Kikaptunk tegnap a Chelsea-től, idegenben, 2-1-re. A világ legnagyobb csapatai, a Barcelonától a Real Madridon át a Bayern Münchenig elégedettek lennének egy ilyen eredménnyel. Mi magunk 3-4 gólos vereséget tartottunk realitásnak. Az angol beharangozók között is a 0-3-as vereség volt a számunkra "leghízelgőbb" tipp. A fogadóirodák tizenhatszoros pénzt fizettek volna egy esetleges QPR győzelemre. 

Abramovics, a multimilliárdos üzletember (más szövegkörnyezetben: oligarcha) érkezése óta a Chelsea-nél nincs anyagi probléma. Olyan sztárjátékosaik vannak, Costa, Oscar, Eden Hazard, Fabregas, Terry, Ivanovic, Cech, Drogba, Schürrle, Courtois, akik a világ bármely csapatában ünnepelt sztárok volnának. De...

Az angol fociban vannak olyan rangadók, a szomszédvárak csatái, amelyek több évtizedes múltra tekintenek vissza, amely rangadók már a történelem részei. Ilyen az észak-londoni csata, az Arsenal - Tottenham, a manchesteri ütközet a United és a City között, a liverpooli derbi a Liverpool és az Everton között, most kicsit alacsonyabb szinten a sheffieldi háború a helyi United és a Wednesday között és természetesen ide tartozik a nyugat-londoni csetepaté a Chelsea és a QPR részvételével. Bárhol tanyázik is a két csapat, ez mindig a szezon egyik legfontosabb meccse; ahogy mondani szokás, erre még a halottak is feltámadnak.

              A csapat a meccs előtti gyászszünet alatt

A várakozásoknak megfelelően kezdődött a meccs, nagy fölényben játszott a Chelsea, de a harmadik meccse változatlan védelem, Isla-Caulker-Dunne-Suk, biztosan állt a lábán. Az első tíz perc nyomása alól kiszabadulva merészkedtünk előre is, annyira, hogy az első helyzet a miénk volt: Austin centikkel fejelt csak a léc fölé.

A harmickettedik percben a Chelsea fölénye góllá érett, nem is csúnya góllá: Fabregas adott két-három védő közül pontos labdát Oscarnak, aki kapásból, jobb külsővel, eléggé kiszorított helyzetből lőtt a hosszúba, a labda a jobb kapufáról vágódott a hálóba. Ez van, nem mérgeskedtünk, tetszett, hogy nem adjuk olcsón a bőrünket.

                       Nagy küzdelem volt: Caulker és Costa

Aztán megkezdődött a második félidő, és a hatvankettedik percben csodát láttunk! Austin ugratta ki a jobbszélen Vargas-t, akinek lövését üggyel-bajjal hárította Courtois, Fer kapásból visszalőtte a labdát, és a kapunak háttal álló Austin jobb sarokkal besímogatta a pettyest a bal alsóba! Egészen ritka technikai bravúr!

                                 Austin gólja

Austinról pár szót külön is. Tavaly a másodosztályban 17 gólig jutott, úgy, hogy sérülés miatt majdnem két hónapot hagyott ki. A másik két feljutó csapat házi gólkirálya, a Burnley-ből Ings 21-et, a Leicester-ből Nugent 20-at szerzett. A Premier League-ben Austin már az ötödik gólját lőtte, míg ők eddig 1-1-et szereztek csupán. Austin elkapta tehát a fonalat, ráadásul egy bentmaradásért küzdő csapat nyilvánvalóan más taktikával játszik, mint a másodosztály élcsapata. Egy "veszélye" van ennek csupán: egy jobb anyagi lehetőségekkel bíró csapat lecsaphat rá, akár a téli átigazolási szezonban!

                                             Austin örül

Vissza a meccshez. Az egyenlítés után kiegyensúlyozottabb volt a játék, sőt, Sandro lövése csak centikkel ment el a jobb kapufa mellett, már kezdtünk bízni a csodában, amikor a hetvenötödik percben egy teljesen érthetetlen tizenegyest fújtak be ellenünk! Nem arról van szó, hogy egy szabálytalanságot túl szigorúan ítélnek meg, hanem egyszerűen nem volt szabálytalanság! Az egész angol sajtó értetlenül áll az eset előtt! Hazard természetesen belőtte az ajándék tizit, és ezzel a góllal nyerte meg a meccset a Chelsea. Ha én Chelsea szurkoló volnék, erősen szégyellném magam.

          Bocs a tizenegyesért, Harry - súgja Mourinho

Még a bajnokság előtti beharangozóban írtuk, hogy nekünk nem a nagycsapatok ellen kell győzelmeket aratnunk. Az angol bajnokságból kiemelkedik hat csapat, a Chelsea, a Tottenham, a Manchester United és City, az Arsenal és a Liverpool. Ezek ellen hosszú távon nem nagyon van esélye másoknak, az oroszlán bajszának megrángatása már sikernek minősül. Az utolsó három meccsünkből kettő ilyen volt, és a Liverpool elleni és ez a mostani is csak hajszálon múlt, szerencsén és bírói hibán. Erre utal a poszt címe is, ilyen körülmények között és miatt rendkívül dühösek vagyunk a tegnapi eredményért.

Kis "szakmázás" a végére. Mutch és Barton már teljes értékű munkát végzett a héten; Barton a tarcsiban játszott is, gondolom, Redknapp nem akart kockáztatni. A csapat összeállt, biztos a védelem, Green remekül védett, Sandro és Fer is remek formában játszik, Austinról beszéltünk, a kiegészítő emberek, Zamora, Hoilett, Traoré, Onuoha megbízhatóak. Jövő héten újra egy nagycsapat, a Manchester City érkezik hozzánk, utána Newcastle-be utazunk, majd tavalyi másodosztályú ellenfelünk, a Leicester érkezik. Bízunk a csapatban!