Két meccsen vagyunk túl, köztük a hazai bemutatkozáson; a kép minimum vegyes.

A Liga kupában a Yeovilhoz utaztunk, egy kedves, szimpatikus kiscsapathoz, akik pár éve a klub legnagyobb sikereként a Championship küzdelmeiben vettek részt, de mára visszacsúsztak a negyedosztályba. Ahogy azt vártuk, Ramsey mester rengeteg új igazolásnak adott szerepet, kezdő volt Hall, Polter, Emmanuel-Thomas és még sokan mások. A meccs különösebb izgalmakat nem is hozott, nem telt még el húsz perc sem, amikor Polter és Emmanuel-Thomas góljaival már 2-0-ra vezettünk, aztán a második félidőben Onuoha (aki egyébként pontosan századik tétmeccsét játszotta a QPR csapatában!) egy szöglet utáni kavarodás után a léc alá vágta a lecsorgó pettyest.

                 A fiatal Michael Doughty küzd a labdáért

Szóval sima győzelem, de ez el is várható volt, bár ne feledjük, tavaly még a Premier League tagjaként (akkor csak a második körben kapcsolódtunk be) rögtön ki is estünk az acélosnak nem nevezhető Burton Albion ellenében. A következő körben a szintén negyedosztályú Carlisle United lesz az ellenfél, s a meccset a Loftus Roadon rendezik majd.

Aztán következett a hazai bemutatkozás a Championship-ben a Cardiff City ellen, meglepően kevés, 14.927 néző előtt! Kezdjük a végeredménnyel: vereséggel felérő döntetlen, 2-2 lett a vége. 4-2-3-1-es felállásban kezdtünk, Green - Perch, Onuoha, Hill, Konchesky - Luongo, Henry - Phillips, Chery, Gladwin - Austin összeállításban. Erősen kezdtük a meccset, az első húsz percben bőven hatvan százalék felett volt a labdabirtoklás, aztán a Cardiff feljött, pár távoli, nem túl veszélyes lövésük volt is. Aztán Phillips szögletét a jó öreg Clint Hill fejelte be, 1-0 ide, ez volt a félidő. A második félidőben nem változott a játék képe, aztán megint egy Phillips szöglet, megint egy Hill fejes, a labda most megpattant Austin lábán, 2-0!

                             Clint Hill a gratulációkat fogadja

Lassan hátra is dőltünk a fotelben, fél óra van még hátra, nem lesz itt már semmi extra, talán még lövünk egy-két gólt. Hát nem. Egy szöglet után szép fejessel szépít a Cardiff, de továbbra is mi támadunk, Austin óriási helyzete kimarad (ki kéne számíttatni egy matematikussal, mekkora az esélye annak, hogy Austin lövésébe, amely a kapuson már túl van, a gólvonalon álló, menteni próbáló hátvéd úgy kap bele, hogy a saját kapufájára rúgja a labdát, ami onnan kifelé pattan...) aztán Emmanuel-Thomas kb. másfél centivel gurít a kapufa mellé, és a legrosszabb szokásunk szerint a 92. percben kapunk gólt! Hozzá kell tenni, hogy nem valami kapitális védelmi hiba okozta az egyenlítést; a Cardiff balhátvédje, Scott Malone amolyan minden mindegy alapon ellőtt egy felpörgő labdát huszonötről, kegyetlenül kilőtte a jobb fölsőt, esély nem volt védeni.

     Austin visszafogottan ünnepli gólját - sok köze nem volt hozzá

Vonjunk le konklúziókat! Legutóbb írtuk, hogy mennyire várjuk már az átigazolási piac lezárultát, ezen véleményünk nem változott. Nehéz úgy készülni, hogy nem lehetünk biztosak abban, ki jön, ki marad. Greenről is felreppentek pletykák, állítólag a West Ham United érdeklődik utána, Austin helyzetét ismerjük (most lejött a hatvanadik percben, félti a lábát) Phillips, Fer helyzete bizonytalan. Az első két meccs alapján Matt Phillips maradásának örülnénk legjobban, meg persze Fer-nek is. A védelemben bizonytalannak érezzük Hillt, gólja ellenére is úgy gondoljuk, neki már csak kiegészítő szerepe kellene hogy legyen.

                                   A játékosok értékelése

Egyelőre tehát döcög a gépezet erősen. A héten két meccs vár ránk: 19-én, szerdán a Wolverhampton Wanderers-hez utazunk, míg 22-én, szombaton a Rotherham United-et látjuk vendégül a Loftus Roadon.