nem egy gasztroblog, Henrik!
Most az 1966-67-es idény Ligakupájáról lesz szó. A Ligakupát, amelyben a négy felső osztály csapatai vesznek részt, 1961 óta rendezik. Ebben az idényben történt pár változás a lebonyolításban, a szövetség (FA) az 1966. szeptember 26.-i ülésén úgy döntött, hogy a döntőt egy meccsen a Wembley Stadionban rendezik.
A régi Wembley
Történetünk idején a Queens Park Rangers a harmadosztályban szerepelt, ezért egy fordulóval többet kellett játszania, mint döntőbeli ellenfelének, a West Bromwich Albionnak. Nem mellékesen a cím védője pont a WBA volt. A Ligakupában az elődöntőt leszámítva, egy meccsen dőlt el a továbbjutás, döntetlen esetén nem hosszabítás, hanem újrajátszás volt.
Az első fordulóban a Loftus Roadon a Colchester United-et fogadtuk, és győztünk 5-0-ra. A másodikban 1-1-et játszottunk az Aldershot csapatával, majd a megismételt meccsen 2-0-ra nyertünk. Swansea City a következő kör, 2-1 ide. Leicester City a negyedik körben, 4-2-re győztünk, itt egy dolgot, pontosabban egy személyt kell kiemelnünk: a Leicester City kapusát, aki nem más, mint Gordon Banks, az 1966-os világbajnokságot nyerő angol válogatott kapusa! Az elődöntőbe jutásért a Carlise City ellen 0-1-ről fordítva, Rodney Marsh duplájával nyertünk 2-1-re.
Az elődöntő – immár két meccsen – a Birmingham City ellen tulajdonképpen tükörsima: 4-1 és 3-1-es győzelem. A West Bromwich Albion az Aston Villa, a Manchester City, a Swindon Town, a Northampton Town és a West Ham United testén jutott el a fináléig, ami, mint említettük, a Wembley-ben volt, egészen pontosan 1967. március 4-én.
97.952 néző váltotta meg a jegyet, a plakáton látható, hogy a programfüzetért 1 shillinget(?) kellett fizetni, ennek kapcsán le kell írnom, hogy az angol pénzrendszer 1971. február 15-ig így nézett ki:
1 guinea = 21 shilling
1 pound sovereign (font) = 20 shilling
1 crown (korona) = 5 shilling
1 half crown (félkorona) = 2 shilling 6 penny
1 florin = 2 shilling
1 shilling = 12 penny
1 penny = 4 farthing
Ebben a rendszerben – állítólag – volt olyan, aki kiismerte magát. Ezt váltotta fel az unalmas egy font = 100 penny. Gondolom, mindenki megérti immár a Gyalog Galopp c. film jelenetét, amikor a francia katona kiabál le a várból: „hülye angol, angol hülye!”
A QPR tiszta fehér szerelésben futott ki a gyepre, az összeállítás a következő volt: a kapuban Peter Springett, a mezőnyjátékosok: Tony Hazell, Jim Langley, Mike Keen, Ron Hunt, Frank Sibley, Mark Lazarus, Keith Sanderson, Les Allen, Rodney Marsh, Roger Morgan, az akkori szabályoknak megfelelően egy cserelehetőség volt, amit Ian Morgan személyében használtunk ki. A mai világban érdekesség lehet, hogy csak angol játékos volt a keretünkben, de a WBA keretében is – egy walesit, és két skótot leszámítva angolok voltak. El ne felejtsük persze az edzőt, Alec Stock-ot.
A meccs a WBA számára indult jól. A hetedik percben Clive Clark révén vezetést szereztek, majd a félidő derekán, a 36. percben, Clark góljai számát és az előnyüket is megduplázta. A második félidőre egy másik QPR jött ki, aminek meg is lett az eredménye: Morgan a 63., Marsh a 75., Lazarus a 81. percben volt eredményes, így 3-2-re nyertük a döntőt! Azóta sem fordult elő, hogy harmadik, vagy az alatti osztályban szereplő csapat a nagy trófeák egyikét megnyerte volna.
Ez problémákat is okozott. Mivel a Ligakupa győztese az UEFA-kupában indulhatott (régebben Vásárvárosok Kupája, jelenleg Európa Liga) de az angol szövetség akkori szabályzata szerint európai kupákban kizárólag első osztályú csapat indulhattak, így ki lettünk golyózva Európából.
Kupagyőztesek
A QPR a következő bajnokin, a Bournemouth elleni 4-0-ás győzelem előtt mutatta be a serleget a rajongóknak, és el kell mondanunk azt is, hogy abban az idényben a harmadosztályú bajnokságot is megnyertük, tehát kétségkívül sikeres szezon volt az 1966-67-es.
2007. március 11-én, a Sheffield Wednesday elleni meccs előtt, a negyvenéves évfordulón ünnepelhette a közönség a kupagyőzteseket.
A lecsó egyébként finom lett.
