A Championship Hungary lelkes és rámenős adminjától érkezett a felkérés a Loftus Road szerkesztőségébe, írnánk-e egy rövid bemutatkozást a csapatról, reményekről, tervekről, játékosokról, edzőkről. Mondanunk sem kell, örömmel teszünk eleget a kedves felkérésnek.

Az írást - sajnos! - üzleti hírekkel kell kezdenünk. Tudjuk, hogy a mai fociban az üzleti ügyek lassan már fontosabbak, mint ami a pályán történik, mi azért nem tudjuk kikerülni a kérdést, mert a QPR jövőjét alapvetően befolyásoló történések sűrűjében van éppen a klub; és a hírek aggasztóak, nagyon aggasztóak. Röviden foglaljuk össze a közelmúlt történéseit! A kétezres évek első évtizedében átláthatatlan és erősen gyanús mozgások voltak a klub tulajdonosi és támogatói körében, nem megyünk bele a részletekbe, mindent elmond, hogy a két tulajdonos Bernie Ecclestone, a Forma 1 korlátlan hatalmú ura, és Flavio Briatore, a Benetton és a Renault Forma 1-es csapatának vezetője voltak. Nos, nevezett urakat nehéz a becsületes, tisztességes üzletemberek közé sorolni. Amikor a jelenlegi tulajdonosok, Tony Fernandes és Ruben Guanalingam, valamint a kisebbségi tulajdonos Lakshmi Mittal (érdekesség: Mittal a Forbes magazin szerint a világ 56. leggazdagabb embere; ezen a listán a Chelsea tulaj Abramovics a 139.) átvették az irányítást, elkezdtek a csontvázak kifelé esni a szekrényekből. Hihetetlen szerződések, abnormális fizetések és egyéb kiadások. A tulajdonosok tűzoltásba kezdtek, de a szövetség szintén vizsgálódni kezdett az FFP (Financial Fair Play) jegyében. Nos, ennek a vizsgálatnak eredménye lett a most, október végén meghozott elsőfokú ítélet, amely alapján 40 millió font (!) büntetés megfizetésére kötelezték a QPR-t. Ez brutális összeg, majdnem 16 milliárd (!) forint, soha még ekkora pénzbüntetést, de még csak hasonló nagyságrendűt sem szabtak ki a labdarúgás történelmében! Természetesen fellebbeztünk, de ha jogerőre emelkedik ez az ítélet, akkor a legrosszabbra is fel kell készülnünk, még a csapat teljes kiárusítása és a harmad- negyedosztály is benne van a pakliban... Még valami: természetesen mi magunk is hívei vagyunk az FFP-nek, de az, hogy a nagy rendrakást egy angol kiscsapatnál kell kezdeni, nem pedig a PSG, vagy a Manchester City háza táján, az komikus...

No, beszéljünk a csapatról! Természetesen, mivel a fentiek Damoklész kardjaként lógtak a fejünk felett, az elmúlt évekre a költségek nagy visszafogása nyomta rá a bélyegét. A 2014-15-ös, még Premier League csapatban olyan játékosok játszottak, mint Robert Green, Rio Ferdinand, Richard Dunne, Mauricio Isla, Matt Phillips, Joey Barton, Leroy Fer, Shaun Wright-Phillips, Niko Kranjcar, Charlie Austin, Eduardo Vargas, stb.. (Istenem, hogy tudott ez a csapat simán kiesni?), a mostani keret, khmmm..., némileg gyengébb. Jöttek-mentek az edzők is, Harry Redknapp után jött Chris Ramsey, aztán Jimmy-Floyd Hasselbaink, őt váltotta a múlt szezon második felében Ian Holloway. A tavalyi szezon tragikus volt, a 18. helyen végeztünk, egyetlen másodpercre sem volt semmi esélyünk még a play-off helyek egyikére sem.

Az átigazolási időszakban igazi nagy név, érthető módon, nem érkezett hozzánk, különösen nagy várakozással nem is tekintettünk a szezon elé, valahol a kilencedik-tizedik hely környékére vártuk a csapatot. A legnagyobb problémákat hátul, a védelemben látjuk. A kapuban Alex Smithies-t nagy tehetségnek tartják, sajnos nagyon sokszor kerül kiszolgáltatott helyzetbe. A legnagyobb kihívásokkal a hátvédsor küszködik, egyszerűen nincsenek megfelelő képességű játékosaink! Nem várunk mi egy Ferdinand-Vidics, vagy egy Terry-Cahill szintű belső védőpárost, de Nedum Onuoha (hiába van neki komoly Manchester City-s múltja), vagy Perch nem megoldás.

A szezon első meccsein Holloway egy 3-5-2-es felállást játsszatott, a történelmi hűség kedvéért tegyük ide a nyitó forduló kezdőjét: Smithies - Perch, Onuoha, Lynch - Wszołek, Scowen, Luongo, Freeman, Bidwell - Washington, Mackie. Ebben a felállásban Bidwell védekezésben visszacsúszik balhátvédbe néha, így alakul a klasszikus 4-4-2. Szeptember végén Onuoha megsérült, minimum három hónapra kidőlt, azóta inkább 4-4-2-t tesz fel a pályára Holloway mester, belső védőként pedig Alex Baptiste szerepel, a harmincegy éves rutinos védő a Blackpool játékosaként Premier League tapasztalattal is bír, ráadásul ott pont Holloway keze alatt játszott. Onuoha-nál jobb. A védelemről még röviden: a keret tagja két olyan játékos, akik különböző okokból nem lépnek pályára, pedig ha tehetségüket ki tudnák aknázni, akkor hosszú távon oldódnának meg a gondjaink. Steven Caulker-ről és Grant Hall-ról van szó. Mindketten 26 évesek, Tottenham nevelések, Caulker egyszer már az angol válogatottban is bemutatkozott és gólt is lőtt, valamint kölcsönben szerepelt a Southampton és a Liverpool csapatában is. Hall simán sérült, Caulkerrel komolyabb problémák vannak, depresszió, alkohol; most állítólag rendben van és sokat dolgozik, hogy összerakja a karrierjét.

                                     Steven Caulker

Menjünk tovább a középpályára, annál is inkább, mert ez az a csapatrész, amellyel tulajdonképpen nincs semmi problémánk. Sőt, három olyan játékos is van itt, akik még a Premier League-ben is megállnák a helyüket, és azt gondolom, mindenképpen érdemesek a kiemelt figyelemre. Kezdjük a sort Massimo Luongo-val. 25 éves, harminckétszeres ausztrál válogatott, nagy valószínűséggel világbajnoki résztvevő lesz 2018-ban. 2015-óta van nálunk, nagyon sokoldalúan képzett, remek kis játékos.                               Massimo Luongo

A következő középpályás szintén 25 éves, ellenben lengyel. Ő is válogatott, és ő már biztosan utazik a vébére. Illetve reméli, hogy utazik, a tavalyi EB előtti utolsó felkészülési mérkőzésen, ahol két gólt is lőtt a finneknek, eltörte a karját, így maradt le arról a tornáról, de kétszer csak nem történik ilyen balszerencse... Hozzánk a Hellas Verona csapatától került, először csak kölcsönbe, majd végleges szerződést kapott. A szurkolók szerényen csak a "lengyel Messi" néven emlegetik...

                       Wszołek a lengyel válogatottban

A harmadik bemutatásra váró középpályásunk Luke Freeman, aki szintén huszonöt éves, de ő igazi bennszülött angol. Az idei szezonban került hozzánk a Bristol City-től, és tulajdonképpen nekünk is csak az elmúlt egy-két hónapban tűnt fel, hogy mennyire jó kis spíler. Az Arsenal akadémiáján pallérozódott, az angol U17-es válogatottban tizenötször szerepelt, aztán mintha kissé megtorpant volna; talán most kapta el a fonalat.

                             Luke Freeman lendületben

A Championship eddigi összesített játékosrangsorában Freeman a 13., Luongo a 16. helyen áll, Freeman egyelőre a szezon álomcsapatának is tagja.

Menjünk a támadókhoz! A támadósorban is találunk remek kis játékosokat, az, hogy miért lövünk mégis relatíve kevés gólt, az más kérdés. Vegyük először a huszonöt éves északír csatárt, Conor Washingtont. Ő is válogatott, tavaly ott is volt az Európa bajnokságon, a 2018-as VB-re viszont nem jutott ki, pont a napokban kaptak ki a pótselejtezőn Svájctól egy kicsit (kicsit?) necces tizenegyessel... Klasszikus brit csatár, erős, mint a mozdony, a kilencvenkettedik percben ugyanolyan elánnal megy, mint az elsőben

                         Conor Washington előre mutat

A másik említésre méltó csatárunk a guineai Idrissa Sylla, huszonhat éves, a guineai válogatottban huszonkétszer szerepelt eddig. A sokszoros belga bajnoktól, az Anderlechttől érkezett hozzánk, ahol egy évad alatt 33 meccs / 9 gól szerepel a neve mellett, nem rossz mérleg. Nálunk tizennégy gólnál tart eddig, nagyon érzi a kaput.                                   Idrissa Sylla

Mellettük még a QPR legenda, Jamie Mackie, és a Fulhamtől hozzánk került Matt Smith érdemel említést, általában négyüket kevergeti a mágus.

Mit várunk a szezontól most, amikor nagyjából a bajnokság harmadán vagyunk túl? A Championship azért szép és izgalmas, mert gyakorlatilag semmi sem lehetetlen, a hosszú menetelés alatt hullámvölgyek és hullámhegyek minden csapat életében vannak, egy két-három meccses jó (esetleg rossz) sorozat mindent fenekesül felforgathat. A Queens Park Rangers jelenleg a 15 helyen áll, de a hátránya az utolsó play-off helyen álló, 6. helyezett Aston Villához képest mindössze öt pont, ami tulajdonképpen semmi. Ráadásul a következő fordulóban pont az Aston Villa látogat hozzánk.

Ami minket igazából zavar a csapatnál, az a nagy formaingadozás. A büntetés bejelentése után gyorsan megvertük egymás után a tabella első két helyezettjét, a Wolverhamptont és a Sheffield Unitedet, aztán megalázó, 4-0-ás vereséget szenvedünk a Nottingham Foresttől...

Miben reménykedünk, mit várunk? Amiben leginkább reménykedünk, az a bevezetőben említett bírság normális rendezése. Amíg az a helyzet meg nem oldódik, addig nem lehet, de nem is érdemes komolyabb terveket szövögetni. Tony Fernandes, a tulajdonos egyébként tervezget, nagyon előrehaladott állapotban van Nyugat-London egyik legnagyobb ingatlanfejlesztése, az Old Oak nevezetű környék teljes rehabilitációja (ez a hely egy-két metróállomásnyira van a mostani stadiontól), ahol jelenleg elhanyagolt vasúti területek és lepattant ipari- és raktárépületek vannak, a tervek szerint teljesen megújul, több ezer új lakás, irodák, üzletközpontok épülnek, és ami a legfontosabb, a tervek része egy negyvenezres, vadonatúj stadion is.

Reményt ad még, hogy a keretben sok saját nevelésű fiatal van, akik már hosszabb-rövidebb szerepet is kapnak a meccseken. A következő neveket, Furlong, Grego-Cox, Sean Goss, Olamide Shodipo, Josh Cullen, fogjuk még hallani a jövőben, illetve külön is emeljük ki a fiatal ír középpályást, Ryan Manning-et, akit sokan az egész brit foci legnagyobb ígéretének tartanak. A QPR U23-as utánpótláscsapata a Professional Development League-ben szerepel (ez az utánpótláscsapatoknál a másodosztály, de vannak itt olyanok is, ahol a nagycsapat a Premier League-ben szerepel, pl. Crystal Palace, Watford, Burnley) és vezeti a mezőnyt.

Szóval találhatunk mindig reménykeltő dolgokat, de a Championship attól szép annyira, hogy egyik pillanatról a másikra fordulhat a kocka!

Mindenesetre mi reménykedünk!