Elég régen írtunk már ide a blogba (a Facebook-oldalunk az más, azt ráadásul szétszedik a rajongóink, az egyik mérföldkövet a másik után hagyjuk el!), ennek több oka is van, elsősorban persze az, hogy nem igazán úgy alakult a szezon, ahogy azt elterveztük, és ahogyan eleinte alakult is, a kudarcokról meg nem ír olyan szívesen az ember.

De most itt vagyunk újra, mert egyrészt két forduló van csak hátra, másrészt azért nincs még veszve semmi, akár fel is juthatunk még a szezon végén; tény, hogy nem lesz könnyű.

Jól kezdtük a szezont, sokáig vezettünk, vagy a második helyen álltunk, de már akkor is figyelmeztettünk minden fanatikust, hogy a 46 fordulót nem lehet egyenletes színvonalon végigküzdeni, óhatatlanul is jönnek a hullámhegyek-hullámvölgyek, sérülések. Nálunk például Charlie Austin sérült meg januárban, és csak a napokban térhetett vissza.

Az angol bajnoki szisztéma szerint az adott osztály utolsó három helyezettje esik ki a bajnokság végén, míg az első két helyezett az, aki felkerül a felsőbb osztályba, a harmadik feljutó helyről pedig a 3-6 helyezett csapatok döntenek egy rájátszás keretében.

A Championship idei kiírását szinte egészen biztosan a Leicester City nyeri a Burnley előtt, az viszont már matematikailag is biztos, hogy ez a két csapat jut fel egyenesen a Premier League-be.

A harmadik a Burnley, a negyedikek mi vagyunk, ötödik az egészen hősies szezont futó Wigan, ez a három csapat gyakorlatilag bejutott a rájátszásba, a hatodik helyért elég nagy a tülekedés: a Brighton, Nottingham Forest, Ipswich Town, Reading négyesből oda érhet még bárki.

De vissza a Loftus Road-ra, annál is inkább, mert húsvét hétfőjén itt fogadtuk a Watford gárdáját, 16.951 néző előtt. A Watford nagyon feljött a szezon második felére, köszönhetően egyébként - dagadj, honfiúi kebel! - a magyar Tőzsér Dánielnek, aki a téli érkezését követően villámgyorsan bejátszotta magát a középpályára, mára a Watford kihagyhatatlan, és megbecsült játékosa lett. (A Watfordról mindig eszembe jut az is, már én is unom, hogy a nyolcvanas években hosszú ideig Elton John volt a csapat tulajdonosa)

Nagyon nehéz meccs volt, mivel a szerkesztőség számítástechnikai atyaúristene, Siguurvidson újra szerzett egy használható linket, saját szemünkkel láthattuk, mennyire az volt. Ráadásul a játékot is a Watford játszotta, (Tőzsér, ugyebár...) mi csak ívelgettünk, Austin próbálta lefejelgetni a labdákat. Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy Assou-Ekotto-t az előző meccsen kiállították, ezért eltiltását töltötte, Benajun és Krajncar pedig sérült, velük azért másként alakul a játék.

.                                Bartonnak gratulálnak

A statisztikai adatok teljesen kiegyenlített játékra utalnak, a labdabirtoklás pl. pontosan 50-50% volt.

Az első gólt is a Watford szerezte, Ranegie az 51. percben volt eredményes, a játék képe alapján nem is számítottunk semmi jóra; ilyenkor jönnek általában a rutinos öreg harcosok, a 76. percben Joey Barton, a hosszabítás első percében pedig Austin szerzett gólt (Austinnak ez volt az idénybeli 16. találata!) és ha nehezen is, de megfordítottuk az állást.

                       Austinnak a Mágus gratulál

No nézzük: két meccsünk van még hátra, otthon fogadjuk az életéért (értsd: a bennmaradásért) küzdő Millwall-t, aztán idegenben fejezzük be a bajnokságot a Barnsley ellen, aki - a Yeovil mellett - a másik biztos kieső. A mi rájátszásbeli helyünk biztos, a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a negyedik helyen végzünk, és a Wigannal játszunk. A rájátszás forgatókönyve egy mini-kupa: oda-visszavágó, majd a két győztes a Wembley-ben, várhatóan 90.000 néző előtt csap majd össze.

C'mon, QPR!