2018. augusztus 3-án pénteken, a Reading-Derby meccsel elkezdődik a világ ötödik legerősebb bajnokságának, az angol másodosztály, a Championship küzdelemsorozata.
Huszonnégy csapat, összesen 552 mérkőzés, gyilkos iram, kőkemény játék.
Nagy vonalakban megpróbáljuk összefoglalni, megjósolni, mire számíthatunk mi, a Queens Park Rangers csapatának fanatikus szurkolói.

Milliós olvasótáborunk már tudja jól, hogy mostanában az írásainkat üzleti ügyekkel kell kezdenünk, most sem lesz másként. Végre megoldódott a már több éve húzódó ügyünk, amelyet a Financial Fair Play szabályainak - még a 2010-11-es szezonban történő - megsértése miatt indított el velünk szemben az angol szövetség. A bírság összege egészen brutális, 42 millió font, ez durván 16 milliárd (!) forint. Ez nyilvánvalóan azonnali csődöt jelentett volna a csapatnak, és nyilván az sem tett túl jót a csapatmorálnak, hogy Damoklész kardjaként lógott a fejünk felett lassan másfél éve ez a lehetőség. A végső megoldás az lett, hogy 17 millió fontot kell magának a csapatnak kifizetnie, azt is tíz év alatt; a fennmaradó 25 millió pedig a tulajdonosok sara. A lényeg: ez az évi 1,7 millió már tervezhető; normális, prudens gazdálkodással kigazdálkodható. Mellékbüntetésként a 2019 januári átigazolási időszakból is kizárták a csapatot.

Most már rá is térhetünk a sporttal kapcsolatos ügyekre! Az idei az első olyan év az angol futballban, hogy az átigazolási piac zárása a Premier League rajtjához igazodik - nagyon helyesen egyébként. Tavaly még augusztus 31-én zárult a piac, (könnyen belátható, hogy milyen szakmai munkát lehet úgy végezni, hogy miközben már javában zajlanak a bajnokság küzdelmei, a játékosok még itt-ott tárgyalgatnak...) idén augusztus 9-én, csütörtökön. (A Premier Leauge augusztus 10-én, pénteken rajtol a Manchester United-Leicester meccsel.) A Championship hamarabb kezd, tehát az első forduló még az átigazolási szezon alatt zajlik, de a második már nem.

    Kapusok, hátvédek (a név után: nemzet, poszt, érkezés éve, születési idő, honnan érkezett)

No, most már tényleg a QPR van soron! Az előzmények ismeretében csapatunk nem volt túl aktív a piacon, és inkább elküldött-eladott játékosokat. A hírek szerint 4 millió fontért adtuk el a Cardiff Citynek eddigi első számú kapusunkat, Alex Smithies-t. Ebben az üzletben nyilván nagy szerepe volt a Cardiff menedzserének, Neil Warnock-nak, aki remekül ismeri őt. Elküldtünk sok magas fizetésű játékost, Nedum Onuoha, Jamie Mackie, Perch, Karl Henry és mások távoztak. Jack Robinson sajnos nem írta alá szerződésének meghosszabbítását és távozott (Közbeszúrás: a Nottingham Forest-hez igazolt; a Nottingham nagyon aktív volt a piacon, minőségi igazolásai voltak; valami nagy dobásra készülnek ott a City Ground-on). A másik oldalon, tehát az érkezési oldalon a bajnokság rajtja előtt mindösszesen egy név áll: Toni Leistner. A 27 éves német védő a német másodosztályú Union Berlin csapatától érkezett ingyen. Egy név tartja magát még erősen: az ausztrál védő, Trent Sainsbury leigazolását bármelyik pillanatban bejelenthetik.
Ez a két igazolás soványkának tűnhet, a csapat szempontjából sokkal fontosabb, hogy kiket sikerült megtartanunk. És itt a jó hír: gyakorlatilag mindenkit! Marad nálunk Massimo Luongo, Luke Freeman, az óriási tehetségnek mondott Ryan Manning, maradt Paul Smyth. Az U23-as csapatból sokan kerültek fel a felnőttek közé. Luke Freeman-nel kapcsolatban annyit kell elmondanunk, hogy vele kapcsolatban azért repkednek a pletykák, állítólag 3-3,5 millió fontot sem sajnálnának érte, ezeket a pletykákat rendre, határozottan cáfolják; legutóbb maga az elnök-tulajdonos, Tony Fernandes.

                                 Középpályások, csatárok

Most arra kellene rátérnünk, mit várunk a csapattól, mivel lennénk elégedettek, mi lenne a kudarc. A legutolsó Premier League idényünk óta három szezont töltöttünk a Purgatóriumban, sorozatban a 12., a 18. és legutóbb a 16. helyen végeztünk; még a play-off helyek egyikére sem volt semmilyen reális esélyünk. Vajon most lesz-e? Bevalljuk őszintén, fogalmunk sincs... Illetve, ha pontosabban akarunk fogalmazni, bármi megtörténhet. Mindenképpen mellettünk szól az új menedzserünk személye. Steve McClaren az egész angol foci egyik legtapasztaltabb, legnagyobb tudású szakembere. Mellettünk szólt, hogy az egész Championship mezőny legjobbjai között számontartott két középpályásunk maradt. Egy Wszołek-Freeman-Luongo-Manning középpályás sornál nem nagyon lesz erősebb idén. Pár nagy tehetség bontogatja nálunk a szárnyait, a már említett Paul Smyth mellett a Millwalltól könnyű szívvel elengedett Eberechi Eze is a keret tagja. Zárójelben: van egy olyan érzésünk, hogy Eze az egész szezon legnagyobb felfedezettje lesz. Az évek óta neuralgikus pontnak számító védelemben Leistner egyelőre nagy erősítésnek tűnik, Sainsbury-vel együtt egy igazán masszív belső védőpárost alkothatnak. Nagyon fiatal a csapat, az átlaéletkor 23,7 év; mi vagyunk az egész Championship legfiatalabb csapata.
Ebből fakadnak egyébként a negatív előérzeteink, és ezért nem tudunk konkrét elvárásokat megfogalmazni. Nem lehet előre látni, hogy a fiatalok vállára milyen és mekkora felelősség rakódik, azt mennyire képesek elviselni. Mennyire terheli meg őket a Championship gyilkos irama és keménysége? Mennyire kerüli el őket a sérülés? Stb. stb.; sok ilyen apró nüanszon múlik sok minden.
Ha már sérülés, az egész felkészülési időszak és a felkészülési meccsek alatt elkerült minket minden súlyosabb sérülés; egyedül Darnell Furlong, a jobbhátvédünk küzd egy apróbb sérüléssel, Németországba nem is utazott el a csapattal, de a rajton minden valószínűség szerint ott lesz. Az előző szezont szinte végig kihagyó Grant Hall gyakorlatilag rendbe jött.

                                 Eberechi Eze

A felkészülés alatt hat edzőmeccset játszottunk. A harmadosztályú szomszédvár, a Charlton ellen 3:3 lett a vége (gólok: Eze, Washington, Baptiste) a ligán kívüli Staines Town ellen 7:0-ra győztünk (g.: Phillips, Oteh, Bettache, Osayi-Samuel, Sylla, Kakay és Wheeler 2) a szintén harmadosztályú Wimbledon ellen Freeman góljával nyertünk 1:0-ra. Ezután jött az egész felkészülési időszak legkeményebb próbatétele, idegenben a BL-főtáblás német Hoffenheim ellen. Nos, nagy meglepetésre, 2:0-ás hátrányból a friss igazolás Leistner és Manning góljaival döntetlenre hoztuk a meccset. Az ottani kezdőt ideírjuk, mert ez már egy potenciális kezdő lehet. Ingram - Cousins, Leistner, Bidwell, Kakay - Freeman, Luongo, Scowen, Lynch - Smith, Eze. Furlong a már említett sérülése miatt ezen a meccsen nem játszott, ha egészséges, akkor ő a jobbhátvéd. Sainsbury vágyott leigazolása esetén a balhátvédben nagy harc lesz Bidwell és Kakay között. A középpályán Freeman és Luongo helye biztos, mellettük tág variációs lehetőségek vannak, Manning, Wszołek, Scowen, Chair, Sean Goss. Elöl nagy valószínűséggel a Smith-Eze páros lesz az első számú választás, mögöttük Sylla, Osayi-Samuel esetleg Washington - bár Washingtonnal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a remek kezdés után nagyon megtorpant. Az utolsó meccsünket a német másodosztályú Union Berlin ellen játszottuk - már a Loftus Road szentélyében. Itt tükörsimán, szép játékkal, szép gólokkal 3:0-ra nyertünk, Osayi-Samuel, Smith és Eze voltak a gólszerzőink.
A figyelmes olvasó most felkiált, hogy ohó, ez csak öt meccs, és igaza is van. A Hoffenheim meccs másnapján, délelőtt tíztől abszolút zárt kapuk mögött játszott a két csapat, még a csapatok névsorát sem hozták nyilvánosságra, annyi tudható, hogy az U23-as csapatunk 18-19 évesekkel feltöltött kerete játszott, itt 3:0-ra nyert a Hoffenheim.

Összességében az a véleményünk, hogy az elmúlt három gyászos szezonhoz képest több örömben lesz részünk, de a közvetlen feljutás, de még a play-off helyek bármelyike is hiú ábrándnak tűnik. Mostani megérzésünk szerint a tizedik hely környékén végzünk majd, de persze szívesen csalódnánk pozitívan.

Egy apróságot, kicsit szinte off-topic apróságot említünk meg még. Idén a QPR U23-as csapatának nagyon sok 17-18 éves játékossal kibővített kerete Magyarországon edzőtáborozott, és nekünk szerencsére sikerült a Budaörs első csapata elleni zártkapus edzőmeccset, edzést megtekinteni. Nagy élmény volt látni azt a profi rendszert, ahogy egy angol csapat utánpótlása dolgozik. 40-45 játékos volt itt, a szakmai stáb nagyjából tíz főből állt. Rend, céltudatosság, profizmus. Nagy élmény volt!

                                A fiatalok Telkiben

Nézzük még meg gyorsan az első pár mérkőzésünket! A bajnokságot idegenben kezdjük, a Preston North End vendégei leszünk augusztus 4-én, szombaton, magyar idő szerint délután négytől; a következő fordulóban, augusztus 11-én hazai pályán is bemutatkozunk a Sheffield United csapata ellen, 14-én pedig, szintén hazai pályán, a Carabao Cup (Liga kupa) első fordulójában a Peterborough csapatát fogadjuk.

Nincs más hátra, mint a szurkolás és a reménykedés - most legalább egy hétig mindenekelőtt abban, hogy a Freeman és Luongo esetleges távozása kapcsán felreppenő pletykák maradjanak is pletykák!

Come on you R's!

Felszállt végre a fehér füst, ami eddig is sejthető volt, az immár bizonyosság: Ian Holloway után Steve McClaren ül le a QPR szegecsekkel kivert, tűzforró kispadjára; rá vár a csoda véghezvitele, a lehetetlen küldetés - a Premier League vizeire vezetni a QPR rozzant kis bárkáját!

Most nagy vonalakban bemutatjuk kiről is van szó.

                               Steve McClaren

Steve McClaren 1961 május 3-án látta meg a napvilágot egy festői yorkshire-i kisvárosban, Fulfordban.
Nem túl jelentős játékos pályafutása alatt – középpályás volt a posztja - alacsonyabb osztályú csapatokban játszott, a legfontosabb állomás a Hull City csapata volt, ahol 178 meccsen 16 gólt szerzett, ezen kívül megfordult még a Derby County, a Bristol City és az Oxford United csapataiban is. Sérülések miatt viszonylag hamar, harmincegy évesen vonult vissza az Oxford játékosaként.

Edzői karrierje az Oxford utánpótlás csapatainál kezdődött, első felnőtt munkája a Derby Countynál az asszisztensi pozíció volt. 1999 elején a legendás Alex Ferguson asszisztense lett a Manchester Unitednél, és így része volt a United nagy triplázásának – nem mellesleg a nevét is ismertté tette az angol futballban. (Anekdota: amikor a Manchester United-hez került, a csapat elnöke Steve McClaridge-ként mutatta be a sajtónak…) 2001-re már az angol foci egyik legravaszabb taktikusának számított, aki bátran nyúl a technika legújabb vívmányaihoz is.
Ferguson mellett a United stábjában az asszisztensi pozíció volt a legmagasabb, amit élő ember elérhetett, így McClaren 2001-ben odébbállt, egyben megkapta első önálló menedzseri posztját – a Middlesbrough csapatánál. Nagyon sikeres öt évet töltött ott, ami alatt egy Liga kupa győzelem került a vitrinbe, és nagy meglepetésre UEFA kupa döntőt is játszott.

A Boro után McClaren - sokak nemtetszésére - az angol válogatott szövetségi kapitánya lett 2006-ban, négy éves szerződéssel. Ebből végül kettőt töltött ki, az angol válogatott kellemetlen meglepetésre (igaz, szerencsétlen körülmények között) nem jutott ki a 2008-as Európa bajnokságra - ez Angliában megbocsáthatatlan! (A mostani kinevezését kritizáló QPR szurkolók közül sokan még most is azt róják fel neki, hogy annak idején kitette David Beckhamet a válogatottból...)

Ezt követően azonban pályafutása talán legnagyobb, de mindenképpen legváratlanabb sikereit érte el - Hollandiában, a Twente edzőjeként. A holland kiscsapattal megnyerte a holland elsőosztály, az Eredivisie küzdelmeit (ezzel egyébként Bobby Robson után a második angol edző lett, aki európai élvonalban bajnokságot tudott nyerni).

                          Az eddigi menedzseri statisztikák

Pályafutása során megfordult még a Wolfsburg, a Nottingham Forest, a Derby County (azon az emlékezetes, 2014-es Championship döntőn, amikor a QPR Bobby Zamora góljával jutott fel a Premier League-be, ő ült a Derby kispadján) a Newcastle United csapatainál, a legutóbbi időkben a Maccabi Tel Aviv tanácsadójaként dolgozott.
Egy rövid időszakban, a 2013/14-es szezon elején három hónapot töltött már nálunk egyébként, akkor Harry Redknapp asszisztenseként; nyilván az ő múltjával ez a "segédedzői" poszt kicsit degradáló lehet, érthető, hogy a Derby County hívására rábólintott 2013 őszén.

Most kellene pozitív, reménykedő mondatokat írni az új érkezőről, a fényesnek ígérkező jövőről, de ezt nem tudjuk megtenni. Régóta úgy gondoljuk, hogy a Queens Park Rangers háza táján rengeteg tennivaló akad, nyilván voltak menedzseriális gondok is, de emellett van még ezer probléma, játékosok, financiális kérdések, utánpótlás, stb. stb... Ugyanakkor azért azt is gondoljuk, hogy a legutóbbi "zsákutcák" (Chris Ramsey, Jimmy Floyd Hasselbaink - és igen, Ian Holloway után) egy elismert, komoly szaktekintélynek és taktikailag rendkívül felkészültnek tartott menedzser került most a kormányrúdhoz, akinek nagyon gazdag nemzetközi, angliai, Premier League, Championship tapasztalatai vannak.

Bízzunk benne!

Május 6-án, vasárnap befejeződtek a Championship, az angol másodosztály 2017-18-as idényének küzdelmei, és mi itt a szerkesztőségben fellélegezhetünk: nem kell tovább figyelnünk, pláne nem kell kommentálnunk azt a szerencsétlen, szánalmas vergődést, amit csapatunk, a szebb napokat is megélt Queens Park Rangers mutatott be idén.

Mielőtt belevágunk rövidke elemzésünkbe, kalapunkat megemeljük a bajnok Wolverhampton Wanderers előtt, és szintúgy gratulálunk a második helyével Premier League tagságot kivívó Cardiff csapatának - különös szeretettel gratulálunk Neil Warnock-nak, az egykori QPR legendának, aki a cardiffi "csodát" véghez vitte. Szomorúan veszünk ugyanakkor búcsút a Barnsleytől, a Burton Albiontól, és a teljesen érthetetlen módon atomjaira szétesett Sunderlandtől.                                   A bajnoki tabella

Nézzük most saját csapatunkat, a QPR-t! Szomorúan kell beismernünk, hogy ennyire gyenge, jellegtelen, se nem hal, se nem hús szezonra még a legpesszimistább elképzeléseinkben sem számítottunk! Nemhogy a Premier League esélye, de még a play-off helyek közelsége sem volt realitás egyetlen másodpercre sem! Végül a 16. helyen zártunk, 15 győzelem, 11 döntetlen és 20 vereség mellett 58:70-es gólarány, 56 pont áll a csapat neve mellett. Borzalmas! 70 gólnál többet csak a négy tökutolsó csapat kapott!

Még elborzasztóbb a csapat idegenbeli szereplése! Itt láthatjuk az "idegenbeli" tabellát, ez alapján simán kizúgtunk volna a Championship-ből, 23 idegenbeli meccsünkből hármat (!) sikerült csak megnyernünk!

                                          Az "idegenbeli" tabella

A hazai szereplésünk kicsivel jobb, de persze aki komoly Premier League álmokat dédelget, annak ez kevés.

                                        A "hazai" tabella

A bajnoki szereplés mellett fel kell jegyeznünk a kupa "menetelésünket" is, az FA kupából rögtön kizúgtunk, a harmadosztályból az idény végén kieső Milton Keynes ütött ki minket (ráadásul a Loftus Road-on) a Liga kupában mentünk egy kört, nehezen verve a Northamptont, de a második körben a saját pályánkon alázott meg minket 1:4-re a Brentford.

Mi volt a hiba, mi volt az oka ennek a gyászos szereplésnek, és vajon mit hoz a jövő? Ezekre a kérdésekre nagyon nehéz válaszolni, attól tartunk, hogy pár év múlva erre a szezonra úgy fogunk visszaemlékezni, hogy legalább nem estünk ki. Régebbi írásainkban említettük már a velünk szemben a pénzügyi fair play szabályainak megsértése miatt kiszabott gigabírság ügyét, ami a mai napig Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett. Nyilván ebben a helyzetben szinte lehetetlen hosszú távra tervezni, illetve a költségek folyamatos lefaragása történik. Ennek egyébként vannak pozitív hozadékai is, a nagyon magas fizetésű (de a fizetésért rendesen meg nem dolgozó) játékosokkal nem hosszabbítottunk szerződést, így távozik Nedum Onuoha, Jamie Mackie is, Steven Caulkert még a szezon közben engedtük el.

A védelem továbbra is a legkritikusabb csapatrész, talán csak a rutinos Jake Bidwell és a fiatal, huszonkét éves Darnell Furlong volt dicsérhető. A szezon utolsó meccsein Holloway mester még az egyébként összességében jól teljesítő kapust, Alex Smithies-t is kitette a csapatból, helyére a nagyon fiatal Joe Lumley került.

A sok rossz után írjunk valami jót is, sőt, mindjárt kettőt is! Volt ugyanis két játékosunk, akik egészen kiválóan teljesítettek a szezonban! Kezdjük Massimo Luongo-val! Massimo a Championship összes játékosa között a 12. helyen végzett, 7,32-es átlaggal, és az egész Championship legtöbb szerelését bemutató játékosa volt ebben a szezonban!

                                    Massimo Luongo

A szurkolók szavazatai alapján teljesen érthetően ő lett a QPR év játékosa idén. Ennek a jó szereplésnek persze meg lesz a hátulütője: kizárt, hogy meg tudjuk tartani őt - pláne, ha az ausztrál válogatottal jól szerepel az idei világbajnokságon! Remekül szerel, nagyon jól lát a pályán, idén hat gólt is lőtt -  és még csak huszonöt éves. A Crystal Palace érdeklődéséről lehet egyelőre hallani, de benne egy komolyabb Premier League karrier lehetősége is benne van.

A másik "jó hírt" Luke Freeman-nek hívják, Luongo mellett játszik a középpályán. Ő a Championship ranglistáján a 14. helyen végzett 7,31-es átlaggal, és harmadik lett az idei szezon assziszt-rangsorában12 gólpasszal, és emelett még öt gólt is lőtt. (Jellemző egyébként, hogy rajtuk kívül mindössze két QPR játékos került be az első százba; Matt Smith a 64., Jack Robinson a 78. helyen)

                                         Luke Freeman

Luke Freeman-re is igaz, amit Luongo-ról írtunk: nagyon nehezen képzelhető el, hogy maradni fog. Ő sem öreg, huszonhat éves, ő egyébként Arsenal nevelés, korosztálya egyik legtehetségesebbjének tartották, kicsit félrement a pályafutása, de mostanra nagyon egyben van, egy kivételével az összes meccsen játszott, ráadásul jól.

Nézzük még azokat, akik az átlagnál jobban teljesítettek!

A guineai Idrissa Sylla sokat volt sérült, mindösszesen 26 meccsen lépett pályára, azokon hét gólt lőtt.

A lengyel Pawel Wszolek-től kicsivel többet vártunk, de megbízhatóan teljesített 36 meccsen. Kis szerencsével kerettag lehet a világbajnokságon.

Matt Smith lett a házi gólkirály, 11 gólt lőtt 41 meccsen

Amiben bízhatunk még, az a fiatalság. A zárófordulóban, a Leeds ellen a kispadon ülő hét QPR játékos átlagéletkora 20,7 év volt. Idén fontos játékossá nőtte ki magát az ír Ryan Manning (21 éves), az észak-ír Paul Smyth (20) aki már a felnőtt válogatottban is bemutatkozott - góllal. Bemutatkozott már, gólt is lőtt a nagycsapatban az angol Osayi-Samuel Bright (21) akárcsak a belga Ilias Chair (20) vagy az angol-nigériai Eberechi Eze (20). Már tagjai a felnőtt csapat keretének, és már be is mutatkoztak a finn Nicholas Hamalainen (21), az angol Osman Kakay (20) és Aramide Oteh (19). Az idei szezon második felét a Glasgow Rangers csapatánál töltötte kölcsönjátékosként a szintén angol Sean Goss (22).

Tehetséges fiatalokban tehát nincs hiány, örök kérdés, hogy végül ki lesz az, aki maximálisan ki tudja aknázni a lehetőségeit.

Végezetül abban a reményben tesszük ide a 2017-18-as szezon Championship-álomcsapatát, hogy a következő szezonban szerepel majd benne egy (kettő-három) QPR játékos is!

           A Championship legjobbjai - a Whoscored.com oldal szerint

Véget ért a téli átigazolási szezon, izgalmas volt, történtek érdekes mozgások a szigeten, Sanchez, Giroud, és társaik; itt az ideje, hogy a QPR háza táján is körülnézzünk, kik érkeztek, kik távoztak, mit várunk nagy vonalakban a szezon hátralévő részétől.

Kezdjük először azok felsorolásával, akik érkeztek! Oké, végeztünk is!

Most magyarázzuk meg a címet: a szezon hátralévő szakaszában nem marad más, mind az imádkozás! Annyira pocsék az anyagi helyzetünk, hogy érzésünk szerint egyetlen dologra koncentrálunk már csak: a csőd elkerülésére. Ennek tökéletes bizonyítéka, hogy egyetlen játékost sem tudtunk igazolni, sem kölcsönbe elhozni, harmad- negyedosztályú játékosok legyintettek csak a megkeresésünkre. Annyira szánalmas volt a helyzetünk, hogy a pletykarovatban is mindössze két név röppent fel velünk kapcsolatban, de ők sem kerültek hozzánk.

Na, most nézzük a távozók listáját, ami sokkal hosszabb, úgy látszik, menekülnek a süllyedő hajóról, azért nem mondjuk, hogy patkányok, mert jelen helyzetben teljesen érthető, amit tesznek.

Kölcsönbe távozott Olamide Shodipo, Joe Lumley, és Sean Goss. A véglegesen távozók listája viszont fájdalmasan hosszú!

                                       Yeni N'Gbakoto

Szóval: Ariel Borysiuk, Brandon Comley, Reece Grego-Cox, Michael Petrasso, Yeni N'Gbakoto távoztak véglegesen.

Nyolc játékos távozott tehát összesen, miközben egyetlen sem érkezett. De ami rosszabb, hogy akik maradtak, azok sem ütik meg a mércét, (Freeman, Luongo a kivételek), a teljesítmény hullámzó, de maximum csak a mezőny hátsó felével vagyunk igazából pariban, az első hathoz képest fényévekkel vagyunk lemaradva. Látnivalóan Holloway kezéből is csúszik ki a gyeplő, egyre ingerültebbek, haragosabbak a nyilatkozatai, sok a sérült, tehát mi itt a szerkesztőségben, tizenhat fordulóval a vége előtt a problémamentes bentmaradásban reménykedünk, nem akarunk körmöt rágni az utolsó fordulókban...                                              Ariel Borysiuk

A Championship Hungary lelkes és rámenős adminjától érkezett a felkérés a Loftus Road szerkesztőségébe, írnánk-e egy rövid bemutatkozást a csapatról, reményekről, tervekről, játékosokról, edzőkről. Mondanunk sem kell, örömmel teszünk eleget a kedves felkérésnek.

Az írást - sajnos! - üzleti hírekkel kell kezdenünk. Tudjuk, hogy a mai fociban az üzleti ügyek lassan már fontosabbak, mint ami a pályán történik, mi azért nem tudjuk kikerülni a kérdést, mert a QPR jövőjét alapvetően befolyásoló történések sűrűjében van éppen a klub; és a hírek aggasztóak, nagyon aggasztóak. Röviden foglaljuk össze a közelmúlt történéseit! A kétezres évek első évtizedében átláthatatlan és erősen gyanús mozgások voltak a klub tulajdonosi és támogatói körében, nem megyünk bele a részletekbe, mindent elmond, hogy a két tulajdonos Bernie Ecclestone, a Forma 1 korlátlan hatalmú ura, és Flavio Briatore, a Benetton és a Renault Forma 1-es csapatának vezetője voltak. Nos, nevezett urakat nehéz a becsületes, tisztességes üzletemberek közé sorolni. Amikor a jelenlegi tulajdonosok, Tony Fernandes és Ruben Guanalingam, valamint a kisebbségi tulajdonos Lakshmi Mittal (érdekesség: Mittal a Forbes magazin szerint a világ 56. leggazdagabb embere; ezen a listán a Chelsea tulaj Abramovics a 139.) átvették az irányítást, elkezdtek a csontvázak kifelé esni a szekrényekből. Hihetetlen szerződések, abnormális fizetések és egyéb kiadások. A tulajdonosok tűzoltásba kezdtek, de a szövetség szintén vizsgálódni kezdett az FFP (Financial Fair Play) jegyében. Nos, ennek a vizsgálatnak eredménye lett a most, október végén meghozott elsőfokú ítélet, amely alapján 40 millió font (!) büntetés megfizetésére kötelezték a QPR-t. Ez brutális összeg, majdnem 16 milliárd (!) forint, soha még ekkora pénzbüntetést, de még csak hasonló nagyságrendűt sem szabtak ki a labdarúgás történelmében! Természetesen fellebbeztünk, de ha jogerőre emelkedik ez az ítélet, akkor a legrosszabbra is fel kell készülnünk, még a csapat teljes kiárusítása és a harmad- negyedosztály is benne van a pakliban... Még valami: természetesen mi magunk is hívei vagyunk az FFP-nek, de az, hogy a nagy rendrakást egy angol kiscsapatnál kell kezdeni, nem pedig a PSG, vagy a Manchester City háza táján, az komikus...

No, beszéljünk a csapatról! Természetesen, mivel a fentiek Damoklész kardjaként lógtak a fejünk felett, az elmúlt évekre a költségek nagy visszafogása nyomta rá a bélyegét. A 2014-15-ös, még Premier League csapatban olyan játékosok játszottak, mint Robert Green, Rio Ferdinand, Richard Dunne, Mauricio Isla, Matt Phillips, Joey Barton, Leroy Fer, Shaun Wright-Phillips, Niko Kranjcar, Charlie Austin, Eduardo Vargas, stb.. (Istenem, hogy tudott ez a csapat simán kiesni?), a mostani keret, khmmm..., némileg gyengébb. Jöttek-mentek az edzők is, Harry Redknapp után jött Chris Ramsey, aztán Jimmy-Floyd Hasselbaink, őt váltotta a múlt szezon második felében Ian Holloway. A tavalyi szezon tragikus volt, a 18. helyen végeztünk, egyetlen másodpercre sem volt semmi esélyünk még a play-off helyek egyikére sem.

Az átigazolási időszakban igazi nagy név, érthető módon, nem érkezett hozzánk, különösen nagy várakozással nem is tekintettünk a szezon elé, valahol a kilencedik-tizedik hely környékére vártuk a csapatot. A legnagyobb problémákat hátul, a védelemben látjuk. A kapuban Alex Smithies-t nagy tehetségnek tartják, sajnos nagyon sokszor kerül kiszolgáltatott helyzetbe. A legnagyobb kihívásokkal a hátvédsor küszködik, egyszerűen nincsenek megfelelő képességű játékosaink! Nem várunk mi egy Ferdinand-Vidics, vagy egy Terry-Cahill szintű belső védőpárost, de Nedum Onuoha (hiába van neki komoly Manchester City-s múltja), vagy Perch nem megoldás.

A szezon első meccsein Holloway egy 3-5-2-es felállást játsszatott, a történelmi hűség kedvéért tegyük ide a nyitó forduló kezdőjét: Smithies - Perch, Onuoha, Lynch - Wszołek, Scowen, Luongo, Freeman, Bidwell - Washington, Mackie. Ebben a felállásban Bidwell védekezésben visszacsúszik balhátvédbe néha, így alakul a klasszikus 4-4-2. Szeptember végén Onuoha megsérült, minimum három hónapra kidőlt, azóta inkább 4-4-2-t tesz fel a pályára Holloway mester, belső védőként pedig Alex Baptiste szerepel, a harmincegy éves rutinos védő a Blackpool játékosaként Premier League tapasztalattal is bír, ráadásul ott pont Holloway keze alatt játszott. Onuoha-nál jobb. A védelemről még röviden: a keret tagja két olyan játékos, akik különböző okokból nem lépnek pályára, pedig ha tehetségüket ki tudnák aknázni, akkor hosszú távon oldódnának meg a gondjaink. Steven Caulker-ről és Grant Hall-ról van szó. Mindketten 26 évesek, Tottenham nevelések, Caulker egyszer már az angol válogatottban is bemutatkozott és gólt is lőtt, valamint kölcsönben szerepelt a Southampton és a Liverpool csapatában is. Hall simán sérült, Caulkerrel komolyabb problémák vannak, depresszió, alkohol; most állítólag rendben van és sokat dolgozik, hogy összerakja a karrierjét.

                                     Steven Caulker

Menjünk tovább a középpályára, annál is inkább, mert ez az a csapatrész, amellyel tulajdonképpen nincs semmi problémánk. Sőt, három olyan játékos is van itt, akik még a Premier League-ben is megállnák a helyüket, és azt gondolom, mindenképpen érdemesek a kiemelt figyelemre. Kezdjük a sort Massimo Luongo-val. 25 éves, harminckétszeres ausztrál válogatott, nagy valószínűséggel világbajnoki résztvevő lesz 2018-ban. 2015-óta van nálunk, nagyon sokoldalúan képzett, remek kis játékos.                               Massimo Luongo

A következő középpályás szintén 25 éves, ellenben lengyel. Ő is válogatott, és ő már biztosan utazik a vébére. Illetve reméli, hogy utazik, a tavalyi EB előtti utolsó felkészülési mérkőzésen, ahol két gólt is lőtt a finneknek, eltörte a karját, így maradt le arról a tornáról, de kétszer csak nem történik ilyen balszerencse... Hozzánk a Hellas Verona csapatától került, először csak kölcsönbe, majd végleges szerződést kapott. A szurkolók szerényen csak a "lengyel Messi" néven emlegetik...

                       Wszołek a lengyel válogatottban

A harmadik bemutatásra váró középpályásunk Luke Freeman, aki szintén huszonöt éves, de ő igazi bennszülött angol. Az idei szezonban került hozzánk a Bristol City-től, és tulajdonképpen nekünk is csak az elmúlt egy-két hónapban tűnt fel, hogy mennyire jó kis spíler. Az Arsenal akadémiáján pallérozódott, az angol U17-es válogatottban tizenötször szerepelt, aztán mintha kissé megtorpant volna; talán most kapta el a fonalat.

                             Luke Freeman lendületben

A Championship eddigi összesített játékosrangsorában Freeman a 13., Luongo a 16. helyen áll, Freeman egyelőre a szezon álomcsapatának is tagja.

Menjünk a támadókhoz! A támadósorban is találunk remek kis játékosokat, az, hogy miért lövünk mégis relatíve kevés gólt, az más kérdés. Vegyük először a huszonöt éves északír csatárt, Conor Washingtont. Ő is válogatott, tavaly ott is volt az Európa bajnokságon, a 2018-as VB-re viszont nem jutott ki, pont a napokban kaptak ki a pótselejtezőn Svájctól egy kicsit (kicsit?) necces tizenegyessel... Klasszikus brit csatár, erős, mint a mozdony, a kilencvenkettedik percben ugyanolyan elánnal megy, mint az elsőben

                         Conor Washington előre mutat

A másik említésre méltó csatárunk a guineai Idrissa Sylla, huszonhat éves, a guineai válogatottban huszonkétszer szerepelt eddig. A sokszoros belga bajnoktól, az Anderlechttől érkezett hozzánk, ahol egy évad alatt 33 meccs / 9 gól szerepel a neve mellett, nem rossz mérleg. Nálunk tizennégy gólnál tart eddig, nagyon érzi a kaput.                                   Idrissa Sylla

Mellettük még a QPR legenda, Jamie Mackie, és a Fulhamtől hozzánk került Matt Smith érdemel említést, általában négyüket kevergeti a mágus.

Mit várunk a szezontól most, amikor nagyjából a bajnokság harmadán vagyunk túl? A Championship azért szép és izgalmas, mert gyakorlatilag semmi sem lehetetlen, a hosszú menetelés alatt hullámvölgyek és hullámhegyek minden csapat életében vannak, egy két-három meccses jó (esetleg rossz) sorozat mindent fenekesül felforgathat. A Queens Park Rangers jelenleg a 15 helyen áll, de a hátránya az utolsó play-off helyen álló, 6. helyezett Aston Villához képest mindössze öt pont, ami tulajdonképpen semmi. Ráadásul a következő fordulóban pont az Aston Villa látogat hozzánk.

Ami minket igazából zavar a csapatnál, az a nagy formaingadozás. A büntetés bejelentése után gyorsan megvertük egymás után a tabella első két helyezettjét, a Wolverhamptont és a Sheffield Unitedet, aztán megalázó, 4-0-ás vereséget szenvedünk a Nottingham Foresttől...

Miben reménykedünk, mit várunk? Amiben leginkább reménykedünk, az a bevezetőben említett bírság normális rendezése. Amíg az a helyzet meg nem oldódik, addig nem lehet, de nem is érdemes komolyabb terveket szövögetni. Tony Fernandes, a tulajdonos egyébként tervezget, nagyon előrehaladott állapotban van Nyugat-London egyik legnagyobb ingatlanfejlesztése, az Old Oak nevezetű környék teljes rehabilitációja (ez a hely egy-két metróállomásnyira van a mostani stadiontól), ahol jelenleg elhanyagolt vasúti területek és lepattant ipari- és raktárépületek vannak, a tervek szerint teljesen megújul, több ezer új lakás, irodák, üzletközpontok épülnek, és ami a legfontosabb, a tervek része egy negyvenezres, vadonatúj stadion is.

Reményt ad még, hogy a keretben sok saját nevelésű fiatal van, akik már hosszabb-rövidebb szerepet is kapnak a meccseken. A következő neveket, Furlong, Grego-Cox, Sean Goss, Olamide Shodipo, Josh Cullen, fogjuk még hallani a jövőben, illetve külön is emeljük ki a fiatal ír középpályást, Ryan Manning-et, akit sokan az egész brit foci legnagyobb ígéretének tartanak. A QPR U23-as utánpótláscsapata a Professional Development League-ben szerepel (ez az utánpótláscsapatoknál a másodosztály, de vannak itt olyanok is, ahol a nagycsapat a Premier League-ben szerepel, pl. Crystal Palace, Watford, Burnley) és vezeti a mezőnyt.

Szóval találhatunk mindig reménykeltő dolgokat, de a Championship attól szép annyira, hogy egyik pillanatról a másikra fordulhat a kocka!

Mindenesetre mi reménykedünk!

Van egy teniszben ismert babona, amit bízvást alkalmazhatunk a labdarúgásra is, miszerint ha gödörbe kerülsz, nem tudhatod, hogy milyen mély az a gödör, és meddig tart.

Gödörben van a csapat, ez nem vitás, a nyugat-londoni GetWestLondon internetes portál már egyenes arról ír, hogy ideje-e "pánikba" esni; nem vagyunk túl jó helyzetben, na!

Legutóbbi megjelenésünk óta öt meccset játszottunk, győzelem nélkül, három döntetlen és két vereség a mérleg. Zavarodottságot vélünk felfedezni, Onuha, a belső védőnk három hónapra kidőlt sérülés miatt, azóta Holloway próbálkozik szerkezeti változtatásokkal (egyre gyakrabban nyúl a 4-4-2-es rendszerhez) középső védőként hol Caulker-t, hol Baptiste-ot, de Lynch-et, és Robinsont is használja, cserélgeti a támadókat is.

Két hazai döntetlenünk, a Millwall elleni 2-2, és a Burton elleni 0-0 igazán bosszantó. Ha bármiféle komolyabb terveink is vannak a Premier League kapcsán, vagy akár csak kamaszos álmokat szövögetünk is róla, az ilyen meccseket meg kell nyerni! Hogy egy klasszikust idézzünk: egyszer kell nyerni, de akkor nagyon! A Millwall ellen 69-31% volt a labdabirtoklás és 31-14 a kapura lövések aránya, a Burton ellen ugyanez 63-37, és 13-5 volt. A Middlesbrough ellen idegenben kétszeri vezetés után kaptunk ki 3-2-re, a győztes gól előtti beadásnál a felvételek tanúsága szerint fél méterrel volt az alapvonalon túl a labda... A Barnsley ellen idegenben 1-1, itt 55-45%-os fölényünk volt labdabirtoklásban, és 14-9 kapuralövésben.

                    Luke Freeman a Burton elleni meccsen

Most pénteken a Fulham ellen volt az első tévés meccsünk a szezonban, ez a párosítás a híres nyugat-londoni derbik egyike (a ma születetteknek írjuk ide, hogy öt csapat van itt, Chelsea, Fulham, QPR, Brentford és a Charlton Athletic). Itt megint 4-4-2-vel kezdtünk, Smithies - Baptiste, Lynch, Robinson, Bidwell - Wszołek, Luongo, Scowen, Freeman - Mackie, Sylla összeállításban. Enyhe mezőnyfölény, helyzetek, aztán, ahogy ez már ilyenkor lenni szokott,  41. percben, egy teljesen értelmezhetetlen lövési kísérlet Robinson sarkán irányt változtat: vezet a Fulham. Aztán a második félidő megint csak a szokott forgatókönyv, megyünk előre, egy kontrát beütnek a 85. percben, Conor Washington még szépít, 1-2-es vereség...

                  Conor Washington, a Fulham elleni gól szerzője

Szóval marad a kérdés:essünk-e pánikba, temessük-e már most a csapatot, az egész szezont? Nehéz... Az eddigi tizenegy forduló után (ez a bajnokság nagyjából negyede, 46 forduló van) a 16 helyen állunk, a play-off helyektől a lemaradás hét pont, ami nagyjából semmi, de még a második helyen álló Wolverhampton is csak tíz ponttal van előttünk. Reményt az a tény ad, hogy soha nem játszunk alárendelt szerepet, a Norwich elleni 0-2-t leszámítva a vereségeink egy gólosak. Egy szűk vereségből könnyen lehet döntetlen, a döntetlenből könnyen lehet győzelem. Csinálunk szép dolgokat, Freeman Barnsley elleni egyenlítő gólja kifejezetten gyönyörű volt, de csinálunk borzalmas dolgokat - itt elsősorban a védelemre gondolunk. Érthetetlen számunkra - ennek már többször hangot is adtunk - hogy ebbe a csapatrészbe nem történik normális igazolás. A kapuban Smithies sem tűnik igazi megoldásnak (tényleg, miért nem hozzuk vissza a Southamptonban porosodó Alex McCarthy-t?)

Úgy döntöttünk itt a szerkesztőségben, és erre bíztatjuk milliós olvasótáborunkat is, hogy egyelőre nem esünk, ne essünk pánikba, majd szólunk, amikor eljön ennek az ideje...

Válogatott szünet következik, ez nekünk hagyományosan jót szokott tenni, legközelebb 14-én, szombaton lépünk pályára a híres Stadium of Light-ban, az egyik tavalyi Premier League kieső Sunderland vendégeként.

Come on, you R's!!!

Ez a Championship olyan, mint egy teljesítménytúra, az indulásnál mindenki izgatott, lelkes, amikor már a cél közelében vagyunk, szintén; de a túra közben csak megyünk, megyünk; örülünk, ha valami szépet-jót látunk, de csak a cél lebeg a szemünk előtt, ami nagyon messze van még...

Nézzük is, mik történtek ez elmúlt héten!

Az egyik legfontosabb esemény, hogy végre-valahára lezárult az átigazolási piac! Be kell valljuk milliós olvasótáborunknak, hogy itt a szerkesztőségben nagyon nem kedveljük ezt az utóbbi években egyre inkább megőrülő cirkuszt, a beképzelt, öntelt sztárokat, a teljesen elszabadult, beteg összegeket (Neymar - 222 millió euró???), a Coutinho-féle beképzelt majmokat. Idén egy fontos dolog történt, az angolok teljes összhangban úgy döntöttek, hogy a bajnokság rajtja előtti csütörtökön záródik ezentúl a transfer window; teljesen értelmetlen és szakmaiatlan, hogy miközben már zajlik a bajnokság, a csapatok keretének a fele még tárgyalgat, megy ide-oda.

A QPR közepesen volt aktív idén, öt játékos érkezett hozzánk, David Wheeler, Alex Baptiste, Josh Scowen és Bright Osayi-Samuel véglegesen, míg Kazenga LuaLua egyelőre kölcsönbe. Henrik, kedves kollégám, ígéretet tett, hogy egy posztban bemutatja majd az érkezőket, várunk türelmesen tehát, úgyhogy most megyünk is tovább.

A válogatott meccsek miatti szünetben (Wszołek, Luongo, Washington, Sylla, és a többiek: összesen tizenkét QPR játékos volt érintett) volt a Grenfell Tower-i tűzvész áldozatainak megsegítésére a QPR által szervezett jótékonysági mérkőzés, természetesen a Loftus Road-i szentélyben. Óriási siker, teltház, a legnagyobb tisztelet illeti az összes résztvevőt, futballistákat, edzőket, különböző művészeket, közéleti személyiségeket! Well done, guys!

Rá is térhetünk most a hét egyetlen meccsére, tegnap az Ipswich Town csapatát fogadtuk, akik nagyon bekezdtek, négyből négy győzelemmel, a kispadon a minden hájjal megkent Mick McCarthy-val. Igazából nem tudjuk az okát, de vannak olyan meccsek, amikor nem egyszerűen bízunk a győzelemben, hanem teljesen biztosak vagyunk benne. Ez a mostani is ilyen volt, ritkán van, hogy az Erdős Janinak, a tippmix-mágusnak mi ajánlunk tippet, most ez történt, az a 2,1-es odds egy tuti meccsre remek...

És igazunk is volt.

Holloway a lassan védjegyének számító 3-5-2-vel kezdett, Smithies - Baptiste, Onuoha, Robinson - Wszołek, Luongo, Scowen, Freeman, Bidwell - Washington, Mackie összeállításban; csereként jött be Wheeler, Smith és LuaLua, a kispadon ott ült még Samuel is, tehát az összes új igazolás érintett volt. Kérdés, Sylla, N'Gbakoto és a többiek hogyan viselik majd az esetleges mellőzést. Persze, lehet, hogy a hiányzásuknak teljesen prózai okai vannak.

                               Mackie behelyezi az elsőt

14.060 néző előtt és Andy Davies játékvezető értő felügyelete mellett kezdődött a mérkőzés, és semmi extrát nem tudunk elmondani, csak azt, hogy simán nyertünk. A 2-1-es végeredményből akár egy szoros, kiélezett meccs képe is kirajzolódhatna, de nem az volt. 60%-40%-os labdabirtoklási-, 12-2-es kapuralövési arány, az Ipswich magasan legjobb játékosa Bialkowski, a kapusuk volt 7,4-es osztályzattal. Az első félidő végén Mackie, a második elején Freeman lőtt gólt (az elsőt QPR mezben, egyébként) a 91. percben Celina a kapunktól húsz méterre belebotlott a labdába, elég jól eltalálta, azzal lett 2-1, de összességében nyugodt, izgalommentes meccs volt ez.

                                 Freeman behelyezi a másodikat

Hat fordulón vagyunk túl, mindent egybevetve elégedettek vagyunk, bár nyilván bele tudnánk sok mindenbe kötni. Soroljuk inkább a pozitívumokat: eddig a középpálya, főleg Wszołek és Luongo kíválóan teljesít, de nem lehet panasz Scowenre sem. A csatárok gólokat lőnek, pontosabban a csatárok lövik a gólokat, a Washington-Mackie páros lesz szerintünk a kezdő hosszabb távon is, de Smith vagy Sylla, esetleg LuaLua is remekül száll be a játékba. Reménykedünk a sérültjeink - elsősorban Grant Hall - felépülésében; szóval most úgy tűnik, akár valami komolyabb eredmény is kisülhet ebből (a komolyabb eredmény alatt a play-off helyek egyikét értjük).

Most egy kétmeccses hetünk jön, kedden a szurkolótábora miatt rettegett dél-londoni Millwall gárdáját fogadjuk, aztán utazunk északra, a tavaly még Premier League szereplő Middlesbrough vendégeként. A négy ponttal elégedettek volnánk, de ha hat lenne belőle, akkor sem csapjuk földhöz a London Pride sörrel teli korsónkat, (amiként három pontnál sem, de ha választani lehet, legyen inkább négy...)

Végezetül ideteszünk egy képet a Grenfell Tower-i meccsről, egy fiatal kapus tehetségről, aki - amennyiben a fejlődése töretlen marad - akár szerződést is kaphat tőlünk!

Ha már a messzeföldön ismert színpadi szerző, bizonyos Shakespeare, odaült a Leicester City kispadjára, akkor kissé átalakítva kölcsönvesszük tőle a III. Richárd híres kezdősorát. Rosszkedvünk van, na!

Két meccsünk volt ezen a héten, mindkettő pocsék volt. Elébb a Carabao Cup keretében mérkőztünk a szomszédvár Brentford csapatával. Említettük már, hogy a Liga kupát a legjobb tizenhat környékén kezdik komolyabban venni - elvégre Európa Liga indulással jár a győzelem. Ennek megfelelően nem a legerősebb csapattal futottunk ki a Loftus Road stadion gyepére, de az Ingram - Furlong, Caulker, Baptiste - Wszołek, Borysiuk, Manning, Choir, Robinson - Sylla, N'Gbakoto összeállítású csapatnak mindenképpen győznie kellett volna! Ne feledjük, a Brentford öt forduló után, két döntetlennel, két ponttal áll a Championship utolsó előtti, 23. helyén! Ezek után olyan simán kaptunk ki 4-1-re, hogy annyit sem tudtunk mondani, hogy fapapucs... Teljesen érthetetlen és értékelhetetlen teljesítményt láthattunk. Elgondolkodtató volt az Independent c. lap tudósítása, amely így kezdődött: "Óriási különbség volt, hogy a vendégcsapat győzni akart, míg a hazai csapatnak láthatóan más prioritásai voltak." Köszönjük szépen!

A bajnokság eheti fordulójában Walesbe utaztunk, megnézni, hogy mennyit ér úgymond a Cardiff City eddigi százszázalékos mérlege. Ráadásul ismerősökkel is találkozhattunk, a Cardiff menedzsere az általunk roppant tisztelt Neil Warnock, a pályán pedig ott szaladgál az egykori QPR kedvenc, Junior Hoilett.

                                     Holloway & Warnock

18.520 néző előtt indult a meccs Simon Hooper sípjelére. Mi egy támadó 4-3-3-as felállásban kezdtünk, Smithies - Furlong, Onuoha, Caulker, Bidwell - Luongo, Scowen, Freeman - Mackie, Smith, Washington összeállításban, és annyira jól is indult számunkra a találkozó, hogy a tizenötödik percben Freeman beadását Matt Smith befejelte; tegyük hozzá, hogy Etheridge kapus borzalmasan mozdult ki a beadásra, de ez legyen az ő bajuk! Annál is inkább, mert nekünk is van egy nagy bajunk: Nedum Onuoha, a középhátvédünk!

          A gólunk - Etheridge nyilván a vidéki rokonok elé jött ki

Szóval vezetünk, fölényben játszunk, szikrázó napsütés, csivitelnek a madarak, és ekkor egy teljesen ártalmatlan szituációban Onuoha rosszul passzol hátra egy labdát, a teljesen kiszolgáltatott helyzetben lévő Smithies menteni próbál, de a vércseként lecsapó Hoilett-re rúgja a labdát, bepattan, középkezdés! Az ötödik meccsünkön Onuoha második katasztrofális hibája, mindkettőn elment az adott meccs! Itt vagyunk az átigazolási piac zárása előtt pár nappal, se közel, se távol nem látunk használható, tekintélyt parancsoló középső védőt, sőt, már felreppenő pletykák sincsenek! Nem egy Ferdinand-Vidic vagy egy Terry-Cahill szintű párosra vágyunk (persze dehogynem!) de esküszünk, Onuoha-nál még a jó öreg Richard Dunne is nagyságrendekkel volt jobb...

                            Smithies gólpasszt ad éppen

Az első félidő végén még közelről fejelnek egy gólt (Onuoha, ugyebár...) ez a 2-1 marad a végeredmény, a második félidőben megyünk előre, Mackie kapufát lő, bejön Wszołek, Sylla, N'Gbakoto, csupa támadó, nem sikerül semmi. Bosszantó, nagyon bosszantó vereség volt!

Nézzük, mi következik! Most lesz két hét szünet a válogatott meccsek miatt, Wszołek, Sylla, Luongo, Washington érintettek, 29-én, kedden  a Premier League reprezentáns Bournemouth ellen játszunk egy barátságos, felkészülési meccset, hétvégén pedig, egészen pontosan szeptember másodikán, egy nagyszabású jótékonysági mérkőzést szervez a QPR a Grenfell Tower-i tűzvész áldozatainak megsegítésére, olyan egykori és jelenlegi sztárok közreműködésével, mint Alan Shearer, Les Ferdinand, David Seaman vagy éppen Peter Crouch.

A következő bajnoki forduló szeptember 9-e, a Loftus Road-on fogadjuk a traktoros fiúkat, azaz az Ipswich Town gárdáját.

A második héten is túl vagyunk; először azt a címet akartuk adni ennek a bejegyzésnek, hogy "Zökkenő", vagy valami ilyesmi, de aztán úgy ítéltük meg, nem lennénk korrektek a csapattal, ha ezt tennénk. Mondjuk is rögtön, miért.

A harmadik fordulóban a Carrow Road-ra, a Norwich City otthonába látogattunk, masszív 26.082 néző előtt kezdődött a meccs. Láss csodát, Holloway ugyanazt a 3-5-2-es felállást választotta, mint eddig, és a kezdőcsapat sem változott; lelkes statisztikusok gyorsan utána is néztek, hogy ilyen (mármint, hogy három egymást követő meccsen ugyanaz a felállás) legutóbb 2011 áprilisában fordult elő még a legendás Neil Warnock irányítása alatt; nomen est omen: abban az évben mi nyertük a Championship küzdelmeit...

Sajnos a meccs legfontosabb mozzanata minket sújtott, mégpedig viszonylag korán: a harmincadik percben hátsérülés miatt le kellett cserélnünk Pawel Wszoleket, aki eddigi meccseinken a csapat egyik legjobbja volt; helyére a friss igazolás, Kazenga LuaLua állt be. Nem tudjuk, hogy emiatt-e, de a meccs 2-0-ra elment. A második félidő elején kaptunk egy gyors gólt (tavaly is visszatérő hibánk volt a kezdések utáni koncentráció-hiány), a nyolcvanegyedik percben egy kontra végén a másikat. Nem voltunk egyáltalán alárendelt szerepben, a labdabirtoklás aránya pl. 46%-54% volt ide, de hát ilyen a foci. Visszatérve az írás elejére: ezért is hagytuk el a "Zökkenő" címet...

Tegnap a negyedik forduló jött, ismét hazai pályán, a Loftus Road-on, az ellenfél a tavaly még Premier League csapat, a Hull City a messzi északról, 12.609 néző értő tekintete előtt. Holloway most változtatott, egy 4-4-2-t, vagy talán egy 4-3-3-at tett pályára (Luke Freeman szabad átjárást kapott a középpálya és a csatárok között) valamint Alex Baptiste és a kispadon kezdő Wszolek helyett LuaLua először voltak kezdők. A félidőben a Hull City vezetett, Jarrod Bowen szerzett gólt a 35. percben. A második félidőben aztán bejött Wszolek, bejött Matt Smith, és bejött Sylla is, és ahogy az a hollywoodi mesékben lenni szokott, Smith egyenlített, aztán a 91. percben Sylla a győztes gólt is belőtte!

                                   A győztes gól pillanata

A lényeg tehát: négy meccsen vagyunk túl, két győzelem, egy döntetlen, egy vereség a mérleg, a hatodik helyen állunk. Jó-e ez, vagy rossz? Valamikor júniusban a szövetség egy szuperszámítógéppel megjósoltatta, hogy az ötödik forduló után melyik csapat, hol áll majd a Championship mezőnyében. Minket a huszonnegyedik, azaz a tökutolsó helyre rangsorolt a gép, egyetlen döntetlennel, tehát egy ponttal. Ha belegondolunk, valami alapja lehetett a számításnak, hiszen az első öt ellenfelünk között volt a tavalyi szezon 3. és 4. helyezettje, egy tavaly még Premier League csapat, és a Norwich is jóval előttünk, a 8. helyen zárt, az egyetlen döntetlent a következő ellenfelünkkel, a Cardiff City-vel szemben jósolta nekünk a gép. Ebből is látszik, mennyire más a hideg gépek, az algoritmusok, és a hús-vér emberek világa! (Ez milyen szép mondat lett...)

A jövő héten két meccsünk lesz, az első kedden a Carabao Cup második köre a szintén Championship-ben játszó, nem mellékesen szomszédvár Brentford ellen (a két csapat stadionja között nagyjából hat kilométer a távolság), aztán 26-án, szombaton megyünk Cardiffba. Ez tűnik most az eddigi legnehezebb meccsünknek, a Cardiff nagyon bekezdett, négyből négy győzelem a mérlege 8:1-es gólaránnyal; és nagyon nem mellékesen kispadján a Queens Park Rangers legendájával, a már említett Neil Warnock-kal. Emocionális találkozó lesz, a döntetlent látatlanban elfogadnánk!

Az előző blogbejegyzés kesernyés mellékíze immár a múlté, fülig ér most a szánk, ilyen remek kezdésről álmodni sem mertünk!

A szezont hazai pályán, 14.460 néző előtt a Reading ellen nyitottuk, és tulajdonképpen gond nélkül nyertünk 2-0-ra. A Holloway által kedvelt 3-5-2-es felállásban játszottunk, Smithies - Perch, Onuoha, Lynch - Wszołek, Scowen, Luongo, Freeman, Bidwell - Washington, Mackie összeállításban, mindkét gólunkat az isteni Conor Washington lőtte, a másodikat tizenegyesből. Oké, első meccs kipipálva!

   A csatár, akiről az Egyesült Államokban fővárost neveztek el

Jött az első Liga kupa (most Carabao Cup a böcsületes neve) meccs a Liga 1-ben szereplő Northampton Town ellen, szintén a Loftus Road-on. Itt 4-4-2-t játszatott az aranykezű mester, nézzük ezt az összeállítást! A kapuban Ingram állt, aztán Caulker, Onuoha, Robinson, Furlong - Borysiuk, Freeman, Manning, N'Gbakoto, - Smith, Sylla volt a kezdő. N'Gbakoto góljával nyertünk 1-0-ra, itt nem is a továbbjutás a fontos (a Liga kupát nagyjából a legjobb tizenhat között szokás komolyan venni) hanem Caulker szereplése, aki jól hozta le a kilencven percet. Égető szükségünk van egy jó középső védőre, Onuoha nem jó megoldás (erre még visszatérünk), meg általában jó védőkre. Nekem régi vesszőparipám, hogy jobbhátvédben Furlong-ot kellene már játszatni, nem pedig Perch-et, Robinson is jónak tűnik, szélsőhátvédként láttuk már, most belső védőként sem volt rossz.

A második bajnoki a híres-hírhedt Hillsborough-ban a Sheffield Wednesday ellen 25.537 néző előtt. "Szokatlan" módon - a tavalyi szezonban legalábbis nem nagyon emlékszünk ilyesmire - ugyanabban a felállásban, ugyanabban az összeállításban kezdtünk, mint az elsőn. Az első félidőt Mackie góljával előnyben zártuk, aztán a második félidő elején jött Onuoha kapitális hibája, 1-1, ez is maradt a végeredmény.

A két első bajnokit tehát négy ponttal zártuk, ráadásul ne felejtsük el, hogy a Reading tavaly a harmadik, a Sheffield Wednesday a negyedik helyen végzett (mi ugyebár a tizennyolcadikon), sőt, egyetlen gólon múlt csak, hogy idén a Premier League mezőnyét a Huddersfield Town erősíti, nem pedig a Reading.

Két fontos igazolás is történt ezen a héten, leigazoltuk a Middlesbrough-tól a harmincegy éves angol hátvédet, Alex Baptiste-ot. Ő szélső és belső védőként is jó, ráadásul korábban a Blackpool csapatában már dolgozott Holloway keze alatt, ebből az időből van bőséges Premier League tapasztalata is. Kölcsönbe került hozzánk a Brighton csapatától Kazenga LuaLua, a huszonhat éves kongói csatár egyelőre februárig marad, és reméljük, erősítés lesz.

A verkli forog tovább, szerdán a Norwich-hoz megyünk, szombaton jön hozzánk a Hull City, a hasonló folytatásban reménykedünk!

Egy hét múlva kezdődik a Championship újabb szezonja; ilyenkor írnak előremutató, pozitív cikkeket, a szurkolók izgatottan vágják a centit, megfogalmazódnak a célok, elvárások

Ez most nem ilyen írás lesz.

Semmi jel nem mutat ugyanis arra, hogy ez az idei szezonunk bármennyivel is jobb lenne, mint a tavalyi. Nemhogy a Premier League tűnik elérhetetlen célnak, de még a playoff helyek bármelyike is, már azt sikernek tartanánk, ha a mezőny első felében végeznénk.

A tavalyi szezon a viszonylag jó kezdés ellenére (persze, ez csak az első öt-hat fordulót jelenti) egészen lehangolóan reménytelen volt. A 18. helyen végeztünk, egy pillanatra még a kiesés réme is a szemünk előtt lebegett, 15 győzelem, 8 döntetlen, és 23 vereség, és a rendkívül gyenge 52:66-os gólarány áll a nevünk mellett. 17 csapat szerzett több gólt, míg nálunk több gólt csak három csapat kapott, a Norwich City (69-et, viszont ők lőttek 85-öt!) a Barnsley (64:67-tel zártak), valamint a teljesen szétesett, tökutolsó Rotherham United, akik 98-at kaptak...

Melyik csapatrészt kellene megerősíteni ilyen szezon után az egyszerű szurkoló szerint? Igen, a védelmet. Ráadásul, mivel a kapusunkat, Smithies-t óriási tehetségnek tartják, aki után élvonalbeli klubok érdeklődnek (pl. a Huddersfield Town) a védelemből is elsősorban a hátvédsort. Találós kérdés: igazoltunk egyetlen védőt is eddig? A válasz - természetesen - nem.

Mondjuk értékelhető igazolásunk sem volt (tegyük ide, hogy az átigazolási piac augusztus 31-én zárul, tehát idő az van), sérülésekről, egyéb problémákról (pl. Caulker magánéleti gondjairól, ilyen-olyan függőségeiről) sokkal többet olvasunk. Nevek persze fel-felreppennek, de egyrészt a pletykák minket nem érdekelnek, másrészt teljesen semmitmondó nevekről van szó.

                                 Massimo Luongo

A felkészülés alatt volt egy portugáliai edzőtábor, és egy rövidebb német túra, valamint három előkészületi meccs, mindhárom vereséggel zárult. A valamelyik német regionális bajnokságban játszó Lokomotiv Leipzig-től 3-2-re, a Bundesliga 2-es Union Berlintől (ez Seb Polter új csapata) 2-1-re, végül tegnap, a Loftus Roadon, a Premier League kiscsapatától, a Bournemouth-tól kaptunk ki 1-0-ra. A tegnapi meccs már főpróba volt, nézzük is meg a tegnapi keretet:

Nos, igen...

Szeretnénk így a vége felé egy kicsi pozitívumot írni, a blog milliós olvasótáborának szívébe reménységet csöpögtetni!

             A jelenlegi keret - ez augusztus 31-ig még változhat

Pozitívum lehet, hogy sok fiatal van a keretben, legtöbbjük saját nevelés. Furlong, Osman Kakay, Hamalainen, Manning, Shodipo, Grego-Cox, Eze, mindannyian húsz év körüliek, már a nagycsapatban szerzett tapasztalattal. Ryan Manningot az utóbbi idők legnagyobb tehetségének tartják, nagyon kell vigyázni rá, örülünk, hogy nálunk hosszabbított szerződést.

                                         Ryan Manning

Kire kell figyelnünk? Itt a szerkesztőségben úgy gondoljuk, hogy a fentebb már említett Luongo és Manning mellett a lengyel Pawel Wszolek és a guineai csatár, Idrissa Sylla futhat jó szezont, de nagyon bízunk Yeni N'Gbakoto és a kölcsönből visszatérő, szintén lengyel Ariel Borysiuk jó szereplésében is.

                                             Pawel Wszolek

Ki lehet az egész szezon nagy esélyese? A fogadóirodák szerint a győztes a Middlesbrough, Aston Villa, Fulham hármasból kerül majd ki, de a mezőny elejére jósolják a Premier League kiesőjét, a Sunderlandot, és a Sheffield Wednesday-is, minket a tavalyi 18-ik hely köré várnak.

                                           Idrissa Sylla

Jövő szombaton, augusztus 5-én, hazai pályán a Reading ellen indítjuk a szezont. Negyvenhat kőkemény meccs. A fogadóirodákkal szemben mi legyünk nagyon pozitívak: ha a fiataljaink nagyon elkapják a fonalat, ha nagy szerencsénk lesz, ha a sérülések elkerülnek minket, ha végre sikerül egy (de inkább kettő) igazán jó hátvédet igazolnunk, akkor akár a kilencedik helyet is megcsíphetjük!

Új edző, új remények; nézzük csak, ki kapta most meg a karmesteri pálcát!

Rögtön kezdjük is az előző mondat helyesbítésével: Holloway és a QPR kapcsolatában az "új" szónak nincs semmi keresnivalója, régi jó ismerősünk ő.

Hősünk Ian Scott Holloway néven 1963. március 12-én született egy Kingswood nevű kisvárosban, amely Londontól olyan száznyolcvan kilométerre fekszik nyugatra - Bristol egyik elővárosa. A Bristol City csapatában nevelkedett, itt is töltötte profi játékos pályafutása legnagyobb részét, három felvonásban 397 meccsen lőtt 41 gólt, ami nem is olyan rossz teljesítmény egy inkább védekező, semmint támadó középpályástól. Játszott még a Brentford, a Wimbledon csapataiban is, a legfontosabb számukra, hogy 1991-1996 között a QPR játékosa volt, és ebből az öt szezonból négyet a Premier League mezőnyében töltött! QPR játékosként 147 meccsen lépett pályára és négy gólt szerzett.

.                                               Bűvöli a labdát

Edzői pályafutása a Bristol City csapatánál indult, főleg alacsonyabb osztályokban dolgozott, Plymouth, Millwall, Blackpool, Leicester City voltak az állomáshelyek (mondhatnánk, hogy Leicesterben ő tette le a későbbi bajnokcsapat alapjait, de ha ezt mondanánk, hazudnánk...) A fontos persze itt is az, hogy 2001-2006-ig a QPR csapatát vezette.

Régi ismerősről van szó tehát, aki játékosként és menedzserként is nagy népszerűségnek örvendett a Loftus Road-on! Mi mást is kívánhatnánk neki, mint nagyon sok sikert!

Gyakorlatilag pontosan egy hét múlva, augusztus 7-én, vasárnap, délután egykor, a Leeds United elleni meccsel megkezdjük a Championship 2016/17-es szezonját. Negyvenhat kőkemény meccs vár ránk, és él a remény, hogy a negyvenhatodik meccs után legalább a rájátszást érő pozíciók egyikén végzünk.

Nézzük át először is az érkezők-távozók listáját! Ez a lista természetesen nem végleges, tudjuk, hogy az átigazolási piac augusztus 31-én zárul. Akik távoztak már biztosan, az Leroy Fer (Swansea), Matt Phillips (WBA). Sandro - meglepő módon - nem ment át az egészségügyi vizsgán a Sporting Lisszabonnál, így ő egyelőre a kerethez tartozik, a tarcsiban játszott is pár meccset. Junior Hoilettről csak pletykaszinten vannak értesüléseink, nálunk már nincs, legvalószínűbbnek az tűnik, hogy nevelőegyesületéhez, a Blackburn-höz megy, de a Swansea-t is hallottuk már emlegetni. Alejandro Faurlin szintén távozott, a hírek szerint marad Nyugat-Londonban, a Fulham és a Brentford érdeklődéséről hallani. A keret tagja még Tőzsér Dani is, de túl sok pénzt nem tennénk arra, hogy marad a csapatnál.

Hozzánk egyelőre négy játékos érkezett, két védő: Jack Bidwell a Brentford, Joey Lynch a Huddersfield Town játékosa volt eddig; és két középpályás: a lengyel Ariel Borysiuk a Legia Varsóban játszott, Jordan Cousins pedig a Championship-ből éppen kiesett Charlton Athletic-ben. Pletykák, híresztelések persze repkednek, ezek közül az állítólag hamarosan bejelentésre kerülő izlandi csatárt, az EB-t is megjárt, Ausztria ellen gólt is szerző Jon Dadi Bodvarsson-t említjük meg. Tartja magát erősen egy pletyka Rafael van der Vaart érkezéséről (a szintén holland menedzserünk volna a kapocs) ezt most nem szeretnénk kommentálni, nyilván óriási jelentőségű igazolás volna...

                                            Ariel Borysiuk

A felkészülés minden nagyobb probléma nélkül zajlott, egyedül a már említett lengyel Borysiuk apróbb sérülése okoz gondot - felépülésére pár hetet várnunk kell. 

Legelső felkészülési meccsünket az ötödosztályú Aldershot Town ellen vívtuk, nyertünk 3-2-re. Ezután két hétre Hollandiába költözött a csapat, itt két meccset játszottunk, a világhírű PSV Eindhovent legyőztük 1-0-ra, az FC. Groningentől 3-1-es vereséget szenvedtünk. Utána, már Angliában következett három meccs, kettő alacsonyabb osztályú csapat ellen, egy a Championship-be épp feljutó (JFH előző csapata!) a Burton ellen. Mindhárom meccs döntetlennel zárult, ezeket a meccseket mi nem láthattuk, több kommentet olvastunk viszont, amiben arra figyelmeztettek, hogy önmagában a végeredményből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket; sok játékost, játékrendszereket próbálgattunk.

                                   Jake Bidwell

A felkészülés a tegnapi, Premier League szereplő, a tavalyi szezonban a 13. helyen végző Watford elleni meccsel zárult, ezt a Sport1 televízió jóvoltából teljes egészében láthattuk. És úgy kell fogalmaznunk, hogy a látvánnyal tökéletesen elégedettek vagyunk! Remekül játszottunk, na!

Tegnap már a valószínűsíthető kezdőcsapatot láttuk, a kapuban most állt először Smithies, a felkészülés során Hasselbaink a két cserekapust, Ingram-et, és Lumley-t próbálgatta, de az első számú kapusunk, Smithies lesz. 4-4-1-1-es felállásban játszottunk, Onuoha, Caulker, Hall, Bidwell a hátvédsor (itt érdekes módon a csapatkapitány, Onuoha tűnik gyengébbnek), a középpályán Gladwin, Cousins, Luongo, Shodipo szerepelt, az előretolt ék Polter volt, míg a középpálya és Polter között Chery a kapcsolat. Mielőtt továbbmennénk, Olamide Shodipo miatt egy szóra meg kell állnunk. Shodipo ír, tizenkilenc éves, saját nevelés. JFH vitte fel a nagycsapatba, és nagyon úgy tűnik, hogy ott is ragadt; egészen tüneményes tehetségről van szó! Balszélsőt, baloldali középpályást játszik, gyors, mint a veszett fene, pontosan centerezik, megállíthatatlan volt a Watford védői számára!                                  Olamide Shodipo - egy tipikus ír

Visszatérve a meccsre, abszolút meggyőző játékkal, Polter és Washington góljaival vertük meg a Premier League-ben szereplő Watfordot! Tudjuk, hogy felkészülési meccs volt, messzemenő következtetéseket nem lehet, és nem is akarunk levonni, de mindenképpen reményekkel kecsegtet a tegnap mutatott játék. A védelem teljesen rendben van, Smithiesnek tulajdonképpen egyszer kellett csak lehajolnia a labdáért, és úgy tűnik, a Perch-féle kabaré emberek nem kapnak majd túl sok szerepet. Középen a Caulker-Hall páros - ha együtt marad! - az egész Championship egyik legjobb belső védőpárosa lesz. A középpályán Gladwin rendkívül meggyőző volt, Luongo jó, Shodipo-ról volt már szó. Polter és Chery játékkapcsolata kiváló, a Polter helyére bejövő Washington első labdaérintéséből lőtt gólt.

                    Sebastian Polter önmagát ünnepli - jogosan

Bizakodunk tehát.

Néhány "technikai" információ a végére. Bizonyos politikai, üzleti mozgások miatt az angol foci közvetítések helyzete nem megoldott, így nem lehet megmondani, hogy a versenysorozatokat (Premier League, Championship, FA Cup) láthatjuk-e élőben, és ha igen, akkor melyik csatornán. Figyelmetekbe ajánlom ugyanakkor a http://britannia.reblog.hu/ oldalt, akik idéntől külön rovatban foglalkoznak majd a Championship történéseivel, és sok értékes információhoz juttok, ha a Facebookon követitek a Cold Rainy Nights in Britannia oldalát - https://www.facebook.com/coldrainynights/

Vágjuk már a centit, párat kell csak aludni, és kezdünk!

                      Jimmy Floyd Hasselbaink a boldog jövőbe tekint

Elkezdődött a készülődés a Championship következő idényére, az út legelején járunk, úgyhogy most csak pár pillanatfelvételt készítünk.

Lejátszottuk tegnap az első felkészülési meccsünket, a Londontól hatvan kilométerre délnyugatra fekvő Aldershot volt a helyszín, az ellenfél pedig a helyiek büszkesége, az Aldershot Town FC. Ők a Wanarama National League-ben játszanak - ez Angliában az ötödosztály.

A fenti ábrán a kezdőcsapatot láthatjuk, pontosabban a két kezdőcsapatot, Hasselbaink előre tervezetten a félidőben a teljes csapatot lecserélte. Örömteli a sok fiatal szereplése, Shodipo, Hämäläinen, Kakay, Prohouly, Kpekawa, Furlong, Grego-Cox mind-mind húsz év alattiak, ráadásul Shodipo lőtte az első gólt. Emmanuel-Thomas duplázott az első félidőben, az Aldershot félidőnként lőtt 1-1 gólt, így alakult ki a 3-2-es végeredmény.

.                                  A tulajdonos jól szórakozik 

Messzemenő következtetéseket természetesen nem lehet levonni, pár észrevételt teszünk csak.

1. Örülünk a sok fiatal jelenlétének, bár az a valószínű, hogy többségük a korosztályos csapatban játszik majd, vagy kölcsönbe kerül. Mindazonáltal Furlongot és Kpekawát már el tudnánk képzelni a nagycsapatban is.

2.Voltak hiányzók: Hoilett, Phillips, Tőzsér, Washington ilyen-olyan okokból nem volt jelen tegnap

3. Az eddigi három új igazolás, Ariel Borysiuk, Joel Lynch, Jake Bidwell sem szerepeltek még 

4. Jay Emmanuel-Thomas remekül játszott, talán pont idén fog eldőlni, hogy megmarad-e az angol foci egyik beteljesületlen ígéretének, vagy sikerül-e a kiugrás

5. Megosztja a QPR szurkolókat Steven Caulker személye, a tehetségét senki sem vitatja, de a pályafutásában törés következett be: a tavalyi szezonban kölcsönjátékosként előbb a Southampton majd a Liverpool színeiben mindösszesen hat meccset játszott. JFH megadja neki az esélyt, hogy újra felépítse magát

                           Emmanuel-Thomas hálálkodik

A csapat most Hollandiába utazik, kilenc napot ott készül, egyre komolyabb ellenfelekkel találkozunk, például rögtön a PSV Eindhovennel jövő pénteken.

Jerrel Hasselbaink, ismertebb nevén „Jimmy Floyd” Hasselbaink lett a QPR új edzője. Ennek alkalmából úgy gondoltuk, kicsit utána kéne néznünk, ki is ez a Jimmy.

                               Jimmy kezében már QPR mez

Az egykori holland gyarmaton, Holland-Guyanában, a jelenlegi Suriname-ban született 1972 március 27-én, de Hollandiában nőtt föl. Ott is indult Hasselbaink hosszú játékos karrierje. Első meccseit (összesen 4-et) a holland Telstar csapatában játszotta, ezután három évig a szintén holland AZ Alkmaarban szerepelt, majd egy éven keresztül játszott a portugál Boavistában, szintén egy szezont húzott le az Atletico Madridban, de a legtöbben a Chelsea játékosaként emlékezhetnek rá. A kékeknél összesen 136 meccsen lépett pályára és ezeken 69 gólt szerzett.

                                 Jimmy Chelsea mezben örül

A Chelsea-n kívül még a Leeds United, a Middlesbrough, a Charlton Athletic és a Cardiff City játékosa volt a Szigetországban. Hosszú karrierje során volt része pár sikerben. A legnagyobb sikereihez sorolhatjuk a Boavistával elért Portugál kupa és Szuperkupa győzelmeket, a Copa Del Rey ezüstérem az Atletico Madriddal, Chelsea játékosként van egy FA-kupa ezüstérme 2002-ből, és egyszer nyert Community Shield-et is, 2008 a Cardiff játékosaként szintén vesztes FA-kupa döntőt játszhatott. A legnagyobb európai kupasikerét viszont a Middlesbrough játékosként élhette át, amikor 2006-ban UEFA-kupa ezüstérmes lett.

                              Jimmy Atletico mezben szalad

A holland válogatottban 23 alkalommal szerepelt és 9 gólt lőtt, tagja volt az 1998-as VB negyedik helyezett csapatnak is.

Pályafutása befejeztével edzősködésre adta a fejét, korosztályos csapatoknál kezdett, majd 2013-ban már a Royal Antwerp FC játékosainak magyarázta, hogy az ellenfél várhatóan a gyors szélsőivel kontrázni szeretne majd, úgyhogy figyeljenek a zárt védekezésre. A Royal Antwerp FC játékosai valószínüleg nem figyeltek eléggé a zárt védekezésre, Jimmynek pedig mennie kellett.

Angliában, a League Two-ban (ami, mint tudjuk, a negyedosztály) szereplő Burton Albion csapott le a holland szakemberre. Tökéletes választásnak bizonyult Jimmy, hiszen a Burton Albion nagy fölénnyel nyerte a negyedosztályt az előző szezonban, és jelenleg a harmadosztályban is az élen állnak húsz forduló után.

                            Az első angliai edzői munka

Eddig tartott a múlt, és most elkezdődött a jövő – immáron QPR színekben!

                                           Welcome Jimmy!

#Henrik

Tegnap, november negyedikén este bejelentették a csapatnál, hogy Chris Ramsey távozik az első csapat éléről, helyét - egyelőre ideiglenesen - régi jó ismerősünk, Neil Warnock veszi át.

                                   A távozó Chris Ramsey

Ramsey tavozása már régóta a levegőben lógott, az eredmények nem jöttek, valahogy semmi sem működött, ráadásul az utóbbi időben a QPR rajongói - az egész Championship leglelkesebb szurkolótábora! - is masszívan ellene fordultak! Nézzük át nagy vonalakban, mi vezetett idáig!

Chris Ramsey 2015 február másodikán vette át az akkor még Premier League csapatot Harry Redknapp-től. Akkoriban két név is esélyesebbnek tűnt; előrehaladott tárgyalásokról szóltak a hírek Tim Sherwood-dal és Michael Laudrup-pal. Ramsey választása meglepetés volt, elsősorban azért, mert addig felnőttcsapatnál nem szerzett tapasztalatokat. De a Tottenham akadémiáján hosszú időt töltött, onnan sok játékost jól ismert, dolgozott az angol U20-as válogatott mellett is, és a sportigazgató, Les Ferdinand is régről ismerte.

Igazságtalan lenne, ha az előző szezon kieséséért Ramsey-t tennénk egyedüli felelőssé, az meg csupán teoretikus feltételezés, hogy mi lett volna ha más áll a kormányrúdnál. Mindenesetre a mostani szezon az, ami száz százalékig az övé! Az átigazolási időszakból viszonylag jól jöttünk ki, elküldtünk idősödő és sokat kereső játékosokat (bár ha Barton és Zamora brillirozásait nézzük új csapataikban, lehet, hogy némely döntés elhamarkodott volt...) hoztunk fiatal tehetségeket (Luongo, Chery, Hall, Emmanuel-Thomas), és ami legfontosabb, megtartottuk a legjobbakat, Green, Austin, Fer, Sandro, Phillips mind nálunk maradtak. Nem is lehetett más elvárás, mint az azonnali visszajutás a Premier League küzdelmeibe.

Ehhez képest óriási csalódás eddig az idei szezon! A 13. helyen állunk, ami még nem lenne akkora baj, kilenc pont a hátrány a rájátszástól, de a mutatott játék elszomorító! Gyakorlatilag nincs védelmünk, hiába áll egy angol válogatott a háló előtt Green személyében, 24 gólt kaptunk eddig, ennél csak három csapat áll rosszabbul a mezőnyben! 22 gólt lőttünk, ebben az összevetésben is hárman vannak előttünk, mind 23 góllal; ez tehát nem olyan rossz. De a győzelmek nem jönnek.

Ramsey legnagyobb hibájának azt mondják, hogy nem tud belenyúlni a meccsekbe, több olyan találkozó volt, ahol az ellenfél vezetése ellenére sem cserélt egyet sem; illetve a szurkolók nagyon nem szeretik egyik személyes kedvencét, Karl Henry-t.

Ramsey 32 meccsen irányította a QPR csapatát, 9 győzelem, 6 döntetlen és 17 vereség áll a neve mellett; ez mindössze 28,13%-os győzelmi mutató!

Azt, hogy Ramsey alatt inog a kispad, akkor lehetett először sejteni, amikor pár hete kinevezték mellé tanácsadónak Neil Warnock-ot. Neil Warnock az angol focinak egy eléggé ismert egyénisége, bár a pályafutása nagyobb részében alsóbb osztályú csapatoknál dolgozott. Én magam hamarabb ismertem a nevét, minthogy a QPR-hoz került volna, a Guardian c. lap hétvégi magazinjában van egy rovata, azt olvastam mindig nagy élvezettel. Dolgozott is már a csapatnál, bajnokként vezette vissza a csapatot a Premier League-be.

                                       Az érkező Neil Warnock

Neil Warnock tanácsadói kinevezésekor azt nyilatkozta, hogy a főállású menedzseri poszt már nem érdekli, hatvanhat éves, most is ezt mondja. Az biztos, hogy a hétvégi meccsen a Preston ellen ő ül majd a kispadon, de gőzerővel keresik az új edzőt. Felmerült újra az Aston Villa-tól azóta kitett Sherwood neve, de Laudrup-ról is suttognak.

Egy biztos, egy olyan csapatnak, amely csapat játékosainak felét-kétharmadát gondolkodás nélkül leigazolnák a Premier League-ben szereplő gárdák, a dobogóért kell küzdenie!

Szeptember elsején, délután hét órakor végre-valahára bezárult az átigazolási piac, végetért a bizonytalanságok időszaka, most már csak az előttünk álló feladatokra kell koncentrálnunk. Januárig csak szerződés nélkül álló játékosokat, ún. "free agent"-eket igazolhatnak a csapatok. Nézzünk körül a csapatunk házatáján, ill. emeljük majd kissé feljebb is a tekintetünket!

Az átigazolási piac számunkra legfontosabb híre nem valamelyik érkező vagy távozó játékos, hanem a maradók neveinek sora. Igen, megtartottuk Charlie Austint, Matt Phillips-et, Leroy Fer-t, vagy éppen Robert Greent! Ez a tény, valamint az érkezők azt mutatják, hogy a tulajdonos és a szakmai stáb komolyan gondolja az azonnali visszajutást a Premier League mezőnyébe!

                    Phillips és Austin örülnek - akárcsak mi

Ezen a ponton tegyünk egy rövid kitérőt! Abban, hogy a játékosainkat meg tudtuk tartani, szerepet játszik az is, hogy egyre több pénz áramlik az angol fociba (tévés jogdíjak, szponzoráció stb.) és ezeket a pénzeket egyre igazságosabban osztja szét a szövetség. Egy példa: a tavalyi Premier League szezonunk a kiesés ellenére csak a jogdíjakból 64,8 millió fontot hozott a számlánkra, ez a mai árfolyamon számolva nagyjából 27,6 milliárd(!) forint! Logikusan következik ebből, hogy a kis- és középcsapatok nem lesznek arra kényszerülve, hogy a legnagyobb tehetségeiket eladogassák. Mindezt azért írtuk, mert az Indexnél pont az angol foci végét jósolják emiatt, mondván, hogy a nagy sztárcsapatok majd külföldi játékosokat vesznek, és a fiatal angol tehetségeknek nem lesz lehetőségük igazi nagycsapathoz kerülni. Az Index ezt egyébként két fiatal játékos, Saido Berahino és John Stones kapcsán írta, akiket nem adott el csapatuk, a West Bromwich és az Everton. Mi itt a Loftus Road szerkesztőségében nem látjuk akkora nagy bajnak, ha a hat (sőt inkább csak négy!) kőgazdag csapat mellett mások is lehetőséghez jutnak! A Premier League 1992 óta futó huszonhárom szezonjában a 94-95-ös kakukktojás győztes Blackburn-t leszámítva csak az Arsenal, Manchester United, Chelsea, Manchester City négyes tudott nyerni, de még az ezüstérmet is - leszámítva az induló pár szezont - mindig ez a négyes nyerte, a Liverpool fért csak a második helyre háromszor. Nagyon nem bánnánk, ha másoknak is lenne - ha mégoly minimális - esélye! Azért az angol bajnokcsapatok sorában olyan csapatok is vannak, mint a Wolverhampton Wanderers, az Ipswich, a Nottingham Forest, a Preston, vagy a Coventry.

A statisztikusok kedvéért jegyezzük fel a rekordokat! A League csapatai (ez az első négy osztály) közül a Wigan Athletic igazolt legtöbbet, húsz új játékosuk lett, a Premier League csapatai közül a Watford vezet tizenöt igazolással. A legdrágább igazolás Kevin De Bruyne volt, 55 millió fontot fizetett érte a Manchester City a Wolfsburgnak. Ha idevesszük még, hogy a második legdrágább igazolás is a City-é volt, 44 millió Sterlingért (össesen 42,4 milliárd forint!), akkor ezt még érdemes az Index cikkhez hozzágondolni...

De térjünk vissza QPR igazolásaihoz! Vegyük először vázlatosan a távozóinkat, tudjuk, nagy változtatásokba kezdett a Ramsey-Ferdinand duó. Rio Ferdinand visszavonult az aktív játéktól. Elsőként a fiatal kapus, Alex McCarthy távozott, a Crystal Palace-t erősíti, Joey Barton a Burnley játékosa lett, Bobby Zamora a nevelőegyesületébe, a Brightonba ment. Shaun Wright-Phillips a New York Red Bullsban játszik, Adel Taarabt pedig a Benficában. Steven Caulkert kölcsön adtuk a Southampton-nak, a sorsa érdekes lesz, mert a Soton az Európa Ligába készült, és Ronald Koeman rotálni akarta a csapatát, csak éppen elbukták a kvalifikációt, így Caulker, akit az EL meccsein akartak bevetni, a kispadot melegíti. Rajtuk kívül fiatal játékosok távoztak, van aki kölcsönbe, van aki végleg; de mivel túl nagy szerepet egyelőre nem játszottak, nem soroljuk most őket fel.

Sok játékos érkezett hozzánk, számszerint tizenhárom. Sokakat már láttunk tétmeccsen is, így már kicsit alakul a kép róluk. Paul Konchesky a Leicester csapatától jött kölcsönbe, minden meccsen játszott, kérdés, mi lesz, ha Suk-young felépül. Grant Hall-t  a Tottenham-től vettük, már ő a belső védő. James Perch jobbhátvéd a Wigan játékosa volt, a forduló válogatottjába is bekerült már, érdekes harc lesz majd Furlong-gal a csapatba kerülésért. Középpályán nagy erősítésnek tűnik eddig Luongo és Ben Gladwin is. Elől a szezon egyik felfedezettje lesz a Groningentől érkezett holland Tjaronn Chery, már most nagy kedvencnek számít, nem túl bátor jóslat, hogy Austinnal közösen az egész Championship legjobb csatárkettőse lesznek!

                                                Tjaronn Chery

Érkezett még két csatár, a német Sebastian Polter a Mainz játékosa volt, Jay Emmanuel-Thomas a Bristolé, kupameccsen már lőttek gólt, szerintünk ők egyelőre fontos kiegészítő emberek lesznek. Ilyen lesz a a Huddersfield-től igazolt kapus, Alex Smithies is, neki eddig a szerencsétlen Carlisle United elleni kupameccs jutott.

                                      Massimo Luongo

Van két játékos, akit élőben még nem láthattunk, ill. pontosítsunk, az egyiküket láttuk már játszani sokszor is: számunkra a legörömtelibb hír volt Tőzsér Dániel leigazolása! Mindig örülünk, ha valamely honfitársunk külföldön ér el sikereket, ha ezt a kedvenc csapatunban teszi, akkor az bónusz! Ráadásul szerintünk Dani a legjobb döntést hozta, nagyon bele fog illeni a csapatba a játéka. Érkezett az utolsó pillanatokban egy olasz védő is, Gabriele Agnella, aki az Udineseből került Watfordba, majd onnan hozzánk..                                            Welcome, Dani

Ne felejtsük el persze azt sem, hogy Fer hamarosan teljes értékű harcos lesz, amiként már Sandro is a kerettel edz!

Képzeljünk el egy ilyen kezdőt: Green - Konchesky, Hall, Onuoha, Perch - Luongo, Tőzsér, Fer, Phillips - Austin, Chery

Jó? Bizony jó!

A tegnapi napon mindent elhomályosító headline news volt, hogy Tőzsér Dani kétéves szerződést írt alá a QPR csapatával; ideig-óráig még Andy Vajna és b. neje (némelyek szerint k. neje) luxusnyaralását is háttérbe szorította.

                           A QPR honlapja így köszöntötte Danit

A Loftus Road szerkesztősége rögtön tárcsázta a londoni ügynökünk, Asraful számát, aki elmondta, hogy nagyon örülnek a szerződésnek, Tőzsért jól ismerik, egyrészt azért, mert Angliában nagy figyelem övezi a másodosztály, a Championship küzdelmeit, másrészt Watford szinte London elővárosának számít, huszonöt-harminc perc alatt London belvárosa is elérhető. És persze ne feledjük, hogy a Watford az előző szezonban Dani vezérletével harcolta ki a feljutást a Premier League-be, ha az utolsó fordulóban, egy kilencvennegyedik percben esett góllal nem egyenlít ellenük a Sheffield Wednesday, akkor a bajnokságot is megnyerik, így "csak" ezüstérmesek lettek... Arra a felvetésünkre, hogy Dani még Buzsákynál is jobb lesz, Ash csak ennyit mondott: "He can't be better, than Buz".

Kis kitérő, Tőzsér a QPR második magyarja lesz, és ha lehet ezt mondani, Buzsáky magasra tette a lécet, magyar szemmel nézve Ákos hihetetlenül népszerű volt a Loftus Roadon, erről mi is meggyőződhettünk személyesen. Megkapta a tízes mezt, külön dalt írtak hozzá a szurkolók, nagyon szerették. Egy fontos dolog szól Dani mellett: Buzsáky rettentő sérülékeny volt; üveglábú, ahogy mondani szokás.

                            Buzsáky a Loftus Road óriáskijelzőjén

Térjünk vissza Tőzsér Danihoz, és bár szinte mindenki ismeri őt, idézzük fel pályafutását nagy vonalakban! Szolnokon született 1985 május 12-én, a Debrecenben nevelkedett, és még ifistaként kikerült Törökországba, a Galatasaray csapatához. Innen került vissza a Fradihoz, és ekkor lett országosan ismert játékos. A Fradival UEFA-kupa (Európa Liga) csoportkörbe jutottak.

                                                 Fradi mezben

A Fradiból Görögországba, az AEK Athénhoz igazolt, kisebb-nagyobb sikerei itt is voltak, de a legnagyobb sikereit következő állomáshelyén, a belga Genknél érte el. Belga bajnok, belga kupagyőztes és belga szuperkupagyőztes is lett, a BL 2011-12-es kiírásában a csoportkörbe vezette a Genket. A csoportban utolsók lettek (egy Chelsea, Leverkusen, Valencia, Genk összetételű csoportban ez várható) de mindhárom hazai meccsüket döntetlennel zárták.

                                      Egy Anderlecht elleni meccsen

Belgiumból négy év után távozott, a Serie A-s Genoába  igazolt. Olaszországba menni mindig rejt némi kockázatot magában, Daninak nem is sikerült beilleszkedni. Ekkor került kölcsönjátékosként Angliába, a Watfordhoz, a 2013-14-es szezon második felére. Időközben a játékjogát megvette a később csődbe ment Parma, a tavalyi szezonra már ők adták kölcsön szintén a Watfordnak. A tavalyi szezont végigjátszotta, egyetlen meccsről hiányzott sárgalapok miatt, öt gólt lőtt, nagyon népszerűvé vált a szurkolók között.

                                  A Watford szerelésében

A sikeres szezon ellenére a Watford nem hosszabította meg Dani szerződését, mielőtt valaki elkezdene a tipikus magyar történetekkel példálózni, tegyük gyorsan ide, hogy a Watford rögtön a feljutás kiharcolása után a sikeredzőt, a horvát Jokanovicot is kirúgta; nem is nagyon értették-értik a szurkolók a történéseket.

Így utólag már elmondhatjuk, hogy itt a szerkesztőségben mi eljátszottunk már a gondolattal, mármint Tőzsér leigazolásával, minden emellett szólt, ismeri Angliát, ismeri az angol labdarúgást, ismeri Londont; és a pályafutása szempontjából is a legjobb döntést hozta. A Championship nagyon kemény, jó bajnokság, a Tőzsérhez hasonló "pengés" játékosok nagy respektnek örvendenek. Dani harminc éves, négy-öt jó év még simán benne van, tegyük fel, hogy az álmunk teljesül, és a QPR jövő szezonban a Premier League tagja lesz újra, akkor Dani a világ legjobb bajnokságában is kipróbálhatja magát. Jó, ne szaladjunk ennyire előre ...

Ami biztos, a mai meccsen, a Huddersfield Town ellen biztos nem lép még pályára. A válogatott meccsek miatt utána két hét szünet jön a bajnokságban, Ramsey ezt a csapat összekovácsolására akarja használni - igaz, Dani szerepel Storck kapitány románok ellen készülő keretében. A hírek szerint a Nottingham Forest elleni hazai meccsen fog bemutatkozni. És végül: a 28-as mez lesz az övé!

                                       A már-már legendás 28-as mez

Két bajnokit játszottunk le az elmúlt héten, hat pontot pakoltunk a batyuba; sokat kell még belepakolni a Premier League felé vezető emelkedőn. Tulajdonképpen elégedettek lehetnénk, azok is vagyunk; de természetesen azért észrevesszük a hibákat is.

A Wolverhampton Wanderers ellen nem mi voltunk az esélyesek, 21.032 néző kezdődött a meccs, mi egy érdekes 4-2-3-1 felállással kezdtünk, a kezdőcsapat így nézett ki: Green - Perch, Onuoha, Hall, Konchesky - Henry, Faurlin - Phillips, Luongo, Chery - Austin. A lehető legrosszabb kezdést mutattuk be (persze, nem olyan rosszat, mint a híres-nevezetes Bayern München, aki már a kilencedik másodpercben gólt kapott a hétvégén - a saját középkezdéséből!) de a huszadik percben már 2-0-ra vezetett a Wolves. Akkor kezdtünk reménykedni, amikor Austin még a szünet előtt egy szép fejessel visszahozott bennünket a meccsbe.

                    Austin fejese után már a hálóban a pettyes

A második félidő Matty Phillips-é volt, két távoli lövése is beakadt, igaz, az egyikben nagyon benne volt a kapus. Ráadásul Austin gólja előtt ő ívelte be a szögletet, méltán lett a mezőny legjobbja.

                               Ünneplés Phillips gólja után

Mindenképpen szép és bravúros győzelemnek könyveltük el az eredményt, ha komolyan gondoljuk a visszajutást a Premier League-be, be kell húzni az ilyen meccseket is.

A hét második meccsén mi voltunk a házigazdák, a Rotherham United csapatát fogadtuk. Ez a meccs, ill. az egész hétvége viszont nem is annyira a győzelemről, a Championship-ről szólt, hanem a QPR valahavolt legnagyszerűbb játékosáról, a hetvenes évek sztárjáról, Stan Bowles-ról. Pár éve Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála, így az egész hétvégét az betegség elleni küzdelemnek szentelték, ez alkalomból a mezen sem a szokott Air Asia szerepelt, hanem egy, a kór ellen küzdő szervezet neve.

Régen fordult már elő, hogy két egymást követő meccsen ugyanaz a kezdő, most igen, úgyhogy a kezdőcsapat összeállítását pár sorral feljebb olvashatja a nyájas olvasó. 15.009 néző volt kíváncsi a találkozóra, ez elég kevés, pláne, hogy speciális alkalom is volt. A Premier League-ben jó három-négyezerrel magasabb nézőszámaink voltak!

                                      Stan Bowles integet

Kicsit sokáig tartott, amíg feltörtük a Rotherham védelmét, hiába játszottunk mezőfölényben, az első félidő vége felé talált csak be - egy szép gurigázás után - az egyik friss szerzemény, a holland Tjaronn Chery. Ez volt az első gólja QPR mezben, és ennek annyira megörült, hogy alig kezdődött meg a második félidő, gyorsan lőtt még egyet.

                              Tjaronn Chery első gólja

A félidő közepén Austin is megrúgta szokásos gólját, (Robert Green adta gólpasszt!), 3-0, hátra is dőltünk, elégedetten kortyoltuk a sörünket, de Angliában, a Championship-ben megnyugodni csak a hármas sípszó után lehet, két kapu előtti kavarodás után is begyömöszölték a labdát a kapunkba, már kezdtünk idegeskedni, de egy perccel a vége előtt Polter lerántásáért befújtak egy tizenegyest, azt Austin belőtte, 4-2, vége!

                            Austin négy gólnál tart

Hoztuk tehát a kötelezőt, de nem vagyunk maradéktalanul elégedettek; Ramsey azt nyilatkozta, hogy egy hét alatt három meccsen kilenc gólt lőttünk, és ez milyen jó eredmény, ez igaz is, de ezen a három meccsen hatot kaptunk is! Tavaly is a védelem volt a gyenge pont, eddig igaz ez a mostani szezonra is, nyolc gólt kaptunk eddig. Nem véletlen, hogy folyamatosan védőket keresünk.

                   Három játékosunk is a forduló válogatottjában

Legyünk persze optimisták, az új igazolások kezdenek beilleszkedni, Luongo és Chery kimondottan jók, de Hall, Konchesky is erősítést jelent. Ne feledjük azt sem, hogy az átigazolási piac egy hét múlva zárul, és nagyon meg lennék lepődve, ha Austin, Green és Phillips a keret tagja volna akkor! Nagyon sajnálnánk bármelyikük távozását is, de sajnos, a Premier League csapataival nehéz versenyezni, és a játékosoknak is gondolniuk kell a karrierjükre.

Ezen a héten szintén két meccs vár ránk, 25-én kedden a Liga Kupa második fordulójában a Carlisle United lesz a vendégünk, aztán szombaton a bajnokság ötödik fordulójában a Huddersfield Town-hoz utazunk. Két győzelmet várunk!

Két meccsen vagyunk túl, köztük a hazai bemutatkozáson; a kép minimum vegyes.

A Liga kupában a Yeovilhoz utaztunk, egy kedves, szimpatikus kiscsapathoz, akik pár éve a klub legnagyobb sikereként a Championship küzdelmeiben vettek részt, de mára visszacsúsztak a negyedosztályba. Ahogy azt vártuk, Ramsey mester rengeteg új igazolásnak adott szerepet, kezdő volt Hall, Polter, Emmanuel-Thomas és még sokan mások. A meccs különösebb izgalmakat nem is hozott, nem telt még el húsz perc sem, amikor Polter és Emmanuel-Thomas góljaival már 2-0-ra vezettünk, aztán a második félidőben Onuoha (aki egyébként pontosan századik tétmeccsét játszotta a QPR csapatában!) egy szöglet utáni kavarodás után a léc alá vágta a lecsorgó pettyest.

                 A fiatal Michael Doughty küzd a labdáért

Szóval sima győzelem, de ez el is várható volt, bár ne feledjük, tavaly még a Premier League tagjaként (akkor csak a második körben kapcsolódtunk be) rögtön ki is estünk az acélosnak nem nevezhető Burton Albion ellenében. A következő körben a szintén negyedosztályú Carlisle United lesz az ellenfél, s a meccset a Loftus Roadon rendezik majd.

Aztán következett a hazai bemutatkozás a Championship-ben a Cardiff City ellen, meglepően kevés, 14.927 néző előtt! Kezdjük a végeredménnyel: vereséggel felérő döntetlen, 2-2 lett a vége. 4-2-3-1-es felállásban kezdtünk, Green - Perch, Onuoha, Hill, Konchesky - Luongo, Henry - Phillips, Chery, Gladwin - Austin összeállításban. Erősen kezdtük a meccset, az első húsz percben bőven hatvan százalék felett volt a labdabirtoklás, aztán a Cardiff feljött, pár távoli, nem túl veszélyes lövésük volt is. Aztán Phillips szögletét a jó öreg Clint Hill fejelte be, 1-0 ide, ez volt a félidő. A második félidőben nem változott a játék képe, aztán megint egy Phillips szöglet, megint egy Hill fejes, a labda most megpattant Austin lábán, 2-0!

                             Clint Hill a gratulációkat fogadja

Lassan hátra is dőltünk a fotelben, fél óra van még hátra, nem lesz itt már semmi extra, talán még lövünk egy-két gólt. Hát nem. Egy szöglet után szép fejessel szépít a Cardiff, de továbbra is mi támadunk, Austin óriási helyzete kimarad (ki kéne számíttatni egy matematikussal, mekkora az esélye annak, hogy Austin lövésébe, amely a kapuson már túl van, a gólvonalon álló, menteni próbáló hátvéd úgy kap bele, hogy a saját kapufájára rúgja a labdát, ami onnan kifelé pattan...) aztán Emmanuel-Thomas kb. másfél centivel gurít a kapufa mellé, és a legrosszabb szokásunk szerint a 92. percben kapunk gólt! Hozzá kell tenni, hogy nem valami kapitális védelmi hiba okozta az egyenlítést; a Cardiff balhátvédje, Scott Malone amolyan minden mindegy alapon ellőtt egy felpörgő labdát huszonötről, kegyetlenül kilőtte a jobb fölsőt, esély nem volt védeni.

     Austin visszafogottan ünnepli gólját - sok köze nem volt hozzá

Vonjunk le konklúziókat! Legutóbb írtuk, hogy mennyire várjuk már az átigazolási piac lezárultát, ezen véleményünk nem változott. Nehéz úgy készülni, hogy nem lehetünk biztosak abban, ki jön, ki marad. Greenről is felreppentek pletykák, állítólag a West Ham United érdeklődik utána, Austin helyzetét ismerjük (most lejött a hatvanadik percben, félti a lábát) Phillips, Fer helyzete bizonytalan. Az első két meccs alapján Matt Phillips maradásának örülnénk legjobban, meg persze Fer-nek is. A védelemben bizonytalannak érezzük Hillt, gólja ellenére is úgy gondoljuk, neki már csak kiegészítő szerepe kellene hogy legyen.

                                   A játékosok értékelése

Egyelőre tehát döcög a gépezet erősen. A héten két meccs vár ránk: 19-én, szerdán a Wolverhampton Wanderers-hez utazunk, míg 22-én, szombaton a Rotherham United-et látjuk vendégül a Loftus Roadon.

Ne kerteljünk: többet vártunk a nyitómeccstől! Ezt le kell szögeznünk rögtön az elején, de ezután némely következtetéseket, tanulságokat levonhatunk.

19.469 néző látogatott ki a Charlton pályájára, ebből nagyjából három és félezer QPR szurkoló. (Már általában én is unom az összehasonlítgatásokat a magyar bajnoki nézőszámokkal, de rögzítsük újfent: ez a másodosztály és két londoni kiscsapat). Ha nem is nagy fölényben, de fölényben játszottunk, elég nagy helyzeteket dolgoztunk és hagytunk ki, Austin, Mackie és Chery is betalálhatott volna

                                       Austin harcol

Aztán az ötvenkettedik percben kaptunk egy gólt, egy eléggé nagy potyagólt. Ha Green-nek nem lenne az az emlékezetes potyája a 2010-es VB-n az amerikaiak ellen, azt mondhatnánk, hogy karrierje legnagyobb potyája, így csak azt mondhatjuk, hogy az ezüst is szépen csillog... Húsz-huszonöt méterről, egy nem túl erős, lapos lövés a rövidre, amit valahogy a lábai-kezei között sikerült a hálóba bepaskolnia... Nem akarjuk persze Robbie-t bántani, ezen a meccsen is több nagy védése volt, de minden beszámoló kiemeli, hogy ez a momentum volt a meccs fordulópontja... A meccs vége felé még egy gyors kontrát beütöttek, és már mehettünk is zuhanyozni.

                           Tjaronn Chery az első félidőben remek volt

És mi az a konklúzió amit a meccsből levonhatunk? Elsősorban az, hogy most már mi szeretnénk legjobban, ha az átigazolási piac (ahogy az angolok mondják: transfer window) bezáruljon, és az Austin- Fer- Phillips- és még ki tudja, milyen sztoriknak vége lenne. Szeptember elsejéig szabadon lehet igazolni, addig van négy-öt meccs, ami azt is jelenti, hogy a csapat vázát nem lehet kialakítani, hiszen addig bármi változhat. Nem bántani akarjuk Austint, de a tegnapi meccsen ott is volt, meg nem is, és tulajdonképpen érthető a szituáció. Érdeklődik utána a Tottenham, az egyik nagy, patinás londoni sztárcsapat, vele a nemzetközi kupaszereplés, karrier; nyilván nem szeretné ezt egy másodosztályú meccsen összeszedett sérüléssel kockáztatni. De Austint mégsem lehet csak úgy kihagyni, pedig nagyon kiváncsi lennék már a Polter-Mackie párosra is.

                             Ramsey mester gondterhelt - okkal

Összefoglalva: a remek magyar sportsajtó ilyenkor használja az "idény eleji forma" kifejezést, sok az új érkező, sok a távozó, a következő majd' egy hónap még rengeteg változást hozhat. Tény, hogy az új igazolások közül Luongo a csapat legjobbja volt, de jól szerepelt - igaz,csak az első félidőben - Chery is, a védelem továbbra sem a legjobb, bár Onuoha jól játszott, Hill belső védőként nem lesz jó megoldás, (ráadásul neki már sok a kilencven perc), kiváncsiak lennénk az Onuoha-Hall belső védőpárosra, szóval sok-sok munka van még hátra. 

 .                                       A csapat statisztikai lapja

Most kedden a Liga Kupában a negyedosztályú Yeovil ellen kezdünk idegenben, ez tipikusan az a meccs, ahol kisérletezni lehet, persze csak a kötelező győzelem mellett, szinte biztosak vagyunk abban, hogy Polter és Grant Hall is kezdő lesz. Aztán pedig szombaton először lépünk pályára a "szentély"-ben, a Loftus Roadon a Cardiff gárdáját fogadjuk!

Hosszú és rögös út vezet vissza a Premier League világába...

Írtunk már beharangozót régebben is, most ismét egy bajnoki rajt előtt állunk, az angol másodosztály, a Championship rajtja előtt. Vajh' mit hoz nekünk ez a szezon?

Természetesen azonnali visszajutást várnánk el, de tudjuk, hogy ez szinte csodaszámba menően nehéz lesz; ráadásul mi ezt a bravúrt egyszer már végrehajtottuk, a nagy számok törvénye alapján kétszer egymás után véghez vinni a csodát még nehezebb..                  Az előző szezon egyik legemlékezetesebb pillanata

Mi szólhat mégis a sikerünk mellett? Elsősorban a vezető triumvirátus, Chris Ramsey, Les Ferdinand és Tony Fernandes eltökéltsége. Tulajdonképpen ez lesz az első olyan szezonjuk, amikor a múlt terheitől megszabadulva a saját koncepciójukat valósíthatják meg. Elküldtek sok "szent tehén"-nek számító játékost, Joey Bartont, Wright-Phillipset, Taarabtot, elment Zamora is (ő a Brighton & Hove Albion színeiben visszatér majd a Loftus Roadra - kiváncsian és szeretettel várjuk!), elmentek a kölcsönjátékosok is, Kranjcar, Isla, Vargas és a többiek. Szinte száz százalék, hogy az átigazolási piac zárásáig (szeptember 1.) távozni fog Charlie Austin, Leroy Fer, Matty Phillips; Caulkert már elvitte a Southampton, és állítólag nem zárható ki Robert Green távozása sem. A távozók helyére fiatal, ambíciózus, sikerre éhes fiatalokat igazoltak elsősorban, a néhány tapasztalt játékos mellett.

                           Les Ferdinand & Chris Ramsey

A felkészülés nagyjából-egészében rendben zajlott, sérülések nem hátráltatták a munkát, zavaró tényező annyi volt csupán, hogy az olaszországi edzőtábor idejére lekötött felkészülési meccsek közül kettő is meghiúsult, és gyorsan beugró, szerényebb képességű csapatokkal kellett játszanunk.

És persze ne feledjük azt sem, hogy a Loftus Road szerkesztőségének nevében Siguurvidson a nyár folyamán ellátogatott a csapat stadionjához, és hasznos tanácsokkal segítette a szakmai munkát!

Szombaton tehát a szintén londoni Charlton Athletic-kel szemben megkezdjük a hosszú sorozatot, minden valószinüség szerint még Austinékkal, és reménykedünk, reménykedünk, hogy ismét sikerül a csoda: egyből visszajutunk a Premier League varázslatos világába!

Aki az angol bajnokságokat figyeli, az egyetért azzal, hogy minden idők egyik legizgalmasabb befejezése a 2011/12-es szezonnak volt; az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím és a kiesés is. Akkor a Manchester City otthonában játszott a Queens Park Rangers, óriási csatában kikaptunk 3-2-re, igy a City lett a bajnok, de mivel a Bolton csak 2-2-es döntetlent ért el a Stoke City otthonában, végül bentmaradt a csapat.

Abban a szezonban úgy maradtunk bent, hogy nem érdemeltük meg, az idei szezonban úgy esünk ki, hogy szintén nem érdemeltük meg...

A történethez vissza kell mennünk a múltban kicsit. A QPR tulajdonosai (Laksmi Mittal mellett, aki hiába tartozik a világ leggazdagabb emberei közé, mindig is kisebbségi tulajdonos volt; most is az, a napi, operatív kérdésekbe nem szól bele) Bernie Ecclestone, a Forma 1 teljhatalmú ura, és Flavio Briatore, a Benetton főnöke voltak. Nos, a két üzletemberről a civilizált világban mai napig erős találgatások zajlanak arról, hogy vajon valóban üzletemberek-é, vagy pedig gátlástalan maffiózók.

                                   Zamora emlékezetes gólja

A QPR-ra mindenesetre úgy tekintettek, mint egyfajta reprezentációs eszközre, a tárgyaló felekkel be lehet ülni a VIP-páholyba, London szívében. A 2012/13-as szezonban aztán érkezett új tulajdonosként Tony Fernandes, az AirAsia tulajdonosa (akit egyébként a Time magazin idén beválasztott a világ száz legbefolyásosabb embere közé!) és akkor szép lassan kezdtek kiderülni a turpisságok. Eszetlen szerződések, indokolhatatlanul magas fizetések (a QPR két legjobban kereső játékosa Wright-Phillips és Taarabt, kilencvenezer font körüli heti (!) fizetéssel, nos az idei szezonban e két játékos együtt nem töltött kilencven percet a pályán...) és persze ezzel összefüggésben hatalmas hiány, tartozások. A szezon nem is végződhetett másként, mit kieséssel.

A Championship-ben egy szezont töltöttünk csak, felejthetetlen meccsen nyertünk a rájátszás döntőjében, visszajutottunk. Próbált a vezetőség rendet tenni a keretben, elküldtek olyan "sztárokat", mint Granero vagy Julio César, de a tetemes tartozás, és az emiatt fenyegető szövetségi bírság folyamatosan ott lebegett, és ott lebeg most is a fejünk felett.

Ennek ellenére reménykedtünk a szezon kezdetekor. Sikerült igazolnunk egy-két nem túl drága, de remek játékost, elsősorban Leroy Fer-re gondolok, kölcsönjátékosok is érkeztek, Isla, Vargas.

Visszatekintve a szezonra azt kell mondanunk - bár nem hiszünk okkult dolgokban - hogy egész egyszerűen el voltunk átkozva! Egy angol újságíró írta pár napja, hogy ha egy csapat olyanokat tesz, mint amit a QPR tett az Ecclestone-érában, akkor egyszerűen nem úszhatja meg olyan egyszerűen, hogy csak egy szezont tölt a másodosztályban, aztán kész; vezekelni kell!

Hát vezekeltünk. Nemcsak arra gondolunk, hogy mennyi meccs, mennyi pont ment el balszerencsés módon, utolsó pillanatokban esett gólokkal, nemcsak arra, hogy mennyi szabályos góltól fosztottak meg minket téves bírói ítéletek, nemcsak az elképesztő sérüléshullámra, nemcsak arra, hogy mindösszesen két büntetőt hibáztunk a szezonban, de mindkét hiba döntőnek bizonyult, de két megmagyarázhatatlan tragédiára is: az egyik az AirAsia repülőgépének katasztrófája 2014 decemberében, pár nappal az átigazolási piac megnyílása előtt, amely alaposan átrajzolta a mi üzleti terveinket is, több millió dollárt kellett a cégnek különböző jóvátételként kifizetni; a másik még tragikusabb, egyik legjobb, legrutinosabb játékosunknak, Rio Ferdinandnak a kálváriája, feleségéről januárban derült ki, hogy gyors lezajlású rákban szenved, pár nappal ezelőtt el is húnyt; érthető módon Ferdinand a szezon második felében nem volt bevethető.

                                     Jóbarátok

Persze nem lehet csak külső körülményekkel magyarázni mindent, a szakmai stáb is követett el hibákat, Redknapp-ot hamarabb kellett volna elküldeni, de aki elmagyarázza, hogy mi indokolta Zarate leigazolását (emlékszik még rá valaki?) azt egy jövő szezonra szóló bérlettel ajándékozzuk meg.

Kérdés, fontos kérdés, hogy mi következik most. Játszunk még két meccset az idei szezonban, a Newcastle és a Leicester City ellen, aztán le kell ülni, és hosszútávú koncepciót kell kidolgozni. Az biztos, hogy a keret nagy része távozik. Austin, Fer, Phillips, Sandro, Caulker, Green biztosan, a kölcsönjátékosok kérdésesek, sokaknak a szerződése jár le. Ami reménykedésre ad okot, hogy saját akadémiánkon rengeteg tehetség bontogatja szárnyai, Furlong, Grego-Cox, Doughty, Comley már a nagycsapat keretében van, játszottak is már a Premier League-ben, a szintén fiatal McCarthy személyében nálunk van az egész angol foci egyik legtehetségesebb kapusa, de hat-hét fiatal töltötte a szezont másod- harmadosztályú csapatoknál, velük el lehet kezdeni egy új csapat kialakítását.

                       A lejáró szerződésűek és a kölcsönjátékosok

Fontos dolog még Tony Fernandes elkötelezettsége is. Fernandes nem "csak" egy csapatot akar, hanem nagyszabású ingatlanfejlesztésben, új stadionban gondolkozik, London nyugati részén North Acton-ban, az Old Oak Common területének (amelyik most egy lepukkant, használaton kívüli ipari-vasúti terület) teljes újragondolásában, valamint szeretne minél több fiatal bevonni a QPR akadémiájára, ezáltal a csapatot egyre inkább a saját nevelésű fiatalokra építeni.

                     Az új stadion és környékének látványterve

Mi legyen a konklúzió? Szomorúak vagyunk, természetesen, sokkal több volt ebben a szezonban. De a sok kudarc mellett azért voltak remek sikerek is, emlékezetes pillanatok: Zamora gyönyörű emelése a WBA ellen, Phillips csodagólja negyvenről, és persze ajándékoztunk egy Charlie Austint az angol focinak...

                                   Phillips gólja négy képkockán

Nincs itt a világvége, a Championship szuper bajnokság, mi magunk nagyon szeretjük, bár azt gondoljuk, egy azonnali visszajutás csodaszámba menne!

A csapatot nem lehet cserben hagyni soha!

We are QPR!

Tegnap kikaptunk a Burnleytől 2-1-re. Ezzel visszacsúsztunk ismét a kiesőzónába. Ráadásul közvetlen riválisaink közül is szinte mindenki győzött, ami nem könnyíti helyzetünket. Bár a mezőny második fele nagyon sűrű, a 12. és a 19. helyezett között mindössze három pont, egy győzelemnyi különbség van, a szerkesztőség úgy döntött, hogy mától kezdve hivatalosan is aggódni fogunk.

Elsősorban azért, mert igazából nem tudjuk, mi a csapattal a gond. A legutóbbi Premier League szereplésünkkor, a 2012/13-as szezonban szinte azonnal lehetett tudni, hogy az akkori keret nem alkalmas erre a szintre, teljesen simán estünk ki, összesen négy győzelemmel. A mostani szezon azonban más. Erős a keret (persze messze nem Chelsea vagy Manchester United szintű) két meccsünket leszámítva mindig partiban vagyunk, csak itt egy utolsó perces döntetlen, ott egy utolsó perces vereség. Ha csak azokat a meccseket számolom, ahol szinte megmagyarázhatatlan a pontvesztés (a Liverpool ellen két (!) öngól a hosszabításban, a Swansea egyenlítő gólja a 93. percben, Agüero találata pár perccel a vége előtt, a Hull ellen kihagyott büntető a végén, és még folytathatnám) akkor legalább tíz-tizenkét pontot ajándékoztunk el eddig. Ha ezeket begyűjtöttük volna, a 8-9. hely körül állnánk!

Ráadásul az anyagi helyzetünk sem rózsás. Itt állunk az átigazolási szezon elején, és Redknapp nem tud mást mondani, mint azt, hogy csak kölcsönvételben tudunk gondolkozni, mert végleges vásárlásra nincs pénzünk. Tegyük hozzá, az Air Asia tragédiája nyilván nem segített a klubtulajdonos helyzetén, a részvények egyből 10-15 százalékot estek, plusz a kártérítésekre is óriási összegek fognak elmenni. Pedig - talán a kapust leszámítva - minden csapatrészre ráférne a frissítés.

                            Austin immáron 13 gólnál tart

És - sajnos - a játékosok és a szurkolók közti viszony is mintha kezdene megromlani. A QPR-nek Anglia-szerte elismert lelkes, hangos rajongótábora van, tegnap azonban már kisebb - igaz, egyelőre csak szóbeli - atrocitásokra is sor került, a játékosok csak a biztonságiak gyűrüjében tudták a pályát elhagyni.

                 Itt éppen Clint Hill beszélget a szurkolókkal

A következő meccseink sem könnyűek éppen, jön hozzánk a Manchester United, aztán a Stoke-hoz megyünk, majd a Sotont fogadjuk. Figyeljük addig is erősen az transzfer híreket, és szárazon tartjuk a puskaport, az életünkért küzdünk, és aggódunk.