Mielőtt a nyitómeccs tudósításába belefognánk, egy elvi alapvetést tennünk kell: népes olvasótáborunkból több olyan megfogalmazás jutott el szerkesztőségünkbe, mint a "kikaptunk", a "veszítettünk" és hasonló butaságok. Anglia - természetesen - nem kap ki soha, csak részsikereket engedünk át más, szerencsétlenebb sorsú nációknak. Ha már nagyon nagy arcot kezdenének viselni, akkor csak annyit mondunk, hogy: "Beatles" vagy "Shakespeare" vagy "Beckham" esetleg "Monty Python" és már nyertünk is! Ahogy a művelt latin mondja: "Aquila non captat muscas" vagyis: "A sas nem kapkod a legyek után"
Igazam van? De!
Az első meccset az Amazonas és Rio Negro összefolyásánal fekvő Manausban játszottuk, stílszerűen az Amazonas Stadionban, 39.800 néző előtt. A kezdőcsapatban egy komolyabb meglepetés volt, már ha meglepetés Sterling szereplése, én magam a VB egyik meglepetésemberének jósoltam. Szóval: Hart; Johnson, Baines, Henderson, Cahill, Jagielka, Welbeck, Gerrard, Sturridge, Sterling, Rooney volt a kezdő, Welbeck helyén Barkley a 61 percben, Henderson helyén Wilshere (73 p.) végül Sturridge helyén Lallana (80 p.) lépett még pályára.
Az Amazonas Stadion
Említsük meg azt is, hogy az olaszoknál, a meccs előtti napon megsérült Gianluigi Buffon, kifordult a bokája, így Salvatore Sirigu, a Paris Saint-Germain kapusa került a kezdőbe, mindösszesen kilenc válogatottsággal a háta mögött.
Már a gyorsértékelésben is mondtuk, hogy így ki lehet kapni egy négyszeres világbajnoktól, a küzdelem teljesen nyílt volt, gyakorlatilag egyforma labdabirtoklás mellett sokkal több angol helyzet, tetszetős játék. Jó, tudom, sokkal jobb a csúnya játékkal elért győzelem, mint a szép játék melletti vereség.
Angol lehetőségek az elején, Sterling lövését a harmadik percben szerintem nem csak én láttam bent, a fiatalok, Sterling mellett Sturridge, Welbeck vagy Henderson nagyon éltek.
A 35. percben aztán egy kisszöglet utáni középre gurítást Pirlo okosan átlépett, a mögötte érkező Marchisio egy állítás után pontosan kilőtte a jobb alsót. Hart az előtte állóktól sokat nem láthatott.
Két perccel később jött az egyenlítés. Sterling indította a baloldalon Rooney-t, akinek hajszálpontos beívelését Sturridge kapásból beverte.
Megelőlegezem, az egész VB legmulatságosabb jelenete zajlott le a gól után az angol kispadnál: a nagy ünneplés közben az egyik orvosunk, Gary Lewin olyan szerencsétlenül lépett, hogy kifordult a térde, és kórházba kellett szállítani...
Már viszik...
Az első félidő hosszabbításában Balotelli emelését tisztázta a gólvonalon Jagielka.
A második félidő azonnal olasz góllal kezdődött, Balotelli most nem hibázott, a hosszú saroknál fejelt a hálóba az 50. percben. Innentől kezdve szinte csak mi támadtunk, helyzeteink is megvoltak, tizenegyes-gyanús helyzet is, (az 55. percben Gerrard és Paletta esetéről szívesen meghallgatnám Puhl Sanyi értékelését!) de az olaszok védekezni nagyon tudnak...
Elment tehát a meccs, de kell-e szomorkodnunk? Amellett, hogy Anglia legutóbb 1986-ban kezdett vereséggel világbajnokságot - akkor Portugáliától kaptunk ki 1-0-ra - szerintem nem. Nem játszottunk rosszul, a csoport legerősebb tagjával játszottunk abszolút kiegyenlített meccset, az eredmény akár lehetett volna fordított is, ráadásul, a másik két csapat (Uruguay, Costa Rica) azért alacsonyabb színvonalat képvisel. Nekem - ezt már a beharangozóban is írtam - elsősorban az igazi 10-es, az igazi irányító hiányzik!
Az angol sajtó sem bántotta a csapatot egyáltalán, pedig az angolok híresen szabadszájúak (emlékezetes, az 1998-as VB-n, az argentinok elleni nyolcaddöntő, és a büntetős kiesés után a The Sun a következő főcímmel jelent meg: "Tíz hős és egy idióta"; utalván kedvesen Beckham piroslapjára!)
A BBC honlapján Alan Shearer azt mondta, hogy mindenki a maximumot adta ki magából, a szerencsével álltak kissé hadilábon. Phil McNulty azt írja ugyanott, hogy ezt a vereséget nem kell katasztrófaként értékelni, és hogy a "Capello-rezsim" után, amelyet az "unalom és hozzá nem értés" korszakaként jellemez, most a "bátorság és kalandvágy" érhető tetten. Rio Ferdinand pedig azt nyilatkozta, hogy: "Bár Anglia kikapott, de Sterlig játékát élmény volt nézni."
A játékosok is kimondottan jó osztályzatokat kaptak, hetest Jagielka, Henderson, Welbeck, Sturridge érdemelt ki, a mezőny legjobbjának, nyolcassal, Sterling-et ítélték.
Csütörtökön, 19-én, magyar idő szerint este kilenckor, Sao Paulo-ban Uruguay az ellenfél, akik elég csúnya pofonba szaladtak bele Costa Rica ellen. Hozni kell azt a meccset, mert aki kikap, az 99 %-os bizonyossággal kezdhet is csomagolni!
Továbbjutás esetén a mi csoportunk továbbjutói a C csoport továbbjutóival kerülnek össze; és ismerjük el, a Görögország, Elefántcsontpart, Japán, Kolumbia négyes azért nem tűnik verhetetlennek, és akkor már a nyolc között is vagyunk...
Oké, Henrik, igazad van, ne szaladjunk annyira előre!