Ha már a messzeföldön ismert színpadi szerző, bizonyos Shakespeare, odaült a Leicester City kispadjára, akkor kissé átalakítva kölcsönvesszük tőle a III. Richárd híres kezdősorát. Rosszkedvünk van, na!

Két meccsünk volt ezen a héten, mindkettő pocsék volt. Elébb a Carabao Cup keretében mérkőztünk a szomszédvár Brentford csapatával. Említettük már, hogy a Liga kupát a legjobb tizenhat környékén kezdik komolyabban venni - elvégre Európa Liga indulással jár a győzelem. Ennek megfelelően nem a legerősebb csapattal futottunk ki a Loftus Road stadion gyepére, de az Ingram - Furlong, Caulker, Baptiste - Wszołek, Borysiuk, Manning, Choir, Robinson - Sylla, N'Gbakoto összeállítású csapatnak mindenképpen győznie kellett volna! Ne feledjük, a Brentford öt forduló után, két döntetlennel, két ponttal áll a Championship utolsó előtti, 23. helyén! Ezek után olyan simán kaptunk ki 4-1-re, hogy annyit sem tudtunk mondani, hogy fapapucs... Teljesen érthetetlen és értékelhetetlen teljesítményt láthattunk. Elgondolkodtató volt az Independent c. lap tudósítása, amely így kezdődött: "Óriási különbség volt, hogy a vendégcsapat győzni akart, míg a hazai csapatnak láthatóan más prioritásai voltak." Köszönjük szépen!

A bajnokság eheti fordulójában Walesbe utaztunk, megnézni, hogy mennyit ér úgymond a Cardiff City eddigi százszázalékos mérlege. Ráadásul ismerősökkel is találkozhattunk, a Cardiff menedzsere az általunk roppant tisztelt Neil Warnock, a pályán pedig ott szaladgál az egykori QPR kedvenc, Junior Hoilett.

                                     Holloway & Warnock

18.520 néző előtt indult a meccs Simon Hooper sípjelére. Mi egy támadó 4-3-3-as felállásban kezdtünk, Smithies - Furlong, Onuoha, Caulker, Bidwell - Luongo, Scowen, Freeman - Mackie, Smith, Washington összeállításban, és annyira jól is indult számunkra a találkozó, hogy a tizenötödik percben Freeman beadását Matt Smith befejelte; tegyük hozzá, hogy Etheridge kapus borzalmasan mozdult ki a beadásra, de ez legyen az ő bajuk! Annál is inkább, mert nekünk is van egy nagy bajunk: Nedum Onuoha, a középhátvédünk!

          A gólunk - Etheridge nyilván a vidéki rokonok elé jött ki

Szóval vezetünk, fölényben játszunk, szikrázó napsütés, csivitelnek a madarak, és ekkor egy teljesen ártalmatlan szituációban Onuoha rosszul passzol hátra egy labdát, a teljesen kiszolgáltatott helyzetben lévő Smithies menteni próbál, de a vércseként lecsapó Hoilett-re rúgja a labdát, bepattan, középkezdés! Az ötödik meccsünkön Onuoha második katasztrofális hibája, mindkettőn elment az adott meccs! Itt vagyunk az átigazolási piac zárása előtt pár nappal, se közel, se távol nem látunk használható, tekintélyt parancsoló középső védőt, sőt, már felreppenő pletykák sincsenek! Nem egy Ferdinand-Vidic vagy egy Terry-Cahill szintű párosra vágyunk (persze dehogynem!) de esküszünk, Onuoha-nál még a jó öreg Richard Dunne is nagyságrendekkel volt jobb...

                            Smithies gólpasszt ad éppen

Az első félidő végén még közelről fejelnek egy gólt (Onuoha, ugyebár...) ez a 2-1 marad a végeredmény, a második félidőben megyünk előre, Mackie kapufát lő, bejön Wszołek, Sylla, N'Gbakoto, csupa támadó, nem sikerül semmi. Bosszantó, nagyon bosszantó vereség volt!

Nézzük, mi következik! Most lesz két hét szünet a válogatott meccsek miatt, Wszołek, Sylla, Luongo, Washington érintettek, 29-én, kedden  a Premier League reprezentáns Bournemouth ellen játszunk egy barátságos, felkészülési meccset, hétvégén pedig, egészen pontosan szeptember másodikán, egy nagyszabású jótékonysági mérkőzést szervez a QPR a Grenfell Tower-i tűzvész áldozatainak megsegítésére, olyan egykori és jelenlegi sztárok közreműködésével, mint Alan Shearer, Les Ferdinand, David Seaman vagy éppen Peter Crouch.

A következő bajnoki forduló szeptember 9-e, a Loftus Road-on fogadjuk a traktoros fiúkat, azaz az Ipswich Town gárdáját.